1 / 24

Analitika 13. H osztály és 1219/6 modul tanfolyam részére 2011/2012

Analitika 13. H osztály és 1219/6 modul tanfolyam részére 2011/2012. 13. H. 5. Térfogatos mérések http:// tp1957.atw.hu /an_05.ppt. 5.1 Térfogatos mérések felosztása.

Download Presentation

Analitika 13. H osztály és 1219/6 modul tanfolyam részére 2011/2012

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Analitika13. H osztály és1219/6 modul tanfolyam részére2011/2012 13. H 5. Térfogatos mérések http://tp1957.atw.hu/an_05.ppt

  2. 5.1 Térfogatos mérések felosztása A térfogatos módszerek alkalmazásakor folyadék vagy gáz térfogatának mérésével dolgozunk. Ezek mindig kémiai folyamatokkal kapcsolatosak. Az előforduló típusok: – gázokfejlődése: CaCO3 + 2 HCl → CaCl2 + CO2 + H2O – gázokelnyelődése CO2 + 2 KOH → K2CO3 + H2O – kémiai reakciókban mérőoldat fogyása NaOH + HCl → NaCl + H2O

  3. 5.2 Térfogatos mérések – gázfejlődés A talajminták CaCO3 tartalmának meghatározása a sav hatására fejlődő szén-dioxid térfogatának mérésén alapul: CaCO3 + 2 HCl → CaCl2 + CO2 + H2O A minta ismert tömegű (m1) mennyiségéhez sósavat adunk, a fejlődő gáz térfogatából számítható a CaCO3 tartalom. m1 = 10 g talajmintából V = 96 cm3 gáz fejlődött. Hány w% a talaj CaCO3 tartalma? Vmol = 24 cm3/mmol n(CaCO3) = n(CO2) = V/Vmol = M(CaCO3) = 100 g/mol m(CaCO3) = n(CaCO3) · M(CaCO3) = 0,4 g 4 mmol = 0,004 mol

  4. 5.2 Térfogatos mérések – gázfejlődés Scheibler-féle kalciméter 1. nívóedény 2. gázbüretta 3. háromfuratú csap 4. 200 cm3-es térfogatú üvegedény 5. reakcióedény 6. savtartó cső 7. talajminta

  5. 5.2 Térfogatos mérések – gázelnyeletés Gázok CO2 tartalmának meghatározása a lúgban elnyelődő szén-dioxid térfogatának mérésén alapul: CO2 + 2 KOH → K2CO3 + H2O A minta ismert térfogatú (V) mennyiségét nagy felületen többször érintkeztetve lúg oldattal a CO2 elnyelődik, a térfogat csökkenés a CO2 (hiányzó) térfogata. Ügyelni kell arra, hogy az elnyelődés teljes legyen, ezt a tömegállandóságig való szárításhoz hasonlóan lehet ellenőrizni. A gáznyomásnak a minta beszívásakor és a leolvasáskor a külső nyomással megegyezőnek kell lennie, ezt a nívóedény magasságával állíthatjuk be. A vizsgált összetevő aránya v/v%-ban:

  6. 5.2 Térfogatos mérések – gázelnyeletés Orsat készülék háromutas csap gázbüretta termosztát köpeny nívó edény

  7. 5.2 Térfogatos mérések – gázelnyeletés Orsat készülék használata 1. Elnyelető folyadék(ok) felszívatása a csapig és az előző gázminta kinyomása (zárófolyadékkal) 2. A gázminta csatlakoztatása 3. Öblítés a gázmintával, minta beszívása 4. Összetevő elnyeletése többszöri átnyomatással 5. Elnyelető folyadék felszívatása a csapig 6. Nyomás-kiegyenlítés nívóedénnyel és leolvasás

  8. A 13. H analitika órái november – decemberben 2011. 11. 08. K Kolorimetria Ellenőrző kérdések kiadása (internet) 2011. 11. 15. K Ismétlés 2011. 11. 22. K 2. témazáró dolgozat 2011. 11. 29. K Új téma: titrimetria – mérőoldat, indikátor, pontos koncentráció Házi feladat kiadása (papír, internet) 2011. 12. 06. K Pontos koncentráció, eredmény kiszámítása 2011. 12. 13. K Sav-bázis titrálások – e.s. – e.b. Ellenőrző kérdések kiadása (internet) 2011. 12. 20. K Ismétlés 2012. 01. 03. K 3. témazáró dolgozat

