Neveléslélektan

1. Neveléslélektan Szocializációs hatások, iskolai tanulás

2. A rendszerszemlélet összefoglalása • a rendszerszemlélet szerint egy rendszer minden eleme elkerülhetetlenül és kölcsönösen befolyásolja egymást • az okozati rendszer nem lineáris, hanem körkörös. • ha egy családi rendszer stabilitásának fenntartását az segíti elő, hogy valamelyik tagja beteg, vagy megőrül, akkor a stabilitást szolgáló szabályrendszer, a kialakult kommunikációs séma és a kialakult struktúra kóros • a rendszer erősebb, mint az egyén, ezért a rendszer működésének módosításával az egyénen is segíteni lehet • az egyén változása a rendszer változásának következménye

3. Szocializációs hatások • A személyiség alakulása során a kulturális modelleket a legkorábbi életévben sajátítjuk el, az egyéniséggé válás, és a kulturális normák elleni lázadás csak később következik be. A kultúra azáltal segíti a személyiség formálódását, hogy kész, és kipróbált megoldásokat nyújt. • A szocializáció egyik legfőbb eszköze a nyelv. A nyelv egyrészt kapcsolatot teremt az egyén és a külvilág között, másrészt a tudatos ön- és környezet szabályozás eszköze is. • A szocializáció hatása: • éntudat alakulása • önszabályozó funkciók alakulása • szociális magatartásformák elsajátítása

4. Szocializációs hatások • 1. Az én önmagunkrólalkotott tapasztalataink rendszere (testünk, képességeink, élményeink), mely által elkülönülünk a világtól. • Az én csak a másik által létezik, az éntudat kialakulásához szükséges a „másik” felfedezése. Kezdetben a gyermek az anyával egyfajta szimbiotikus egységet alkot, nem különül el számára önmaga és a másik (anya). Először a testséma differenciálódik, majd a cirkuláris reakcióval felfedezi a másik embert, és tudatára ébred saját aktivitásának. • Cirkuláris reakció: A csecsemő kezdetben önerejéből még nem tud utánozni, de ha egy saját cselekvését megismételjük, azt azonnal utánozza. A saját cselekvését csak akkor tudja, mint mintát követni, ha az külsőként jelenik meg előtte. Ezt a külső mintát a másik személy nyújtja. • Az én-élmény gyakorlása akadályokba ütközhet, ez pedig frusztrációt okoz

5. Szocializációs hatások • 2. A belső szabályozórendszer kialakulása • A szociális normák elsajátítása automatikusan megy végbe a szocializációban, de fontos a környezet jutalmazó és bűntető szerepe is. Az egészséges személyiség elengedhetetlen feltétele, hogy a társadalmi normákbetartása, a társadalom által elfogadott viselkedés belső szükségletté váljon, azaz önszabályozó funkciók alakuljanak ki. Ennek kialakulásában fontosak a büntetések és jutalmak. • A szabályokat egyrészt utánzással, másrészt belsővé tétel útján sajátítja el. Piaget szerint a szabálytudat és az erkölcsi ítéletrendszer párhuzamosan fejlődik a gyermek értelmi, kognitív fejlődésével , mindenkori szintje megfelel a kognitív fejlődés általános szintjével.

6. 3 éves korig nincs szabálytudat, a megismétlés, a mozgás szabályossága (ritmusosság) a játékokban jelenik meg • 4-7 éves kor között kettős szabálytudat van. Egyfelől örök érvényűnek tartják azokat, amiket valami felsőbb hatalom (szülő, Isten, király stb) hozott létre, és azokat szó szerint be kell tartani, másrészt önkényesen variálják azokat • 7-8 éves korban a játékban az együttműködés, a szabályok betartásának kölcsönös ellenőrzése zajlik, de a szabályok ismerete még hézagos • 10 éves kortól pedig már megértik, hogy a szabályok a kölcsönös megegyezésen alapulnak

7. Szocializációs hatások • 3. Szociális magatartásformák elsajátítása • A szocializáció során nemcsak társadalmi normák, hanem társadalmi szerepek elsajátítása, vagyis szereptanulás is folyik. Az elsajátított szerepek gyakorlása gyermekkorban elsősorban a játéktevékenység során folyik. Legfontosabb ebből a szempontból a szerepjáték (pl.: papás-mamás, orvosos stb.). • A társakkal való közös játék során egymástól is tanulják a gyerekek az egyes szerepjellemzőket. A szerepek betöltése komoly szociális teljesítmény, szükséges az adott helyzetben kívánatos szerep felismerése. A szereptanulást és a szerepek betöltését a környezet szankciói szabályozzák. Az élet során új szerepeket kell elsajátítani, illetve időnként elhagyni.

