AZ ÓKORI GÖRÖG FILOZÓFIA

1. AZ ÓKORI GÖRÖG FILOZÓFIA

2. Az ókori görög filozófia korszakai, iskolái, irányzatai

3. 1. A preszókratika (Szókratész előtti filozófiai korszak) - Kr.e. 6. sz. – 5. sz. közepe-vége 2. A klasszikus athéni filozófia – Kr.e. 5.sz. vége – Kr.e. 322. 3. A hellenizmus korának filozófiai irányzatai - Kr.e. 322 – Kr.e. 120 (Kr.e. 31 vagy akár Kr.u. 529)

4. A preszókratika

5. 1. Általános jellemzés • - a források hiánya, az értelmezések nehézségei és bizonytalanságai - fragmentumok, testimóniumok Ami összeköti őket: • - természetfilozófusok – fűzisz • - a világmagyarázat sémája: - "Minden víz.” – „Minden egy.” - a mindenség: Kozmosz – rendezett világmindenség, szépség, harmónia - a rendezettség forrása: közös eredet, ok: arkhé - a mindenség ésszerű - nem mitizáló - magyarázata egyetlen okra visszavezetve - Ez a séma soha nem hagyja el az európai kultúrát - történeti analógiák (teremtés,ősrobbanás)

6. 2. Csoportok, iskolák A / ión természetfilozófusok • - Milétosz - Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész • - Epheszosz – Hérakleitosz B / dél-itáliaiak • - Krotón - Püthagórasz (püthagoreusok) • - Elea - Xenophanész, Parmenidész, Zénón (eleaták) • - Akragasz – Empedoklész C / atomisták • - Abdéra - Leukipposz, Démokritosz D / athéni • - Anaxagorasz

7. A / ión természetfilozófusok

8. THALÉSZ(Kr. e. VI. sz.)

9. - a hét görög bölcs egyike, • matematikai és csillagászati ismeretek, felfedezések (Egyiptom - piramisok magassága), • két munka: a Napfordulóról és a Napéjegyenlőségről, egy napfogyatkozás megjövendőlése, • a lélek halhatatlan, az élettelen dolgoknak is van lelkük (mágnes), • mindennek a víz az alapeleme (ARKHÉ), • életrajzi legendák – a filozófus személyisége, megítélése

10. ANAXIMANDROSZ (Kr. e. 611-549.)

11. csillagászati ismeretek: a Föld gömbalakú, a Hold a Naptól nyeri a fényét, a Föld a világegyetem középpontja, a Nap nagyobb a Földnél és a legtisztább tűz, • napóra, térkép

12. "A létezők szükségképpen abban az elemben pusztulnak el, amelyből keletkeztek, mert számot adnak az idők során egymás ellen elkövetett jogtalanságaikról, és megbűnhődnek érettük.” • az alapelv és az őselem a végtelen • apeiron- meghatározhatatlan, határtalan

13. - bizonyítékok a végtelen létezésére (Arisztotelész): - az idő, a mennyiségek végtelen oszthatósága, a keletkezés és pusztulás feltétele annak a dolognak a végtelensége, melyből a keletkező származik, a gondolkodás végtelen) • a látható világok sokfélesége az apeironból keletkezik, annak a része, a részek átlakulnak az egész változatlan (jelenség-lényeg)

14. ANAXIMENÉSZ( Kr. e. 527.) • az arkhé a levegő; - ritkulásából lesz a tűz, sűrűsödéséből a szél, a felhő, a víz, a föld a kő

15. B / dél-itáliaiak 

16. PÜTHAGÓRÁSZ(Kr. e. 580-500), (püthagoreusok) • a kozmoszban uralkodó rend - harmónia, minta a zene, a zenei harmónia a hangok összecsengéséből alakul ki, a hangok szabályos sorokban rendeződnek el, amit végső soron az arányoson változtatott húr hossza szab meg, az arány két szám hányadosaként fejezhető ki, mindebből az kövekezik, hogy a mindenség végső elve a szám. • - a megismerés az érzékelés útján történik • - a lélek harmóniája a zene által teremthető meg - "a testet az orvoslás útján, a lelket a zene útján tisztították meg". Az emberi élet és az erkölcsök a zene útján megjavíthatók. • - vallási közösség, zárt vagyonközösség, nők is tagjai • - philoszophosz - nem bölcs, hanem a bölcsességet szerető ember

17. XENOPHANÉSZ (Kr. e. 570 körül-?) • - az ember a saját képére teremti az isteneit

18. PARMENIDÉSZ (Kr. e. 525 körül-?)

19. Igazság és vélekedés megkülönböztetése és szembeállítása (episztemé és doxa), • az igaz tudás a tiszta észmegismerésben (noein) érhető el; elgondolni, így megismerni és kimondani is csak azt lehet, ami létezik, vagyis csak a lét létezik, és nincs nem-lét, • nincs változás, nincs mozgás, nincs keletkezés és pusztulás, ami van az mozdulatlan és örök, • a gondolkodásnak ellentmondásmentesnek kell lennie, • a gondolkodás és a lét ugyanaz.

