Reform és/vagy kiigazítás az egészségügyben (Green Paper or green pepper?)

1. Reform és/vagykiigazítás az egészségügyben(Green Paper or green pepper?) Dr. Golub IvánelnökMagyar Kórházszövetség II. Konszenzus az egészségügyért

2. Reform az egészségügyben(I.) A Köztársaság Kormányának célja, hogy Magyarországon is növekedjen az emberek testi-lelki egészségben megélt életkora, hogy mindenkinek azonos esélye legyen egészsége megőrzésére, és betegség esetén a szükséges, magas színtű egészségügyi ellátásra. Az egészségügyi ellátás megújításának egyik legfőbb akadálya az a szemlélet; • mely szerint az egészségügyi szolgáltatások biztosításában az állam szinte korlátlan felelősséggel, • az igénybe vevők pedig kiterjedt jogokkal és lehetőségekkel bírnak, • jelenleg mindenki abban érdekelt, hogy minél kevésbé járuljon hozzá a közös felelősség teljesítését biztosító –finanszírozáshoz • az emberek egészsége nem csak magánügy, • az egészség közügy, de nem csak közfelelősség, • hordozója az egyén, ezért az egészség megőrzésének és helyreállításának lehetőségét az államnak kell megteremtenie, elsődleges felelősségét azonban az egyénnek kell viselnie. II. Konszenzus az egészségügyért

3. Reform az egészségügybenII. Annak érdekében, hogy egészségpolitikai céljainkat megvalósíthassuk, immár tovább nem odázható feladat az egészségügy rendszerének átfogó, érdemi reformjának megindítása. • a 100 lépés programjának keretében megkezdtük az egészségügy átalakítását, • döntöttünk az egészségügy biztosítási elven alapuló, de a társadalmi szolidaritást is érvényesítő rendszere mellett, • most nem csupán ennek folytatására, hanem a változások felgyorsítására, olyan lényegi változások megindítására van szükség, amelyek igazságosabb, színvonalasabbegészségügyi szolgáltatást nyújtó biztosítási rendszert teremtenek. II. Konszenzus az egészségügyért

4. A kormányprogram egészségpolitikai célkitűzései egybehangzóak a MKSZ céljaival, törekvéseivel: • a várható élettartam növelése, • az egészségben eltöltött életévek növelése, • a szolidaritás elvének érvényesítése, • az egyenlőtlenségek mérséklése • az ellátások biztonságának növelése, • az egészségügyi szolgáltatások színvonalának növelése, • a fenntartható finanszírozás feltételeinek megteremtése, • a szolgáltatói verseny lehetőségének növelése, • a fejlesztési és szervezési döntések decentralizálása, (nem régió megye!) • a „21 lépés” elfogadható de a forrásai aggályosak, hiányoznak, • kiigazítási program ≠ eü. reformmal (Kornai) • Zöld Könyv ≠ program ≠ reform, hanem helyzetelemzés (?) és javaslathalmaz hevenyészett, elnagyolt formában! II. Konszenzus az egészségügyért

5. A Zöld Könyv aetiopathogenesise: • a zöld könyv, mint EU-s műfaj, ahogy a bevezetőben megemlítésre is kerül, egy korlátozott igényű és kétes kimenetellel „kecsegtető” tényfeltárás utáni javaslathalmaz gyűjtemény. • a jelen kiadvány megalkotása az európai szokásjogot sajnálatosan nem követte, és a meghatározó szakmai szervezetek a lényegi és tartalmi kérdések, elemzések, döntésformáló és megoldási javaslatok elkészítésében nem vettek részt. • komoly aggodalomra ad okot: • a nyár közepi időzítés; • nem marad idő modellezni a döntés kihatását, • a párhuzamos joganyagok, szerkezeti átszervezések alapos előkészítése az őszi jogszabály alkotás megkérdőjelezhető • egy őszi határidő a reformok jogszabályi implementációjára komolytalanná teszi a társadalmi egyeztetés szándékát, hacsak nem már eleve készen van a koncepció, • a társadalmi vita eredményétől függetlenül kívánják az egészségügyi reformot megvalósítani. • várható kimenetel, következmények: • a szakmai szervezetek és az ágazat szereplőinek szinte teljes köre ily módon mentesülhet az esetleges következmények erkölcsi felelősségealól éppúgy mint, ahogy a remélt siker élményében sem osztozhat. • sajnos az egyéb esetleges negatív konzekvenciákat, a fenyegető kudarc terheit azonban, az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő lakosságnak és az ágazat egészének kell viselni! II. Konszenzus az egészségügyért

