Civilizációk és világvallások

1. Civilizációk és világvallások 12. Előadás A hálózatok új világa és a új típusú közösségek létrejötte

2. 2013 Connecticut-i vérengzés Adam Lanza 27 áldozatot követelő vérengzés elkövetőjének és az eseményeknek a modellje – a korábbiakhoz hasonlóan - az un. hálózati logikát követve „programozódott”: Idilli kisváros, amelyben összetartó közösség él, a bűnözés alacsony szintű, egymást jól ismerik az emberek, A gyilkos szinte mindig fehér férfi a helyi iskola diákja, nincs mentális betegsége, de kilóg a közösségből. Nem különc, sőt csatlakozni szeretne a közösséghez, de ez valami miatt nem megy, a társasági ranglétre aljára csúszik, A közösségben ez a kudarc közismert, mindenki tudja, és a hálózatok perifériájára szorult ember úgy érzi ezt nem képes megváltozatni, ez örökre így marad, Megpróbál segítséget kérni, de vagy nem tud, vagy visszautasításra talál. Még jobban elszigetelődik, nincs akivel ezt megbeszélhetné, A fiúk magukban tartják a gondjaikat, társaik ezt nem értik, sőt csúfolják őket, Ezért keresnek olyan megoldást, amely férfiasságukat bizonyítaná, a fegyverek felé fordulnak és azt a szimbólumot támadják – ez az iskola – amely szenvedéseik okozójának tűnik…

3. Javasolt könyvek és prezentációk Barabási Albert László: Behálózva . Magyar Könvklub. 2003. Csermely Péter: Rejtett hálózatok ereje. Vince Kiadó 2005 Barabási Albert László: Villanások N. A. Christakis – J. H. Flower: Kapcsolatok hálójában. Typotex. 2010. R. Thaler – C. Sustein: Nudge. Manager Kiadó. 2011. D. Kirkpatrick: A Facebook jelenség. GABo Kiadó 2011. TED-ek ClayShiky: Institution vs. collaboration ClayShirky: Howthe internet transformgovernment RachelBotsman: The currency of theneweconomy JammyDrummond: Let’scrowsource Don Tapscott: Fourprinciplesforopenworld Howard Rheingold: The newpower of collaboration YochaiBenkler: New open-sourceeconomics SherryTurtle: Connectedbutalona

4. Karinthy Frigyes: Láncszemek „Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogyan valaha is volt, próbát ajánlott a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliásrd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legfeljebb öt más egyénen keresztül kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupán közvetlen ismertségi alapon.” Saját maga és egy Ford gyári munkás között a következő kapcsolatot találta: „A munkás jól ismeri műhelyfőnökét, , műhelyfőnöke magát Fordot, Ford jóban van a Hearst lapok vezérigazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád úr, aki nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom – csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, , hogy szóljon Fordnak, hogy Fprd szóljon a műhelyfőnöknak, hogy az a szögecselő szakmunkás sürgősen szögecseljen nekem össze egy autót, éppen szüksélgem volna rá” Karinthy Frigyes: Minden másként van. Láncszemek. 1929.

5. A „Facebook” indító története 2008 január: „Oscar Moralesnek elege volt mindenből”. FARC – a columbiai gerillák - fogságában volt egy 4 éves kisfiú, akinek szabadon-bocsátásáról az államelnök is tárgyalni próbált velük. 2008 január 4-én éjfélkor létrehozott egy Facebook csoportot: „Egymillió hang a FARC ellen”. 2008 január 5 reggel 9-kor 1500 csatlakozó, 2008 január 6 8000 csatlakozó, akik újra és újra azt írták be a vitafórumra: „TEGYÜNK valamit!” 2008 február elejéig 350 ezer csatlakozó 2088 február 4-én tüntetések szerte a Columbia száz városában 10 millió résztvevő, és a világon 2 millió tüntető! „ A mozgalomból, amely egy lelkes éjszakai Facebook poszttal kezdődött egy dühös fiatalember hálószobájában, a világ valaha látott legnagyobb tüntetése lett. „Facebook jelenség”

6. Obama új kampányfinanszírozási stratégiája Obama választási győzelmében fontos szerepet játszott s különös pénzgyűjtő-kampánya. Összesen 268 million dollár adományt gyűjtött össze. Ami szokatlan volt, hogy ellentétben vetélytársaival, akik kevesebb, de nagymértékű adományra koncentráltak, ő a „sűrű fillérre” összpontosított. Az általa összegyűjtött pénzek túlnyomó része nagyszámú, de viszonylag kis összegű felajánlásból tevődött össze. Barátok ajánlották barátoknak, hogy járuljanak hozzá. Az átlagos hozzájárulás 91 $ volt. Minden hónapban csaknem 200 ezer új adakozó csatlakozott, és 94 %-uk kevesebb mint 200 $-al járult hozzá a kampányához. Összesen legalább 1.5 million ember küldött hozzájárulást. HillaryClinton induláskor szinte behozhatatlannak tűnő gyorsasággal kezdett pénzt gyűjteni. Ő azonban – a szokások szerint - szinte kizárólag nagy-összegű hozzájárulásokra összepontosított, akik hozzájárulása többnyire meghaladta a 2.300 $-t. Ezek a források azonban meghökkentően hamar „kiszáradtak” és így végül H. Clinton is megpróbálkozott – de elkésve – az Obama stratégiával.