8. Az iskolai tanulás • a kulturális evolúció és a szociális tanulás együttes eredménye a tanulási motiváció • a tanulás motivációja olyan folyamatban szerveződik, amelynek során a mindenkori társas helyzet, a társas és társadalmi hatások rendezik össze és véglegesítik a tanuló ember biológiai állapotából kibontakozó motivációs faktorokat és indítékokat.

9. Az iskolai tanulás • az iskolának egyik legfontosabb feladata a tanulók képességeinek hatékony fejlesztése • a képesség az egyén olyan sajátosságainak együttese, amely megfelel egy bizonyos tevékenység követelményeinek és biztosítja e tevékenység elvégzésére az alkalmasságot (Lénárd, 1979) • az iskola a képességfejlesztés helye válasz ma triviálisnak tekinthető. • ugyanakkor ez a válasz gyakran csak elméleti alapokon nyugszik, hiszen ha megnézzük közelről az iskolai gyakorlatot, nem egyszer azt találjuk, hogy nem folyik hatékony képességfejlesztés

10. A tanítás-tanulási folyamat problémái • sok tanulónál hiányoznak azok a képességek, amelyek a teljesítményképes tudás alapjául szolgálnak. Inkább illik még ma is iskoláinkra az ismeretátadó jelző a képességfejlesztő helyett • az iskolai ismeretfelfogás folyamata gyakran nem felel meg a fogalomelsajátítás pszichológiai követelményeinek, nem alakulnak ki a fogalmak. • atomisztikus a tanulók tudása, ritkán alakul ki a tanítási-tanulási folyamatban a fogalmak rendszere.

11. A tanítás-tanulási folyamat problémái • az egész folyamatban dominál a konvergens gondolkodás, a divergens elemek alig kapnak szerepet a problémamegoldásban. • gyengén alakul ki a tanulókban a problémaérzékenység, sok hiányosság tapasztalható a feladatok elemzésében, megértésében. • a tanulók önálló tevékenysége nem kap megfelelő szerepet, nem alakulnak ki hatékony tanulási technikák. • a differenciálás gyakran csak formális, nem épül a tanulók megfelelő szintű ismeretére.

12. A PISA 2000 vizsgálat

13. A PISA 2000 vizsgálat

14. A PISA 2000 vizsgálat

15. A PISA 2000 vizsgálat

16. A fejlesztő értékelés, mint az iskolai tanulás minőségi javítója • a nemzetközi szakirodalom általában háromféle értékelési módot különböztet meg: a minősítő értékelést (teljesítménymérést), a diagnosztikai értékelést és a fejlesztő értékelést. • a minősítő értékelést mindannyian ismerjük, megtapasztaltuk diákként, tanárként, szülőként. Azt mutatja meg, hogy egy adott, kívánatos szinthez képest hogyan teljesít valaki. A teljesítmény minőségét általában osztályzatban fejezik ki, alacsonyabb korosztályok esetében különböző jutalmakkal, ösztönzőkkel, szöveges értékeléssel. Ez a mérés általában belső (a tanár, a munkaközösség, az iskolavezetés által kezdeményezett módon és az általuk készített mérőeszközökkel történik). Minősítő értékelés a félévi vagy év végi bizonyítvány még akkor is, ha szöveges.