6. Néhány intézményi szemelvény és idézet a „Zöld könyv” általános minősítéséről:II. • A „Zöld könyv” mentalitása, hangvétele, egyes kitételei, gyakran hatásvadász módon egészségügy ellenesek, az ágazatba vetett, egyre gyengülő bizalom további megtépázását és a szereplők megosztását szolgálják, • sajnos nem csupán az egészségügyi ellátórendszer szereplői közötti ellentéteket provokáló állítások vannak erőteljesen, populista és demagóg módon hangsúlyozva, hanem – az ellátást igénybe vevők közötti esélyegyenlőség ürügyén és okán – közöttük is konfrontációt gerjesztenek. • időnként az őszinteség és önkritika látszata már-már ízléstelen, szenzációhajhász valótlanságok leírására készteti a szerzőket (20-21. oldalon az intézmények menedzsmentjeinek minősítése). II. Konszenzus az egészségügyért

7. A MKSZ álláspontja az ágazat középtávú fejlesztésével kapcsolatban: Az ágazat működtetéséhez és fejlesztéséhez a forrásteremtés, finanszírozás biztonságához szükséges • makroszinten az ágazat szükségletarányos részesedése a nemzeti jövedelemből, ill. költségvetésből (EU-hoz való közelítés!) • a magánerő bevonásának • lehetőségei • előnyei (forrásbővítés) • korlátai (kimazsolázás) • a járulékfizetési morál javítása ill. kibúvás lehetőségeinek felszámolása • biztosítási alapcsomagok meghatározása • kiegészítő biztosítások: • jelenlegi egybiztosítós akár regionális biztosítók rendszere; • konkurens biztosítók is lehetnek az alapcsomag feladatai és járulékainak átvétele nélkül. II. Konszenzus az egészségügyért

8. Valódi biztosítás = Valódi biztonság:(Zöld Könyv szerint) • a jelenlegi járulékfizetési rendszer önmagától termelte ki a járulékkerülés technikáit egy tőke- és pénzhiányos gazdaságban, • egyetértünk azzal, hogy a biztosítási elv következetes érvényesítésére és a járulékrendszer átalakítására halaszthatatlanul szükség van, • alapelvként kell leszögezni, hogy egy biztosítási rendszerben minden biztosított mögött befizetésnek kell lenni, • a központi költségvetés hozzájárulása az E-Alaphoz a GDP %-ában 2003 óta erőteljesen csökkent. (a 13. oldali grafikon szerencsétlen műhiba) II. Konszenzus az egészségügyért

9. A MKSZ korábban és jelenleg is partner az ellátási szükségletek elemzésén, a kapacitástervezések és az ellátásszervezésen alapuló struktúra átalakításában, korszerűsítésében: • meg kell határozni a szükséges szerkezeti elemek volumenét (eü. szolgáltatók kapacitását), funkcionális és térbeli allokációját, összekapcsolódását • a változó tulajdonosi összetételben és szerkezetben tisztázni kell az ellátási kötelezettség (területi elv, sürgősségi ellátás, stb.) érvényesíthetőségét • meg kell jelölni a kistérségi és regionális feladatokat és az azokkal arányos ellátási kapacitásokat • ezekre kell építeni az eü-i ellátóhelyek (kórház – szakrendelő - háziorvosi rendelő) intenzívebb funkcionális együttműködését ill. kapcsolatát • az új szolgáltatást összhangba kell hozni a területfejlesztési koncepcióval és az önkormányzati kötelezettségek újrafogalmazásával • a szociális ellátással való feladatmegosztás újrakoordinálása, a szociális feladatoktól való tehermentesítés. II. Konszenzus az egészségügyért