  9. 5.3 Titrálás A titrálás során addig adagolunk ismert hatóértékű ún. mérőoldatot a vizsgálandó anyag oldatához, míg a hatóanyag-tartalom éppen maradéktalanul átalakul. A titrálás végpontjáig (ekvivalencia- vagy egyenértékpontig) elhasznált mérőoldat térfogatából (fogyás) számoljuk a meghatározandó alkotórész mennyiségét. Feltételei: – gyorsan, sztöchiometrikusan, teljesen lejátszódó reakció, – pontosan ismert koncentrációjú mérőoldat, – a titrálás végpontja jelezhető (indikálható) = színváltozás alapján vizuálisan vagy = műszeres módszerrel.

  10. 5.3.1 Titrálás – eszközök, anyagok Eszközök: • büretta (fogóval, állvánnyal), • titráló lombik, • pipetta, • fehér csempe, • esetleg mérőlombik. Anyagok: • mérőoldat, • vizsgálandó minta, • indikátor, • esetleg más vegyszerek.

  11. 5.3.2 Titrálás – mérőoldat A mérőoldat olyan oldat, amelynek – anyaga a vizsgálandó mintával, annak összetevőjével = gyors, = sztöchiometrikus reakcióba lép = a reakció végpontja jelezhető (indikálható); – hatóanyag-tartalma (koncentrációja) = pontosan ismert, = lehetőleg nem nagyon változik.

  12. 5.3.3 Titrálás – pontos koncentráció A mérőoldat pontos koncentrációja (hatóanyag-tartalom) fontos, hiszen ennek ismeretében lesz mérőeszköz. A pontos koncentráció (c) egyes esetekben az oldat készí-téséhez bemért anyag tömegéből (m) kiszámítható: Ahol M az anyag moláris tömege, V az oldat térfogata. Ez olyankor lehetséges, ha az anyag – kellő tisztaságban rendelkezésre áll, – levegőn nem változik (nedvesség, O2, CO2), – (vizes) oldata stabilis, nem bomlik.

  13. 5.3.3 Titrálás – pontos koncentráció számítása Egy mérőoldatot pontos beméréssel készítünk. Számítsa ki a bemérendő mennyiséget (m)! V(B) = 500 cm3c(B) = 0,02 mol/dm3M(B) = 372 g/mol m(B) = c(B)·V(B)·M(B) = 3,72 g A tényleges bemérés az előbbi mérőoldat esetében m(B) = 3,7456 g Számítsa ki a pontos koncentrációt!

  14. 5.3.4 Titrálás – pontos koncentráció mérése A mérőoldat nem mindig készíthető el beméréssel pontos koncentrációval (c). Sok esetben a bemért anyag minősége vagy egyéb okok ezt nem teszik lehetővé. Néhány ismertebb eset: – sósav – az anyag víztartalmú, illékony, – salétromsav – az anyag víztartalmú, bomlékony, – kálium-permanganát – a víz oldottszerves anyagai fogyasztják, – nátrium-tioszulfát – a víz oldott CO2tartalma bontja. Ezeknél a pontos koncentrációt (titer) egy alkalmas anyaggal (titer alapanyag) való reakcióval, titrálással lehet megmérni.

  15. 5.3.4 Titrálás – pontos koncentráció mérése A titer alapanyagból segéd-mérőoldatot kell készíteni, ez reagál a mérőoldattal (titrálás), a pontos koncentráció (c) ebből számítható. A titer alapanyag tulajdonságai: – kellő tisztaságban rendelkezésre áll, – levegőn nem változik (nedvesség, O2, CO2), – (vizes) oldata stabilis, nem bomlik.

  16. 5.3.4 Titrálás – pontos koncentráció mérése A titer alapanyagból segéd-mérőoldatot kell készíteni, ez reagál a mérőoldattal (titrálás), a pontos koncentráció, c(B) ebből számítható. A mérőoldat hatóanyaga (B) a titeralapanyaggal (A) sztöchiometrikusan reagál: aA + bB → kK + ℓ L A mérőoldat hatóanyag anyagmennyisége ebből számolva: n(B) = V(A)·c(A)·b/a b/aa reakció molviszonya, V(A) atiter alapanyag reagáló térfogata, c(A) atiter alapanyag pontos koncentrációja. A mérőoldat pontos koncentrációja, c(B) V(B) a mérőoldat reagáló térfogata, a fogyás.

