Szabad akarat

1. Szabad akarat

2. Szabad Akarat és Elmefilozófia • Fizikai világ oksági zártságának elve (FVOZ) az elmefilozófiában (előző óra) • A fizikai események okai és okozatai nem „vezetnek ki” a fizikai események köréből. Precízebben fogalmazva: minden egyes fizikai eseményt (beleértve az emberi cselekedeteket is) az azt megelőző fizikai esemény okozza (a megfelelő fizikai törvényekkel összhangban).gséges e előidézéséhez. • Lehetséges válaszok: • Dualista elmélet • Szubsztancia Dualizmus – sérül a világ zártságának az elve • Monista elméletek • Azonosságelméletek – nem sérül a FVOZ • Funkcionalizmus – nem sérül a FVOZ • Emergentizmus – attól függ ...

3. Determinizmus A determinizmus szerint minden tény és esemény szükségszerű abban az értelemben, hogy nem lehetséges olyan tény vagy esemény, amelyet bizonyos feltételek ne tennének szükségszerűvé. Ha lehetséges lenne, hogy valaki ismerje a világ teljes állapotát egy adott pillanatban, akkor a természeti törvények segítségével képes lenne kiszámítani a világ bármely korábbi vagy későbbi állapotát. csak egyféleképps A determinista álláspont típusai A szigorú oksági összefüggést hangsúlyozó megközelítés: a világ egy bizonyos időpontban adott állapota és a természeti törvények együtt meghatározzák a világ későbbi állapotait. Naturalista megközelítések: T= a természettörvények ideális összessége; V0= A világ teljes leírása t0 időpontban; V1 = a világ teljes leírása t1 időpontban. Ebből következően: Szükségszerű, hogy T és V0 = V1. Motivációelméleti megközelítések: mindig az erősebb motiváció határozza meg a cselekvést, ezért nem a mi akaratunk, hanem az erősebb motivációnk determinálja a cselekvéseinket.

4. Determinizmus és a fizikai világ oksági zártságának elve • Determinizmus: a világ minden eseménye rögzített • Indeterminizmus: vannak meghatározatlan események • FVOZ: csak fizikai okok vannak. A FVOZ nem feltétlenül zárja ki az indeterminizmust. • Lásd: Kvantummechanika Koppenhágai Interpretáció

5. Szabad Akarat? • Melyek a szabad akarat alkotóelemei? • Képesség arra, hogy a lehetséges alternatívák közül válasszunk • - Bevalljam az adóm, vagy csaljak? • - Elmenjek-e rock-koncertre, vagy ne? • Az önmeghatározás lehetőségfeltétele • (Ha elmennék rock-koncertre, akkor magamra se ismernék! Én olyan vagyok, aki soha nem menne el ilyesmire!)

6. Szabad Akarat és Determinizmus • Szabadság: • 1. Lehetséges alternatívák közül válasszunk • 2. Az önmeghatározás lehetőségfeltétele • A determinizmus: (a világ minden eseménye rögzített) • Ellentmond az alternatívák közti választás feltételének. • Ugyanakkor előfeltétele az önmeghatározásnak (2. feltétel), hiszen ha a személyiségem nem határozná meg a tetteim, akkor nem én döntenék, hanem a véletlen. • Úgy tűnhet: Ha a determinizmus igaz, akkor nem lehetséges szabad akarat, mert a szabadság egyik szükséges feltétele nem teljesül. De...

7. A szabad akarat fogalma • A mindennapos nyelvhasználatban két jelentése létezik • 1) „Külső szabadság” (Önként, kényszerítéstől mentesen azt teszem, amitakarok.) • 2) „Belső szabadság” (A belső állapotomtól, hajlamaimtól, késztetéseimtől függetlenül én határozom meg, hogy mitakarok.) • A mindennapos nyelvhasználatban nem igazán különítjük el a két jelentést.

8. A szabad akarat lehetősége • Vajon amikor jót vagy rosszat tettem, akkor cselekedhettem, akarhattam volna mást is? • Vajon egy jóakaratú ember saját elhatározásából képes lenne rosszakaratúvá válni, vagy megfordítva, egy rosszakaratú jóakaratúvá, pusztán csak azért mert így döntött?

