Dr. Bereczki Edit - OMMF A foglalkozás-egészségügy szerepe a rehabilitálhatóság véleményezésében

1. A foglalkozás-egészségügy helyzete és lehetőségei a foglalkozási rehabilitációbandr. Kiss JózsefTengelic, 2007.november 26-27. Dr. Bereczki Edit - OMMF A foglalkozás-egészségügy szerepe a rehabilitálhatóság véleményezésében c. előadása, valamint Lechnerné Vadász Judit munkaügyi és rehabilitációs szakértő Összefoglaló értékelés a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggésben az SZMM és intézményei körében összeállított forrás térképről c. anyaga felhasználásával

2. A rehabilitálhatóság foglalkozás-egészségügyi szempontjai Az előadás vázlata, főbb témakörei: • A rehabilitáció kérdésköre • A foglalkozási rehabilitáció jelenlegei rendszere (szabályozás, feladat, eljárás) • A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szerepe a megváltozott – komplex – rehabilitáció intézményrendszerében

3. A rehabilitáció megfogalmazása • Rehabilitációalatt az egészségükbenkárosodottak képességeinek elérhető legmagasabb fokú helyreállitását kell érteni, testi- szellemi- szociális- és foglalkozásbeli vonatkozásokban egyaránt. • A rehabilitáció egy olyan szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az egészségben, testi vagy lelki épségben ideiglenes vagy végleges károsodás miatti fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

4. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 100. §-a szerint: Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat azegészségtudomány eszközeivel – meglévő képességeik (ki)fejlesztésével, illetve pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb mértékben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, a munkahelyre, más közösségekbe való visszailleszkedésre. Orvosi/egészségügyi rehabilitáció – rehabilitációs szükséglet

5. Az orvosi rehabilitáció szerves része különösen - a fizioterápia, - a sportterápia, - a pszichológiai ellátás, - a foglalkoztatás-terápia, - valamint a gyógyászati segédeszköz ellátás és ezek használatának betanítás is. Orvosi/egészségügyi rehabilitáció (folytatás)

6. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 16. §-a és a Vhr. 3. §-a alapján: a biztosított az orvosi rehabilitáció keretében jogosult: a) az orvos előírása szerinti vizsgálatra, gyógykezelésre, gyógyászati ellátásra és foglalkoztatási terápiára, b) meghatározott szanatóriumi ellátásra c) fekvőbeteg rehabilitációs gyógyintézetben nyújtott ellátásokra és gyógyászati ellátásra Az orvosi rehabilitáció által nyújtható szolgáltatások 2.

7. d) szenvedélybetegség esetén külön jogszabály szerinti rehabilitációs ellátásra A biztosított jogosult külön jogszabály szerint: egészségügyi beavatkozást követő rekonstrukcióra, - funkciózavart okozó veleszületett vagy szerzett testi rendellenesség korrekciójára. Az orvosi rehabilitáció által nyújtható szolgáltatások 1.

8. A foglalkozás egészségügy részvétele a rehabilitációban • Az üzemegészségügy (a kezdetektől) a foglalkozási rehabilitációsorán segítette a megváltozott - csökkent - munkaképességűek további foglalkoztatását. • A foglalkozás-egészségügy (1995-től, illetve 1998-tól) - a megváltozott munkaképességűek - a munkanélküliek - a megváltozott munkaképességű munkanélküliek további foglalkoztatásának előkészítésében vesz részt.

9. Megváltozott munkaképességű személy Akinek munkaképesség – csökkenés mértéke: • az OOSZI szakvéleménye szerint legalább 50%-ot eléri, vagy • akinek munkaképesség-csökkenése az 50%-os mértéket nem éri el, de a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakvéleménye alapján megállapítható, hogy munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkentek. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján

10. A foglalkozási rehabilitáció: célcsoportok - szolgálatok • Célcsoportok: - megváltozott munkaképességű munkavállalók (1) - munkanélküliek (2) - megváltozott munkaképességű munkanélküliek (2) • Szolgálatok: (1) foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatok közreműködése a munkahelyi foglalkozási rehabilitációban (munkaköri alkalmasság elbírálása 1. fokon) (2) foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyek feladata a munkaköri alkalmasság 2. fokú elbírálása (szükség esetén rehabilitációs javaslattal), valamint az alkalmasság és a foglalkoztathatóság szakvéleményezése

12. A munkáltató rehabilitációs (jelenleg hatályos) feladatai 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról A megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos munkáltatói feladatok 3. § (1) A megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában foglalkoztatni. Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül munkaképességét hasznosítani tudja.

