1 / 20

A modern bolgár irodalom története

A modern bolgár irodalom története. Menyhárt Krisztina. A kezdetek – 18-19. sz. eleje. Paiszij Hilendarszki (1721 – 1772): a Szláv-bolgár történelem szerzője, műve megírásának dátuma – 1762 – a bolgár újjászületés kezdete: népnyelven írt bolgár történelem

yanni
Download Presentation

A modern bolgár irodalom története

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A modern bolgár irodalom története Menyhárt Krisztina

  2. A kezdetek – 18-19. sz. eleje • PaiszijHilendarszki(1721 – 1772): a Szláv-bolgár történelem szerzője, műve megírásának dátuma – 1762 – a bolgár újjászületés kezdete: • népnyelven írt bolgár történelem • az új bolgár irodalom első alkotása. • SzofronijVracsanszki(1739 – 1813): A bűnös Szofronij élete és szenvedései (1805) – az első bolgár irodalmi mű szerzője: • az első bolgár önéletírás • műfajában és stílusában is egyedülálló mű. • PetarBeron(1795-1871): a „Halas ábécé” szerzője (1824): • a bolgár művelődés alapjainak kidolgozója • a modern bolgár népoktatás úttörője.

  3. Romantika és realizmus (1840-es évektől) • Jellemzők: • a nemzeti romantika és a folklór hatásának dominanciája; • a nemzeti irodalmi nyelv kialakulása a beszélt nyelvi változatokból; • a műfaji sokszínűség megjelenése, • a romantikus és realista szemlélet összefonódása. • Fontosabb alkotók: • Georgi Rakovszki(1821–1867), Erdei utas; • PetkoSzlavejkov(1827–1895), Fejérlábú lány forrása; • VaszilDrumev(1840–1901), Szerencsétlen család; Ivanko, I. Aszen gyilkosa • Dobri Vojnikov(1833–1878), Mi is az a civilizáció? • LjubenKaravelov(1834–1879), Régi idők bolgárjai, Mama kedvence.

  4. Hriszto Botev: „fényes villám a bolgár szellemi horizonton” • 1848-ban született, tanító családjában, tanult Odesszában, tanítóskodott Besszarábiában és szülővárosában – lételeme a lázadás. • 1869 és 1872 között Romániában él, tanít, emigráns lapok munkatársa. • 1872-től Bukarestbe költözik és intenzív irodalmi és publicisztikai tevékenységet folytat, részt vesz a forradalmi előkészületekben. • 1876 májusában a Radetzky hajó fedélzetén, 200 bajtársával együtt Bulgáriába megy, hogy részt vegyen az Áprilisi felkelésben, június 2-án veszíti életét. • Munkássága: 19 vers (1867 és 1875 között) és publicisztikai írások. • Költészete: a bolgár költészet egyik csúcsa, jellemző hangulat a szabadságvágy és a halálkeresés. A lírai hős lelki fejlődése, térbeli elhelyezésének változása is megfigyelhető, halálvágy helye: Balkán. Versei: Első szerelmemnek, Búcsú, Elégia, Harc, HadzsiDimitar, VaszilLevszki felakasztása… • Publicisztika: átható és alapos elemzések az aktuális világról, amelyek jelentős műveltségről, ismertekről és tájékozottságról árulkodnak. Művei: Politikai tél, Nevetséges sírás, Program helyett, A nép.

  5. Iván Vazov – a bolgár irodalom pátriárkája • Iván Vazov(1850–1921)testesíti meg a legjobban a „nemzeti klasszikus” fogalmát: • a legnagyobb írói hagyaték szerzője – 22 kötet; • minden műfajban alkot; • nemcsak minden bolgárról ír, hanem minden bolgár is olvassa; • az első, külföldön is ismert/elismert bolgár író. • Élete: • Szülővárosában, majd Plovdivban tanul. • Többször emigrál Romániába, tanítóként, hivatalnokként dolgozik. • 1881-1886 között Plovdivban alkot, itt írja meg legjelentősebb verseit, kisregényeit. • Önkéntes száműzetés Odesszában, ott írja a Rabigában c. regényt • 1890-től telepedik le Szófiába, ahol élete végéig él és alkot.