17. a diagnosztikus mérés ritkább, mint a minősítő. Arra szolgál, hogy a pedagógiai folyamatot eredményesebbé tegye, feltárja a tanulócsoport (ritkábban a tanuló) előismereteit, hiányosságait. Tipikus diagnosztikai mérés az új iskolába, iskolafokozatra belépő tanulók hozott tudását felmérő dolgozat. Erre nem vagy nem feltétlenül adnak osztályzatot, mert általában nem is azt méri, amit az adott osztályban a mérést végző tanár tanított, bár ő is végezhet ilyen mérést, ha a tanítási-tanulási folyamatban valamilyen hibát észlel, és ezt fel akarja tárni. A belső diagnosztikai mérések a tanítási (tanulási) folyamat adott szintjén való beavatkozást teszik lehetővé, céljuk a folyamat eredményesebbé tétele, a visszajelzés elsősorban a tanárnak (az iskolának, az oktatásirányításnak) szól, nem a diáknak és a szülőnek.

18. a fejlesztő értékelés meghatározására (és ennek fényében az előbbiek árnyalt értelmezésére) még nem született konszenzus sem itthon, sem külföldön. Célja mindenképp az, hogy a diák eredményesebb tanulását segítse, ne ítélje meg (különösen ne ítélje el) az eddigi munkát, hanem mutasson rá azokra a lehetőségekre, amelyekkel a tanulási folyamat eredményesebbé válhat. Inkább az alternatív iskolák pedagógiai gyakorlatára jellemző. Célja nem a minősítés, hanem a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárása, a tanulási folyamat – a tanuló – segítése, fejlesztése, a javítási lehetőségek számbavétele. Ez az értékelési mód nem a tudás egészét, hanem a részfolyamatokat, a tudás bizonyos elemeit értékeli, a tanuló számára nyújt visszajelzést erősségeiről és hiányosságairól, fejlődésének lehetőségeiről

19. A fejlesztő értékelés • akkor beszélhetünk formatív (fejlesztő) értékelésről, ha meghatározzák a tanulói teljesítmények kívánatos szintjét (meghatározzák a konkrét célokat), folyamatosan gyűjtik az információt a tanulói teljesítmények alakulásáról, kialakítják az egymást követő teljesítmények mérésének és összehasonlításának módszereit, és kidolgozzák a kettő különbségének növelésére irányuló eljárásokat

20. A fejlesztő értékelés előnyei • a fejlesztő értékelés egyik nagy előnye, hogy magát a tanulási folyamatot segíti, formálja • a fejlesztő értékelés másik nagy előnye, hogy rugalmas kölcsönhatásban van a tanítási és tanulási stratégiákkal. Az értékelési eszközök, eljárások, illetve a tanítási, tanulási technikák is flexibilisek, módosíthatók, alkalmazkodnak a tanulási szükségletek változásaihoz, így interaktívabb kapcsolat jön létre a tanuló és a tanár között. A személyre szabott tanulás lényege az, hogy az oktatást az egyéni igényeknek, szükségleteknek, érdeklődésnek és attitűdöknek megfelelően formáljuk; hogy biztosítsuk minden diák számára a lehető legjobb eredmény elérését

21. A fejlesztő értékelés előnyei • A formatív értékelésre nagy hatást gyakoroltak az elszámoltathatósági elemek is. Ez a rendszer átláthatóságát célozza meg. Tágabb értelmezésben egy összetett, belső és külső tényezőket egyaránt magában foglaló koncepcióról van szó. Pénzügyi elem, hiszen az adófizetők tudni szeretnék, mire megy az oktatásra fordított pénz. Közösségi elem, hiszen az iskola nem zárt világ, partnereivel együtt kell működnie. Pedagógiai elem, hiszen a piacképes tudás megszerzéséről, az oktatási rendszer (döntéshozók, fejlesztők, igazgatók, pedagógusok) professzionalizálódásáról van szó.

22. A minősítő és a fejlesztő értékelés rendszere

23. A fejlesztő értékelés általános keretei • Olyan osztálytermi légkör kialakítása, amelyben a diákok biztonságban érzik magukat. • A tanulási célok meghatározása és az egyéni tanulói fejlődés lépéseinek követése. • A tanítási módszerek sokfélesége annak érdekében, hogy a különböző tanulási igényű tanulók szükségleteinek megfeleljenek. • A tanulók haladásának, teljesítményének változatos értékelése. • A tanulói teljesítményre, haladásra adott gyakori visszajelzés és a tanítás módjának folyamatos alakítása a tanuló fejlődési szükségleteihez igazodva. • A tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban.