Jézus, a Logosz

1. Jézus, a Logosz

2. A Logosz cím jelentősége • Logosz = Szó = Kinyilatkoztatás • Jézus a Logosz = Isten kinyilatkoztató tevékenysége Krisztusra, minden dolgok kezdetére megy vissza • Ezzel állítja Jézus istenségét, de nem a természetek, hanem az üdvtörténet értelmében • az Atyáról beszélhetünk a kinyilatkoztatástól függetlenül is, de a Fiúról nem • ezért az Újszövetség nem oldja fel azt a paradoxont, hogy az Atya és a Fiú egy, mégis különböző • A Logosz csak a jánosi iratokban fordul elő • a Jn prológus azt hangsúlyozza, hogy Krisztus műve nem Keresztelő Jánossal kezdődik: Ő maga a kinyilatkoztatás, amely a teremtéssel indul el.

3. A Logosz a hellenizmusban • Elterjedt fogalom, főleg a sztoikusoknál jelentős: • a Logosz világtörvény, a mindenség kormányzója, egyben jelen van az emberi értelemben is • Tehát személytelen, panteisztikus világlélek • A platonizmusban ideális értelemben reális lény, de itt sem személyes • A görögöktől távol áll Logosz belépése a történelembe, ugyanakkor ez vezet el a megszemélyesített Logosz fogalomhoz.

4. A megszemélyesített Logosz • Filónnál megszemélyesített középlény • A gnosztikusoknál mitikus középlény: • a tudás közvetítése által megváltó • ideiglenes emberlétre is juthat, de csak mitikus-doketista értelemben • Hermész és Toth: az istenmítoszok allegorikus magyarázatai • Jánosnál: a fogalmat felhasználja teológiájában; a kinyilatkoztatás alá rendelte, és ezzel átalakította.

5. A Logosz a zsidóságban • Két válfaja van • az ószövetségi: ez a Gen 1 alapján Isten teremtő igéjét fejleszti tovább • a kései: a hellenista Logosz fogalomból kialakított képzetek. A kettő kölcsönösen hatott egymásra.

6. Az ószövetségi Logosz fogalom • Alapja: Isten Igéje által teremtett > egész önközlése Igéje által történik • A Logosz itt = Isten, amint a világ felé fordul • Az Ige több helyütt önálló életre kel: • Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. (Ps 107,20) • Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. (Ps 147,15) • Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. (Iz 55,10-11) • Itt már közel járunk a megszemélyesített Igéhez, de a zsidóság ide csak hellenista talajon jut el.

7. A megszemélyesített Bölcsesség • Péld 8,22-30: a megszemélyesített Bölcsesség • „Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. • Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. (8,22-23) • Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. (8,30)

8. A megszemélyesített Bölcsesség • Bölcs 7,25-27: • Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása (> emanáció!); ezért nem érheti soha semmi folt. • Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. • Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. • Sirák 1,3-4: • Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? • Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. • Sirák 24,3-5: • „Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. • Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. • Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét…

9. Bölcsesség a zsidóságban • Rabbinikus szövegek: a bölcsesség = a Tóra (ld. Sirák 24,23kk is): Isten Lánya • Egy qumráni szövegben: az isteni gondolat minden lét eredete • Mindenütt: a kinyilatkoztatás útja • Mindenütt: elképzelhetetlen, hogy egy emberi-földi élet történeti keretei között történjen a kinyilatkoztatás

10. Logosz az Újszövetségben

11. Alkalmazása • Egységet teremt a megtestesült és a preegzisztens Jézus között •  Krisztus viszonya Istennel • Csak a feltámadás után alkalmazzák rá • akár csak a Kürioszt, de az a liturgiából ered, a Logosz viszont teológiai reflexióból • Jn-nál a palesztinai szinkretista zsidóság hatása az erőteljes, bár a hellén gondolatok is szerephez jutnak

12. A Logosz teológiai mondandója • Jn-ban a logosz sokszor előfordul: Jézus hirdeti az igét, mert ő maga az Ige • = Jézus kinyilatkoztatást hoz, mert ő maga a kinyilatkoztatás • az igét meghallgatni = a kinyilatkoztatást elfogadni • ld. még: Ha megmaradtok igémben, valóban tanítványaim lesztek (8,31) • aki megőrzi igémet, az nem ízleli meg a halált örökre. (8,51) • Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. (5,24) • Jézus tanítása = Isten szava • „átadtam nekik igédet…” (17,14)

13. Átmenet a Logoszba • A fenti részekben Jn az igét a kérügma értelmében használja. • Az ige itt több, mint Keresztelő János szava, amely csak hang (phóné) • Innen egyenes út vezet a Logoszhoz: Jézus nemcsak hirdeti az igét, de ő maga az Ige, a kinyilatkoztatás. • Ez más iratokban is megjelenik, de nem olyan hangsúlyosan: • a kereszt Igéje (1Kor 1,18) • a bűnbocsánat igéje (2Kor 5,19) • Zsid: különbséget tesz az Ósz-i küldöttek igéje és a Fiúban kijelentett ige között. + Fiú általi teremtés + a Fiú az isteni dicsőség visszfénye

14. A Logosz Jn-ban • Alapja a kinyilatkoztatás eredetéről szóló elmélkedés • Jézus élete kinyilatkoztatás • a világot teremtő ige is kinyilatkoztatás •  a világot teremtő szó = Jézus szava / ő maga • Ezért kezdi az evangéliumot a Gen első szavaival: ‘en arkhé’ = kezdetben • Ha ez így van: mi a kapcsolat Jézus és Isten között?

