11. A Kádár-korszak külpolitikája

1. 11. A Kádár-korszak külpolitikája Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2. A „magyar kérdés” az ENSZ előtt • A magyar emigráció szerepe • 200e fő hagyta el az országot (félelem, kilátástalanság, kalandvágy is) • az emigráns politikusok sokat tettek azért, hogy a Nyugati kormányok tisztán lássanak a kérdésben. 1957 jan.: Strasbourgban megalakult a Magyar Forr.-i Tanács (Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József) • Az ENSZ vizsgálódása a magyar kérdésben • nov. 8-án elhalasztották a magyar küldöttség megbízólevelének elfogadását • a BT-ben a SzU megvétózta, hogy Mo.-nak joga a szabad kormányválasztás • közgyűlés azonban többször fogadott el határozatot, ami a SzU-t kivonulásra hívta fel, Kádárt pedig helyszíni vizsgálóbizottság beengedésére • mivel ez nem történt meg, 1957 jan. 10-én ötös különbizottság alakult • A különbizottság jelentésének tartalma • 1957 szept. 10-től tárgyalta a közgyűlés; 14-én nagy többséggel elfogadta • eszerint Magyarországon spontán nemzeti felkelés zajlott le, amiben reakciós körök nem vettek részt; okt. 23 előtt és nov. 4. óta folyamatosan megsértik a magyar nép jogait, a SzU pedig agressziót követett el. Az ENSZ szabad választást és a SzU kivonulását követelte • A magyar kérdés további sorsa • évről évre szavazott róla a közgyűlés, a napirenden tartáshoz 2/3 kellett • az USA már 1957-ben törölte volna, ha a megtorlást leáll és amnesztiát adnak • évről évre csökkent a közgyűlési határozatot megszavazók száma és aránya • (a történet végét ld. a következő dián)

3. A magyar–amerikai viszony rendezése • Miért volt szükséges a rendezés? • eltérő célokból: az USA a SzU-tól való távolodásunkat várta (de már fellazító módszerekkel), Kádár pedig a szovjet jelenlét elfogadását • bár a dipl.-i viszony elvileg nem szakadt meg, de ügyvivői szintre süllyedt • de más szocialista országok is közeledtek az USÁ-hoz • krónikus devizahiányunk miatt szükség volt Ny-i kapcsolatokra • ehhez elsősorban az USÁ-val kellett megegyezni • A rendezés főbb akadályai • Mindszenty-ügy (a prímás menedéket kapott az USA követségén) • XII. Pius halála után (1958) a pápaválasztásra sem engedi ki Kádár Rómába • később kiengedné a magyar kérdés napirendről levételéért, de Washington elveti • kölcsönös pénzügyi követelések, a Szent Korona visszadása • Kádár beszéde az ENSZ-ben (1960. okt. 3.) • utalt az amnesztiára; a magyar kérdést belügyeinkbe való beavatkozásnak mi-nősítette; utalt arra, hogy az USA számos ország törvényes kormányát dön-tötte meg puccsal. Kádárt a küldöttek hűvösen fogadták, többen ki is vonultak • A megegyezés 1962-ben • 1961 aug.-tól javasolta az USA, hogy az ált. amnesztiáért cserébe leveszik a magyar kérdést az ENSZ napirendjéről; hosszas alkudozás kezdődött erről • 1962. nov.: Hruscsov engedélyezte az alkut; dec.-ben a magyar ügy véget ért • 1963: ált. amnesztia; U Thant ENSZ-főtitkár hazánkba látogat és kijelenti: „Mo. szuverén állam”; a magyar ENSZ-delegáció mandátumát is elfogadták