7. „Tea-Party” mozgalom születése Gazdasági válság az USA-ban. A kormányzat sokféle eszközzel ösztönözni akarja a gazdasági fejlődést és egy ilyen csomagot fogadtat el a Szenátussal. 2009 február 19-én RickSantelli TV kommentátor meghallva a Obama banki ösztönző programját felháborodva azon, hogy a „kormányzat elvesz azoktól, akik betartották a szabályokat és megtakarítottak és kerestek, és odaadja azoknak, akik nem tartották be a szabályokat, nem takarítottak meg és nem dolgoznak” tüntetésre hívott fel a Tea-Party jegyében. 2009 augusztusában Obama egészségügyi programját követően a mozgalom ugrásszerűen megnőtt. Washingtonban több-száz ezer fős tüntetés zajlott, 2010 januárjától az addig bizonytalan Republikánus pártban is a Tea-Party-sok kezdik felváltani a „régieket”. 2011-ben amikor elkezdődik a elnökjelölésért folyó küzdelem, egyértelművé vált: csak olyan jelölt nyerhet, akit támogat a Tea-party hálózat.

8. „Occupy Wall Street” mozgalom születése A kiindulópont a gazdasági válság és a bankok (befektetők) arroganciája, és emiatt a növekvő frusztráció és dűh. A „Foglaljuk el…” (Occupy Wall Street-et) mozgalom egy folyamatosan zajló tüntetés és tiltakozási sorozatként indult, amelyet egy Kanadai aktivista csoport - Adbusters– kezdeményezett, és 2011 September 17-én kezdődött a Zuccotti Park-ban, amely a Wall Street pénzügyi központban közelében helyezkedik el. A cél tiltakozás a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek valamint a magas munkanélküliség ellen, a mely fő okában a üzleti szervezetek monopóliumok és bankok mohóságát és korrupcióját, valamint az államra gyakorolt káros befolyásuknak tulajdonítottak.

9. Occupy Wall Street A tiltakozók jelszava: „Mi vagyunk a 99%”. Ez arra utalt, hogy már jó két évtizede egyre nő a különbség USA leggazdagabb 1% és a többiek vagyona között. A „Foglaljuk el..” mozgalom fokozatosan elterjedt Amerikában, majd szerte a világon és mindenütt hasonló jelszavakat hirdetett meg: harc a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek ellen. Október 9-re USA 95 városában, további 82 megyéjében és több mint 600 közösségében folytatódott. A mozgalom önmagáról azt hirdeti, hogy eszközként kíván működni a közvetlen részvétel demokráciájának terjedésében. Ez a fajta mozgalom általában „munkacsoportokra” épül, amelyekben önkéntes a részvétel és szabadon kezdeményezhetnek és hozzászólhatnak a tagok. A legfontosabb döntéseket valamiféle „Közgyűlés” keretében hozzák, amelyeket a „Munkacsoportok” készítenek elő.

10. A „Milla” mozgalom működése 2011 Október 23-a: ” Az elmúlt napokban több fórumon is élénk vita indult az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” - a több mint 84.000 tagú Facebook-közösség (a „Milla”) működéséről. Nincsenek profi szónokok, nincs koherens program, nincs stratégia. Ha címszavakban összegeznénk a kritikákat, akkor hozzávetőleg e háromszögben helyezhetnénk el az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) nevű, október 23-án – a szervezők becslései szerint – százezres tömeget megmozgató tüntetést gründolóFacebook-csoportot érő bírálatokat.

11. A mozgalmak általános mintája „Elég volt. Irtózatosan dühös vagyok” – mondja valaki. Azután a számítógép elé ül és az interneten (Facebook-on és társain keresztül) megszólítja a társadalmi hálózatát, Felteszi az üzenetét, és kiadja a jelszót: „Mi vagyunk a 99%”, vagy „Egy-millióan a sajtószabadságért”. És ha jól számított megszületik a mozgalom, Nincs központ, nincs párt, nincs stratégia, nincs koordinátor, viszont van növekvő számú támogató akik „klikkelnek” és ha kell, elmennek tüntetni…

12. Közösségek rejtett hálózatai J. Moreno – USA (1930-40-es évek) MéreiTíbor –„A közösségek rejtett hálózata”. (1975) Saját felméréseim 1993-94-ben: Kérdések a baráti/rokonszenv, szakmai, és befolyási (hatalmi) kapcsolatok felderítésére: • Kitől kér tanácsot? • Kivel szeret kirándulni? • Kit hívna meg a születésnapjára? • Kivel szokott együtt tanulni? • Ha problémája volna, kivel beszélné meg? • Ha közösen kellene megoldani feladatot, kit választana csoporttársának? • Kivel osztaná meg örömét vagy bánatát? • Ki az, akinek a véleményére leginkább hallgat? • Ki az, akinek a véleményét a leginkább közel érzi a magáéhoz? • Ki tudná leginkább megszervezi a csoportot?

13. A Milgram kísérlet Milgram célja: milyen „távolság” van két tetszőlegesen kiválasztott ember között az USA-ban? Hány személyes kapcsolaton keresztül lehet összeköttetést találnui két konkrét – de egymás előtt ismeretlen - személy között? A kiindulópont Kansas-i Wichita volt, a két „célszemély” pedig, egy teológus hallgató felesége a Massachusets-beli Sharonban, és egy tőzsdeügynök Bostonban. Milgram azt feltételezte legalább száz közvetítőre lesz szükség, és egy tucatnál kevesebb levél érkezik majd meg, több hónap alatt. 160 levelet indított el, a következő útmutatóval: 1. Adja hozzá nevét a lap alján levő listához. 2. Tépje le a levelezőlapot töltse ki, és küldje vissza a Harward-ra, 3. Ha személyesen ismeri – találkoztak és tegeződnek - a célszemélyt, akkor elküldheti közvetlenül, 4. Ha nem ismeri, ne próbáljon vele kapcsolatba lépni. Helyette postázza el egy olyan ismerősének, akiről feltételezi, hogy ismerheti a célszemélyt. Az eredmény: 3 napon belül - két „átszállással” - megérkezett az első,” a 160 levélből 42 megérkezett, és átlagosan 5.5 közvetítő kellett.

