Hány évig tartson a tankötelezettség?

1. Hány évig tartson a tankötelezettség? Mártonfi György Budapest 2012. január 27.

2. A 3 előadás fő tanulságai • A korhatár csúszik felfelé, de nincs optimum, 15-16-17-18 – bármi • A pedagógusok, iskolaigazgatók szenvednek, nincsenek eszközeik, frusztráltak (szívesen megszabadulnának a többlettehertől) • A fenntartók eszköztelenek, sehol nem volt célzott szakpolitikai intézkedés, csak ügyintézés Tanulság: magától nem működik

3. Helyes döntés volt a korhatár 18 évre emelése?

4. A kudarc látható, a siker láthatatlan • Vannak pozitív hatások • A többség – a romák nagy hányada is – törvénytisztelő, egy részük erőfeszítést is tesz • Az érintettek többsége tudomásul vette: tanulni kell. • Van, akinek 16–18 éves korára „jön meg az esze”, megkomolyodik, beérik a pedagógiai munka • A szakiskolák sikere, megtartó potenciálja: körülbelül olyan volumenű lemorzsolódásra hajlamos fiatalt sikerült eljuttatni a szakmunkásvizsgáig, mint amennyien kihullottak a rendszerből • Programdifferenciálódás a 3-5% számára (Tanoda Felzárkóztatók, Dobbantó, előrehozott szakképzés,)

5. Végzősök az iskola abbahagyásáról

6. Meddig tartson? • A válasz általában: majdnem mindegy. A lényeg, hogy milyen programok, intézmények kezelik a kb. 10-15%-os veszélyeztetett réteget. • Most már költői a kérdés? Igen is, meg nem is. • A korhatáremelés és -csökkentés üzenete • a lakosságnak • az iskoláknak, pedagógusoknak

7. Miért csökkentették? • A csökkentés mellett ésszerű érvek nem hangzottak el (dolgozzanak, de nincs és nem is lesz számukra munka) – akkor érdekeket kell keresni mögötte • A kamara elnöke felvállalta a „keresztapaságot” • képezhetőbb, felkészültebb szakmunkásokat • megszabadulni a deviánsoktól, romáktól (főleg a gyakorlóhelyeken) • tömeges olcsó munkaerő • Mik a következmények?

8. Elvek, teendők I. (függetlenül a korhatártól) • A fő probléma a 15–18 évesek egy részének ellátatlansága, fejlesztésének elmaradása (sajnos a 15 év alattiaknak is). • Deklarálni kell ebben az állam felelősségét, sőt, a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrációjának támogatását is 25 éves korig – ez közérdek. • Biztosítani kell, hogy a cigányság tanulási expanziója ne forduljon vissza. • Az egymásra mutogatás sehova nem vezet. • A lemorzsolódás a működésmód, a pedagógia innovációjával csökkenthető – minőségi probléma is. • 2006–2008-as becslés: plusz egy segítővel felére csökkenthető a lemorzsolódás.

9. Elvek, teendők II. (függetlenül a korhatártól) • A motiválatlan, kevéssé együttműködő fiataloktól megszabadulhassanak az egyes iskolák és a gyakorlóhelyek (de a társadalom nem szabadulhat meg tőlük) • Az iskolákat ösztönözni kell a megtartásra ÉS fejlesztésre, ebben segíteni őket (főleg segítő szakember-kapacitással). • A kihullók számára fejlesztésükre vállalkozó iskolákat és civileket kell keresni. • A munkaszocializáció nélkülözhetetlen elem, ezért a vállalkozások kihagyhatatlanok – őket motiválni kell az iskolát elhagyók fogadására.

10. Elvek, teendők III. (függetlenül a korhatártól) • Az iskolát, tanulást utáló fiatalok szabadulhassanak meg az iskolától (de a munka világától nem szabadulhatnak meg, többségük nem is akar). • Az iskolából kikerülő fiataloknak VALAMIT kelljen csinálniuk, ami fejlesztésükhöz, foglalkoztathatóságuk javulásához hozzájárul. • A fiatalok számára megfelelő kínálatot kell biztosítani (munkaszocializációs, gyakorlatalapú képzés, egyéb szolgáltatások), amelyekből egyénileg választhat. A választást szakembernek kell segíteni, és az egyéni tervet szerződéssel megpecsételni.

11. Legsürgősebb teendők • Kármentés, az iskoláknak és a lakosságnak szánt üzenetek módosítása • A fogadó intézményi háttér megteremtése • A Híd-program elképzelés felülvizsgálata (a létező szaktudás – Dobbantó, tranzit – bekapcsolása, korszerű felzárkóztatás és pályaorientáció) • A legfontosabb szereplők (közigazgatás és segítő intézményei, MKIK, iskolák, civilek) szándékai, elképzelésük e réteg problémáinak kezeléséről • A lemorzsolódók tagoltságának és aspirációinak részletes leírása • Az előrehozott szakképzés monitorozása és értékelése

12. Köszönöm a figyelmet! martonfi.gyorgy@ofi.hu