4. Az elszigeteltség kora, 1956–63 • Csak a VSZ-tagállamok, Jugoszlávia és Kína ismerte el Kádárt • a magyar kisebbséggel rendelkező szomszédok viszonya is hűvös volt felénk! • Újbóli feszültség Jugoszláviával • Belgrád nehéz helyzetbe került Nagy Imre miatt (menedékjog, majd kiadás) • Tito igyekezett igazolni, hogy nem felelős 1956-ért, de a Nagy-perben mégis voltak erre utaló elemek; Hruscsov és Mao is támadták „eretnekségéért” • csak 1958 őszén indult meg enyhülés (szovjet kezdeményezésre) • Magyar–szovjet viszony • kormány- és pártközi tárgyalások (Moszkva, 1957 márc. 21–28.): • kormányközi: kölcsönt és segélyt is adnak Mo.-nak, elvileg megegyeznek a szovjet csapatok itt-tartózkodásáról (szerződés: 1957. máj. 27., Budapest) • pártközi: megerősítik posztján Kádárt; Rákosi nem térhet haza; Nagy I.-per lesz • 1957. nov. 7. (bolsevik forradalom 40. évfordulója): Kádár a munkáspártok előtt a szovjet beavatkozás jogosságáról, a bűnösök megbüntetéséről beszél • Hruscsov és Kádár baráti viszonya: állandó látogatások, kitüntetések • Kitörési utak az elszigeteltségből • a szomszédos szoc. országok bizalmának elnyerése • Kádár 1958 febr.-ban Ro.-ban, Münnich 1958 dec.-ben Cs-ban járt; biztosították vendéglátóikat, hogy elégedettek a magyarok helyzetével (ami romlani kezdett) • kapcsolatok kiépítése a harmadik világ államaival • magyar küldöttség 1957 nyarán (India, Burma, Indonézia, Szíria, Egyiptom) • fogadta őket Nasszer, Nehru; később Bp.-re jött Sukarno, Nkrumah

5. Kapcsolatok a Vatikánnal • Hazánk és a II. vatikáni zsinat (1962–65) • a magyar cél: ügynökök kiküldése és ottani hírszerzés/beépülés, továbbá a Vatikán (USÁ-val együttes) vélt aknamunkájának megakadályozása… • A Részmegállapodás, 1964 • 1963. ápr. Casaroli érsek Bécsben magyar küldöttséget fogadott (ügynökökkel) • 1963 máj. 7-én indult meg tárgyalása Bp.-en (szállodai szobáját lehallgatták) • 1964 szept. 15-én Casaroli és Prantner József ÁEH-elnök írta alá (ezzel a Vatikán elismeri a Kádár-rendszert, az pedig a vallás létjogosultságát) • a püspökök kinevezéséről előzetes megbeszéléssel döntenek (az Elnöki Tanács lemond főkegyúri jogáról, de fenntartja vétójogát), szabályozzák a papok állami hűségesküjének módját, magyar papok engedélyt kapnak Rómában tanulásra • nincs megegyezés Mindszentyről, a hitoktatásról, a szétvert szerzetesrendekről és a főpapok cselekvési szabadságáról • A Mindszenty-ügy bonyodalmai a Vatikánnal és Washingtonnal • 1962-ben a vatikáni zsinatra sem engedik ki Mindszentyt (Kádár feltétele az USÁ-nak a korona visszaadása, követcsere és Mindszenty elszigetelése volt) • Kádár, 1964: a bíboros kérjen kegyelmet, amit meg is adnának neki; garanciát kért, hogy lemond az érseki rangról és szilenciumban tartják • Mindszenty elítélte a Vatikánt a Részmegállapodás miatt • 1971. szept. 28. megegyezés: Mindszenty távozik az amerikai nagykövetségről és elhagyja az országot (Rómába megy, majd Bécsben telepszik le) • a pápa 1973-ban felszólította az érseki trónról való lemondásra, amit ő elutasít, VI. Pál üresnek nyilvánítja székét (1974), de csak halála után nevez ki utódot

