140 likes | 313 Views
A „hűséges kéz” és az „állhatatos szem” viszonya x A taktilis és a vizuális megismerés összekapcsolhatósága a XVII. században. Szerző: Pintér Lilla Témavezető: dr. Schmal Dániel.
E N D
A „hűséges kéz” és az „állhatatos szem” viszonyaxA taktilis és a vizuális megismerés összekapcsolhatósága a XVII. században Szerző: Pintér Lilla Témavezető: dr. Schmal Dániel
„Az igazi tudáshoz semmi sem szükséges annyira, mint hűséges kéz és állhatatos szem, hogy megvizsgáljuk és megörökítsük magukat a dolgokat úgy, amiként mutatkoznak.” /Robert Hooke/
A XVII. századi percepcióelméletek fő állításai az érzetek összekapcsolásáról • Az érzékelés hatóoka az objektum. • René Descartes: kicsiny fonalak → agy A lélek érzékel; közös érzék kapcsol össze. Szemmel befogadható érzettípusok: fény, szín, pozíció, távolság, méret, alak. • John Locke: Azelme az, ami érzékel. Több érzéken keresztül is befogadható egyszerű ideák a látás és tapintás esetében: kiterjedés, alak, nyugalom, mozgás.
A Molyneux-probléma William Molyneux (1656–1698) 1688-ban fogalmazta meg híressé vált dilemmáját, miután elolvasta az Értekezés az emberi értelemről c. mű francia nyelvű kivonatát. A dilemma: ha egy születésénél fogva vak ember visszanyerné a látását, meg tudná-e különböztetni egymástól a korábban tapintás útján ismert kockát és golyót pusztán azok látványa alapján?
A lehetséges válaszok → Pozitív válaszok: Edward Synge Henry Lee G. W. Leibniz → Negatív válaszok: JohnLocke William Molyneux George Berkeley Thomas Reid
Az operációk válaszai a Molyneux-problémára 1728-ban William Cheselden(1688–1752) végrehajtotta az 1. hályogeltávolító műtétet. Az eredmény: - A látásukat visszanyerő vakok nem tudták értelmezni a szemük elé táruló látványt. - Nem tudták értelmezni a képi ábrázolást: sem a fényképeket, sem a festményeket.
A XVII. század eleji holland festészet A németalföldi festészeti hagyományt a látásba vetett megingathatatlan hit jellemezte. Céljuk mindenekelőtt a hű kép alkotása volt. WillemKalf (1619–1693) Johannes Vermeer van Delft (1632–1675)
Rembrandt van Rijn (1606–1669) Rembrandt számára a festék„olyasmi, amivel a festő a puszta kezével dolgozik – olyan anyag, amit nemcsak látni kell, hanem, talán legalább annyira, tapintani is.” /Svetlana Alpers/ Festményein kiemelten fontos szerepe van az érintésnek, illetve magának a kéznek. → Rembrandt számára a látás tanúsága nem volt elegendő bizonyíték.
Összegzés • Az újkorban egyre fontosabbá váltak a vizuális mellett a taktilis érzetek is. • Ennek kapcsán felmerült ezek össze-kapcsolhatóságának problémája. • Úgy tűnik, hogy az érzékelést illetően „két világ polgárai vagyunk”, és e két világ között a kapcsolatot csakis folyamatos tapasztalatszerzéssel és tanulással tudjuk biztosítani.