  6. Munkássága • Líra: Vazov elsősorban költő, a kezdetektől haláláig folyamatosan ír lírai műveket, több mint 2000 vers, 18 eredeti verses kötet szerzője: • Verses köteteinek címei a nemzeti történelem lenyomatai: Bulgária keservei (1877), Felszabadultunk (1878), Szlivnica (1885), stb. • Fő témája Bulgária, természeti szépségeivel, történelmi viszontagságaival és hőseivel, csak élete vége felé osztja meg személyes érzelmeit (Érzem az orgona illatát, 1919); • Legmonumentálisabb műve a Dal az elfeledtekről (1881/1884), mely 12 ódából áll, és olyan nemzeti hősöknek állít emléket, mint Paiszij, Levszki és Rakovszi. • Próza: • Elbeszélések: 1) megerősítik a hagyományos erényeket; 2) az új városi erkölcs kritikája; Jocó apó néz, Egy bolgár asszony, Jön-e stb. • Kisregények: legfontosabbak a Hontalanok (1883) és a Bácsikák (1885) – saját élmények; • Regények: Rabigában (1889/1894) – az Áprilisi felkelés előkészületei, kitörése és bukása egy kisváros szemszögéből – ez a regény hozza meg Vazov nemzetközi elismerését; romantikával átszőtt realizmus, etnográfiai szempontból is hiteles kordokumentum. • Útleírások: a bolgár természeti szépségek patetikus leírása. • Dráma: fontos szerep a bolgár színház népszerűsítésében: Hontalanok, szatírák: Párbaj, Állásvadászok stb.

  7. Realizmus, romantika nélkül:AlekoKonstantinov(1863-1897) • Jogász, újságíró, közéleti ember. • A 19. századi bolgár realista próza egyik legjelesebb képviselője. • Legfontosabb műve a Baj Ganyo(1895) c. nyitott regény, amelynek hőse a bolgár nemzeti irodalom legkarakteresebb „sötét” alakja. Ő a Homo balcanicus, a mű pedig a kor egyik jellemző embertípusának szatirikus összefoglalása, egyfajta társadalmi karikatúra. • Politikai ihletettségű karcolatok: mindenkit kipellengérez – a politikustól a megalkuvó kisemberig. • Útleírások – az utazás, a természetjárás, mint felszabadító tevékenység (Chicago-ig és vissza)

  8. Új távlatok – a bolgár modernizmus • Az Újjászületés népközpontú szemléletét (az egyén a nemzeti kollektívának van alárendelve) felváltja az emberközpontú világlátás („individualizmus” – a magányos egyéniség és a nemzeti közösség szembeállítása). • Az irodalomban a domináns nemzeti-társadalmi problematikát felváltja a egyéni-személyes problematika, az extrovertált megközelítési módot [a történelmi, a társadalmi és a természeti valóságra irányuló] pedig az introvertált [a szubjektív lelki világ felé irányuló]. • Amíg az előző korszak vezető alkotói a prózaírók, addig most a költők kerülnek előtérbe, a próza is erősen lírikus hangvételű. A hős már az ember, és nem annyira a „bolgár ember”. • A modernista korszaknak 3 szakasza van: • A „Miszal”-kör: a bolgár individualizmus • A „Zveno”-kör: a szimbolizmus • A „Vezni”-kör: expresszionizmus

  9. A „Miszal”-kör • A „Miszal” folyóirat (1892-1907) köré szerveződött költői társaság, az első bolgár irodalmi csoport. • Tagjai dr. Krasztev, PencsoSzlavejkov, PejoJavorov és PetkoTodorov. • Jelentős társadalmi és kulturális változások, a tradíció találkozik az újjal, a modernnel. • Cél: • A nemzet irodalmi életének és ízlésének formálása és meghatározása, felzárkóztatása az európai értékekhez; • Meggyőződésük, hogy a nemzeti és az általános emberi együtt kell, hogy járjon; • Az irodalom célja az esztétikai élvezet, ezért nem tükrözheti a napi politikát; • A bolgár irodalom: igazodás a nagy irodalmi folyamatokhoz , az egyéni vonások és gyökerek megőrzése (folklór mint ihlet).

