A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei

1. A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei

2. TÉRSÉG = különböző területi egységek (a régió, a megye, a kistérség, stb.) összefoglaló elnevezése, különböző területi egységek általános megnevezésére használt fogalom. RÉGIÓ = az EU-ban (Magyarországon is) egy meghatározott térség (terület) megjelölésére (behatárolására) szolgáló fogalom. Típusai (formái): • tervezési-statisztikai (nagy) régió; • fejlesztési régió; • funkcionális régió.

3. Kistérség • A települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység; egymással intenzív kapcsolatban lévő, önszerveződő, egymással határos települések összessége. STATISZTIKAI KISTÉRSÉG: statisztikai területi besorolás alapján megjelölt települések összessége, tartósan behatárolt területi egység. ELMARADOTT (KIS)TÉRSÉG: ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál. HÁTRÁNYOS HELYZETŰ (KIS)TÉRSÉG: az elmaradottságot eredményező mutatók egyike (munkanélküliség, infrastruktúra) lényegesen rosszabb az országos átlagnál. HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS (KIS)TÉRSÉG: olyan területet (térséget) jelöl, ahol az elmaradottságot több tényező (társadalmi-gazdasági) együttes hatása eredményezi.

4. Regionális gazdaságpolitika FŐBB CÉLJAI:(EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 130. CIKKELYE ALAPJÁN, 1987) • az egységes régiók közötti eltérések, a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése; • ennek érdekében összehangolt nemzeti, közösségi gazdaságpolitika és strukturális eszközök kialakítása; • a Regionális Fejlesztési Alap (a Közösség 1975-ben létrehozott területfejlesztési intézménye) feladata, hogy megszüntesse a kirívó regionális aránytalanságokat, segítse elő a fejlődésben elmaradt régiók felzárkóztatását, valamint a depressziós ipari körzetek újraélesztését; • a Közösség különböző pénzügyi forrásainak koordinálása a hatékony regionális politika érdekében.

5. Regionális (térségi) gazdaságpolitika ALAPVETŐ CÉL: a térség (régió) fenntartható mezőgazdasági fejlődésének biztosítása!!! KIINDULÁSI HELYZET: • ökológiai potenciál (földminőség, klimatikus viszonyok, stb.); • közgazdasági adottságok (piac, infrastruktúra, stb.); • termelési hagyományok (táj-termesztés). INTEGRÁLT (KOMPLEX) FELADATKÖR: • mezőgazdasági termelés; • környezetgazdálkodás; • turisztika; • foglalkoztatás; • szociális feladatok; • infrastruktúra-fejlesztése. MEGVALÓSÍTÁS ESZKÖZRENDSZERE: • vidékfejlesztési politika; • ágazati gazdaságpolitika; • regionális politika.

6. A regionális fejlesztési politika főbb jellemzői I. • a mennyiségi növekedés uniformizált modelljének alkalmazása; • termelési tényezők mobilitását ösztönző tőkejuttatások; • a regionális források háttérbe szorulása • a természeti erőforrások túlzott kihasználása; • bizonyos munkaerő csoportok túlzott igénybevétele; • regionális erőforrások (pl. föld) jelentőségének csökkenése; • regionális vállalkozói készség csökken; • centrumtérségek egyoldalú fejlesztése; • vállalati funkciók térbeli átrendeződése; • törekvések a régión kívüli termelési tényezők megszerzésére;

7. A regionális fejlesztési politika főbb jellemzői II. • a regionális problémák áttelepítése a periférikus területekre: • városok terjeszkedése a belső városi megújulás helyett; • környezetvédelem helyett, a környezetszennyező tevékenységek perifériára telepítése; • munkaerő-piac bővítése ingázókkal és vendégmunkásokkal; • az erőforrás-takarékos tevékenységek (termelés, fogyasztás) elhanyagolása; • a nemzetközi források (kölcsönök) szerepének túlértékelése; • gazdasági és politikai döntések centralizálása; • regionális szabályozó és önsegélyező képesség gyengülése.