10. A kórházfinanszírozás elvei a jövőben: • a valós szükségleteken alapuló kapacitás és struktúra létrehozása, • költséghatékonyság, • az egészséges életévek növekedésében megtérülő – menedzsmentekkel együtt kidolgozott – programok, • modellkísérletekben és gazdasági elemzéseken alapuló lényegi változtatások elfogadhatók, megalapozatlan próbálkozások, „ad hoc” kezdeményezések, kísérletek (pl. egynapos sebészet kapacitásai) nem kezelhetők! II. Konszenzus az egészségügyért

11. A fekvőbetegellátó rendszer belső struktúra- módosítása szükséges: • a fekvő járóbeteg ellátás folyamatos, szakmai racionalitásokon és gazdasági ésszerűségen alapuló átcsoportosítása, • az aktív osztályokon jelenleg még tetemes arányban zajló szociális indokú és indíttatású ellátás „megtisztítása”, • a krónikus ágykontingens relatív növelése és profiltisztítása, • a rehabilitációs kapacitás rendeltetésszerű működtetése és súlyos szakember hiányának javítása. II. Konszenzus az egészségügyért

12. Dilemmák világszerte:(Zöld Könyv szerint) • kellő hangsúlyt kap az alapkonfliktus a szakmailag lehetséges – gazdaságilag megengedhető ellentmondása, • ma Magyarországon mind a kínálat, mind a kereslet korlátozásának helye van, • a jelenlegi finanszírozás által kikényszerített kínálat korlátozás például biztosan nem ott „vág”, ahol szakmailag célszerű lenne, és pont ellentétes struktúra leépítést eredményez, • a progresszív ellátás felsőbb szintjén levő megyei kórházak működőképessége kerül most leginkább veszélybe. II. Konszenzus az egészségügyért

13. Ésszerűbben jobbatAz ellátórendszer átalakítására és kapacitásainak újragondolására van szükség.(I.) • ha tudjuk azt, hogy az aktív ágyak 1/3-a kihasználatlan, akkor miért nem ezeket szüntetjük meg, hanem ehelyett azokat az intézményeket lehetetlenítjük el a 95%-ra csökkentett volumen korláttal, ahol eddig a szakmai előírásoknak megfelelő betegellátás folyt? • ha a krónikus és rehabilitációs irányba akarjuk átalakítani az aktív ágyakat, akkor miért csökkentjük a krónikus és rehabilitációs szorzókat? • hogyan tereljük a járó ellátás felé a betegeket, ha itt is belépett a 95%-os szabály, megspékelve az 5 perces határral, valamint az • augusztus 1-vel belépő, egyáltalán nem finanszírozott, fekvőbeteg ellátás utáni járóbeteg kontrollal. II. Konszenzus az egészségügyért

14. Ésszerűbben jobbatAz ellátórendszer átalakítására és kapacitásainak újragondolására van szükség.(II.) • az egészségügyi ellátásban jelenleg az egyik legfőbb gond, hogy az alapellátás nem tölti be funkcióját, • szükséges lenne szakmai feltételrendszerek meghatározásával és a finanszírozás javításával is több beteget az alapellátási körben tartani, • a járóbeteg-ellátásban csak a szakellátási feladatok ellátására kellene szorítkozni, • „Egy napos sebészet” – a kórházak felkészültek, inkább a beteg körülményeivel van a gond, • egy beteget nem csak ellátni kell, meg is kell gyógyítani! Ezt akadályozza meg a legfrissebb „10 napos szabály” is, ami szakmailag tarthatatlan, • a jelenlegi „vizsgálat” és „kontroll vizsgálat” díjtételei oly mértékben alacsonyak, hogy önmagában ennek növelése elég lenne a betegellátás járóbetegellátás irányába történő tereléséhez. II. Konszenzus az egészségügyért