14. D. Riesman: A magányos tömeg „Az összes kívülről irányított típusban közös vonás, hogy az individuum számára az irányítás forrásául kortársaik szolgálnak, akár azok, akiket ismer, akár azok akikkel csak közvetett kapcsolata van, barátokon vagy a tömeghírközlésen keresztül. Ez a forrás természetesen beépül a személyiségébe abban az értelemben, hogy irányításukra való támaszkodás már az élet legelején kialakul. A kívülről irányított ember célkitűzései ebben az irányítási rendszerben állandóan változnak, beállítottsága és másoktól kapott jelzések szoros követésére irányuló törekvése azonban változatlan az egész életén keresztül”

15. A gyenge és erős kapcsolatok (1) Granovetter: közösségek „rejtett” kapcsolatait kutató szociológus volt. Vizsgálatai arra mutattak, hogy kétféle kapcsolat-típus létezik: erős és gyenge. „Az Ego-nak nevezett átlagember körül az ismertségi hálózat szerkezete elég általános… Ego-nak vannak közeli barátai, akik nagyrészt egymást is ismerik. Ők együtt a teljes ismertségi hálózat egy szorosan össze kötött részét alkotják. De van Ego-nak néhány olyan ismerőse, akik közül kevés ismeri a többieket. Ezen ismerősök mindegyike azonban valószínűleg rendelkezik saját barátokkal: része egy szorosan összekötött baráti körnek, amely Ego baráti körétől különböző.” A baráti körön belüli kapcsolatok az „erős” kapcsolatok. A baráti körök közötti ritkább szálak a „gyenge” kapcsolatok Albert-László Barabási. Behálózva (62. old)

16. Granovetter felismerése A „hálózat-építés” az 1980-as évektől a karrier-kurzusok kedvelt kifejezése lett. De miként építsünk hálózatot? Az emberek naiv módon abból indulnak ki, hogy könnyebb és hatékonyabb erős kapcsolatokon keresztül – vagyis olyanokon keresztül, akikkel gyakran találkozunk - állás szerezni. Granovetter azt találta: a megkérdezettek 16% kapott állást olyasvalakik közbenjárására, akivel gyakran találkozott. 84%-unk viszont olyan közvetítőkön keresztül kapott állást, akikkel csak alkalmanként, és régebben találkozott. (Bemutatkoztak, de csak felszínesen ismerték egymást)

17. Granovetter megfigyelése Granovetter első cikkének 10 éves évfordulójára újabb cikket írt, amelyben kimutatta, hogy az alacsony iskolai végzettségű emberek (illetve az elit) inkább az erős kapcsolatokra építve keresnek állást. Ezt általánosítva állapította meg: „A társadalom alsó és felső rétege egyformán inkább az erős kölcsönhatásokra épít.” Ez egyébként az is jelenti, hogy hiányzik belőlük az a megismerési rugalmasság, amely az övéktől lényegesen eltérő szemléletmódok és gondolatmenetek megismeréséhez szükséges. Ennek megnyilvánulása egy un. kognitív deficit: emiatt ezekben a csoportokban erős a hajlam előítéleteket fabrikálni az övéktől eltérő szokásokkal, és életmóddal jellemezhető csoportokról.

18. A gyenge és erős kapcsolatok (2) Az erős kapcsolatoknak – amelyek a hasonlót a hasonlóval kötik össze - döntő szerepe van az értékítéletek terjedésében. Azt, hogy hogyan vélekedünk egy politikusról, egy filmről, egy vitatott elméletről, egy művészeti irányzatról, azt az erős kapcsolatokkal összekötött zárt baráti kör csoport-véleménye határozza meg. A gyenge kapcsolatok viszont „kiterjesztő kapcsolatok”. Döntő szerepet játszanak a külső világgal való kommunikációs képességünkben. A gyenge kapcsolatok a külvilágba vezető hidak. Az állás keresésnél gyakran fontosabbak a gyenge kapcsolatok, mint az erősek. A Milgram kísérletben a gyenge kapcsolatokon keresztül juttattuk el a levelet.

19. Dunbar: mekkora ismeretségi kört tudunk kezelni? Az a képességünk, hogy kapcsolatokat tudunk „kezelni” - építeni és fenntartani – az evolúció során fejlődött ki. A kapcsolatkezelés képessége pedig erősen függ a kapcsolatépítés technikájától. Az emberszabásúak világában a kapcsolatot a közvetlen testi kapcsolat formájában – kurkászás – kezdeményezik, és tartják fenn. Az emberré válás fontos mozgatórugója, hogy a csoport méreteinek növekedése – amely rátermettségi előnyt jelent – megkövetelte a kapcsolatok fejlesztését és számontartását. Vagyis a közvetlen testi kapcsolat már nem volt elegendő a „kommunikációhoz”. Ezért jött létre a beszéd, majd a szimbólumok, amelynek segítségével kisebb csoportnak sikerült egyszerre információt közölni. Később egymásba skatulyázott közösségként osztottuk fel a világot 5, 15, 35, 80, és 150 fős csoportokra. Ezek rendre megfelelnek a hagyományosan elnevezett „társaság-típusnak” : • Családunknak (5), • Legjobb barátainknak (15), • Közeli barátainknak, kollégáinknak (35), • Ismerőseinknek, „klubtársainknak” (80), és • „Falunknak” (150). Csermely 31-32