6. A pragmatikus külpolitika évei (1963–75) • A vonakodó csatlós szerepe • a szoc. országokkal szemben Kádár az egység demonstrálását tartotta fontos-nak, az egyeztetést kölcsönösnek tekintette, azaz elvárta a SzU-tól is • a Ny-i országokkal kapcsolatban egyszerre vallotta az ideológiai harc elvét és a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlatát • Pártirányítás a külpolitika terén • az állambiztonság mellett a másik terület, ahol szoros marad a pártirányítás • a PB dönt minden diplomáciai kérdésben, apró protokoll-ügyekben is • a döntéseket a párt külügyi osztálya készítette elő, ez irányította és ellenőrizte a Külügyminisztérium munkáját is • a végső szó mindig Kádáré volt, aki e téren is pragmatikus volt. Belátta a békés egymás mellett élés szükségét és Magyaro. külpolitikai súlytalanságát is • Kapcsolatok bővülése a Nyugattal • az Új Gazdasági Mechanizmusban Mo. számított Nyugati forrásokra is • első partnereink a semleges Finnország és Ausztria (vezetőik Bp.-re látogattak, gazd.-i és kult. együttműködés indult el) • közeledés az NSZK-hoz: óvatosan már 1966–69 között is, majd Willy Brandt kancellársága idején az Ostpolitik is lehetővé teszi ezt (de a diplomáciai kapcsolatot csak 1973. dec.-ben vettük fel) • Mo. és az USA: Johnson hídépítési politikája kedvező volt, de Mindszenty, a pénzügyi viták és Vietnam is gátolta a javulást. 1966-ban sikerült megegyezni követcseréről (a kijelölt első magyar nagykövet azonban menedékjogot kért)

7. Az európai biztonság és a német kérdés • Az EBÉ, illetve az EBEÉ előkészítése • 1966 Bukarest: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete (VSZ PTT) javasolja egy Európai Biztonsági Értekezlet (EBÉ) létrehozását • 1969 márc. a VSZ PTT budapesti nyilatkozata magyar közvetítéssel ismét javaslatot tesz az EBÉ-re, ami előtt nem támaszt feltételeket a Ny számára • 1970 jún. a VSZ külügyminiszterei Budapesten elfogadják az USA és Kanada részvételét az értekezleten, ill. támogatják a kulturális kapcsolatok és az emberi környezet napirendre vételét (ún. „harmadik kosár”) – az Értkezlet neve kibővül az „és Együttműködési” kifejezéssel (EBEÉ) • 1972 Prága: döntés az EBEÉ előkészítő tárgyalásairól, ami Helsinkiben lesz (1973 júl.-ban meg is kezdődik) • Magyarország, a keleti blokk és az NSZK • a bővülő gazdasági kapcsolatok után 1966 végén az új bonni nagykoalíció (CDU–SPD) diplomáciai kapcsolatfelvételt ajánl fel • 1967 elején Románia él is e lehetőséggel • mire Lengyelo. közbelép, a többi szoc. országnak megtiltja a kapcsolatfelv.-t, ill. hat feltétel teljesítéséhez köti („varsói diktátum”) • pl. az NDK elismerése, létező határok elfogadása, lemondás az atomfegyverekről • ennek értelmében Mo. kénytelen megvárni, amíg Lo., az NDK és Cs. rendezi vitás kérdéseit az NSZK-val és csak utána tud kapcsolatot létesíteni vele • erre csak 1970–73 között került sor, s így: • 1973. dec. 21. Bonn és Budapest diplomáciai viszonyt létesít

8. A magyar–szovjet viszony átalakulása • Hruscsov leváltásának (1964. okt.) következményei • Kádár varsói gyárlátogatáson értesült róla, nem gratulált Brezsnyevnek • hazatérve a Nyugati pu.-on a sajtó várta, beszéde méltatta Hruscsovot (de: minden nép maga választja meg vezetőit, s ezt mi tudomásul vesszük) • a KB levelet írt Brezsnyevnek, amely szintén kiemelte Hruscsov érdemeit, cáfolta, hogy személyi kultuszt épített volna ki; Kádár ekkor sem gratulált • nov.-ben Moszkvában Kádár személyesen is megismételte ezt Brezsnyevnek, aki sosem bocsátotta ezt meg Kádárnak, de egyelőre szívélyes maradt • Hazánk és a Szovjetunió Brezsnyev első éveiben • szovjet–kínai ellentét: a SzU mellett köteleztük el magunkat, cserébe a belső önállóság növekedését vártuk el a SzU-tól; a blokk számos országa távolodni kezdett Moszkvától (Albánia, Románia) – „szétfejlődés”, ld. itt. • 1965-ben Kádár, Biszku és Apró utazott a SzU-ba segélyért, ill. javasolták a VSZ átalakítását is (kisebb, de felszerelt hadsereget, a vezérkar kiegészítését nem szovjet tábornokokkal). VSZ-reform nem lett, de segélyt és hitelt kaptunk (bár kevesebbet a kértnél) • 1967-ben a SzU aggodalmasnak nyilvánította a magyar tárgyalásokat az IMF-fel és a Világbankkal, ami le is állt ezután; szept.-ben Brezsnyev erősen kritizálta Mo.-ot az NSZK-val való gazd.-i kapcsolatokért: „nem szabad politikánkat eladni valamilyen gyárakért”, aggódott a gazd. reform miatt is • 1972. febr. a zavidovói találkozó (ld. a 7. tételben)