13. A munkáltató rehabilitációs feladatai (folytatás) (2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozót köteles a)a munkakörülmények módosításával, elsősorban eredeti munkahelyén (munkakör) és szakmájában tovább foglalkoztatni, vagy b)a munkáltató működési körén belül a dolgozó egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével megfelelő munkahelyre áthelyezni, illetőleg c)más munka végzésére betanítani, vagy szakképzésben részesíteni; d)szükség esetén az e célra létrehozott külön üzemrészbenfoglalkoztatni; e)részmunkaidőbenalkalmazni; f)bedolgozókéntfoglalkoztatni, ha a munkáltató tevékenysége erre módot ad. (3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések költségei a munkáltatót terhelik. Régi, alacsony szintű, nem kényszeríthető ki!

14. Munkavállaló - jelölt - Alkalmas Foglalkozás-egészségügyi Alapszolgálat – I. fok Foglalkozás-egészségügyi Szakellátó hely – II. fok Munkáltató- a munkavállaló tovább foglalkoztatása Nem alkalmas A munkavállaló nem foglalkoztatható tovább Munkáltató - intézkedése Munkahelyi rehabilitáció Helyi – Területi Rehabilitációs Bizottság A munkavállaló tovább foglalkoztatása A munkavállaló (jelenlegi) munkahelyi rehabilitációjának folyamatábrája

15. Sikertelen rehabilitáció – szociális ellátás • A munkahelyi foglalkozási rehabilitáció nagyon gyakran sikertelen. • Ez esetben az ügy az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó helyi vagy területi rehabilitációs bizottság elé kerül. • A helyi, illetve terület rehabilitációs bizottság többnyire nem rendelkezik betölthető munkahellyel. • A tényleges foglalkozási rehabilitáció megvalósítása helyett a rehabilitálandó ellátását a szociális ellátás intézményébe terelik, ami egyedüli lehetőségként áll rendelkezésre.

16. 27/1995. (VII. 15.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról • A foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás keretében a szolgálat közreműködik: - a munkahelyi foglalkozási rehabilitációban - az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában Célcsoport: megváltozott munkaképességű munkavállalók

17. 27/1995. (VII. 15.) NM rendelet (folytatás) • A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladata: - a munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálat - közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata - a megváltozott munkaképességű munkanélküliek, valamint az alkalmi munkavállalók foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára.

18. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről: • Munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen megterhelést jelent és annak képes-e megfelelni. Célcsoport:munkavállalók, közhasznú munkát végző munkanélküliek

19. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás) • Szakmai alkalmassági vizsgálat: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat Célcsoport:tanuló, hallgató munkanélküliek beiskolázás előtt munkanélküliek munkaközvetítés előtt

20. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás) • Foglalkoztathatóság szakvéleményezése: annak megállapítása, hogy a vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzését különböző foglalkozásokban, illetve az alkalmai munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. Célcsoport: megváltozott munkaképességű munkanélküli alkalmi munkavállaló

21. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (folytatás) • A munkaügyi központ a munkanélkülit munkaköri, szakmai alkalmassági vizsgálatra vagy a foglalkoztatás szakvéleményezésére küldi. • A foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely nyilatkozik a munkaköri, szakmai alkalmasságról és a foglalkoztathatóságról. • A munkavállaló, tanuló, hallgató, munkanélküli, ha nem vesz részt a vizsgálaton, vagy nem alkalmas minősítést kap, nem foglalkoztatható.