15. Ésszerűbben jobbatAz ellátórendszer átalakítására és kapacitásainak újragondolására van szükség.(III.) • anélkül, hogy a járóbeteg-ellátás finanszírozása ténylegesen és érdemben nem kerül átalakításra, addig nem várható el, hogy a fekvőbeteg-ellátásból átkerüljenek e területre a betegek, • a teljesítményfinanszírozás, mely felülről korlátossá vált - azaz számos intézmény bázisfinanszírozással szembesül - okozhat még meglepetéseket, ha felidézzük, hogy a bázisfinanszírozásnak mik a nem túl pozitív ösztönzői a szervezeti magatartásra. II. Konszenzus az egészségügyért

16. Ésszerűbben jobbatAz ellátórendszer átalakítására és kapacitásainak újragondolására van szükség.( IV.) Az ellátórendszer struktúrájának átalakítása valóban halaszthatatlan és a megjelölt irány is jó: • az igazságtalanság kiegyenlítése, az „ellátórendszer hatékonyabb átszervezése” teljesen támogatható, • az egészségügyi intézmények gazdasági társasággá alakítása során nem feltétlenül privatizációban kell gondolkodnunk, ez semmiképp nem támogatandó, • a működési forma változása nem pótolja a finanszírozási elégtelenségeket, • nem tapasztalható sem politikai, sem gazdaságpolitikai téren minden részletében konszenzusos vélemény. 1-3 év állami tulajdonú gazdasági társaság formájában történő (rövid-középtávú) próbaműködés után kellene a tapasztalatok alapján dönteni, „trial and error” (kísérlet és tévedés), • a „súlyponti kórházak” azonban csak akkor lesznek képesek átvenni a megjelölt többlet feladatokat, ha a jelenlegi finanszírozási szabályok változnak. A volumen korlát július 1-től bevezetett formája ezzel teljesen ellentétes irányba hat. II. Konszenzus az egészségügyért

17. A MKSZ Elnökségének és VezetőségénekÁLLÁSFOGLALÁSA2006. június 29.(I.) • Az MKSZ elkötelezett a társadalmi konszenzussal, megfelelő finanszírozással támogatott reform mellett, melynek végrehajtásában szervezetünk készséggel együttműködik. • Számos alkalommal felhívta az ágazatvezetés és a közvélemény figyelmét a kórházak évek óta súlyosbodó alulfinanszírozottságára, a mélyülő gazdálkodási válságra, az elodázhatatlan szerkezeti reformok szükségességére és a jogszabályi ellentmondásokra, melyek együttesen ellehetetlenítik az intézményrendszer működését és az ellátás színvonalát rontják. • Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet módosításáról szóló jogszabály tervezetét az Eü. Min. nem véleményeztette a szakmai szervezetekkel, így Szövetségünkkel sem. • Az MKSZ megdöbbenéssel tapasztalta, hogy Szövetségünk, az EGVE-el közösen készített – az Eü. Min. által finanszírozott - az intézményeink gazdasági-pénzügyi, humánerőforrás helyzetét összegző elemzését az ágazat új vezetése nem tartja mérvadónak, hitelesnek, az intézmények tényleges helyzetéről lényegesen kedvezőbb, valótlan helyzetképet mutat be. II. Konszenzus az egészségügyért

18. A MKSZ Elnökségének ésVezetőségénekÁLLÁSFOGLALÁSA2006. június 29.(II.) • A TVK „átmeneti” bevezetése óta történt folyamatos forráskivonási technikák ellenére a gyógyító-megelőző kassza egyensúlyát nem lehetett tartani. A kórházak az éves költségvetéseik tervezésekor a TVK degresszív sávjából származó bevételekkel is számoltak, mely lehetőség évközi eltörlése gazdaságilag, jogilag, erkölcsileg egyaránt kifogásolható. • Az eddigi és a jelenlegi átláthatatlan, szakmailag számos elemében elfogadhatatlan volumenkorlátos finanszírozási manipulációk az előző tendenciákhoz viszonyítva is rendkívül drasztikus forráskivonást jelentenek. Méltánytalannak tartjuk, hogy a gyógyszerkassza sorozatos túllépését az intézményrendszer terhére finanszírozzák. • A krónikus ellátó intézményeket érintő finanszírozási változások szakmailag megalapozatlanok és nem szolgálják ezen ellátási formák kívánatos és a kormányprogramban meghirdetett fejlesztését. II. Konszenzus az egészségügyért