9. Erkölcsi felelősség • Az erkölcsi felelősség feltételezheti a szabad akaratot. • Úgy gondoljuk, hogy egy ember akkor vonható morálisan felelősségre… • 1) …ha cselekedhetett volna másképpen is. • 2) …ha akarhatott volna mást is. • 3) …ha ismeri a jó és a rossz cselekedetek közötti különbséget.

10. Szigorú oksági összefüggés • Szigorú oksági összefüggést hangsúlyozó érv • Minden időbeli jelenségnek megvan az oka, és ha ez az ok egy olyan jelenség, amely szintén időbeli létező, akkor ennek szintén megvan az oka és így tovább a végtelenségig. • Mivel az ember, illetve választásai, cselekedetei időbeli jelenségek, ezért ezeknek szintén meg vannak az okaik, amelyek újfent további okoktól függenek. Ezért az ember választásai, cselekedetei csak láncszemet képeznek a világ oksági összefüggésében. • Minden jelenség, amely egy megelőző októl függ, szükségszerű. Mivel az ember cselekedeteit végtelen – vagy szinte végtelen – oksági összefüggés határozza meg, ezért az szükségszerű. Nincs tehát nem szükségszerű, úgynevezett szabad akarat.

11. Ellenvetések 1. • A determinista álláspont előfeltevéssel él: bizonyosnak veszi azt az állítást, hogy minden jelenségnek megvan az oka. De miért is olyan bizonyos ez? Hogyan tudjuk ezt a tételt bizonyítani? • A megtörtént eseményekre vonatkozóan mindig találhatunk magyarázatot, ám lehet, hogy ez csak utólagos magyarázat, racionalizáció.

12. Ellenvetések 2. • Ha arra hivatkozunk, hogy ezt a fajta determinizmust nagyon erős intuíció támasztja alá, akkor ezzel szemben felhozható, hogy ennél még erősebb lehet az a fajta intuíciónk, hogy mi magunk szabadon választjuk meg cselekvéseinket. Tehát elvileg lehetséges, hogy bár a természeti jelenségekkel kapcsolatban beszélhetünk ilyen szigorú összefüggésről, az embert nem határozza meg – teljes mértékig – ez az oksági lánc. • A determinizmus álláspontjából hogyan tudjuk megmagyarázni azt az érzésünket, hogy mi magunk vagyunk az okai a cselekvéseinknek, döntéseinknek, és úgy érezzük, hogy minket – a cselekvés pillanatában – nem határoz meg semmilyen további jelenség?

13. Naturalista megközelítések • 1) Reduktív fizikalista elgondolásból kiinduló érv. Valójában minden szellemi folyamat agyi folyamatokkal azonosítható. Így viszont maga az akarat is egy fizikai folyamatnak tekinthető. Tehát nem létezik szabad akarat sem. • 2) „Erős tudományos tézisre” alapozó érv. Ha figyelembe vesszük a biológia, a genetika, esetleg a szociálpszichológia eredményeit, kevés reményünk lehet a szabad akarat elfogadására.

14. Phineas Cage esete

15. Phineas Cage esete • Egyrészt adott egy olyan baleset, amelynek során az illető agya sérül. Másrészt ezzel párhuzamban az illető viselkedése gyökeresen megváltozik. Nagyon valószínűek mutatkozik, hogy az előbbi esemény okozza az utóbbit. • Ha viszont az agysérülés okozza a magatartás megváltozását, akkor úgy tűnik, hogy a viselkedés az agy állapotaitól függ. Ebben az esetben viszont akkor hogyan lehet felelős az ember a saját viselkedéséért? • Többnyire hajlamosak vagyunk elfogadni azt, hogy Cage – illetve a többi hozzá hasonló agysérült – nem tehet a megváltozott viselkedéséért. Így viszont a következő kérdés merül fel: ha a viselkedésüket így befolyásolhatja az agy állapotainak megváltozása, akkor vajon az egészséges ember esetében nem ugyanarról van szó? Nevezetesen, hogy az agy felépítése határozza meg a viselkedést? Ha viszont Cage esetében elfogadjuk azt, hogy nem tehetett a megváltozott magatartásáról, akkor az egészséges ember sem tehet a viselkedéséről, lévén az agyának a felépítése határozza meg azt.