  17. 5.3.4 Titrálás – cpszámítása titrálásból Mérőoldatot készítünk, nem pontos beméréssel. Számítsa ki a tömény oldatból (65 w%) kimérendő mennyiséget (V)! V(B) = 1000 cm3c(B) = 0,1 mol/dm3M(B) = 63 g/mol ρ(B, tömény oldat) = 1,4 g/cm3 n(B) = 0,1 mol m(B) = n(B)·M(B) = 6,3 g (100 %-os!) m(B, tömény oldat) = 9,69 g V(B, tömény oldat) = 6,9 cm3

  18. 5.3.4 Titrálás – cpszámítása titrálásból A 0,1 mol/dm3 névleges koncentrációjú mérőoldat pontos koncentrációját határozzuk meg. A titer alapanyagból c(A) = 0,05 mol/dm3 névleges koncentrációjú, V(A) = 0,5 dm3 térfogatú oldatot készítettünk, m(A) = 2,6457 g beméréssel M(A) = 106 g/mol A reakció-egyenlet: a A + b B → k K + ℓ L b/a = 2 A titer alapanyag oldat V(A,1) = 25,0 cm3 térfogatára a mérőoldat 25,0 cm3-nyi térfogata fogyott. Mennyi a cp(B)? cp(A) = 0,0499 mol/dm3 n(B) = V(A,1)·c(A)·b/a = 0,002495 mol cp(B) = 0,0998 mol/dm3

  19. 5.3.5 Titrálás – indikátorok Az indikátor olyan anyag, ami színváltozással jelzi vala-milyen másik anyag jelenlétét, hiányát vagy adott kon-centrációját, koncentráció-tartományát. Sav-bázis indikátorok: pH = 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Redoxi indikátor: Fémindikátorok:

  20. 5.3.6 Titrálás – az eredmény kiszámítása A mérőoldat hatóanyaga (B) a vizsgálandó anyaggal (A) sztöchiometrikusan reagál: a A + b B → k K + ℓ L A vizsgálandó anyag anyagmennyisége ebből számítható: n(A) = V(B)·c(B)·a/b a/b a reakció molviszonya, V(B) a mérőoldat reagáló térfogata, a fogyás, c(B) a mérőoldat pontos koncentrációja. Ebből a tömeg: m(A) = n(A)·M(A) = V(B)·c(B)·M(A)·a/b M(A) a vizsgálandó anyag moláris tömege.

  21. 5.3.6 Titrálás – az eredmény kiszámítása A vizsgálandó anyag koncentrációja, akkor számítható, ha tudjuk a vizsgálandó anyag térfogatát, V(A). A vizsgálandó anyag tömegkoncentrációja:

  22. 5.3.6 Titrálás – az eredmény kiszámítása Adja meg a vizsgálandó anyag (A) anyagmennyiség-koncentrációját, tömegkoncentrációját, anyagmennyiségét a következő adatok alapján! V(A) = 25 cm3V(B) = 8,5 cm3 c(B) = 0,1022 mol/dm3a/b = 0,5 M(A) = 98 g/mol A vizsgálandó anyag anyagmennyisége: n(A) = V(B)·c(B)·a/b = 0,000434 mol A vizsgálandó anyag anyagmennyiség-koncentrációja: 0,0174 mol/dm3 A vizsgálandó anyag tömegkoncentrációja: 1,70 g/dm3

  23. 5.4 A titrimetria területei Sav – bázis titrálások = acidi-alkalimetria savak, lúgok, savas, lúgos anyagok Komplexometria 2, 3 és többértékű fémek Csapadékos titrálások – argentometria: Ag+ ionnal csapadékot adó (Cl–) Redoximetria – oxidimetria: oxidálható anyagok = permanganometria – reduktometria: redukálható anyagok – jodometria: oxidálható és redukálható anyagok tovább tovább tovább tovább

  24. 5.5 Összefoglaló kérdések 1. Mi a mérőoldat? 2. Mi az egyenértékpont? 2. Mi az indikátor? 3. Milyen esetben készíthető közvetlen beméréssel pontos koncentrációjú mérőoldat? 4. Milyen esetben nem készíthető közvetlen beméréssel pontos koncentrációjú mérőoldat? 5. Sorolja fel a titrimetria főbb területeit! (5 pont)

More Related