22. A foglalkozás‑egészségügyi alapszolgálat orvosainak feladatai a foglalkozási rehabilitációban • Munkaköri alkalmassági vizsgálat és véleményezés a korábbi munkakörre. • Munkáltatói intézkedések megfelelőségének véleményezése - tanácsadói feladat • Munkaköri alkalmassági vizsgálat és véleményezés az újmunkakör(ök)re. • A foglalkozási rehabilitáció eredményének ellenőrzése

23. Foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos tevékenysége • A foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek 1998-ban kapcsolódtak be a foglalkozási rehabilitációba, a foglakoztathatóság elbírálása kapcsán. (változás!) • Az 5/1998 (II. 11.) MüM rendeletben jelenik meg a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatos feladat, vagyis a munkaügyi központok rehabilitációs munkacsoportjainak kialakítása és a foglalkozás‑egészségügyi szakértői szolgáltatás biztosítása. (változás!) • Az eljárás alanyai a 40%-os munkaképesség csökkenést elérő vagy meghaladó munkanélküliek. (változás!)

24. A foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosának feladatai • A munkaképesség csökkenés mértékét korábban a foglalkozás – egészségügyi szakellátó hely orvosa is megállapíthatta. • A megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációja a foglalkozás‑egészségügy számára újszerű feladatot jelentett. Nem egy adott munkakörre vagy szakmára kellett az alkalmasságot véleményezni, hanem az adott személy munkavégzéssel kapcsolatoskorlátait kellett megállapítani és ennek ismeretében eldönteni, hogy a vizsgált személyek milyen foglalkozásokban foglalkoztathatók.

25. A foglalkoztathatóság elbírálása és véleményezése A foglalkoztathatóság elbírálása: • a megváltozott munkaképességű munkanélküli vizsgálata • egészségi állapotára vonatkozó dokumentumok áttekintése • a munkakapacitás és a kiegészítő szakvizsgálatok értékelése • a munkaügyi szervezet által megjelölt munkavégzésre vonatkozó munkahelyi kockázatok számbavétele • a foglalkoztatás korlátozásáról szóló adatok összevetése a vizsgálati adatokkal, értékekkel, dokumentumokkal • szakvélemény adása a foglalkoztathatóságról a korlátozások és a tiltások megjelölésével a munkaügyi szervezet számára

26. 3/2002. (II.8.) SzCsM – EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi minimum feltételeiről Megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók munkahelyei (21. §) (1) A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók adottságaira a munkahelyek kialakításánál figyelemmel kell lenni. (2) Azokon a munkahelyeken, ahol megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalókat kívánnak foglalkoztatni, az ajtókat, az átjárókat, a szintbeli különbségeket, az áthidalókat, a lépcsőket, a zuhanyzókat, a mosdókat és a munkahellyel összefüggő berendezéseket a testi adottságainak megfelelően, illetve a megváltozott munkaképességükre figyelemmel kell kialakítani vagy szükség szerint átalakítani. (3) A megváltozott munkaképességű (fogyatékos) munkavállalók részére a munkahelyükön biztosítani kell az egészséges és biztonságos munkavégzésükhöz szükséges, általuk felismerhető jelzéseket.

27. A foglalkozások egészségi tényezői • A foglalkoztathatóság véleményezéséhez, olyan segédanyagra, volt szükség, amelyet a munkaügyi központok rehabilitációs csoportjai és a foglalkozás‑egészségügyi orvosok is használhatnak. • Megjelent a„Foglakozások egészségi tényezői”című kiadvány foglalkozás-egészségügyi orvosok, munkapszichológusok, rehabilitációs szakemberek közreműködésével.

