A gyermekvédelem története

1. A gyermekvédelem története

2. 1. A gyermekvédelem kezdete Magyarországon

3. Szent István törvényeiből: gondoskodás az özvegyekről és árvákról. • A középkori magyar jogrend közvetlenül csak a vagyonos árvákkal foglalkozik. Évszázadokon keresztül hárítja a szegény árvákkal való törődést. • A szokásjog és a kereszténység megerősödésével elterjedő karitatív érzület azonban arra ösztönözte a különböző közösségek lakóit, hogy segítsenek az elárvult szegény gyerekeken is.

4. Az egyház karitatív tevékenysége nálunk is nagyon hamar kibontakozott. • Gellért csanádi püspök például az országot járva egybegyűjtötte az elhagyott gyermekeket és otthont rendezett be számukra. • A Szent Özséb által alapított pálos rend célja pedig a betegek ápolása és az elhagyott, árva gyerekek gondozása volt. • A Szent István által megteremtett magyar szegényvédelem európai mércével mérve is korszerű volt, de nem változott a 18. századig. • Lényege: egyházi karitász + a faluközösségek és filantróp lelkületű pártfogók gondoskodó gyermekvédelme.

5. 2. Reneszánsz

6. Új emberkép, az egyéniség kultusza. • A korabeli nevelési traktátusok szerzői (Maffeo Vegio, Erasmus, Montaigne, Rabelais és Vives) mind azt igénylik, hogy az iskolákban a gyermekek kapjanak emberhez méltó gondoskodást. • Kemény iskolakritika. • A humanista alapelveket azonban nem vonatkoztatták mindenkire. „Tudati megkettőződés”: gyermekeszmény + gyermekfelfogás. • Egyrészt a humanista szerzők - az általánosság szintjén - minden gyermek nevelhetőnek tartottak, a köznapi tudat azonban sok gyereket nevelhetetlennek vélt, mert örökölték szüleik „rossz vérét”.

7. A házasságon kívül született gyermekek továbbra is nagy veszélyben voltak. • A szép szavak mellett a gyakorlatban továbbra is az ótestamentumi felfogás élt: „Aki kíméli a pálcáját, gyűlöli a fiát, aki azonban szereti, az veréssel bünteti.” • Ebben az időszakban elszórtan ugyan, de egyre több árvaházat alapítottak. (Emlékeztető: Az első árvaházat Dateo püspök létesítette Milánóban, 785-ben.) • Rómában 1597-ben szeretetházban gyűjtötték össze a csavargó gyermekeket.

8. Filippo Neri és az oratoriánusok • Filippo Neri (Néri Szent Fülöp) (1515-1595) Róma egyik külvárosi templomának lelkésze volt. Társaival megalapította a Scuole della Dottrina Christiana (Keresztény Tanítás Iskolái) nevű szervezetét. • Néri Szent Fülöp pedagógiájának előzményei azon korai keresztény népnevelési törekvésekhez kapcsolódtak, melyek keretében Itália különböző városaiban lelkes papok és világi segítőik a szegény sorsú, elhagyott gyermekeket összegyűjtve igyekeztek azokat folyamatos és rendszeres valláserkölcsi nevelésben részesíteni.

9. Filippo Neri tehát a katolikus népnevelési törekvések folytatójaként Róma külvárosában tevékenykedett. • Hosszú élete során kialakított rendkívül eredményes nevelési gyakorlatának legfontosabb jellemzője a növendékei iránt tanúsított feltétel nélküli szeretet volt. • Ez elsősorban iskolájának derűs, barátságos, mélyen emberséges légkörében, és az ezt megteremtő módszereiben nyilvánult meg.

10. Felfogása szerint a gyermek számára a szeretet létszükséglet, ezért egészséges lelkű felnőtté válásukhoz szükségük van az örömre, vidámságra; a félelemmel telített, nyomasztó környezet pedig gátolja az eredményes nevelést. • Szinte egész élete szeretett tanítványai körében zajlott, közösen tanultak, énekeltek, játszottak, színdarabokat adtak elő. • A külvárosi csavargó, elhagyott utcagyerekek köréből maga köré toborzott nagy számú tanítvány és tanítójuk legtöbbször nem maradtak benn az iskolateremben, hanem gyakran kirándultak a város melletti erdőbe.