19. A MKSZ Elnökségének ésVezetőségénekÁLLÁSFOGLALÁSA2006. június 29.(III.) • A jelenlegi finanszírozási feltételek mellett az egészségügyi intézményrendszer kizárólag a betegek súlyos érdeksérelmének kockáztatásával tud megfelelni a törvényben szavatolt területi ellátási kötelezettségének. A kiemelt célként meghirdetett – a legfőbb népegészségügyi problémát jelentő betegségcsoportok – ellátásának finanszírozása is jelentős mértékben romlott. • A tartósan elégtelen források, és az ezzel szorosan összefüggő ellátási színvonalesés, a betegelégedettség szükségszerű romlása miatt etikátlan az egészségügyben dolgozókra hárítani a felelősséget. • A finanszírozási ellehetetlenítés ténye mellett az ágazat helyzetével szorosan összefüggő (munkaidő-direktíva, színlelt szerződések, felelősségbiztosítás) érdemi kérdésekről – számos kezdeményezésünk és konstruktív javaslatunk ellenére – ez ideig ágazati és kormányzati intézkedés nem történt. • Az MKSZ kéri, hogy az egészségügyi ágazatvezetés gazdag kórházvezetői tapasztalattal rendelkező képviselői elemezzék és mérlegeljék az általuk legutóbb vezetett intézmény jelenleg bevezetett finanszírozási feltételek melletti működőképességét, és ennek figyelembevételével értékeljék Szövetségünk állásfoglalását II. Konszenzus az egészségügyért

20. A reformokról történő tájékoztatás (Kornai János közgazdász professzor)(I.) Mire jó az improvizálás benyomását kelteni, utána pedig azt, hogy a kormányzat „kész helyzet” elé állít mindenki ebben az ügyben? Mennyivel célszerűbb lett volna azzal kezdeni, hogy nyilvánosságra hoznak egy alapos és kiegyensúlyozott tanulmányt, amely az érdekeltek és a közvélemény számára bemutatja az ellentmondásos külföldi tapasztalatokat, sorra veszi a fő alternatívákat, és tárgyilagosan elmagyarázza mindengyik előnyeit és hátrányait. A tanulmányban csak ezután következne a kormányzati javaslat bemutatása, hozzátéve milyen érvek szóltak éppen ennek az alternatívának a kiválasztása mellett. A tanulmány és a kormányzati elgondolás publikálása után módot kellene adni az alternatívák feletti nyilvános vitának. Így sokkal megalapozottabb törvényjavaslathoz és végső soron nagyobb támogatást kapna az érdekeltektől és a közvéleménytől. II. Konszenzus az egészségügyért

21. Reform és/vagy kiigazítás(Kornai János közgazdász professzor) • Kifejezetten kártékonynak érzem a makrogazdasági kiigazítás és a társadalmat mélyen átalakító reformok ügyének torz összekapcsolását. • A reformokat nem „prés alatt”, hanem őszinte belső kezdeményezéstől sugalmazva, higgadtan, átgondoltan, türelmesen, tárgyilagos vitákban jól feltárt terepen kell megvalósítani. • A társadalom szövetébe mélyen behatoló nagy átalakulásokvéghezviteléhez nem alkalmas eszköz a „gőzhenger”, legalábbis demokráciában nem. • Ha a reform ellenállásba ütközik, az nem csak lassíthatja, hanem le is blokkolhatja a változásokat. • reménytelen akár egy-egy részreform ügyében is teljes konszenzust elérni, • el kell érni, hogy a közvéleménynek és a szóban forgó változtatásban közvetlenül érdekelt csoportoknak legalább egy hangadó része aktívan odaálljon a reform ügye mellék, • természetesen szükség van arra, hogy a parlament többsége ingadozás nélkül támogassa a reform megvalósításához szükséges törvényalkotást. II. Konszenzus az egészségügyért