8. Régiófejlesztési programok készítésének ismérvei • NUTS II szintek egyértelmű meghatározása; • EU kívánalmainak megfelelő és a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásaival összhangban lévő programok készítése; • a programot elfogadó programozó és monitoring bizottság létrehozása; • a regionális szinten nyújtott támogatásokhoz a régióban társfinanszírozási forrás (állami, magán) biztosítása; • végrehajtó régiófejlesztési (területfejlesztési) intézményrendszer kiépítése; • TÍPUSAI

9. Finanszírozási program régiónál nagyobb területi egységekre készül Feladatkijelölő program bármilyen területi egységre és/vagy szakterületre készülhet A PROGRAMOK TÍPUSAI

10. Állami és Közösségi régiópolitika főbb szempontjai • komplex kritériumrendszer alkalmazása a segítségre (támogatásra) szoruló térségek körének meghatározásában; • álláshelyteremtés költségeinek normativizálása; • kohéziót és struktúraváltást erősítő finanszírozási rendszer; • decentralizált és hatékonyabb szervezeti rendszer kiépítése; • metodikailag meghatározott monitoring.

11. Versenyképesség egységes fogalma „Az a gazdaság (ország, régió, vállalat) versenyképes, amelynek általános fejlettség- és állapotjelzői jók, a gazdaság szereplői ennek tudatában vannak, és a gazdaság nyitottsági foka is elég magas ahhoz, hogy versenyképessége a külgazdasági kapcsolataiban is érvényre jusson” (Török Á., 1999). Főbb jellemzők: • komplex jelleg (minden gazdasági egységre érvényes); • két mérhető kategóriát: a jövedelmet és a foglalkoztatottságot emeli ki; • a nemzetközi versenyben való részvételt veszi figyelembe; • relatíve magas jövedelmet vár el; • a foglalkoztatás magas szintjét feltételezi.

12. Főbb versenyképességi tényezők • kutatás és technológiai fejlesztés; • kis- és középvállalkozások; • közvetlen külföldi befektetések; • infrastruktúra és humán tőke; • intézmények és társadalmi tőke; • gazdasági szerkezet; • innovációs kultúra és kapacitás; • regionális elérhetőség; • munkaerő felkészültsége; • társadalmi szerkezet; • döntési központok; • környezet minősége; • régió társadalmi kohéziója.

13. Regionális versenyképességi mutató RVM= régiós GDP /régió lakónépessége. RVM=GDP / foglalkoztatottak X foglalkoztatottak / munkaképeskorúak X munkaképeskorúak / foglalkoztatottak. Munkatermelékenység= GDP / foglalkoztatottak. Foglalkoztatottsági ráta=foglalkoztatottak / munkaképeskorúak Fajlagos Regionális Jövedelem= munkatermelékenység X foglalkoztatottsági ráta

14. A Regionális versenyképességi mutató alakulásának évenkénti megoszlása

15. Az országos (nemzeti) régióbeosztás alapkövetelményei • stabilitás; • jól (pontosan) körülhatárolt adatszolgáltatás; • az ország teljes lefedése; • egységes tervezés lehetősége; • 2000. január 1-től az EU fejlesztési programok NUTS 2 szinten valósulnak meg; • közvetlenül érintett szervek: - MEH; - FVM; - KSH.

16. A 7 régió főbb ismérvei • nem homogének; • felismerhető profillal rendelkeznek; • közelálló fejlettségű megyékből állnak; • természeti-földrajzi adottságaik rokoníthatók; • gazdasági potenciáljuk, fejlesztési szintjük közel azonos; • kezelhető (értelmezhető) fejlesztési koncepciók kidolgozására alkalmasak.

17. Magyarországi régiók főbb jellemzői • KÖZÉP-MAGYARORSZÁG RÉGIÓ: • legkisebb területű (6 916 km2), ugyanakkor legnépesebb régió; • Budapest-agglomeráció jelentősége; • területileg a legkisebb; • népesség 28%-a; GDP 42%-a; vállalkozások 40%-a; külföldi tőke 66%-a; • 2007-ben Budapest 28-, Pest megye 10%-kal részesedett a magyarországi beruházásokból. Budapest részesedése országosan különösen a pénzügyi tevékenységek (76%) és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások (70%), illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (55%) beruházásaiból kimagasló. • 79 település. • A régió 10,3%-kal részesedik a magyar mezőgazdaság által megtermelt GDP-ből. Az agrárfoglalkoztatottak aránya 1,2% ami országos viszonylatban a legalacsonyabb. Az ágazat népességmegtartó képessége igen gyenge. • A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik, az összes  vendég 36,2%-a a régió szálláshelyein száll meg. • A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a halálozások száma tartósan magas. • Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás (4,6%), • A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, az időskorú népesség arányát a gyermeknépesség százalékában kifejező öregedési index a régióban a legmagasabb (98,1%). • A foglalkoztatottsági ráta (60,5%) magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál (5,3%).