20. A világ szerkezete (1) Watts és Strogatz: Az élővilág hajlamos „fürtösödni”: a kapcsolatokból hálózatok keletkeznek. Az ember világa hálózatokból épülő hálózatokból áll. Erős a csoportképződési hajlam. (Ismeretlenek közzé kerülve azonnal csoportot keresünk: „Mi”-re és Ők”-re bontom a világot. Sok kis „fürt”, amelyet gyenge kapcsolatok fűznek össze, és teszik lehetővé az információk (tények és vélemények) terjedését. Ugyanakkor az ember egyidejűleg többféle csoportnak is tagja lehet. Így a zárt baráti körből álló kis-világa összetettebbé vált. Az ember sokféle kis-világ metszéspontjában van. Azzal azonban, hogy kis-világom baráti tagja térben messzire került, azt a lehetőséget nyújtja, hogy távoli világokon elérhetek ismeretleneket, Ennek ellenére még az olyan nagyvárosban, mint Budapest a legtöbb ember úgy alakítja hálózatát, hogy az nagyjából 150 főre terjedjen ki. Kérdés: jelent-e ebben változást az internet?

21. A világ hálózatos szerkezete (2) A hidegháború korszakának visszatérő problémája és kérdése volt, mit tegyen az USA, hogy kivédje egy esetleges szovjet atomtámadás veszélyeit. Egy Paul Barannevü kutató cikket írt egy olyan országos kommunikációs hálózat tervéről, amely képes ellenállni egy szovjet atomtámadásnak. Az alapgondolat, hogy egy sokszorosan túlbiztosított hierarchikus rendszer helyett – amit egyébként a szovjetek kialakítottak – egy un. osztott kommunikációs hálózatot kell kialakítani. Ennek lényege, hogy - ellentétben a telefonhálózattal, amely nagyon sebezhető, ha a központot megsemmisítik – egy irányító központ nélküli hálózatot hozzanak létre, amelynek egyik vagy másik pontját kiiktatva a hálózat azért működőképes marad. Lényegében ez a gondolat lett az alapja az Internet-nek, és működőképessége a gyakorlatban is bebizonyosodott.

22. M. Gladwell: a billenési pont Város-központok „lerobbanásának” vizsgálata során bukkantak rá egy különös jelenségre. A „mások” betelepülése lassan és véletlenszerűen indul, majd fokozatosan nő minden látható jel nélkül. Amikor a „mások” részaránya eléri a 20-25%-ot, a közösség (lakókörzet, falú) „elbillen”: megkezdődik a hagyományos lakót elvándorlása, és a térség hirtelen alapvetően megváltozik. De ugyanez a jelenség érhető tetten a vélemények változásánál, az új divatok megjelenésénél, vagy a fax-készülékek eladásánál. Egy ideig látható jel nélkül lassan halmozódik fel a változás, majd egy ponton – ez a billenési pont - mintha „fázisátalakulás” ment volna végbe, és a rendszer minősége alapvetően megváltozik.

23. A „forradalmi” változásokra utaló fogalmak A hirtelen átalakulás jellegzetes fogalmai: • billenési pont, • inflexiós pont, • „Az utolsó csepp”, • „point of no return”, • kritikus tömeg, • láncreakció, • dominó elv, • kritikus küszöbérték, • lavinaszerű meghibásodás

24. „Fázis-átalakulás a „társadalmi térben” A Kauffman féle metafora: Képzeljünk el egy táblát lyukakkal és dugaszokat, huzalokkal. Kezdjük beledugni véletlenszerűen a dugaszokat a lyukakba. Az elején teljesen szétszórva helyezkednek el, majd kezdenek kialakulni kisebb csoportok, végül - hirtelen - egyetlen új dugasz behelyezése összekapcsol már kialakult térségeket. .

25. A társadalmi hálózatok szabályai 1. Szabály: Mi magunk formáljuk hálózatunkat, 2. Szabály: Saját hálózatunk formál minket, 3. Szabály: Barátaink befolyásolnak (és formálnak) minket (nézeteinket, vágyainkat, érzéseinket), 4. Szabály: Barátaink barátai is befolyásolnak minket, 5. Szabály: A hálózatnak a tagjaitól elkülönült – önálló - „élete” van.

26. A Milgram kísérlet utóélete (1) 2002-ben Watts, Dodd, Muhamad újra végrehajtották, de most már Internet segítségével. Most 98 ezer (!) résztvevőnek kellett, 18 „célszemélyt”, 13 országban elérni. Az eredmények részben újra igazolták Milgram-ot: nagyjából 6 klikk kellett a célba-juttatáshoz. Ugyanakkor a „hat lépés távolság” nem azt jelenti, hogy mindezeket az embereket egyforma távolságra tartjuk magunktól. Egy új kutatás arra utalt, hogy van egy un. „három lépéses befolyás” szabály. Ez arra utal, hogy a hálózaton a befolyásunk, és mások minket befolyásoló hatása egy „három lépéses kapcsolaton” terjed. Minden, amit mi csinálunk vagy mondunk végighullámzik azon a hálózaton, amely barátainkból (első lépés), barátaink, barátaiból (második lépés) , és barátaink, barátainak, barátaiból (harmadik lépés) áll. Christakis – Fowler. Connected 2009

27. A Milgram kísérlet utóélete (2) A Facebook korszakban látszólag vagy valóságosan is egy digitális „barát” csupán egy klikk távolságra van tőled. Várható és feltételezhető, hogy a társadalmi távolság két ember között még inkább lerövidül. Ezt a feltételezést egy legutóbbi (néhány hetes) vizsgálat mi, hogy szinte bárki elérhető hat klikken keresztül. Ugyanakkor a Facebook-on két átlagos használó közötti társadalmi távolság rövidebb, mint a hat lépés. Így a Facebook tagokat csupán 4.75 klikk választja el (vagy köti össze) egymással.

