160 likes | 326 Views
Özönnövények. Összeállította: Erdei-Gulyás Gabriella Origo Web Team HQL 2010 Kft. Özönnövény. Más nevükön: invázív növények. Az ökológiai szisztémát átmenetileg vagy tartósan felborító behurcolt fajok. Jellemzőjük, hogy hirtelen lépnek be az élettérbe és tömegesen terjednek. Terjedésük.
E N D
Özönnövények Összeállította: Erdei-Gulyás Gabriella Origo Web Team HQL 2010 Kft.
Özönnövény • Más nevükön: invázív növények. • Az ökológiai szisztémát átmenetileg vagy tartósan felborító behurcolt fajok. • Jellemzőjük, hogy hirtelen lépnek be az élettérbe és tömegesen terjednek.
Terjedésük • Gabonaszállítmányokkal • Egyéb szállítmányokkal • Utazás során véletlenül terjesztve • Utazás során szándékosan terjesztve • Betelepítéssel
Ártéri japánkeserűfű • Az ártéri japánkeserűfű (Fallopiajaponica) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, nagyméretű, lágy szárú, évelő növényfaj. Kelet-Ázsiában őshonos (Japán, Kína, Korea területén), de az USA-ba és Európába is behurcolták, ahol igen sikeres inváziós faj. Az óriás japánkeserűfűvel (F. sachalinensis) alkotott hibridje, a cseh japánkeserűfű (F. x bohemica) igen agresszív özönnövény. • Wikipédia
Alkörmösfélék • Az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja. 16 nemzetségébe mintegy 120 faj tartozik. • Az APG a családot a valódi kétszikűeken belül a core eudicots kládba sorolja. • Wikipédia
Bálványfa • A bálványfa vagy mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) a bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozó lombhullató növényfaj. Néha ecetfának is nevezik, mint a Rhus hirta-t, de a két faj között nincsen szorosabb kapcsolat. Sátoros felleng néven is említik. • Wikipédia
Betyárkóró • A betyárkóró (Conyzacanadensis, korábban Erigeroncanadensis) a fészkesek (Asteraceae) családjába, a csövesvirágúak (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Mára azonban világszerte elterjedt, legelők, szántók, gyomos társulások gyakori növénye. • Wikipédia
Csicsóka • A csicsóka (Helianthustuberosus) a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. • Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják. • Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. • Wikipédia
Fehér akác • Habitus • * nagy termetű fa (~35m) • * törzse térgörbe, állományban jól feltisztul; mérgező kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett • * pillangós virágai (Robiniaepseudoacaciaeflos) levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, tokjuk zöldessárga • * termése vörösesbarna színű hüvely, mérgező magjai vese alakúak. Tél és tavasz során a hüvely felnyílik, a magok a talajra hullanak. A talajba kerülve évtizedekig megőrzik csírázóképességüket. Csirázásokhoz a maghéj megsértése, vagy hőhatás szükséges. Az erdészeti gyakorlatban a talajról felgyűjtve rostálják, majd koptatják. • Wikipédia
Gyalogakác • A gyalogakác (Amorphafruticosa) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába a hüvelyesek (Fabales) rendjébe és a Pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj. 3-4 méteres cserje, hosszú felálló. Idősen lazaágú, széles bokor. Kérge barnásszürke. Rügyei "bogárházalakúak". Levelei: 11-25 levélkéből állnak, elliptikusak, a pálhácskák ár alakúak, ellenállóak. Virág: 10–15 cm, felálló, ibolyáskék, június-július. • Észak-Amerikából került Európába, itt a természetes erdők és rétek helyét veszi el. Csaknem kiirthatatlan, gyorsan terjed. Gyökérzete rongálja a töltéstestet, és megakadályozza, hogy a fű gyökeret verjen, pedig ez a töltésnek hatékony védelmet adna az áradások rongálása ellen. • Wikipédia
Kanadai aranyvessző • A legtöbb aranyvesszőhöz hasonlóan ez is Észak-Amerikában honos; onnan hozták át Európába dísznövényként. Azóta számos termőhelyen, így Nyugat-Magyarországon is kivadult. Magaskórós növényzetben, ligeterdőkben, gyomtársulásokban nő; mára több növénytársulás (liget- és láperdők, magaskórós társulások, árterek) meghatározó alkotójává vált. Rokonához, az ugyancsak Amerikából behozott óriás aranyvesszőhöz (Solidagogigantea) hasonlóan kivadulva főképp a Dunántúlon, a nedvesebb völgyekben, laposokon szaporodott el. Inváziós faj. • Wikipédia
Keskenylevelű ezüstfa • A keskenylevelű ezüstfa, ezüstfűz vagy olajfűz (Elaeagnusangustifolia) kis-ázsiai eredetű harmadrendű fa, vagy cserje. Ágai tövisesek, a hajtások, levelek és a termése ezüstös csillámszőrökkel borított. Nagy tűrőképességű faj, amely rossz talajokon, például szikeseken, városi körülmények között parkokban is tenyészik. • Wikipédia
Parlagfű • Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában nem őshonos. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt évtizedekben a koncentrációja nagymértékben megnövekedett. Európában jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény között a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált. Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét. • Wikipédia
Nád • A nád az egész világon megtalálható, Európában is sokfelé gyakori. A nád, éppen úgy, mint a gyékények, az állóvizek nádasainak egyik jellegzetes faja. E növények elsősorban a víz alatti száraikat borító élő bevonat (biotekton) révén nagymértékben hozzájárulnak a vizek öntisztulásához. Azonban a különböző típusú víztestekben kialakuló egyensúlyi állapotok eredményezhetik a belső eutrofizációt is, amikor a vízbe hulló szerves anyag bomlásával alakul ki tápanyagfelesleg. • Wikipédia