22. Epilógus helyett, a reform most nem csak kényszer lehetőség is • a felvázolt reform tartalmával, irányával a Magyar Kórházszövetség számos állásfoglalásában és megnyilatkozásában alapvetően egyetértett, • kizárólag politikai konszenzuson alapuló, választási ciklusokon átívelő forrásbővítéssel, egyidejű szerkezet átalakítással, és az ágazati humánerőforrás helyett tartós és hosszútávú megoldásával járó, jogszabályi ellentmondásoktól mentes eurokonform változásokban vagyunk érdekeltek és együttműködő partnerek, • a reformegy evolúciós és nem revolúciós folyamat, amelynek időre van szükség, • a változás menedzsment tétele, hogy egy rendszerben mindig csak annyi elemet szabad egyszerre változtatni, hogy azok egyenkénti és egymásra gyakorolt kölcsönhatását is monitorozni tudjuk, • bárminemű reform pénzbe kerül, e nélkül csak szemfényvesztés vagy reménytelen próbálkozás, • ha kijelöltük a végcélt, akkor a reform megkezdéséig kényszerűségből végrehajtandó akut változtatások sem mehetnek ellentétes irányba. Egyrészt azért, mert ezek rontják a hatásfokot, másrészt megkérdőjelezik a hitelességet. (Most a Zöld könyv és a végrehajtott intézkedések között ilyen ellentétet látunk!) II. Konszenzus az egészségügyért

23. VáltozásReform és/vagy kiigazítás „Milyen messzire jutott volna Mózes, ha Egyiptomban közvéleménykutatást végez, és kikéri népének véleményét?” Harry S. Truman „Az ember biológiai alkalmazkodóképességének van egy határa. Ha a változások túllépik ezt, az eredmény sokkoló lesz.” Alvin Toffler „A változás nagy törvénye, hogy a történelem érzésteleníti az áldozatait, mielőtt a társadalmi méretű műtét elkezdődne.” Saul Alinsky II. Konszenzus az egészségügyért

24. Biztosítási csomagok(I.) • I. alapcsomag: A dokumentum alapcsomagként határoz meg egy olyan szolgáltatási halmazt, ami érvényes biztosítás nélkül is igénybe vehető. • máris megdőlt a biztosítási elv, hiszen a szolgáltatás igénybevétele mögött nincs befizetés, • állampolgári jogon ellátást nyújtani diszkriminatív más uniós állampolgárral szemben, • ezen szolgáltatások nem biztosítási alapon járnak, ezért ezeket nem a biztosítási járuléknak kell fedezni, erre külön állami befizetésekkel kell fedezetet teremteni. Amennyiben fedezet nélkül is igénybe vehetők, ezek finanszírozását külön forrásból kell biztosítani, és ki kell vonni a biztosítói jogkörből. II. Konszenzus az egészségügyért

25. Biztosítási csomagok(II.) b) II. csomag A klasszikus társadalombiztosítási csomag. A társadalombiztosítás által finanszírozandó kapacitásokat a biztosítótól független szerv határozza meg, méghozzá átlátható szakmai szempontok alapján. c) III. csomag Ismét szűklátókörűen határozza meg a többletszolgáltatásokat. Az egészséges biztosítási rendszerben létezik egy szolidaritási alapon működő társadalombiztosítás és önkéntes piaci alapon kiegészítő biztosítások. II. Konszenzus az egészségügyért