28. Az új globális polgár: milyen is ő? Az új kísérletek, amelyekben a Amazon MechanikalTurk-öt használják. Az AMT egy sajátos populáció, amely interneten megközelíthető és kísérleti alanyként használható. Magányában végzi el a kísérletei feladatokat, és mintegy a globális polgárt modellezi. Az egyik kísérletben az ismert „szem-virág” vizsgálatot végeztették el. Az érdekes eredmény: másként reagáltak, mint a valóságos közösséggel körülvettek. Ugyanakkor egy másik az AMT-t használó kísérletben azt találták, hogy ezek az emberek ha ösztönszerűen és gyorsan döntenek altruisták (!), míg ha van idő megfontolni és racionálisan mérlegelnek, akkor önzők! Mintha kialakulna az a „globális polgár” aki nem tart attól, nem is érdekli, hogy mások figyelik, illetve visszavonul magányában és kedve szerint önző vagy együttműködő. Ugyanakkor megjelenik a funboy jelenség: erős érzelmi kötődés valamely témában.

29. A Milgramkisérlet utóélete (3) A tanulmány ugyanakkor feltárta azt is, hogy a Facebook-on is tovább él a sajátos „digitális törzsi lét” (digital tribalism). Vagyis, mintegy leképezve a korábbi korok kis törzsi társadalmait az Interneten és a Facebook-on kirajzolódik az egyént közvetlenül körülvevő szoros közösség. Ez a közösség lényegében úgy néz ki mint a letelepedés előtti korok törzse, mint egy falú, vagyis az a fajta társadalom, amelyben az emberek a 20 század előtt éltek. Mintha az Interneten újra vissztérne abba a kis világba, ahol mindig is élt. Az Indiana egyetem kutatói University of 1.7 million Twitter használó beszélgetését gyűjtötték össze. Azt akarták kideríteni, mennyi a Twitter használók valóságos kapcsolata, hagynak-e üzenetet másoknak, hogyan növekszik a kapcsolatuk száma, kivel tartanak fenn intenzív kapcsolatot? A válasz amit kaptak meghökkentően emlékeztet a Dunbar számra: 150.

30. A „három/négy lépés hatás” lehetséges okai 1. A hatások természetes elhalkulásának törvénye: Bármilyen hatás terjedése a természetben fokozatosan lecseng és szükségszerű legyengül. Az információ pontossága, és ereje a 3. lépés után minimálissá válik, 2. Gyakori, hogy egy hálózatban a hatások a harmadik lépést követően elveszítik stabilitásukat, a hálózatból kilépnek, és ezért a hálózatok többnyire nem tartanak örökké. 3. A társadalmi evolúció következménye, hogy a 3. lépést követően a barátokat nem tartjuk igazán számon, nem igazi „barátok”. Hatásunk rájuk gyenge, mint ahogy az ő hatásuk ránk is gyenge

31. A következmények: A hálózati hatások gyengülő tovaterjedése és a halózati struktúra együtt azt idézi elő, hogy a hálózatban egy különös új egyenlőtlenség-típus keletkezik. A hagyományosan „Máté” szindrómának nevezett jelenség - a „gazdagabbak hajlamosak lesznek még gazdagabbak lenni” - a szociális hálózatokban drámai módon felerősödik. Új típusú egyenlőtlenség keletkezik. A hagyományos szituációs egyenlőtlenség mellett - amely abból fakad, hogy egyeseknek több van a javakból, mint másoknak – pozícionális egyenlőtlenség jön létre. Ez arra utal, hogy a hálózat tagjai eltérő pozíciót foglalnak el a hálózatban, és ebből a hálózaton terjedő információkhoz, javakhoz, ismeretekhez való hozzáférés eltérő esélye következik.

32. Mi minden terjed a hálózatokon? Első lépésben sok jó vagy kellemes dolog: Információ (pl. állás-lehetőségről) „Boldogság”: Framingham, USA városka 12 ezer lakójának hálózatát megismerve vizsgálták a boldogságukat. Az eredmények azt mutatták: • a boldogtalan embereket boldogtalanok veszik körül, míg a boldogokat boldog emberek, • A boldogtalanok többnyire a periférián vannak, a végpontokon, kevés kapcsolattal. De egy sor kellemetlen, sőt kifejezetten zavaró dolog A „rosszkedv ragadós” – tények bizonyítják, Betegség (AIDS és szexuális érintkezéssel útján terjedő betegségek) Hisztéria Betegséget előidéző szokások (pl. dohányzás, egészségtelen táplálkozás),

33. A következmények (1) Az, hogy hogyan érzünk, és mit tartunk jónak, vagy éppen rossznak alapvetően függ a bennünket befoglaló társadalmi hálózatoktól, Azon túlmenően, hogy a társadalmi hálózat segít (vagy nem segít) minket új álláshoz, A társadalmi hálózaton keresztül fogadunk el/be új szokásokat, és viselkedési mintát, A társadalmi hálózaton keresztül betegszünk meg, és gyógyulunk meg, A társadalmi hálózaton keresztül változtatjuk meg véleményünket, vagy tartunk ki nézeteink mellett, A társadalmi hálózaton keresztül leszünk boldogabbak, vagy éppen depressziósak, A vizsgálatok szerint valaki 45%-al lesz boldogabb, ha egy barátja boldogabb lett az elmúlt 6 hónapban. (Minden új barát két nappal csökkenti az adott évben a magányosnak érzett napok számát! Viszont, aki mindig magányosnak érzi magát a barátainak 8 %-át elveszíti 2-4 év alatt!)

