370 likes | 495 Views
Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-én született Loire-Tal-ban.
E N D
Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-én született Loire-Tal-ban
Szegény sorsú kislányként egy internátusba került, ahol megismerte az élet kemény oldalát, de ott tanult meg varrni is. Onnan kikerülve Moulins garnizonvároska textilüzletében lett eladó, ahol varieté-énekesnői karrierről ábrándozott. Két gyerekesen frivol dallal a „Qui qu’a vu Coco“ és a „Ko-Ko-Ri-Ko“-val lépett fel esténként egy zenés kávéházban. A tisztek és a főleg katonákból álló közönség itt adta neki a Coco nevet.
25 évesen ismerkedett meg Etienne Balsan textil-nagykereskedővel, akinek Párizs melletti birtokán élve és társaságba járva rájött Chanel, hogy a Belle Epoque lányai-asszonyai mennyire gardróbjuk fogságában élnek.Ő nem akarta testét fűzőbe szorítani. Nadrágokat hordott blúzzal és nyakkendővel; pelerinben és szalmakalapban járt.
Mikor Chanel észrevette, hogy ruházata mennyire tetszik a társaságbeli hölgyeknek, jó érzékkel rájött: ebből pénzt lehetne csinálni. Rávettei szeretőjét, hogy engedje át részére párizsi lakását, melyben a férfi anyagi támogatásával kalapüzletet nyitott. Balsan utóda Arthur Capel lett, aki aztán segített Chanelnek a Rue Cambon-ra való beköltözésben (a mai napig itt van a Chanel-szalon)1913-ban nyitotta meg első Boutique-ját Deauville-ben, 1915-ben pedig egy másikat Biarritzban. Első darabjaival nemcsak egy innovatív divatot indított útnak, hanem egyúttal új életérzést is adott a nőknek: a szabadságot és fiatalosság érzetét.
Az évek múlásával ruháit már nemcsak mondén nyaralóhelyeken hordták – divatja meghódította a francia fővárost is. Chanel üzletét bővítette és új anyagból, a jerseyből, új stílust kreált: a ruha-kabát együttest, dzsömpert (pulóver-ruha), matróz kabátkát rakott matróz-szoknyával és matróz sapkával.
30-as évek közepe: bizsu és az általa kreált matróz-sapka
A 30-as évek végén befejeződött Coco Chanel első virágkora. A II. világháború kitörésével, 1939-ben bezárta szalonját, alkalmazottait szélnek eresztette.
Coco Párizst elhagyva Svájcba ment (fotó a Lausanne-i évekből)
Lausanne-i száműzetéséből bosszakodva figyelte Dior 1947-ben bemutatott „New Look” kreációját, mely mindazon jegyeket viselte (darázsderék, szűk szoknyák és kabátkák), melyek ellen ő világ életében harcolt.
A ’40-es évek végén visszatért Párizsba, ahol első kollekcióját 1954-ben a Rue Cambon-i szalonjában mutatta be.
Ekkor jelent meg a tradicionális értelemben vett hurkolt tweed anyagból készült, szélén selyemszalaggal paszpólozott, arany oroszlánfejekkel gombolódó „Chanel-kosztüm”
1964 – téli kollekció:fekete Chanel kosztüm a hozzá illő kétszínű (fekete/bézs) pömsz cipővel. Jól tudta mi előnyös a nőknek. A bézs orrú pömsz cipő, mely a lábat optikailag nyújtotta, ilyen volt.
Egy elegáns nő nyakába többsoros gyöngyöt tett, kalapját bross díszítette, vállán láncon lógó táskát hordott. Így született meg a XX. század új fogalma: az „Accessoire“, melyet ettől kezdve az egész világ másolt és másol mind a mai napig…
„Harcias”pózban, de ugyancsak „Chanelben” (ez kicsit más stílusú)
Soha nem ment férjhez, de a férfiakat szerette. Különösen idős korában a fiatalokat.
Ez a 30-as években készült „kis fekete” ma a new yorki Metropolitan Museum of Art`s Costume Institute kiállítási darabja
Aki a nők XX. századi öltözködését forradalmasította: Coco Chanel