Az Európai Unió monetáris integrációja

1. Az Európai Unió pénzügyei 2005/2006. tanév 1. félév Az Európai Unió monetáris integrációja Balogh Zoltán Nyíregyházi Főiskola – főiskolai tanársegéd balogh_nyf@yahoo.com

2. Az Európai Unió története • 1951 - Európai Szén– és Acélközösség • 1958 – Európai Gazdasági Közösség • 1958 – EURATOM • 1967 – Európai Közösségek • 1987 – Egységes Európai Okmány • 1991 – Maastrichti szerződés • Európai Unió szerződése • Ennek része a Gazdasági és Pénzügyi Unió (Economic and Monetary Union) létrehozása

3. Gazdasági és Monetáris Unió • Azt a szintet jelöli, amelyben nemcsak az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke piacain nincsenek korlátozások, hanem az érintett országokban azonos gazdaság és pénzügypolitika is érvényesül. A Gazdasági és Monetáris Unió legfejlettebb szintjén megszűnnek a nemzeti pénznemek és a tagországok közös valutát használnak.

4. Gazdasági és Monetáris Unió A monetáris integrációnak két fő összetevője van: • árfolyamunió: Az árfolyamunión belül a résztvevő országok valutáinak árfolyamai tartósan stabil (fix) kapcsolatban vannak. • tőkepiaci unió: A tőkepiaci unióban a tőke teljesen szabadon mozoghat.

5. A monetáris unióhoz vezető út lépései • A nemzeti pénzek teljes és visszafordíthatatlan konvertibilitása • Az árfolyam-ingadozási sávok kiiktatása • Az árfolyamok visszavonhatatlan, végleges rögzítése • A tőkemozgások teljes felszabadítása a tagállamok között

6. A monetáris unió megteremtésének intézményei • közös központi bank • a közös pénz • a közös monetáris politika

7. A monetáris unió megteremtésének fő lépései • 1958 – Bretton Woods-i rendszer (fix árfolyamrendszer) • 1969 – Hágai csúcs: a gazdasági és monetáris unió elképzelése • 1970 – Werner-terv: a megvalósítási terv (DE! Az 1971-73-as olajválság megakadályozta, hogy megvalósuljon) • 1979. március 12. – Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System = EMS)

8. Európai Monetáris Rendszer (1979 – 1993) Működése három szakaszra tagolható. • Az első szakaszt, amely 1983 márciusáig tartott, az együttes árfolyam-módosítások jellemezték, a tagok mindenek előtt az árfolyam ingadozások mérséklésére használták a rendszert. • A második szakaszban, 1983-tól 1992-ig sokkal kevesebb árfolyam-módosításra került sor, mivel a tagok ekkor a rendszert már inkább a monetáris fegyelem eszközeként tekintették. • A harmadik szakasz 1992-től 1993 augusztusáig tartott.

9. Európai Monetáris Rendszer (1979 – 1993) A rendszer alapelemei a következők voltak: • egy új kosárvaluta, az ECU létrehozatala; • a kötött árfolyam-mechanizmus; • a rendszer rugalmasságát elősegítendő hitelkonstrukciók.

10. Az ECU fogalma • Az ECU mint kosárvaluta a közösségi valutáknak a tagországok gazdasági jelentőségét tükröző súlyozással kialakított „összetételét ” jelentette, amelynek értékét az alkotórészek értéke adta.

11. Az ECU funkciói • Az árfolyam-mechanizmusban az árfolyamrögzítés eszköze; • a közösségi költségvetés, elszámolások, fizetések, statisztikák pénzneme; • az EMS-ben résztvevő országok jegybankjai számára tartalékvaluta, illetve a jegybankok közötti hitelezés eszköze.

12. A gazdasági és pénzügyi unió megteremtésének fő lépései • 1988 – Hannoveri Csúcs: megalakul a Delors Bizottság, amelyet azzal bízott meg, hogy tegyen javaslatot a gazdasági és monetáris unió létrehozásához vezető szakaszokra. • A Bizottság által elkészített Delors-jelentés rögzítette az egységes piac egységes pénzzel történő kiteljesítésének koncepcióját, amelyhez a gazdasági unió is tartozik. • 1991 december – a jelentés a Maastrichtban elfogadott szerződés részévé válik.

13. A gazdasági és pénzügyi unió létrehozatalának 3 szakasza • Az első szakasz: 1990. július 1-ével kezdődik, amely a tőkemozgás korlátozások felszámolásának határideje is egyúttal. Az első szakaszban haladást kell elérni az árstabilitás tekintetében, csökkenteni kell a költségvetési deficitet. • A második szakasz 1994. január 1-jével indul. Ebben a szakaszban meg kell valósítani a központi bankok teljes függetlenségét, továbbá ki kell alakítani a „fenntartható konvergencia” feltételeit. • Európai Monetáris Intézet (European Monetary Institute = EMI). Az EMI feladata az Európai Monetáris Rendszer menedzselése, a nemzeti monetáris politikák koordinálásának segítése. • Európai Központi Bankrendszer, illetve annak részeként • az Európai Központi Banknak életre hívása. • A harmadik szakaszban a monetáris unióba belépett tagállamok közös pénzévé az ECU válik, a monetáris politika kialakítása és vitele pedig az EKBR feladata.