11. A külvárosi gyermekek nevelésén túl sokat tett szüleik, a városrészben élő felnőttek kulturális felemelkedése érdekében is. • A város temploma melletti épületben könyvtárat szervezett számukra – a világ egyik első nyilvános népkönyvtárát –, ami 1581-ben nyitotta meg kapuit. • A mellette lévő, korábban imateremnek (latinul: oratorium) használt helyiségben vasárnaponként és nagyobb egyházi ünnepek alkalmával neves művészek és együttesek fellépésével színvonalas hangversenyeket rendezett. • Ma is oratóriumnak nevezik azt az énekkar, zenekar, valamint szólisták által előadott, zenei műfajt, amelynek tárgya egy-egy - mindenki számára érhető és könnyen követhető - epikus-drámai történet.

12. 3. Az állami és karitatív intézmények kialakulása és fejlődése

13. Az állami gyermekvédelem megjelenése Magyarországon • 1711-ben I. József rendeletben szabályozta a vagyonos árvák helyzetét. Az ilyen gyermekek mellé „tutorokat” (gyámokat) állítottak. • A vagyontalan árvák ügyével keveset törődtek. • 1724-ben királyi rendelet született arról, hogy minden község maga gondoskodjon szegényeiről és árváiról. • Az árvák, az elhagyottak többsége továbbra is embertelen körülmények között élt. • A városok által az árvákat befogadó családok számára folyósított tartásdíjak csekélyek voltak.

14. Javított a helyzeten, amikor katolikus fiúárvaházakat alapítottak Nemescsón (1741), Kőszegen (1749) majd Nagyszebenben (1765) és más városokban. • Az adományokra épülő gondoskodás csak a nyomor fenntartására volt elegendő. • Szegeden például az 1735-36-os költségvetési évben 60 csavargó, kéregető, cselédeskedő árvát tartottak nyilván. Az elhagyott gyermekeket dajkaságba adták, értük a város fizetett. A gondoskodás 5-6 éves korukig tartott. A dajkaságot vállalók anyagi okokból vállalták a gyermekeket. Szalmára fektették, rongyokban járatták őket. 60-70%-uk meghalt. A többiek pedig gazdákhoz kerültek liba- és disznópásztornak.

15. Más országokban hasonló volt az árvák sorsa: • 1707-ben Lyonban 454 gyermeket tettek ti templomok lépcsőjére, 1709-ben ez a szám 1884-re emelkedett. • A menhelyek a siralomházakhoz voltak hasonlatosak. Korabeli francia feljegyzés szerint tíz lelencből kilenc nem érte meg a felnőttkort.

16. Felvilágosodás, Pestalozzi • 1784-ben egy német folyóirat, a Berlinische Monatschrift azt kérdezte néhány filozófustól, mi a felvilágosodás. • A megkérdezettek között volt Immanuel Kant is, aki a következőket válaszolta: • „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.”

17. Új eszmények: szabadság, egyenlőség, testvériség. • Rousseau: „Nincs eredeti romlottság az emberi szívben, nincs egyetlen hiba sem benne, amelyről ki ne lehetne mutatni, hogy hogyan és milyen úton került oda.” • A népoktatás mindenki számára legyen elérhető és kötelező. • A felvilágosult abszolutista uralkodók iskolareformjai.

18. Pestalozzi gyermekvédelme • Pestalozzi látja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a manufaktúrák terjedése. • A mezőgazdasági munka szűkös, de biztos kenyerét a gyári kereset „véletlen kenyere” váltotta föl, egy olyan keresetforrás, mely mindenkor az ingadozó piaci viszonyok függvénye. • Emellett a falusi nép erkölcsét is félti a könnyen jött keresettől: igen sokan felélték, eltékozolták, elitták a hirtelen jött pénzt. • Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát összekapcsolják a korszerű mezőgazdasági munkával. Így a parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne.

19. Amikor neuhofi birtokán gyermekeket foglalkoztatott a festőbuzér és len termesztésével, gyapotfonással, szövéssel, akkor nem elsősorban a gazdasági haszon reménye vezérelte. Mindenekelőtt nevelni akarta a szegény gyermekeket. • A gyermekmunka nála elsősorban pedagógiai eszköz volt – ez pedig a korabeli viszonyok között magában hordozta a kudarc csíráit. • Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia lett volna, ha kedvezőbbek a működés feltételei.

20. Ő maga nem rendelkezett megfelelő gazdasági ismeretekkel, s a durvább munkához szokott gyermekek számára is nehézséget okozott a legfinomabb kelmék előállítása. • Mindez csak siettette az elkerülhetetlen gazdasági bukást. • 1780-ban el kellett bocsátania az utolsó gyermeket is. Ma már látjuk, hogy az intézet fenntartása folyamatos anyagi támogatás (adományok vagy hatósági segédlet) nélkül eleve bukásra ítélt, irreális vállalkozás volt.