16. Ellenvetések • 1) Ugyanazt a mentális eseményt eltérő agyi, idegi folyamatok is kiválthatják. Ennél is nagyobb probléma lehet, hogy hogyan tudjuk azonosítani a mentális és a fizikai folyamatokat? • 2) Próbálkozhatunk azzal a hipotézissel, hogy az agysérülések megváltoztathatják az értelmi képességeket, a nyelvkészséget stb. ám nem az erkölcsi hozzáállást. Ezért azt mondhatjuk, hogy Cage esetében inkább maga a sérülés tudata okozta a viselkedés megváltozását. • 3) A tudományos magyarázatok – genetika, szociológia, stb – inkább csak hajlamokat magyaráznak, ezek jelenlétét bizonyítják, nem pedig azt, hogy az embert ezek szükségszerűen meghatározzák. Minden további elképzelés csak feltételezés.

17. Motivációelméleti megközelítés • Legismertebb képviselője: David Hume (1711 – 1776) • Nem képzelhető el olyan cselekvés, amely ne valamilyen motivációból fakadna. • Ha viszont minden cselekvés motivációból fakad, akkor mindig az erősebb motiváció határozza meg a cselekvés kimenetelét. • Ha mindig az erősebb motiváció határozza meg a cselekvést, akkor nem a mi akaratunk, hanem az erősebb motivációnk determinálja a cselekvéseinket.

18. Ellenvetés • Sokan kétségbe vonják az előbbi érvelést. Legismertebb képviselőjük Thomas Reid (1710 – 1796). • Reid szerint az előbbi érv egy elhallgatott premisszát tartalmaz: nevezetesen, hogy minden motiváció szükségszerűen határozza meg a cselekvéseket.

19. Az erkölcsi ítélkezés problémája 1. • Ha az emberi cselekvést befolyásolják a hajlamok, a vágyak, és a különféle motivációk, akkor az erkölcsi felelősség megítélése még abban az esetben is problematikussá válhat, ha egyébként elgondolhatónak véljük a belső szabadság lehetőségét. • A probléma ugyanis az, hogy az eltérő hajlamokkal rendelkező személyek, illetve cselekvéseik nem vethetőek össze a morális felelősség szigorú szempontja alapján. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy az eltérő hajlamok milyen mértékig határozzák meg a cselekvéseket, hogy milyen mértékben teszik lehetővé az autonóm döntéseket.

20. Az erkölcsi megítélés problémája 2. • Sokan úgy vélik a fenti érvek alapján, hogy a morális tartalmú cselekedetek megítélése végső soron lehetetlen. • Ezeknek a filozófusoknak a többsége azonban úgy véli, hogy amennyiben lehetetlen is a szó szigorúbb értelmében vett erkölcsi ítélkezés, a társadalom kohéziójának védelme megköveteli az ítélkezést azon személyekkel szemben, akik megsértik az adott társadalom szabályait, törvényeit.

21. Összefoglaló dia

22. Kompatibilizmus • Mások azonban még abban az esetben is lehetségesnek tartják a szó szűkebb értelmében vett erkölcsi ítélkezést, ha a determinizmus tétele teljes mértékig igaz. Ez a kompatibilizmus tétele. • Egyik klasszikus képviselője Thomas Hobbes (1588 – 1679). • Véleménye szerint a morál által feltételezett szabadság csak annyit követel meg, hogy az illető ne legyen kitéve külső kényszernek. Más szóval az úgynevezett belső szabadság lényegtelen ebből a szempontból. • Elméletét Hume is elfogadta. • Hume szerint a cselekvőt – morális szempontból – mindig a hajlamai alapján ítéljük meg. • Valójában a „belső szabadság” szüntetné meg az erkölcsi felelősség lehetőségét, ugyanis meghatározó okok, hajlamok nélkül a cselekvés pusztán a véletlenen múlna, s nem a cselekvőn.