28. A foglalkoztatás kizáró és korlátozó tényezői • A kiadvány tartalmazza a foglalkozás leírását (munkatükröt) és a munkavégzést akadályozó korlátokat (külön-külön a kizáró okokat, a korlátozó tényezőket és csak bizonyos munkakörökben kizáró okokat). • A kizáró ok annyit jelentett a rehabilitációs csoport tagjai számára, hogy az adott foglalkozásban a vizsgált személy a munkavégzésre nem alkalmas, a korlátozó tényező esetén viszont – a körülmények figyelembevételével – mérlegelésre volt lehetőség.

29. A foglalkoztatás kizáró oka • Kizáró ok: A kizáró ok azt jelenti, hogy a vizsgált személy nem alkalmas az adott foglalkozásban való munkavégzésre, mert annak során a foglalkozásra jellemző olyan - a munkavégzésből és/vagy a munkakörnyezetből eredő – hatás éri, amely állapotával nem egyeztethető össze, számára megengedhetetlen igénybevételt jelent, ezért várhatóan egészségét (tovább) károsítja.

30. A foglalkoztatás korlátozó tényezője • Korlátozó tényező: A korlátozó tényező azt jelenti, hogy a munkavállaló nem alkalmatlan egyértelműen az adott foglalkozásban való munkavégzésre, ezért mérlegelni kell - a munkavégzésből és/vagy a munkakörnyezetből eredő hatás mértékét, időtartamát, gyakoriságát; - a kedvezőtlen hatás kiküszöbölésének lehetőségét; - az egészségkárosodás mértékét. Ezekben az esetekben a munkakörülmények alaposabb, helyszínen történő megismerése és/vagy foglalkozás-egészségügyi szakvizsgálat szükséges.

31. A foglalkoztatás korlátozó tényezőinek főbb csoportjai Foglalkoztatási korlátok: • 1. Az érzékszervekre és a beszédkészségre • 2. A testhelyzetre és a helyváltoztató mozgásra • 3. A fizikai munka nehézségi fokára • 4. Egyéb munkavégzési módokra • 5. A munkakörnyezet kóroki tényezőire • 6. Egyéb tényezőkre (munkaidő, munkarend)

32. A foglalkoztathatóság orvos-szakértői vonatkozásai • Az elmúlt években kísérletek történtek arra is, hogy a foglalkozás‑egészségügyi orvosok bekapcsolódjanak az orvos-szakértők munkájába. • 3 megyében modell kísérlet történt: az OOSZI-ba utalás előtt a beküldő orvos a vizsgált személy foglalkozás‑ egészségügyi orvosával olyan adatlapot töltetett ki, amely azokat a kockázatokat tartalmazta, amelyeknek jelenlegi munkahelyén ki volt téve és ezen túlmenően nyilatkozott a jelenlegi munkahelyén történő további foglalkoztathatóság lehetőségéről is. • A kísérlet sikeres volt, de a folytatás elmaradt.

33. A jelenlegi szabályozás és ellátás A megváltozott munkaképességű személyek járadékaiban jelenleg az részesülhet: • akinek megszűnik a munkaviszonya, mert munkaképesség- változása miatt munkáját nem tudja ellátni • munkaképesség-csökkenése legalább 50%-os (de nem rokkant) • egészségi állapotának megfelelő munkakörben való tovább foglalkoztatása a helyi, illetve területi rehabilitációs bizottság javaslata szerint nem oldható meg • a jegyző nem tud megfelelő munkahelyet biztosítani

34. A rehabilitáció új intézményrendszere 2008. 01.01-től Szabályozási keretek (főbb rendelkezések): • 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról • 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról • 2077/2007. (V.9.) Korm. határozat a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggő kormányzati intézkedésekről • 213/2007. (VIII.7.) Korm. rendelet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának szabályairól • …/2007.(...) Korm. rendelet az egészségkárosodott személyek szociális járadékáról

35. A komplex rehabilitáció bevezetése Változást eredményez: • a szabályozás rendszerében • az intézményrendszerben (szervezeti változások) • a szakmai minősítésben • a rehabilitációs szükségletek meghatározásában • az eljárási szabályokban • a rehabilitációs szolgáltatások körében

36. A rehabilitációs járadék bevezetése • 2008. január 1-jétől a rehabilitációs járadék révén társadalombiztosítási ellátásként egy új keresetpótló juttatás kerül bevezetésre. • A rehabilitációs járadék célja: elsősorban az egyén megmaradt és fejleszthető képességeire épülő rehabilitáció lehetőségének megteremtése, ezáltal az egészségkárosodást szenvedett személyek visszavezetése a munkaerő-piacra.