21. A kormány 1798 decemberében Pestalozzit bízta meg azzal, hogy a harcok során elárvult gyerekek számára árvaházat létesítsen Stansban. • A megbízatás végrehajtását pénzzel is támogatta. Épületet is rendelkezésére bocsátott: az orsolyiták Szent Klára kolostorának egyik szárnyát kapta meg. • Itt mintegy nyolcvan testileg leromlott, lelkileg-erkölcsileg elzüllött gyermeket gyűjtöttek össze.

22. Pestalozzi gyermekek közt

23. Pestalozzi így számolt be róluk egyik barátjához intézett levelében: „Sokan erősen rühösek voltak, úgy, hogy járni is alig tudtak, soknak a fején föl voltak fakadva a sebek, sokan ótvarosak vagy tet­vesek voltak, sokan, mint sorvadt csontvázak, ösztövérek, sárgák, szemük tele aggódással, homlokuk tele a bizalmatlanság, a gond redőivel.” • Stansban rengeteg nehézség várt az immár ötvenhárom esztendős pedagógusra. Az ott töltött néhány hónap szinte minden erejét felőrölte. A lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak katolikusok, Pestalozzi viszont protestáns volt, s ráadásul az új kormány embere. Egyedül fogott hozzá az árvaház működtetéséhez egy idős gazdasszony segítségével.

24. Intézetében azt kívánta elérni, hogy a gyermekek, úgy éljenek, mint egy nagy családban. Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek felkeltésének, az erkölcsi tapasztalatnak meg kell előznie az erkölcsi oktatást. • Rousseau nyomán olyan nevelési gyakorlatot folytatott, amely a gyerekek sajátosságaira épít, egyéni fejlődésüket is figyelembe veszi a módszerek kiválasztásakor.

25. Stansban Pestalozzi erejét végsőkig megfeszítve dolgozott anélkül, hogy munkájának igazi gyümölcsét élvezhette volna. Öt hónapig tartó lá­zas munka után 1799. június 8-án be kellett zárnia intézetét. A hadi helyzet változása miatt, a direktórium az épületet a visszavonuló franciák számára hadikórházzá alakíttatta át. • A testileg-lelkileg elgyötört Pestalozzi a stansi kísérlet után egy darabig Emmanuel Fellenberg hofwyl-i birtokán időzött, ahol fiatal pedagógustársa patríciusok gyermekei számára létesített nevelőintézetet.

26. Az állami gyermekvédelem fellendülése

27. Pestalozzi gyermekvédelmi tevékenységét Angliában Robert Owen (1771-1858) folytatta. • New Lanark nevű telepén a 6 év alatti gyerekeknek óvodát, a 6-10 év közöttieknek nappali iskolát, a 10 év fölöttieknek esti iskléát hozott létre. • Magyarországon 1820-1840 között „társalkodási egyletek” jöttek létre. Kegyúri és polgári adományokból alapokat hozta létre, árvaházakat létesítettek. • A szegedi árvaházi alapot egy Osztrovszki nevű ügyvéd hozta létre 1841-ben. Ekkor szervezték meg a felsővárosi „társalkodási egyletet”. 197 koldust, 15 lelencet és 25 kolduló kiskorút részesítettek segélyben.

28. Kossuth cikke: „Halottas házak”: „… az anyátlan gyermekek gyámoltalan serege segélyért sír föl az égre.” (Pesti Hírlap, 1841. 18. szám) • Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos 1870-ben a Néptanítók Lapjában cikket ír „Állítsunk szeretetházakat” címmel. • Magyarországon kétféle szeretetház működött: • 1. Pestalozzi nevelési elvein alapuló. Családokba csoportosuló, a gyerekek kezét, szívét, fejét művelő. • 2. Dolgoztató menhelyek vagy lelencházak.

29. Molnár Aladár és mások ügyszeretet nyomán 1870-ben megalakult az ország első gyermekmenhely egyesülete. • Az árvaházakat majdnem mind áldozatkész magánemberek adományai tartották fenn. • 1885: Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület. • Országos méretű mozgalom hatására 1889-ben létrejön a Gyermekvédő Egyesület. 105 szeretetházban kb. ötezer gyermeket gondoztak. • 1889-ben Budapesten nemzetközi gyermekvédelmi kiállítást szerveztek.

30. Az állami gyermekvédelem törvénybe iktatása • A karitász ellenére a 19. század második felében érzékelhetően nőtt a nyomorban élő néptömegek aránya. • 1886-ban ezer halottból 518 az 5 éven aluli gyermek. Ezer újszülött közül 411 hal meg egyéves kora előtt. • A századfordulón évenként mintegy 50 ezer „törvénytelen” gyermek született. Ezek jelentős részét elhagyták.