26. Általános tudnivalók: (I.) • Egyet kell érteni a demográfiai adatokkal, és az egészséges életévek elvesztésének gazdasági és társadalmi káros hatásaival. • Az alapfogalmak és értékek tisztázatlansága és definiálatlansága végigkíséri a kiadvány teljes szövegét. • kiemelendő hiányosság, hogy a Zöld könyv az egészségügyet egy állami közellátási és újraelosztó rendszerként kezeli, • az egészségügy egy működő piacgazdaságban a humán szolgáltatások része, működése és finanszírozása nem lehet restriktív, a finanszírozásnak szektorsemlegesnek kell lennie, • Az egészségügy megítélésében Magyarországon a mai napig él a „nem termelő ágazat” téves besorolása. Az egészségügy hozzáadott értéket termel közgazdasági értelemben is! II. Konszenzus az egészségügyért

27. Általános tudnivalók: (II.) „Részesedés a GDP-ből” – mint jó egészségfinanszírozási mérőszám említésre kerül. • megtévesztő, félrevezető a hazai GDP eü. részesedésére utaló ábra, hiszen szinte szándékosan elhallgatja a relatív, százalékos felhasználás hangsúlyozása mellett az abszolút értékekben fennálló, ordító különbségeket, • összegszerűen, abszolút értékben nem összehasonlítható a listán utánunk következő országok ráfordításaival, • egészen más lehet a kép, ha az állami, illetve „állami + magán” „egészségügyi ráfordítás/fő” egyenvalutában mérve is olvasható lenne, • nem lehet a fejlett európai országokhoz viszonyítva egyébként sem jónak tartani a GDP-ből való részesedésünk 8,3%-át, egyrészt azért, mert jóval alacsonyabb az ország GDP-je. II. Konszenzus az egészségügyért

28. Egy intézmény, amely véd bennünket(A felügyeleti rendszer kiépítésére, megerősítésére van szükség) • A TB felügyelet megszüntetése, majd a visszaállítás halasztása helytelen politikai döntés volt. • Minden egészségügyben érintett biztosítóra kiterjedő felügyeleti rendszert kell kialakítani, amely elválik az Ny. Alapot felügyelő rendszertől. Célszerű, ha a rokkantsági nyugdíj és a pénzbeli ellátások és azok felügyelete is az utóbbihoz tartoznak. • A gyógyítás minőségi mutatóinak közzétételével kapcsolatban; • most is megoszlanak az intézményi vélemények, • a minőségügyi szempontok szerinti ellenőrzés, értékelés, intézményi rangsorok készítése igen fontos kérdés, • a biztosítónak nem hogy joga, de kötelessége is, hogy tájékoztassa a biztosítottakat, hogy milyen színvonalon gyógyítanak, • előre meghatározott rendszerbe kell illeszkednie, • az ellátás színvonalát reprezentáló mutatók nyilvánossága mellett ugyancsak köztudottnak, világosnak és transzparensnek kell lennie az OEP által nyújtott – jelenleg messze nem költségtükröző – finanszírozásnak, ill. alulfinanszírozásnak. II. Konszenzus az egészségügyért

29. „Ellenőrzött működés, nagyobb biztonság”I. Biztosítás felügyelet A biztosítás felügyelet betegérdekeket szolgáló funkciója (fogyasztóvédelem) elsődlegesen a finanszírozói, szolgáltatás-vásárlói oldalról történő megközelítés módot és szerepet jelenthet. • a biztosítás felügyelet elsődlegesen a szolgáltatás vásárlói oldalt és azokat ellenőrizheti, nem pedig a szolgáltatókat főként szakmai kérdésekben, • a kórházi minőségi és szakmai mutatóknak a nyilvánossága (fogyasztóvédelmi szempontból) helyes cél és kívánatos gyakorlat lehet, de ezt mindig kísérnie kell a finanszírozói forrásbiztosítás transzparens bemutatásának. II. Egészségügyi felügyelet • ezt számos más szervezet alkalmazásával vagy létesítésével lehetne megoldani (pl. piacfelügyelet, ÁNTSZ, Országos Szakf. Módszertani Kp, Eü. Min. Minőségügyi Szervezete, Szakmai Kollégiumok, stb.). II. Konszenzus az egészségügyért