37. A komplex rehabilitáció rendszere és célja • A komplex rehabilitáció célja: az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása, a rehabilitálhatóság megállapítása és az egyéni rehabilitációs szükséglet feltárása. • A foglalkozási rehabilitáció feladata: Az egészségkárosodást szenvedett, megváltozott munkaképességű, de rehabilitálható személy számára a megmaradt képességeinek megfelelő foglalkoztatás és az ezt elősegítő rehabilitáció biztosítása.

38. Rehabilitációs járadék - a rehabilitáció ösztönzésére • A munkaképesség-csökkenést megállapító orvos-szakértői minősítési rendszer helyébe a komplex minősítés lép. • A komplex minősítés része: - az egészségkárosodás, - a szakmai munkaképesség - és a rehabilitálhatóság megállapítása, - az egyéni rehabilitációs szükséglet feltárása. • A komplex minősítési rendszer kiépítésével párhuzamosan megvalósul a foglalkoztatási, szociális és orvosi rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszere.

39. A rehabilitáció lehetséges két fő iránya 1. Az ORSZI szakértői bizottsága minősítése alapján: 1. Az érintett személy egészségkárosodásától függően alkalmassá tehető a jelenlegi, az egészségkárosodást megelőző, vagy a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra, akkor a rehabilitáció egyik lehetséges irányaként ezt a munkakört, illetve munkaköröket jelöli meg.

40. A rehabilitáció lehetséges két fő iránya 2. 2. A másik fő irányt a rehabilitációra szoruló személy átképzése jelenti olyan új szakmára, amelyben egészségkárosodása jellegéből adódóan alkalmas, vagy a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét követően alkalmassá tehető a foglalkoztatásra. A rehabilitáció lehetséges irányaként az egészségkárosodás jellegétől és súlyosságától függően több foglalkozás, foglalkozási alcsoport, csoport megjelölésére is sor kerülhet a FEOR (Foglalkozások Egységes osztályozási Rendszere) alapján.

41. Rehabilitációs szükségletek A rehabilitáció lehetséges irányaitól függően a szakértői bizottság a rehabilitációs szükségletek három körét határozhatja meg: • az orvosi rehabilitációs szükségleteket, • a szociális rehabilitációs szükségleteket, • a foglalkoztatási rehabilitációs szükségleteket. Az alapvető rehabilitációs szükségletek megállapításának az a célja, hogy ezek alapján megjelölje a rehabilitációs szolgáltatásokat, amelyek révén sikeresen megvalósítható az egyén rehabilitációja.

42. Foglalkoztatási rehabilitációs szükségletek és szolgáltatások

43. A rehabilitáció konkrét iránya – a munkakör nevesítése A rehabilitációs járadékban részesülő személy foglalkoztatását minden lehetséges eszközzel elő kell segíteni: • Ha a rehabilitációs járadékra jogosult kereső tevékenységet folytat és munkáltatója vállalja a rehabilitációját, akkor a rehabilitációt erre kell építeni. Ilyen esetben a rehabilitációs terv kidolgozásába be kell vonni a foglalkoztatót, tájékoztatást kell adni a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása során igénybe vehető a támogatásokról és kedvezményekről. (Alapszolgálatok!)

44. A rehabilitáció konkrét iránya – foglalkoztathatóság • Ha a az előző rehabilitációs megoldás nem járható, akkor az ORSZI szakértői bizottsága szakvéleménye alapján kell döntést hozni a rehabilitáció konkrét irányáról. Azt célszerű vizsgálni, hogy - az adott munkaerő-piaci helyzet (álláskínálat) - az ügyfél egészségi állapota - a foglalkoztathatóság egyéb jellemzői alapján melyek a foglalkozási rehabilitáció perspektívái, esélyei. (Szakellátó helyek!)