  10. PencsoSzlavejkov és PejoJavorov • PencsoSzlavejkov(1866-1912) a modern bolgár irodalom vezető személyisége, a modernizmus harcosa; az európai irodalmi és filozófiai irányzatok szószólója. • Sokszínű irodalmi tevékenység: lírai, epikus, szatirikus költészet, műfordítások, tanulmányok, cikkek, kritikák: • Líra: „Álom a boldogságról” (1906) – az út a születéstől a halálig; • Epikus dalok (1889-1902) – folklórmotívumok, kultúrhéroszok, nemzeti sors filozófiája [Véres ének]. • PejoJavorov(1878-1914) – szimbolista költő és forradalmár, az egyik legjelentősebb bolgár költő, a modern bolgár színház úttörője. • Dolgozik távírászként, majd (1900-tól) könyvtárosként és dramaturgként a szófiai Nemzeti Színházban, részt vesz a makedóniai felszabadítási mozgalomban. • Művei: Kaliopa, Örmények, Jégverés [régi irodalmi hagyomány, folklór hatása, lebilincselő költői nyelv]; 1907. „Álmatlanság”-kötet, a bolgár szimbolizmus első műve; szerelmi líra: Angyali üdvözlet (1906);drámák: Vitosa mellett; Mikor lecsap a villám (vissza a realizmushoz).

  11. A Zveno-kör • A Zveno folyóirat 1914. január és május között jelenik meg, mégis itt találjuk a bolgár szimbolisták legjelentősebb csoportját – Teodor Trajanov, DimcsoDebeljanov, NikolajLiliev, EmaniulPopdimitrov, HrisztoJaszenov, stb. • A bolgár szimbolizmusnak nincs egységes programja, de jellemző elve az antropocentrizmus, ami az alkotó individualista magányát testesíti meg, még a természet is homályos, a szimbolizmus a bolgár irodalom „éjszakai periódusa”. • DimcsoDebeljanov(1887-1916), Koprivsticában született, gimnáziumot végez Szófiában, kishivatalnokként, korrektorként dolgozik, 1916-ban a fronton hal meg. Önálló kötetét 1920-ban barátai adják ki. • Versei: a bolgár irodalom leggyöngédebb lírikusa, verseinek hangulata a magány, a hontalanság, a passzív áldozati lét, a konfliktus a rideg valósággal, törekevés a vers kifejezésbeli és zenei tökéletessége iránt. Jellemzők a gyöngéd felhangok, az intim intonációk, az olvasó egyenrangúként kezelése. Témai az elveszett otthon: „Visszatérni a szülői házba; Emlékszel-e…; szerelem: Én így akarok emlékezni rád; magány: Alszik a város, Fekete ének.

  12. A „Vezni”-kör • A szimbolizmus a perifériára szorul, kialakul egy új fajta realizmus, egy új típusú szociálisan érzékeny szemlélet, illetve a modernizmus harmadik része – az expresszionizmus ihlette avantgárd irányzat. • Ennek az időszaknak nincs műfaji preferenciája, születnek prózai és lírai művek is. • HrisztoSzmirnenszki(1898-1923) – „született költő és utolérhetetlen improvizáló”, aki tökéletesen elsajátított a szimbolista költészet művészi kifejezőeszközeit, de túl is haladta azt egyszerre komoly és ironikus ábrázolásaival, illetve a „sötét” szimbolista kifejezésmód „világossá” tételével. Fő eleme a tűz, a tavasz, a nap és a láng. Művei: „Legyen nap”, „A város gyermekei”, „Téli esték”. • Geo Milev(1895-1925) – a legteljesebb modernista, az expresszionista avantgárd képviselője, aki más művészeti területekre is be akarta vinni ezt a irányzatot. Kritikus és antológiaszerkesztő „A bolgár irodalom rövid története”, műfordító. A baloldali európai avantgárd hatása nála is érződik, erős rendszerkritika és forradalmi lendület érződik műveiből, a hagyományos értékek (hazafiság) tagadása. Művei: Pokol (1922); A harag napja (1922) és a Szeptember (1925).