31. A gyermekvédelmi törvény megszületését sürgető okok: • 1. Társadalmi mozgalom, amelynek képviselői felemelték hangjukat a gyermekszegénység ellen. • 2. A rohamosan terjedő alkoholizmus. • 3. A természettudományok fejlődése és a gyermektanulmányi mozgalom elterjedése hanánkban. • 4. A II. Országos tanügyi Egyetemes Kongresszus (1896) Társadalmi Szakosztályán elhangzott előadások a gyermekvédelem feladatiról. • 5. Fejlődés a lélektanban, pl. megjelenik Preyer: A gyermek lelke c. munkája (1882).

32. Külföldi minták és hazai tapasztalatok alapján 1898-ban becikkelyezték a XXI. törvénycikket, az első magyar gyermekvédelmi törvényt. • Ennek értelmében az állam a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek gondozásának költségeit 7 éves korukig az Országos Betegségellátási Alapból fedezte. • A hét év feletti gyermekek gondozása azonban továbbra is megoldatlan maradt. • Ehhez képest az igazi előrelépést az 1901. évi gyermekvédelmi törvény (VIII. t.c.) jelentette.

33. Az első paragrafus szerint „A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli gyermekek védelmére … az ország különböző vidékein gyermekmenhelyek (lelencházak) állíttatnak fel.” • Néhány hónappal később már a 7-15 éves korú elhagyott gyermekekre is kiterjesztették az állami gondoskodást. • Az állami gyermekvédelem mellett továbbra is fontos szerepet töltött be a magánemberek és egyesületek karitatív tevékenysége.

34. Huszadik század

35. A századforduló után • 1906-ban hozták létre a Gyermekvédő Ligát, amely továbbra is a karitatív érzületre apellálva buzdította közadakozásra az ország népét. • Ekkoriban 64 intézetben közel 6000 gyereket gondoztak és neveltek. • A Liga hatására megerősödött a kettős rendszerű (állami és karitatív) gyermekvédelem. • A gyermekvédelem ekkoriban csak a már bajbajutottakon kívánt segíteni, hiányzott a preventív funkció.

36. A gyámolításra szoruló árva gyermek megjelenése egy gyermeklapban - Magyar Lányok

37. Magyarországon a gyári gyermekmunkát az 1884. évi 17. tc. szabályozta. Ennek értelmében 10 év alatti gyerekek egyáltalán nem dolgozhatnak, 10-12 év között pedig csak akkor, ha a munka mellett az iskolát is tudja látogatni. • A 12-14 éves munkásgyerekek munkaidejét napi 8 órára korlátozta a törvény, a 14-16 évesek esetében a felső határ 10 óra. • Éjjeli munkára a 16 éven aluli munkásokat általában nem kötelezhették. • A törvényt Magyarországon is igyekeztek kijátszani az üzemtulajdonosok.

38. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898 7-14 év közötti gyermek dolgozott, 70%-uk a mezőgazdaságban, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk házicselédként, a többi gyerek pedig a bányászatban, kereskedelemben vagy a közlekedésben kapott munkát • A századforduló táján gyakran előfordult, hogy az iparfelügyelők 7-9 éves dolgozó gyermekeket találtak az üzemekben, akiket a tulajdonosok „játszó gyermekeknek” neveztek, és akik úgymond „csak véletlenül jöttek be a munkahelyiségbe”. • Ezek a kis munkások a felnőttek bérének töredékéért végeztek nehéz és gyakran igen veszélyes munkát - például a foszfortartalmú gyufa előállításakor.

39. A gyermekeket még a századforduló körül is dolgoztatták az öntödékben

40. Családi bedolgozó munka gyermekekkel. A német játékgyárak alkalmazták ezt a módszert

41. Az 1910-1916 közötti időszak a magyar gyermekvédelem felvirágzásának a kora. Kiépültek az állam és a Liga gyermekvédő szervezetei. • Az 1901-es törvény az állam azonban az elhagyott gyermekek gondozásának csak a kereteit teremtette meg. A kibontakozó gyermektanulmányozásra, gyermek- és pedagógiai pszichológiára várt a feladat, hogy létrehozzák a gyermekvédelem szaktudományos hátterét. • Új fórumok, lapok születtek: 1905-től a Gyermekvédelmi Lap lett a szakma hivatalos lapja, de a Gyermek című tudományos szaklapban is számos tanulmány jelent meg e témában.