45. A rehabilitálhatóság szakmai tartalma Az egészségkárosodott személyrehabilitálhatósága három feltétel együttes fennállása esetén állapítható meg: - az érintett személytől elvárható erőfeszítések megléte - a szükséges rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége - az elhelyezkedési esélyek megléte esetén.

46. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok bevonása a komplex rehabilitációba A komplex rehabilitáció során a bizottság együttműködik a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokkal, tájékoztatást kérhet és szakértőként bevonhatja a minősítésbe: • A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatok orvosától tájékoztatást kérhető az egészségkárosodást szenvedett személy munkahelyi megterheléséről/igénybevételéről, az egészségkárosodásban szerepet játszó túlzott megterhelésekről és az egészségkárosító tényezőkről. A munkaanamnézis révén feltárhatók az alkalmassági vizsgálatok, a foglalkoztathatóság adatai, a fokozott expozíció és a foglalkozási megbetegedés ténye is.

47. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok bevonása a komplex rehabilitációba (folytatás) • A foglalkozás‑egészségügyi szakellátó helyek orvosai, valamint az OMFI szakértői segíthetik orvos szakértők munkáját a foglalkozási megbetegedések megítélésében. Korábban évtizedekig olyan gyakorlat működött, hogy az elfogadott foglalkozási megbetegedés esetén a dolgozók állapotának és változásának megítélést az OOSZI Bizottság minden esetben az Országos Munka‑ és Üzemegészségügyi (korábban az Országos Munkaegészségügyi) Intézettől kérte, ahol rendelkezésre álltak a korszerű diagnosztikai lehetőségek. A 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet értelmében az OMFI illetékes a munkavédelmi felügyelőség által végzett foglalkozási betegségek kivizsgálásának teljes körűségét és szakmaiságát elbírálni és szakmai döntést hozni a betegség foglalkozási betegségként való elfogadásáról.

48. A komplex rehabilitáció és a foglalkozás-egészségügy • A komplex rehabilitáció rendszere és a foglalkozás- egészségügyi ellátó rendszer a munka világában kapcsolódik össze. • A komplex rehabilitáció célja az, hogy az egyén megmaradt vagy fejleszthető szakmai munkaképességeire épülő rehabilitáció révén az egészségkárosodást szenvedett személyt visszavezesse a munkaerő-piacra, a megfelelő munkahelyre. • Szakmai munkaképesség: a jelenlegi, a megelőző, vagy más munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság • Megfelelő munkahely: a rehabilitációs járadékban részesülő, az álláskereső részére megfelelő munkahely

49. A foglalkozás-egészségügy rehabilitációs tevékenysége • A munkavédelmi - ezen belül: a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi – feladatok ellátását • A munka világában az egészségügyi szolgáltatást a munkavédelem ellátó rendszerében a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítja. - az alapszolgálatok - a szakellátó helyek - az OMFI biztosítja. A progresszív ellátás mindhárom szintjén ellátnak foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos munkahelyi, foglalkoztatáspolitikai, hatósági felkérésre végzett feladatokat is.

50. A reformok legfontosabb eleme a foglalkoztatottság növelésre, ezen belül az inaktív emberek, első sorban a rokkantsági nyugdíjban részesülők munkába helyezésére, illetve nyugdíj helyetti rehabilitációjára irányul. Mi következik ebből? A rehabilitációs járadékosok, az új minősítés több eleműmérlegelése miatt több megváltozott munkaképességű álláskereső a munkaügyi központokban, valamint remények szerint sok egészségkárosodással élő, de foglalkoztatható emberek megjelenése a munkahelyeken. A munkavédelmi szabályok szerint kötelező munkaköri alkalmasság, a foglalkoztathatóság, a szakmai(szakképzésre való) alkalmasság megállapításának, majd az állapot fokozott ellenőrzésének kiemelt jelentősége van!