  13. Elin Pelin – a bolgár falu énekese • Dimitar Ivanov (Elin Pelin, 1877-1949) a bolgár elbeszélés egyik mestere. Egyszerre tradicionalista és realista, de stílusát és ábrázolási módját tekintve nagyos is modern. • Szófia mellett született, a gimnáziumot nem fejezi be, rövid ideig tanító. • 1899-től él Szófiában, első kötetet (Elbeszélések) 1904-ben jelenik meg, és általános elismertséget hoz neki. A világháborúig és azt követően elsőszámú prózaíróként tartják számon, még életében klasszikusnak számít. • Íróként dolgozik a Nemzeti Könyvtárban, számos lap szerkesztője (köztük gyermeklapok), 1926 és 1944 között a Vazov-múzeum igazgatója. • Művei: Elbeszélések I-II. k. (1904-11); A kolostori szőlő alatt (1936); 3 kisregény: Tisztátlan erő (1909), A Gerákok (1911), Föld (1922). Nagyszámú gyermekirodalom. • Alakjai: elbeszélőként sosem hagyja el a falut, művészi világa a bolgár falu annak teljességében, természeti környezetében. Történetei egyszerűek, letisztult szerkezettel, hősei pedig megkapóan emberiek.

  14. Jordan Jovkov – a hagyomány és a modernitás szintézise a prózában • Jordan Jovkov (1880–1937)a bolgár elbeszélés harmadik kiemelkedő egyénisége. • Szófiában tanul, Dobrudzsában tanítóskodik. Három háborúban is részt vesz. Dolgozik szerkesztőként, a háborúk után a bukaresti bolgár követség munkatársa. • Első írói sikereit a háborúk alatt írt háborús-novellák hozzák meg, melyekben már megmutatkozik elbeszélői tehetsége. Későbbi műveiben a dobrudzsaiak életének állít emléket:Utolsó öröm (1926), Esték az antimovi fogadóban (1928), Birtok a határon(1934) c. regény. • Egyik legkiemelkedőbb műve a Sztaroplaninailegendák (1927) című elbeszélésciklusa, melyben a főszereplők mágikus szépsége és hősiessége összefonódik a hétköznapi élet világával. • Az elbeszéléseket a sajátos történelmi hangulat jellemzi, melyben a történetek a valós élet kereteit túllépik, és legendává válnak

  15. Nikola Vapcarov(1909–1942)kivételes költői tehetség, egyszerre gyári munkás és értelmiségi, aktívan részt vesz kora irodalmi vitáiban. • A várnai tengerészeti középiskolában végez. Dolgozik hajógépészként, fűtőként, technikusként, és belesodródik a munkásmozgalmi harcokba, a háború alatt pedig az ellenállási mozgalomba. 1942 márciusában elfogjákés több társával együtt július 23-án halálra ítélik és kivégzik. • Egyetlen verseskötete, melyet saját költségén kellett kinyomtatnia, 1940-ben jelent meg Motor-dalok címen. Vapcarov a munkások életét éli, az ő belső világukat tükrözi, de ugyanakkor verseiben a legmodernebb kifejezőeszközöket használja. • Költészete gépekkel, műszaki képzeletének szülötteivel van tele, az életet egy hatalmas gyárhoz hasonlítja, de a gépeket nem az elidegenedés sötét színeivel festi meg. Vapcarov a gépek, a gyárkémények, a vonatok, a hajók költője, illetve az emberé, aki ezeket a gépeket uralja. Az új kor romantikáját a gépi, ipari valóságban látja.

  16. Bolgár próza a II. Világháború után • DimitarDimov(1909–1966), állatorvos, az anatómia professzora. Érdekli a modern ember lélektana, a drámai történelmi háttér és a végzet asszonyai által generált szenvedély. Regényei: Benc főhadnagy (1938), Elkárhozott lelkek(1945), legjelentősebb műve a Dohány(1951), amely a kommunizmus esztétikai normái felett is győzedelmeskedik. Hősei összetett jelleműek, önmagukkal viaskodnak, tetteiket mély szenvedélyek fűtik. • DimitarTalev(1898–1966) Zágrábban és Bécsben tanul, majd a szófiai egyetemen végez szláv filológia szakon. A Македония és Зораlapok szerkesztője. 1944. után ül börtönben, internálótáborban, ami hatássál van írásaira. Regényei egyetlen témája Makedónia és szabadságért vívott harc, az elbeszélésben a Vazov-i hagyományt követi,hősei lelki világát és személyes drámáit már mélyebben és összetettebben ábrázolja. Művei: Vaskandelláber (1952), Preszpaiharangok(1954), Illés-nap(1953), Hallom a hangotokat(1966). • EmilijanSztanev(1907–1979) – a emberi lélek drámainak szakavatott kutatója, jeles bolgár animalista. Írt elbeszéléseket, történelmi regényt, állatokról szóló elbeszéléseket. Művei: Baracktolvaj, Vizen és erdőn át, Amikor a hó olvad, Cserniska, Antikrisztus, Iván Kondarev (regény).

