AKTIV ZENETERÁPIA - NEM VERBÁLIS TERÁPIÁK

1. AKTIV ZENETERÁPIA - NEM VERBÁLIS TERÁPIÁK

2. A lélektani korrekciós munka középpontjában a nem verbális önkifejezési módok állnak. • Ugyanakkor tudatos interakcios folyamatokról van szó, melyek pszichológiai eszközökkel egy célra - tünetek csökkentésére, vagy a személyiség strukturális változtatására irányulnak • Azene vagy a mozgás, a kép, mint terápiás formák médiumai átvitt értelemben preverbális kommunikációs módok teljes spektrumát kínálják. • A mozdulat, a zene jelzéseivel, kapcsolatfelvételi lehetőség adódik a külvilághoz egy átmeneti tárgyon keresztül.

3. A nem verbális terápiákon - a zene, a mozgás, . keresztül nem csak a preverbális, hanem a transzverbális élmények, spirituális, transzperszonális tapasztalatok is kifejeződhet nek. • Nem csak a szavakkal ki nem mondható, hanem a kimondhatatlan is megjelenhet ezeken a kifejezésformákon keresztül. • A zene, vagy a rajz mint médium szimbolikus tárgyiasításra, szimbolikus kommunikációra ad lehetőséget

4. A zene-, a mozgásimprovizációa terápia kontrollált, az én szolgálatában álló regressziót lehetővé tevő folyamatában a winnicotti értelemben véve is "átmeneti tárgy" mely a külső és belső valóságot, a szubjektív és objektív tapasztalatokat köti össze.

5. A nem verbális terápiák médiuma a zene, a mozgás, ugyanakkor az a teoretikus keret, melyben alkalmazást nyernek már többféle lehet, /leggyakrabban dinamikus orientációjú/. • Ennyiben ezek a terápiás formák nem önálló eljárások, mindazonáltal számos jellemzőjük megkülönbözteti őket a többi terápiás formától. • Fő specifikum a non-verbális kommunikációs szint; fejlődéslélektani párhuzamban is szoros a kapcsolat pl. a zene és a testterápiák, mozgás- terápiák közt

6. A ritmus és az emberi kapcsolatok összefüggéseit kutatva egy sajátos mentális kontaminációról beszélhetünk, ahol egy közös regresszióban - az archaikus fiziológiai válaszok szintjéig - a ritmus ritmust provokál, a félelem félelmet, a nevetés nevetést vált ki. • Prenatalis ősi magzati akusztikus észleletekre, ritmusokra utal a svájci zeneterapeuta Benezon /1983/ hang- és ritmus archetípusokról szóló koncepciója.

7. Az aktív zeneterápiás csoportban a zenét biztonságosan szétválasztó /a túlzott közelség, összeolvadás félelmével szemben/, egyben össze is kötő külső és belső világot összekapcsoló tranzitorikus jelenségnek tartjuk • mely digitális helyett analóg kommunikációt lehetővé tevő metanyelvként szolgál a preverbális időszakban károsodott, deficites kommunikációs struktúrával rendelkező, egymással kapcsolatba kerülő egyének közt.

8. A pszichotikusok megváltozott absztrakciós képességét tekintve - a páciens az analóg kommunikáció nívójára regrediál, a nyelv elveszti absztraháló funkcióját, konkréttá válik - gyakori tapasztalat, hogy a kommunikáció non-verbális csatoniái inkább igénybevehetőek a kontaktus során, • az együttes cselekvés inkább lehetséges mint a verbális kapcsolódás. • A pszichotikusok megértésében segítségünkre lehet a szimbolikus konkretizáció fogalma, míg a terápia kommunikatív kapcsolatban a "jelen szimbolikus alakítását" jelenti.

9. A konkrét együttcselekvés során, a terapeutával egy közös regressziós helyzetben történik a "jelen" szimbolikus változtatása • Az improvizáció egyfajta oszcillációt jelent az álom, fantázia és a realitás, a primer és a szekunder pszichés folyamatok, a belső és a külső világ közt. Mint újraélés és próbacselekvés a korrektív emocionális élmény lehetőségét hordja magában. • A "komoly világ határán" egy "köztes világban" történik, a csoportban egy rejtett kapcsolati rendszere érzékelhető;építkezésének,történésének szükséges ideje van

10. A csoportokban, melyek terápiás gyakorlat gerincét képezik, a terápiás folyamat a kaotikus állapotból differenciálódás során fokozatosan az integrálódás, kommunikatív együttcselekvés irányába halad, az önmagába-zártságtól a tárgykapcsolatok fejlődése irányába mutat a változás • . A csoport alakulásának folyamatát analitikus és szociálpszichológiai nézőpontokból tekintve a megjelenő fázisok durván a következőképpen irhatok le:

11. FÁZISOK • A káosz, az egyedüllét, a heideggeri "világba vetettség" fázisa, melyet a nem ismert új nyelv, a hangok a ritmusok, a mozgáselemek, képek összevisszasága, az egymás melletti lét jellemeznek. • Az együttesség, biztonság, szimbiotikus kapcsolatok, ha úgy tetszik a dependencia fázisa. Rácsatlakozás egy visszatérő ritmusra, mozgásra, együttjátszás, közös rajz, együttes biztonság a fontos; "mindenki egy", eltérés nincs, minden változás /hangerő, ritmus, szétválás/ csak együtt történhet.

12. A harc, az ambivalens szimbiózis, az individuáció illetőleg az ellendependencia időszaka, fokozatos szétválások, differenciálódás láthatók. Az eddig kiválást nem engedő összeolvadást együttességet egyre többen kérdőjelezik meg, próbacselekvések a kiválás, alcsoportképződés irányába, ellenkező, elváló ritmus és mozdulat, paktumok létrejötte figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan a függő helyzetben levők szorongásos reakciói, a régi biztonságos helyzetbe visszakerülés törekvései és újabb szétválások láthatók. • Kooperációk, interdependencia időszaka, érettebb együt tesség, érettebb tárgykapcsolatok fokozatos kialakulása. Több bizalom, tolerancia az eltérésekkel szemben

13. A GYAKORLAT • A csoportokban a terapeuta együtt játszik, zenél betegeivel. Ha a csoport nehezen indul, időközben leáll, szétesik, egy alapritmust játszva, segítheti elő a terapeuta a csatlakozást, illetve modellt adva lehetőséget kínál erre. • Indukciói, improvizatív jelzései akciókkal, helyváltoz-tatással vagy éppen háttérbevonulással, hangszeradással, cserével, metakommunikáción, zenei kapcsolódásokon keresztül történnek, s ez anélkül is lehetséges, hogy strukturált gyakorlatokat alkalmazna. • Elhárító, üres, "szép" zenék disszonáns megzavarása, dependens tartósan szimbiózisra törekvő csoportokban a fokozatos aritmizálás ugyanúgy lehetősége és feladata, mint struktúraépülés facilitálása széteső vagy "üres" csoportoknál.

14. - Ritmus- és dallam váltások a disszonancia, aritmia vagy a rendeződés irányába, a vokalizáció, az éneklések a csoportban megszólító erejűek, dialógushoz, közösséghez vezető út részei lehetnek. - A destruktív agressziókanalizálható - az ütésre emelt kézbe dobot lehet adni, lehet egy hangszeren /xilofon, nagydob/ valakivel együtt játszani, zenével kérdezni, keresni, válaszolni, kapcsolódni és elválni, az áttételek, projektív identifikációk terében reagálva korrektív tapasztalásra adva lehetőséget. Álom eljátszható - A hangszerválasztás szimbolikája a történésekben megérthetővé válik. Az ének - pl. altatódal, virágének - szövege sajátosan kapcsolódik a zenei jelentésekhez.

15. Példák, események • Félelem – játssza el mit tenne, először ami visszatartja, aztán a mi vonzza • Sötét – segitők – aki fényt csinál, aki segit, aztán, hogy érezték, visszajelzések • Taps, lábmozgás, testhatárok • Átélni, nem megmagyarázni • Vokalizáció, néha az „őskiáltásig” • alcsoportok képzése, feladat – szimbiozis, együtt, respektus, tolerancia, ill mások negligálása (ld családmodellek) • Ágálás, agresszió kezelése • „ez a te tempód” pozitivizálás

16. A fent leírt ideáltípikusnak tekinthető csoportfejlődéssel szemben - tapasztalataink szerint - sajátos elakadások, problémák gyakoriak • káosz, a zűrzavar perzisztál, "fejfájást okozó" "bolond" csoport • vákuum, üresség, struktúraigény érzékelhető / mi építsük, helyettük/ • hosszantartó együttesség, szimbiotikus időszak, biztonság, de nincs leválás • valamelyik csoporttag aktivitása, mely mellett passzívan lehet jelen lenni. • "depresszív" üres csoport • agresszió, harc, destruktív formái, rombolás perzisztálása • szétváló "szétszakadó" csoport, túlságosan különböző regressziós szintű realitásvizsgálatú páciensek együttese