14. A gazdasági és pénzügyi unió intézményrendszere

15. Az Európai Központi Bank (EKB) feladatai • az árak stabilitásának fenntartása; • meghatározza és bevezeti az egységes valutapolitikát; • kezeli a pénzügyi tartalékokat és irányítja a valutaüzleteket. Az EKB a nemzeti jegybankokkal együtt alkotja az európai jegybankok rendszerét.

16. Az Európai Központi Bank (EKB) feladatai Az EKB egyik legfontosabb feladata az eurózónában a monetáris stabilitás biztosítása, az euró vásárlóerejének megőrzése mellett. Az infláció szigorú ellenőrzés alatt tartásával az EKB biztosítja, hogy a fogyasztói árak éves növekedésének mértéke ne haladja meg a 2%-ot. Ezt az EKB két módon végzi: • A pénzkínálat ellenőrzésével. Ha a pénzkínálat meghaladja a javak és szolgáltatások kínálatát, annak inflációnövelő hatása lehet. (ide tartozik kamatlábak felállítását az eurózónában) • Az áremelkedések ellenőrzésével és az eurózónában az árstabilitást veszélyeztető kockázatok felmérésével.

17. Az Európai Központi Bankrendszer (EKBR) feladatai • az árstabilitás megőrzése; • a monetáris politika kidolgozása és végrehajtása; • a devizapiaci intervenciók végrehajtása; • a tagállamok hivatalos devizatartalékainak őrzése és kezelése; • a fizetési-elszámolási rendszer kielégítő működésének elősegítése.

18. Konvergencia kritériumok • a jelölt inflációs rátája a belépést megelőző évben legfeljebb 1.5 %-kal haladhatja meg a három legalacsonyabb tagország inflációs rátáját; • a költségvetés deficitje nem haladhatja meg a GDP 3 %-át; • az államadósság pedig nem lehet több, mint a GDP 60%-a; • a belépni szándékozó országnak legalább két éven keresztül belül kell maradnia a 2.25 %-os árfolyam-ingadozási sávon, és ez idő alatt nem folyamodhat leértékelésért sem; • a hosszúlejáratú kamatláb pedig nem haladhatja meg 2 százalékpontnál többel a három legjobb teljesítményt nyújtó országét.

19. Az euró bevezetésének fontosabb állomásai (1) 1998. május 1–3. • Az alapvető döntések meghozatala és a felkészülési folyamat kezdete. • Döntés az eurót bevezető országok köréről. • Az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere felállítása. • A pénzcseréhez szükséges törvényi keretek és módosítások elfogadása. • Az euróbankjegyek és érmék előállításának kezdete. • Az információs-kommunikációs kampány indulása.

20. Az euró bevezetésének fontosabb állomásai (2) 1999. január 1. • A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának kezdete és az euró megjelenése az átutalásos fizetési körben. • A részt vevő országok valutája és az euró közötti átváltási arányok visszafordíthatatlan rögzítése. • A monetáris politika delegálása az Európai Központi Bankhoz, a Központi Bankok Európai Rendszere pedig minden pénzpiaci és devizapiaci tranzakciót ettől kezdve euróban bonyolít le, és euróra váltja át partnerei számláit. • A Központi Bankok Európai Rendszere bevezeti a Transz-Európai Automatizált Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszert, és biztosítja az átváltást a visszafordíthatatlan konverziós rátán. • Új állampapírok kibocsátása kizárólag euróban. • Az átutalásos fizetési kör egyéb szegmensein a piaci szereplők döntésére van bízva az euró alkalmazása; a várakozások szerint azonban a már említett területek euróra váltása e téren is maga után vonja a közös valuta alkalmazását.

21. Az euró bevezetésének fontosabb állomásai (3) 2002. január 1. • Az euróbankjegyek és -érmék megjelenése, a nemzeti bankjegyek és érmék euróra váltásának kezdete, a nemzeti valutában denominált számlák kötelező konvertálása euró számlákra. • 2002. január 1-jei határidővel az euró bankjegyek és -érmék bevezetése. • Pénzcsere a közületi, vállalati és háztartási szektorban. 2002. február 28. • A nemzeti bankjegyek és érmék kivonása a forgalomból. • 2002. február 28-i határidővel a pénzcserét minden szektorban végre kellett hajtani; a nemzeti valuták véglegesen kikerültek a kistételes számla-, bankjegy- és érmeforgalomból is, de a nemzeti valutákban denominált bankjegyek és érmék a nemzeti jegybankoknál továbbra is átválthatók maradnak.

22. Az euró bevezetésének fontosabb állomásai

23. Az Európai Unió monetáris politikája a csatlakozás után ?

24. Köszönöm a figyelmet!