34. Következmények (2) Újra visszatérni látszik az intim, közvetlen személyes kapcsolatokra építő közösségek szerepe, A hétköznapokban és az életünk újratermelésében a piaci kapcsolatok mellett – legalább is az emberek egy növekvő csoportja számára - újra felértékelődik a közvetlen szívesség-csere, Úgy tűnik a kis közösségek egy sor problémát könnyebben, hatékonyabban, és inkább ember-központúan képesek megoldani, összevetve a piaci és bürokratikus kapcsolatokkal.

35. Az indító példa (1) Amikor 1954-ben átadták az USA-beli St. Louis elővárosának - Pruitt-Igoe - 43 épületből álló komplexumát, szerte a világról a csodájára jártak. A számtalan építészeti díjat nyert lakónegyed, a beköltözést követően azonban inkább a bűnözés, és a vandalizmus miatt lerohadó épületei miatt vált hírhedté. Az építészetileg valóban egyedülálló terv „csak” a lakók igényeit hagyta figyelmen kívül: nem nyújtott lehetőséget saját terek, és személyes kapcsolatok kialakítására. Amikor az egyik, különösen lerobbant épület felújítását megkezdték, a dolgozók - a lopások megelőzésére - kerítéssel vették körül. És ekkor, az elkerített tömb „kivirágzott”: a lakók kitelepültek az épület elé, beszédbe elegyedtek egymással, virágot kezdtek ültetni, kérdőre vonták az arra járó ismeretleneket, és rászóltak a szemetelőkre. A felújítás hat hónapja alatt a vandalizmus, és a bűnözés a töredékére esett, a kölcsönös segítség láthatatlan szálai viszont az életminőséget gazdagítóvá erősödtek.

36. Szívesség-gazdaság (1) A „szívesség-gazdaság” a többnyire nem mérlegelt, s pénzre különösképpen soha át nem számított személyre szóló segítség-cserére utal, amely - átsegítve az egyéneket a mindennapok apróbb-nagyobb gondjain - megolajozzák a társadalom fogaskerekeit. Amikor nyaralásunk idején a szomszéd, meglocsolja virágainkat, és cserébe mi összeállítjuk az IKEA bútorát, vagy amikor ismerősünket kivisszük a reptérre, ő pedig installálja a számítógépünket, a „szívesség-gazdaság” működik.

37. Szívesség-gazdaság (2) A szívesség-gazdaságot alapvetően az különbözteti meg a piacitól, hogy a szolgáltatás nyújtójának, és fogadójának személyes kapcsolata. Az üzleti kapcsolat a hideg racionalitáson alapuló közvetlen viszonosság szférája, ahol az értéket a piac méri. Ha nem azt kapom, amit vártam, először csak szóban protestálok, de ha ez hatástalan, perelek. A „szívességek” cseréjénél viszont érzelmi viszony fűzi össze a feleket. Nem a közvetlen viszonosság ösztönöz, bár lelkünk mélyén érezzük: „ha majd nekem kell segítség, lesz, aki készen áll.” A szívesség-csere nemcsak azt teszi gazdagabbá, aki kap, aki segít, az is örömteli élménnyel gazdagodik.

38. A kis közösségek új szerepe Az elmúlt század során a számottevően csökkentek az emberek életminősége közötti különbségek. A kiegyenlítődés – az átlagos életkor növekedése, a képzettség emelkedése, a biztonság növekedése és a bűnözés csökkenése - döntően a jóléti állam befektetésein alapult. A 21. században e lehetőségek jórészt kimerültek. Az életesélybeli különbségek döntően a jóléti állam eszközeivel történő csökkentése túl költséges. A társadalmai mobilitás növelése pusztán az oktatási rendszerbe történő befektetéssel alacsony hatékonyságú. A várható élettartamnak egyedül az egészségügyi rendszer fejlesztésével való emelése, túl sokba kerülne. A társadalmi beilleszkedési zavarok, és a bűnözés visszaszorítása kizárólag állami eszközökkel elfogadhatatlanul magas költségű. Ugyanakkor ezek a problémák hatékonyabban, biztosabban, és - ami még fontosabb – személyre szólóbban orvosolhatók a közösség „láthatatlan vagyonának” mozgósításával. A kutatások szerint az egyént körülvevő „három-lépéses”– a barátokat, és a barátok, barátait, és az ő barátaikat is tartalmazó - kis közösség alapvetően befolyásolja az egészségi állapotát, az élettel való elégedettségét, és életmódját is. Akit boldog, és szabálykövető, vagy - pechjére - kövér, és elégedetlen emberek vesznek körül az, a kutatások szerint, nagy valószínűséggel maga is boldog, és szabálykövető, vagy ellenkezőleg, kövér és elégedetlen lesz.