9. Kádár és a prágai tavasz • Kádár mint Dubček patrónusa • több személyes találkozó 1968. jan. és febr. folyamán, kölcsönös támogatás • Drezda, 1968. márc. Csehszl. és az „Ötök” (SzU, NDK, Lengyelo., Mo., Bulg.) találkozója: egyedül Kádár szólal fel Dubček mellett • márc. végén a SzU megkezdi a katonai támadás tervének kidolgozását • máj.-ban Moszkvában az ötök a CSKP nélkül tanácskoztak. Brezsnyev ellen-forr.-ról beszélt, Kádár ezt cáfolta, szerinte a korábbi hibák kijavítása folyik. Cs. vezetőit törvényesen választották, belügyeibe nem kell beavatkozni • jún. 13–15. Dubček Budapesten, 20 évre szóló barátsági egyezményt ír alá • jún. végén Cs-ban VSZ-hadgyakorlat (a bevonulás főpróbája), magyar részvétel • Kádár elbizonytalanodása, átállása és részvételünk az intervencióban • jún. 16. Nagy Imrére emlékező cikk egy prágai lapban, 10 évvel halála után • jún. 27. megjelent a 2000 szó című ellenzéki röpirat is • júl.-ban a SzU újabb „hadgyakorlaton” való részvételünket kérte • az MSZMP PB egyik tagja sem támogatott katonai akciót Cs. ellen • júl. 14–15. Varsó: Dubček nem volt hajlandó elmenni az Ötök újabb találkozó-jára, ahol Kádár saját PB-t felülbírálva átáll, támogatja a szovjet ultimátumot • júl. 22-én hozzájárult a magyar haderő részvételéhez (ami 29-én felkészült) • aug. 3–4. Pozsony: utolsó egyeztetés Dubček és az Ötök közt, Kádár itt és aug. 17-én Komáromban még figyelmeztette szlovák kollégáját, de hiába • aug. 21-én megindult az intervenció, Kádár közvetítő szerepe véget ért • a magyar részvétel Kádár személyes döntése, a PB is csak 20-án tudta meg

10. A Brezsnyev-doktrína után • A csehszlovák válság és a Brezsnyev-doktrína • Kádárnak nem volt szerepe Dubček szabadon bocsátásában és nem tárgyalt a csehszlovák puccsisták vezetőivel sem; okt.-ben javaslatára kivonták a szovjetek kivételével a megszálló seregeket (a magyart is) • 1968. szept. a szovjet pártlap közli a doktrína szövegét: a komm. pártok nem csak saját népüknek, hanem az egész mozgalomnak tartoznak felelősséggel, a szocialista vívmányok megvédése minden szoc. ország kötelessége • a reformok apálya az egész blokkban jellemző, fokozódó szovjet beavatkozás (Gomułka és Ulbricht leváltása, Kádár-ellenes puccs tervei is) • Nyugati kapcsolataink 1968 után • a Brezsnyev-doktrína nem okozott törést, sőt épp ekkor bontakozott ki a nyugatnémet Ostpolitik • tovább él a kettős, pragmatikus külpolitikánk (‘index balra, kanyar jobbra’) • fellazítás elleni harc; az olajválság és az eurokommunizmus miatt szoros együttműködés a VSZ-tagállamok között • ugyanakkor vízummentesség Finno.-ba (1970) és Ausztriába (1979) • az NSZK a SzU utáni legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, kulturális stb. cserekapcsolatokban fontosabbá vált az NDK-nál • az USA megadja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, 1973-ban megállapodtunk az 1945 utáni vitás kártérítési ügyekben, a bloomingtoni Indiana egyetemen magyar tanszék létesült, 1978-ban visszakaptuk a Szent Koronát (Carter elnök döntését a magyar emigráció is támogatta)