15. A Logosz Jn-ban 2. • Ez a Logosz-tan a kinyilatkoztatás iránti ószövetségi érdeklődésből születik (nem filozófiai spekulációból), DE: személyes Logoszt hirdet! • itt találkozik érdeklődése a hellenista Logosz spekulációkkal. • az sincs kizárva, hogy valamilyen hellenista vagy gnosztikus mintát használt a Prológushoz • Ám gyökeresen újat hirdet: a Logosz megtestesülését • a vallástörténeti elképzelésekkel szemben tehát nem Jézust öltözteti fel a korabeli logosz elképzelésekkel, hanem a görögök logosz tanáról jelenti ki, hogy az a logosz, akiről ők beszéltek: Jézus.

16. A Prológus 1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, En arkhé en ho logosz, kai ho logosz en prosz ton theon, kai theosz en ho logosz. 2 ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4 Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. … 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

17. A Prológus 2. • Értelmezésében fontos az 1,14: a Logosz lényege Isten cselekvése, önközlése; a Logosznak erre tekintettel van léte, sőt léte egyenlő a cselekvésével • Mégis: az első versekben a Logosz létéről önmagában beszél • Ezzel elhárítja Isten és a Logosz szétválasztását két istenre: • az Ige Istennél van = nem teremtetett (ariánusok), nem emanálódott (Origenész); nem alárendelt, nem is mellérendelt ( nem lehet megfordítani: „Isten a Logosznál van”) • azzal sem lehet elvenni a kijelentés élét, hogy a logosz „isteni” (theiosz) volt. (A szöveg nem ezt tartalmazza) • azzal sem lehet gyengíteni, hogy a Logosz határozott névelő nélkül áll (a Logosz isten volt…), hiszen a Tamás hitvallás világosan magyarázza Jn felfogását. • Ugyanakkor kizárja a teljes azonosítást is: „ez volt kezdetben Istennél”

18. Isten és a Logosz kapcsolata • Az Újszövetség krisztológiája eddig jut el: a Logosz Isten volt és a Logosz Istennél volt. • nem két lény • mégsem esnek egybe egymással • Istent el lehet gondolni a kinyilatkoztatástól függetlenül, de a Logoszt nem. • A Logosz Isten, mert Isten kinyilatkoztatja magát. • Az Újszövetség e paradoxont nem oldja fel • ld. ugyanígy: az Atya és a Fiú egy (Jn 10,30); az Atya nagyobb mint a Fiú (Jn 14,28)

19. A Biblia tárgya a kinyilatkoztatás • Istenről mindig csak annyiban beszél, amennyiben közli magát (nem spekulál Isten létéről önmagában) • A kinyilatkoztatás köti össze a teremtést a megváltással • mindkettő Isten önközlése • mindkettő a Fiú által megy végbe • e gondolat az Újszövetségben másutt is megvan, ld. következő oldal

20. A Fiú szerepe a teremtésben • egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. (1Kor 8,6) • Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. (Kol 1,16) • A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. (Jel 3,14) • ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. (Zsid 1,2)

21. Jn többlete • Ő viszi végbe a teljes azonosítást: a kinyilatkoztatás = Jézus • Jézus életében láthatóvá lett Isten dicsősége, mert Jézus öröktől fogva Isten kinyilatkoztatása (= önközlése) a világhoz  ő Isten, amennyiben Isten önmagát közli. • Hasonló a Zsid 1,3 állítása is: dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, (= Isten, mégsem egyszerű azonosság) ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. (= Küriosz) A bűntől való megtisztítást elvégezve (= megváltó műve) helyet foglalt az isteni Fölség jobbján (felmagasztalása Küriosszá) • Jézus Pálnál is Isten képe, de itt inkább az Emberfia értelmében • Az Emberfia = benne Isten képe válik láthatóvá • a Logosz = benne Isten dicsősége (= az, aki eddig a szentek szentjében lakozott…) válik láthatóvá

22. A Logosz mindenütt kinyilatkoztatás • Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. (1Ján 1,1-2) = az Élet logosza • Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. (Jel 19,12-13) = a végső kinyilatkoztatás • A Jn azonban a kinyilatkoztatás legszéléig, az őskezdetig vezeti vissza a Logosz szerepét, • amint az 1Kor 15,28 a másik széléig, a végéig viszi el: S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

23. Összefoglalás • Jézus élete a kinyilatkoztatás középpontja • Jézus műve egyenlő a személyével • Jézus maga a kinyilatkoztatás • Isten Igéje által teremt, ez az ő önközlése, tehát Jézus maga az Ige • az Ige személyes isteni valóság (= Jézus), de nem szinkretista, hanem keresztény értelemben