23. Inkompatibilizmus • Az inkompatibilizmus tétele szerint az erkölcsi felelősség megítélése megköveteli a belső szabadság létezését. Ugyanis senkit nem ítélünk el olyan cselekedet alapján, amelynek végrehajtása vagy megfékezése nem állt a hatalmában, márpedig ha döntéseink olyan késztetések, okok következményei, amelyek befolyásolása nem áll módunkban, akkor végső soron magukat a cselekvéseinket sem tudjuk befolyásolni. • Ezért csak két alternatíva lehetséges: • A determinizmus és ezáltal annak elismerése, hogy az erkölcsi tartalmú cselekvés csak illúzió. • A libertariánus tétel, tehát a belső szabadság, és ezzel együtt az erkölcsi cselekvések lehetőségének elfogadása

24. Összefoglaló dia II.

25. Összegzés 1. • Tekintsük át, milyen alternatíváink vannak egy cselekvés morális tartalmának megítélésével kapcsolatban? • Mit gondoljunk például arról a személyről, aki bestiális kegyetlenséggel elvette egy másik ember életét? • 1./a) Vélekedhetünk annak alapján, hogy minden egészséges ember rendelkezik bizonyos mértékű autonómiával. Amennyiben tehát nem elmebeteg az illető, akkor dönthetett, így cselekedhetett volna másként is, ezért a szó legszorosabb értelmében is felelőségre vonható a tette miatt. (Abszurdnak tűnik egy ilyen tett elkövetőjét a hajlamokra, a körülményekre, távoli okokra hivatkozva mentegetni. Az emberek többségének igazságérzete követeli az illető erkölcsi elítélését.)

26. Összegzés 2. • 1./b) Nem tekinthetünk el azonban attól az érvtől, miszerint soha nem tudhatjuk biztosan, hogy amennyiben mi magunk is hasonló hajlamokkal, élettörténettel, gondolkodásmóddal, körülménnyel rendelkeznénk, képesek lennénk-e megfékezni ezeket a hajlamokat. Ráadásul amennyiben ténylegesen létezik az említett autonómia, akkor lehetőség nyílik arra, hogy az illető megbánva tettét, a jövőben gátat vessen késztetéseinek. (Ezért igazságot kell szolgáltatnunk, nem bosszút állnunk.)

27. Összegzés 3. • 2./a) Vélekedhetünk úgy is, hogy a sokat emlegetett autonómia valójában nem létezik: képtelenségnek mutatkozik az a feltevés, hogy az illető ugyanezen beteges hajlammal, a rá jellemző gondolkodásmóddal, előtörténettel, körülményekkel rendelkezvén elkerülhette volna a bűntettet. Mit kellett volna tennie? Intenzív erőfeszítéseket kifejteni? Ki tudja megmondani, hogy a tett megfékezése milyen mértékű erőfeszítést igényelne az esetében? S vajon miért tenne így, ha nincs valamilyen további hajlam, ami erre késztetné? Ám ezzel együtt az ilyen hajlam és tett még nem kevésbé visszataszító. Az erkölcsi felelősség lehetősége csak annyit követel meg, hogy az illető ne legyen kényszerítve a cselekedetre. Ezért nem csak jogi értelemben, de morális értelemben is felelős. • 2./b) Azonban, ha az illető hajlamai, illetve a világ állapota meghatározták a tettet, akkor az végső soron szükségszerűen történt, tehát nem állt hatalmában elkerülni. Így azonban miért tennénk különbséget a kényszerítés eseteitől?

28. Összegzés 4. • 3./a) A determinizmus tétele minden bizonnyal igaz, ezért a gyilkosság szükségszerűen jött létre. Mivel az erkölcsi felelősség feltételezi azt, hogy a cselekedet ne legyen szükségszerű, ezért nem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett erkölcsi felelősségről. De nem hunyhatunk szemet az ilyen tett felett. Az ilyen ember veszélyes a társadalomra, annál is inkább, mivel alkalomadtán ugyanezt a bűntettet megismételné, ezért jogi értelemben el kell ítélni, és el kell zárni a társadalom többi tagjától. Nem bosszút állunk, és még csak nem is igazságot szolgáltatunk, egész egyszerűen megvédjük közösségünket az ilyen személyektől. • 3./b) Ebben az esetben végső soron nem igazságot szolgáltatunk, hanem egész egyszerűen pragmatista, utilitarista módon járunk el.