  17. Groteszk-szatirikus irodalom • Jordan Radicskov(1929–2004) elbeszélései és drámái groteszkek és merészek,történeteinek színtere Bulgária észak-keleti része, melyet az épp aktuális hatalom erővel próbált modernizálni. Szereplői a misztikus területet benépesítő abszurd alakok, a saját mesés és mitologikus világuk fogalmaival próbálják értelmezni a betolakodó külvilágot. Művei: Veszett hangulat (1965), Kecskeszakáll (1967), Puskaporos ábécé(1969). Színművei: Zűrzavar(1967), Január(1974), Repülési kísérlet(1979). • SztaniszlavSztratiev(1941–2000) A bolgár szatíra kiemelkedő alakja, próza- és drámaíró. Művei: Vadkacsa a fák között(1972), Tájkép kutyával(1977), A bolgár modell (1991). Sztratievnekköszönhető a bolgár színház hetvenes és nyolcvanas években végbement megújulása. Színművei: Római fürdő (1977), Velúrzakó (1979),Autóbusz (1982). • IvajloPetrov(1923-2005) munkásságával szintén bekapcsolódik a 60-as évektől induló átváltozási folyamatba, nemcsak koncepcionálisan (Hullámzás, Farkashajsza), hanem hangvételében is: Mielőtt megszületettem és azután; Zavaros jegyzetek; Isten dolgai (1968-1973) c. művei az élet értékrendjének parodisztikus – önirónikus átgondolása.

  18. Posztmodern tendenciák • 1989-ben jelenik meg az Ars Simulacri antológia (IvajloDicsev, VladiszlavTodorov, AlekszandârKjoszev, Ivan Krâsztev), a Szintézis csoport posztmodernista filozófusainak és íróinak kötete; • Fontos szerepe van a bolgár kultúrának a  posztmodernizmus irányába történő elmozdításában. • A kilencvenes évek irodalmának értékadó lapja az 1991-ben induló Литературен вестник (Irodalmi újság) hetilap. Ez a lap lesz az új irodalmi felfogás és az új irodalmi művek fóruma. • Az írók és költők új generációja jelenik meg. • A bolgár posztmodern költészet legjelentősebb képviselői: AniIlkov, KirilMerdzsanszki, ZlatomirZlatanov, Georgi Goszpodinov, PlamenDojnov és Jordan Eftimov. • A prózaírók műveikben vegyítik a mágikus realizmus és a romantikus groteszk elemeit - Emil Andreev:Lomi történetek(1996), Borisz Minkov: Balladavadászok, avagy Scherzo cantabile(1999).

  19. SztefanDeszpodov: Posztmodernizmus és más hülyeségek • Hol volt, hol nem volt, fent a magas hegyek között volt egy falu, lakói – egyszerű népek. Olyan együgyűek voltak, hogy még hírét sem hallották Baudrillardnak, Roland Barthesnak, Foucaultról már nem is beszélve, viszont boldogságban éltek, mit sem törődve a dib-dáb hívságokkal. E békés életnek szempillantás alatt vége szakadt, amint posztmodernista siserehad zúdult be hozzájuk. Kiparancsolták az összes férfit, asszonyt s gyereket a falu piacterére, s elszónokolták, hogy attól kezdve nincs fel-le mászkálás az ormokon s bérceken, járjanak csak a vízszint szerint (…). Azt is kijelentették, hogy amin eddig az eszük járt, amit gondoltak, az merő dőreség, lévén, hogy az igazság éppen ellenkezőleg áll. (…) S ehhez hasonlókat bölcselkedtek sorra. • Míg a falubeliek csak ámultak és bámultak, a posztmodernek behalámolták mind az ételt, lenyeldekelték mind a bort, s ki merre látott, idegen honba messze távozott.

  20. Köszönöm a figyelmet!

More Related