39. A közösségek trendjei (1) A modell legérdekesebb eredménye az volt, hogy megmutatta: létezhet stabil társadalom magas-szintű együttműködési készség és magas-szintű mobilitás mellett, de ezt a „mohóság” közepes szintje jellemzi. A különös az volt, hogy ha a szociális dilemma nem túl éles (vagyis ha a körülmények nem túlságosan szigorúak) akkor a társadalom jóléte alapvetően a közepes mértékű „mohóságtól” függ. Ez az eredmény a valóságos történelemmel összhangban levőnek látszik. A közepes mértékű „mohóság” – ellentétben a magas mértékűvel - ösztönzi az együttműködést és a közösség-alkotást, valamint stabilizálja a sűrű (kiterjedt) társadalmi kapcsolatokat. Külön érdekessége a kutatásoknak, hogy a kutatók feltették a kérdést, vajon mi határozza meg az egyedek „mohóságát”: a genetikai örökség, vagy a kulturális folyamatok? A kérdésre a választ annak alapján törekedtek megadni, hogy ahelyett, hogy feltételezték volna a „mohóság” valamilyen adott értékét, inkább abból indultak ki a „mohóság” egyenletesen oszlik el a társadalomban. Ebből a kiindulópontból azt keresték, vajon milyen végkifejlethez vezet, vagyis milyen típusú egyedek jutnak túlsúlyra a társadalomban az evolúciós szelekció következményeként.

40. A migráció trendjei A dinamikus hálózatoknak - bizonyos általános feltevések mellett - két stabil állapota van. (Palla, et al. 2007.) Az egyik stabil „végállapot”: nagyméretű, sok aktort tartalmaz, dinamikusan változó, magas mobilitás jellemzi - sok kilépő, és csatlakozó egyed alkotja – és belül viszonylag inhomogén. A másik stabil „végállapot”: kisméretű, kevés tagból áll, alacsony mobilitású, ritka a be-, és kilépés - ezért kevéssé változékony, viszont homogén. A nagyméretű, nagy elem-számú és heterogén társadalmi hálózatokon belül, a bennük zajló dinamikus folyamatok eredményeként homogénebb és stabilan létező „fürtök” jönnek létre. Egy másik, nemrégiben megjelent kutatás pedig – visszautalva Schelling eredményeire – arra a megállapításra jutott, hogy ha a hálózatot alkotó aktoroknak, szomszédjaikkal kapcsolatban bármiféle – pozitív vagy negatív – preferenciájuk van, a hálózat szükségképpen „szétesik” eltérő preferenciájú csoportokra. (Henry, A. D. et al. 2011.). Ez azt jelenti: ha egy közösség tagjai szomszédjaikra vonatkozó – akár pozitív, akár negatív – preferenciával rendelkeznek és szabadon megválaszthatják „lakóhelyüket” elkerülhetetlen a szegregáció.

41. A bizalom trendje Európában Európai történelem során, az 1970-es évekig – visszaesésekkel és világháborúkkal „tarkítva” - a homogenizálódás „felülírta” a szegregáció tendenciáját. Több előny, mint hátrány származott az idegenekre is kiterjedő bizalomból és az együttműködési készség javulása gazdaságilag, majd politikailag is egybefűzte a kontinenst. A 80-es évektől azonban előbb lelassult, majd megfordult a trend. Egyrészt a fokozatosan heterogénebbé váló társadalmakban a bizalom korábbi magas szintje kezdett visszaesni. Másrészt, - ezzel párhuzamosan - növekedni kezdett a bizalom-csökkenés ellensúlyozásának társadalmi-intézményi költsége.

42. A kis-közösségek újbóli felértékelődése Fokozatosan újra fény derült a kis-közösségek elfeledett előnyeire: a homogenitás miatt az összehangolás olcsóbb, kevesebb a potyautas, és egyszerűbben oldható meg a közlegelő problémája, a szabályszegés kivételes, a bizalom szintje magas. Ezért: biztonságosabb a környezet, könnyebben halmozódik fel a társadalmi tőke, több a szívesség-gazdaságot megalapozó szolgáltatáscsere. Így összességében az ilyen közösségben - azonos jövedelemszint mellett is - olcsóbb az élet, mégis magasabb az életminőség. (Halpern, D. 2010.124-132).

43. A közösség-barkácsolás trendjei A valóságos történelem arról tanúskodik, hogy a társadalmak valóban széteshetnek, ám amikor elérkezünk egy bizonyos határhoz, akkor – mint azt a korábbi cikkünkben bemutattuk - a „poolpunishment” helyébe újra a „peerpunishment” lép. Ezzel visszaáll a norma hatékonysága, és ezen a szinten stabil közösség jöhet létre. Következésképpen: a bizalom „elpárolgása” és a szabálykövetés megrendülése bomlasztja valóban a közösséget, de a társadalom nem szükségképpen esik egyedeire. A „lebomlás” folyamán olyan kis társulások jöhetnek létre és létezhetnek stabilan, amelyeken belül – miként a letelepedés korának törzseinél - a közösségi norma működik, és amelyek erre támaszkodva hatékonyan képesek szabálykövetésre késztetni az egyént és integrálni a közösséget. Végső soron, így egy különös világ képe rajzolódik ki.

44. Jövőkép 1 Egyrészt, létre jön egy globális társadalom, amely „magányos” egyedekből áll. A munkamegosztás magas szintje lehetővé teszi, hogy bárki - ha rendelkezik elegendő pénzzel - szinte minden igényét a piacról kielégíthesse. Ezt a társadalmat – pontosabban, ennek a korábbi államoknak megfelelő térségeit - részben a vallás spirituális közössége és a nemzeti identitás tartja össze, fegyelmező erőként alkalmazva az evilági és túlvilági ideológiai hatalmakat, illetve az állami hatalom racionális szabályait, és ezek adókból finanszírozott büntető intézményeit. Ennek a társadalomnak a tipikus modellje napjaink megacityje: tízmilliónyi, egymástól független, véletlenszerűen oda került, közös múlt nélküli egyént magában foglaló, a szociális integráció informális intézményeit jórészt nélkülöző, döntően az állam szabályozó, ellenőrző és büntető intézményei által integrált közösség.