18. KÖZÉP-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • az egy főre jutó GDP 2007-ben az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, a régió a külföldi stratégiai befektetések célterületévé vált; • az ország második legnagyobb ipari koncentrációja; • kedvező természeti adottságok (Balaton,Velencei tó); • jelentős bányászat; • A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelése meghaladja az országos átlagot. • A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés. • NYUGAT-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • A Nyugat-dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség (a Közép-magyarországi régiót követően). • Az egy lakosra jutó beruházás a régióban jelentősen meghaladja (28%-kal) az országos átlagot. • jelentős ipari koncentráció; • fejlett mezőgazdaság (szarvasmarha); • nemzetközi-hírű gyógyfürdők; • összekötő szerep Európa felé (Burgenland);

19. DÉL-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • A régión belüli területi egyenlőtlenségeket jelzi, hogy a régió településhálózata erősen polarizált, amelyre egyrészt a középvárosok hiánya jellemző, másrészt (elsősorban Baranya megyében) kiemelkedően magas az apró- és kisfalvak aránya. • A régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 74,8%-a volt. • jelentős mészkővagyon; • Paksi atomerőmű; • Balaton déli partja, Mecsek-Villány hegyvidék; • Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős (a földterület 61,2%-a mezőgazdaságilag művelt). • A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. A régióban az ország 22 borvidékéből 5 található. • Az ország bortermelésének 14,9%-a a régióban realizálódik, ezen belül a minőségi borok aránya az összesen megtermelt bor mennyiségéhez viszonyítva kiemelkedően magas.

20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG RÉGIÓ: • Észak-Magyarországot a kilencvenes években egyértelműen homogenizálta és összekötötte a térség átfogó visszaesése, a széles településkörre kiterjedő ipari depresszió. • Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a, amely a régiót a magyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van. • Az ország hét tervezési-statisztikai régiója közül az Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. • A munkanélküliségi ráta még mindig 10% felett van. • bányászat-kohászat (krízis-ágazatok); • Tokaj-hegyalja (egyébként a mezőgazdaságnak nem kedvező); • erőmű-hálózat (lignit); • A földterület művelési ágak szerinti megoszlása eltér az országostól: a régiók közül itt a legalacsonyabb a szántó, viszont a legmagasabb a gyep- és erdőterületek aránya. • A régió domborzati viszonyai, a gyepterület nagysága és minősége alapján kedvező feltételeket kínál a szarvasmarha és juhtartásra. Ennek ellenére az állatállomány közel két évtizede csökken és fajlagos mutatóit tekintve messze elmarad az országos átlagtól.

21. ÉSZAK-ALFÖLD RÉGIÓ: • Jelenleg az Észak-Alföldi Régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója. • Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2%). • A mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) azonban elmarad az országostól (18,15 AK), miközben a régión belül is jelentősek az adottságok közötti különbségek. • További gondot jelent viszont, hogy nem teljes körű az okszerű termőföldhasználat, alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú. • jelentős élelmiszeripar;

22. DÉL-ALFÖLD RÉGIÓ: • az ország legnagyobb kiterjedésű térsége; • Az ország mezőgazdasági GDP-jének mintegy 25%-át a Dél-alföldi régióban állítják elő. • A régió nagyobb élelmiszer-előállító és feldolgozó vállalkozásai felkészültek a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelésre, az élelmiszer biztonsági előírások betartásához szükséges intézményi háttér rendelkezésre áll. • sertésállomány 27%-a; gabona, burgonya, cukorrépa (az ország „éléskamrája”)! • Fő probléma azonban, hogy a Dél-Alföldön megtermelt nyerstermékek nagy része feldolgozatlanul hagyja el a régiót, így a bruttó hozzáadott érték nem itt realizálódik.

23. SWOT-ELEMZÉS • A SWOT-elemzés egy olyan analitikus eszköz, mely segítségével a szignifikáns belső és külső környezeti tényezőket kategorizálni lehet. belső külső pozitív erősségek lehetőségek negatív gyengeségekveszélyek

24. A MÓDSZER ELŐNYEI: • A módszer lehetővé teszi egy relevánsabb stratégia elkészítését, mert módszeresen vizsgálja az értékelt program és annak közvetlen környezete között fennálló viszonyokat. • Lehetővé teszi a prioritások, intézkedések egyszerű beazonosítását. • Költségigénye viszonylag alacsony. • Technikailag egyszerű a kivitelezése. • Viszonylag régebb óta alkalmazott, bevált módszer.

26. KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!