30. Ma kétszer fizet, egyszer kapHatékony eszközök a hálapénz ellen(A.) • a hálapénz és a vizitdíj összekapcsolása kissé abszurd, • hálapénzt a beteg azért fizet, mert a jelenlegi egészségügyi ellátórendszer nem képes kielégíteni a beteg mennyiségi vagy minőségi szükségleteit (vagy igényeit)! • az egészségügyet szabályozott, bár speciális piacnak tekintve az itt keresletként realizálódó szükséglet lényegesen meghaladja a szolgáltató által adott finanszírozási szinten nyújtható mennyiségi vagy minőségikínálatot, éppen a szükségleteit kielégítendő, többletet hajlandó fizetni az állam által meghatározott fix árnál, • a fix ár és a piaci érték közti különbséget nevezik „holtteher költségnek”, az egészségügyben ez a hálapénz. II. Konszenzus az egészségügyért

31. Ma kétszer fizet, egyszer kapHatékony eszközök a hálapénz ellen(B.) Megszűntetése fokozatosan, 3 módszerrel lehetséges: • Az első, hogy csökkenteni kell a szükségleteket – erről szól a népegészségügyi program. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az ellátórendszer csak a valódi szükségletek kielégítésére vállalkozhat. • A másik módszer a kínálat javítása. Erről szólnak azok a fejlesztési programok, amelyek az országos ellátási egyenlőtlenségek megszüntetésére kell, hogy irányuljanak. • A harmadik eszköz természetesen a központilag meghatározott fix ár emelése, azaz az ellátási piaci ára tükröződjön a szolgáltatásért járó finanszírozási tételekben. • többletpénz kell az E. Alapba – járulékokból, adókból, vagy direkt befizetésekből, • a vizitdíj szerepe nem bevételnövelő, hanem kereslet csökkentő eszközként szerepel, akadályozza a piacon a szükségletek realizálását. II. Konszenzus az egészségügyért

32. Vizitdíj és étkezési hozzájárulás kérdése(I.) • érthetetlen a vizitdíj és az étkezési hozzájárulás bevezetési terve, mert nem oldja meg a hálapénz problémáját, értelmetlen többletterhet és költséget jelent az egészségügy így is tetemes mennyiségű adminisztratív feladatai mellé, • olyan összegű térítési díjat nem lehet megállapítani, hogy a hálapénz „intézményére” bármilyen hatással is legyen, • a vizitdíj bevezetésének kellemetlen velejárója, hogy az elszegényedő lakosság csak késve fordul az egészségügyi szolgáltatókhoz, • jelenleg elsősorban a kínálati oldal korlátozása és szűkítése történik, mely növelné és nem csökkenteni fogja a betegek részéről a kielégítetlen szükséglet érzetet, így ez serkenteni és nem gátolni fogja a paraszolvencia adási kényszert. II. Konszenzus az egészségügyért

33. Vizitdíj és étkezési hozzájárulás kérdése(II.) • A vizitdíj bevezetését (mint az igénybevételt korlátozó tényezőt elfogadva) amennyiben politikai eszközként alkalmazásra kerül (bár az intézmények többsége ennek alkalmazását nem támogatja), a gyakorlati bevetésében 3 szempontot mindenképpen célszerű figyelembe venni. • valóban mentességet, illetve kompenzációt kell kapnia azoknak, akiknél a vizitdíj a minimálisan szükséges ellátások igénybevételét is megakadályozná, • a vizitdíjat teljes egészében a beszedőnél (azaz a szolgáltatónál) kell hagyni, • legalább ennyire lényeges szempont a befizetési és elszámolási technikák és szabályok pontos meghatározása és a felkészülési idő és technológia biztosítása, • a vizitdíj bevezetése kapcsán felmerül a szabad orvosválasztás kérdése, és a beutalási rend értelmezésének problémája. II. Konszenzus az egészségügyért