42. Fontos fejlemény, hogy a tanácskormány 1919-ban kimondta: a gyermekvédelem állami ügy. Államosították az ilyen jellegű intézményeket. • Gondoskodtak a rászoruló gyermekek ellátásáról. • Az ijesztően magas gyermekhalandóság csökkentése érdekében rendelkeztek arról, hogy minden gyermek ingyenes orvosi ellátást kapjon. Kialakult asz iskolaorvosi és a nevelési tanácsadó hálózat. • 1919. március 25-én jelent meg a rendelet a házasságon kívül született gyermekek törvényesítéséről. • A bűnt elkövető gyermekeket börtön helyett javítóintézetekbe küldték.

43. A két világháború között • A köztársaság intézkedéseit a Horthy-rendszer eltörölte, így a gyermekvédelem anyagi, szervezeti és tartalmi vonatkozásban visszasüllyedt a világháború alatti színvonalra. • Megszüntették a gyermeküdültetést, a „törvénytelen gyermek” elnevezés ismét jogi kategória lett. • Az elméleti pedagógiában azonban egyre több szakember kezdett el foglakozni a gyermekvédelmi kérdésekkel, például Várkonyi Dezső és Bognár Cecil, akik a szegedi egyetem professzorai voltak.

44. Ezekben az évtizedekben jelentek meg Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939) művei is, például a Pedagógiai hősköltemény. • Műveiben a bűnözővé züllött kóborló gyermekeknek a munkáltató telepeken történő átnevelésének (reszocializációjának) tanulságos és követésre érdemes módszereivel ismerteti meg az olvasókat. • Magyarországon az állam a húszas évek második felében kísérletet tett a gyermekvédelem újjászervezésére. A költségvetési támogatás azonban csekélyebb volt a háború előttinél.

45. Az Országos Gyermekvédő Liga és a Stefánia Szövetség nemzetközi kapcsolatai révén tudta fenntartani intézményeit. • A gondozásba került gyerekek többsége nevelőszülőkhöz került, a cselédként, sokszor elképesztően nyomorúságos körülmények között tartották őket. (Lásd: Móricz Zsigmond: Árvácska.) • Jól jellemezték volt ezeknek a gyerekeknek az életét József Attila sorai: • „Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.” (Levegőt, 1935)

46. Az intézetekben élő lelenceknek sem volt jobb a soruk. • Kivéve néhány olyan árvaházat, ahol emberibb bánásmódot alkalmaztak és olykor még a reformpedagógia módszereivel is éltek. • Ilyen volt például a kecskeméti Faragó Béla Pedagógus árvaház és a balatonfüredi Pestalozzi-Währli-típusú szegényiskola és árvaház. Itt fontosnak tartották a családias körülmények biztosítását és a munkára nevelést.

47. 1945 után • A második világháború után Magyarországon kezdetét vette a rendszeres és intézményes gyermekvédelem struktúrájának kiépülése • A meglévő gyermekvédelem szisztémáját a háború teljesen szétverte. • A háború befejezésekor több ezer gyermek kóborolt az utakon, kéregettek, élelmet loptak. • A Nemzeti Segély nevű szervezet 1945-ben meghirdette a demokratikus szociálpolitika megvalósítását. Községi szociálpolitikai bizottságok jöttek létre.

48. Két „körözőlevél”. 1945-ben a Német Vöröskereszt plakátok segítségével is kereste az elhagyott gyermekek szüleit

49. Magyarországon 1945 végén már orvosolták a legsürgetőbb bajokat. • Az éhező, nyomorgó gyermekeket gondozásba vették, 21 ezer gyermeket helyeztek el vidéken. • Naponta 30 ezer gyermeknek biztosítottak meleg ebédet a közkonyhákon. • Az 1945. évi XXI: tv. megnyugtató módon rendezte a házasságon kívül született gyermekek anyagi, erkölcsi és jogi helyzetét. Megtartotta ugyan a „házasságon kívüli” stigmatizáló fogalmat, de kimondta a teljes jogegyenlőséget. A gyermek a vér szerinti apja nevét vagy egy képzelt nevet kapott.

50. 1948-ban államosították a gyermekmenhelyeket, és helyettük létrehozták az „állami gyermekvédő otthonokat”. • A gyermekvédelem irányítására létrehozták az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottságot. • Kimondták, hogy a gyermekvédelmi intézmények fő funkciója a nevelés, tehát ezeket nevelési intézményeknek kell tekinteni. • Az ekkor megjelenő pszichológiai és pedagógiai szakkönyvek jelentős része hozzájárult a gyermekvédelem gyakorlatának elméleti megalapozásához. (Pl. Mérei Ferenc: Az együttes élmény, Gyermektanulmány, A közösségek rejtett hálózata. Lénárd Ferenc: Emberismeret, A lélektan útjai.)