45. Élet a mega-city-ben E megacitykben kibontakozó folyamatokban egyaránt tetten érhető, egyrészt a választható élet-formák végtelen választékának felbukkanása, másrészt, a spirituális hatalom felélesztésére, és a valóságos hatalom hatókörének szélesítésére irányuló törekvés. Ám, eközben egyre szembetűnőbbek a spirituális és az állami/politikai hatalom túlkapásai és gyengeségei. Fürkésző szemek és büntető intézmények sokasága igyekszik a polgárt szemmel tartani és szabálykövetésre kényszeríteni. A globális társadalom több milliárd magányos, ugyanakkor életmódját szinte végtelen lehetőség közül választó és legkülönbözőbb szükségletét a globális piacról kielégítő, világpolgárát tehát a hagyományos – egyre magasabb költségű - spirituális és hatalmi intézmények (a vallások és az állam) integrálnak kisebb-nagyobb államokba szerveződő reális társadalommá.

46. Jövőkép 2 Ezen belül a globális – legfeljebb államokra bomló - közösségben fokozatosan kiformálódik egy másik alternatíva is: „fázisátalakulás-szerűen” - jönnek létre és persze bomolhatnak fel önigazgató kis-közösségek. Ezek a kis közösségek az őket körülvevő – a követett életprogram szempontjából áttekinthetetlenül heterogén egyének sokasága alkotta - globális társadalomban „úsznak”. A kis-közösségen belül magas-szintű a bizalom, a körülmények javítására irányuló motiváltság, feltétlen az együttműködő-készség, kiemelkedő mértékű a közösségi aktivitás, gyorsan halmozódhat fel a társadalmi tőke. Ugyanakkor gazdagságukat és életmódjukat tekintve viszonylag homogének, vagyis magas értéket tulajdonítanak az egyenlőségnek, az önkéntes közösségi munkának és a szolidaritásnak. Más oldalról viszont, a felkínált életmodellek, a megvásárolható szolgáltatások választéka behatárolt, és erős csoportnyomás nehezedik az egyénekre, hogy tartsák be és kövessék a közösség elvárt viselkedés-mintáját és élet-modelljét.

47. Indító példa (2) „..az állam nem teljesített a kötelességét velünk szemben, tehát a mi kötelezettségünk is megszűnt vele szemben. A lakóbizottság úgy döntött, hogy házunk azonnali hatállyal kilép a Magyar Népköztársaság állami kötelékéből, és Rottenbiller utca 93/A néven alkotmányos köztársasággá alakul.” Moldova György

48. A 21. század új lehetősége Az államon belüli „mini köztársaságok” létrejötte – mint Moldova György ötlete - megmosolyogtató utópiának (vagy anti-utópiának) tűnhet az olvasó számára. Ám Európa - más civilizációktól gyökeresen eltérő – egyedi vívmánya, hogy az elmúlt ezer év során, előbb az uralkodók, majd az államok, lemondtak szuverenitásuk egy részéről, és önrendelkezési jogot adtak egy sor közösségnek. Városok, és egyházak, céhek és vállalatok, egyetemek, és tudományos társaságok, szakszervezetek és egyesületek kapták meg a jogot, hogy - a törvények keretén belül - maguk szabályozzák működésüket. Európát az átengedett közösségi szuverenitás - a szabad városok, a szabad vállalkozások, a szabad szervezetek és a bennük születő szabad gondolat – tette naggyá. Mindeközben azonban az állam politikai szuverenitása csorbítatlan maradt. Azt a jogot, hogy egy közösség, saját elhatározásból kerítéssel lehatárolja magát, majd engedélyhez kösse a belépést, és az elvárt viselkedési szabályokat maga által működtetett büntető intézményekkel betartassa - nem tették lehetővé az államok. A nemzetállamok világa inkább homogenizálódott: szabványos lett a kultúra és a nyelv, a törvények, és az intézmények (a bíróság, és a rendőrség, a kórház és az iskola), a vasút, a hírközlés, és persze az adóhivatal is.

49. A 21. század jelenségei Kidolgozni azt a részt, hogy a kisléptékű társadalmakban „törzsi” keretek között éltünk. Ehhez szoktunk hozzá. Egészen a 20. század elejéig, lényegében mindenki „törzsekben élt: falunk, alvég, felvég stb. Ezek a „fürtök” és ezekből tevődik össze a társadalom. Ahogy ezt megszünteted, akkor azon igyekszik, hogy ilyent létrehozzon… A 20. század teremtette a „tömeg-társadalmakat” , de az ember nem ehhez szokott. Ösztönszerűen keresi azt a formát, közösségi típust ahol lényegében ebben él. Ezért kerül előtérbe a „funboy” jelenség, a szurkolói csapatok, stb. Ehhez a kisléptékű társadalmakhoz alkalmazkodunk szellemileg (megfelelő tudati formák), és szociálisan és politikailag…

50. Szintek Közösség-típus Személyiség-típus Intézmények Mesterséges : Város Szabályok Szerves: „Fürt” a faluban Szimbólumok Természetes: Törzs Modulok Emberré válás: Banda-csapat Humán etológia Biológiai: Horda??