11. A korlátozott szuverenitás, 1975–82 • Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, 1975. júl.–aug. • Helsinkiben Kádár nagy feltűnést keltett beszédével (júl. 31.), mely büszkén utalt a magyar történelemre és először említette Trianon kérdését • a záródokumentum (aug. 1.) rögzítette a határok erőszakos megváltoztatásá-nak tilalmát, de (Mo. örömére) a személyes+kulturális kötelékek erősítését is • EBEÉ-utótalálkozókon Mo. mindig aktívan részt vett a kisebbségi és emberi jogi problémák tárgyalásában (1977 Belgrád, 1980 Madrid, 1983 Ottawa) • Az eurokommunizmus kihívásai • az olasz, spanyol, francia KP 1976-ban szakít Moszkvával, szembeszáll a Brezsnyev-doktrínával, kiáll a piacgazdaság és pluralizmus mellett • Kádár elismerte az egyes pártok jogát a megfelelő út megválasztására • Kádár János vatikáni látogatása, 1977. jún. • VI. Pál pápa és Casaroli magánkihallgatáson fogadta; teljes dipl.-i kapcsolat-felvételről nem tárgyaltak (ehhez Moszkva engedélye kellett volna) • templomi hitoktatás lehetőségében megegyeztek; a szerzetesrendek engedé-lyezését Kádár nem támogatja; Lénárd Ödön kiengedése a fegyházból • mindketten elégedettek Lékai László érsek és az ÁEH működésével (!!) • Feszültségek kezdete a magyar–román viszonyban • 1972: Kádár Bukarestbe látogatott, de Ro.-ban felülkerekedett az elzárkózás és a kisebbségek diszkriminációjának politikája, illetve a személyi kultusz • 1977: kettős találkozó (Debrecen és Nagyvárad): megállapodás főkonzulátu-sok, kultúrintézetek létesítéséről, amit Románia elszabotált

12. Kezdődő külpolitikai önállóság • Csatlakozás a Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz, 1982 • a SzU ellenében megtett első magyar külpolitikai lépésünk, amit a gazdasági reformok kudarcai, a pénzügyi válságok (eladósodás) kényszerített ki • Magyar–szovjet viszony a 80-as években • Brezsnyev 1982-es halála után utóda, Andropov reformerként lépett fel • őt Kádár 1956 óta barátjának tekintette, s a szovjet főtitkár is méltatta Kádárt (ugyanakkor KGB-s múltja révén besúgókkal figyeltette a m. külpol.-t és nehezményezte Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi titkára nézeteit) • ‘nemzeti érdekeinket nem lehet a nemzetközi (=szovjet) érdekek alá rendelni’ • Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty) Kádárnak már nem tetszettek, bár a szovjet vezető ezeket nem akarta ráerőltetni a csatlósokra • de 1985-től utalt rá, hogy Kádárnak utódot kellene keresnie maga helyett • Az erdélyi magyarok kérdése • Kádár 1977 után soha többé nem hívta meg Ceausescut Magyorországra • kudarcba fulladt Aczél György 1982-es bukaresti látogatása is • 1987-től növekedett az erdélyi menekültek száma, de a pártvezetés egyelőre nem törődött velük, civilek és a népi ellenzék karolta fel őket • 1988: falurombolási terv + a háromkötetes Erdély-történet okozott feszültséget • Kádár, a legszalonképesebb kommunista politikus • a Nyugat úgy vélte, Kádár szabad választáson is győzött volna • Kádárt fogadták Rómában, Bonnban, Párizsban, Budapestre látogatott Mitterand elnök, Kohl kancellár, Thatcher és Craxi miniszterelnök is