20. ZÉNÓN(Kr. e 490 körül - ?) • - a mozgás jelenségének elgondolása ellentmondáshoz vezet • -azért a mozgás - így a keletkezés, a pusztulás és minden változás - csak látszat • mozgás-apóriák - Akhilleusz és a teknős versenyfutása, a repülő nyílvessző, stb.

21. HÉRAKLEITOSZ(Kr. e. 540 k. - ?)

22. - az epheszoszi homályos • - a töredékek csoportosítása az alábbi értelmezési szempontok szerint: - Kozmológiai töredékek - Etikai töredékek

23. Kozmológiai töredékek • - a kozmoszról - 29. - örökkévaló, nem teremtetett, ugyanaz mindenkinek - az arkhé - 29. tűz, mely fellobban mértékre és kialszik mértékre (30., 67., 93.) • - a folytonos változásról (6., 12, 50.) • - a változást a harc mozgatja - nemcsak pusztít, de létre is hoz (54., 82.) • - a harc ellentétek harca, melyek együtt egységet alkotnak, mert - vagy illeszkednek: (8., 10.), - vagy eredendően egyek: (60., 61., 108.) - vagy egymásba átcsapnak: (63., 91.), egyik a másik nélkülnem létezhet - a dialektika értelme

24. - a logoszról - jelentése: értelem, gondolkodás beszéd, nyelv, tan, igazság, a dolgok, természete, mérték, stb. • - a világ értelmes rendje, világtörvény, melyet az emberi értelemmel fel lehet fogni, értelmes beszédben, tanításban el lehet mondani, a másik ember ezt az értelme által szintén felfoghatja, de nem csupán a beszéd értelmét érti meg, hanem egyúttal azt is, amire a beszéd vonatkozik, vagyis magukat a dolgokat ismeri meg a természetük szerint (1.) • - a világ igaz megismerése azért lehetséges, mert a logosz és a kozmosz közös, ugyanaz mindenkinek (117.) - a bölcsesség - a mindeneket kormányzó értelem felfogása (41.) - az igaz megismerésről, a vélekedés és a látszat elkerüléséről (46., 27., 47.), - a tudatlanságról (99.)

25. Etikai töredékek • -éthosz - az ember helye a kozmoszban • - az ember a fűzisz részeként alá van vetve a mindent irányító törvénynek, mértéknek. A bölcs felismeri ezt a törvényt, a tiszta ember pedig követi. A legfőbb erény a mértékhez való alkalmazkodás, azaz a mértékletesség (71., 114., 115., 116., 120.) • - az embernek magának kell megtalálnia az éthoszát (105., 123., 120.) • - az önismeret - kötelesség – 120., - soha véget nem érő feladat - 45., • - a jóslatok értelmezése és az "ismerd meg önmagad" parancsa - 97.

26. EMPEDOKLÉSZ (Kr. e. 490 körül - ?) • - az arkhéról szóló tanok szintézise - mind a négy elem eredendően alkotja a kozmosz arkhéját • - keletkezés és pusztulás - összekapcsolódás és szétválás - ezt kormányozza két erő: a szeretet és a viszály

27. C / atomisták

28. LEUKIPPOSZ és DÉMOKRITOSZ(Kr. e. 470-361) • - arkhé: atom - oszthatatlan, parányi részecske, melyből minden létező felépül • - végtelen számú atom van, csak mennyiségi jellemzőkkel bírnak (alak, tömeg, nagyság, számosság, mozgás), elpusztíthatatlanok • - keletkezés - pusztulás = atomok összekapcsolódása - szétválása

29. - nincs semmilyen külső princípium, amely szabályozná az atomok kapcsolódását és felbomlását, az atomok mozgásának és minden más viselkedésének oka magába az atomban rejlő, a tulajdonságaiból következő szükségszerűség. • - a dolgok valódi jellemzői a mennyiségi tulajdonságok, a minőségi tulajdonságok csupán az érzékelőben létrejövő érzet, ez mindenkiben más és más, de az elnevezés konvencionális volta miatt azonosnak tekintjük.

30. - halál nem megsemmisülés (a test test-atomokra, a lélek pedig lélek-atomokra bomlik szét, ezek pedig elpusztíthatatlanok) • ezért nem kell félni tőle • a halálfélelemtől megszabadulva lehetséges szenvedélymentes (ataraxia) életet élni (a szenvedélyek oka a halálfélelem)

31. d./ athéni

32. ANAXAGORÁSZ(Kr. e. 500 körül - ?) • arkhé: végtelen sok, minőséggel rendelkező parányi részecske – csíra • nusz - világész, külső, szellemi princípium, mely a csírák mozgását, összekapcsolódását és szétválását, azaz a keletkezést és a pusztulást kormányozza

33. Összegzés

34. 1. arkhé-probléma - a mindenség keletkezésére és működésére vonatkozó magyarázat első és végső oka, elve, • 2. jelenség-világ és lényeg-világ megkülönböztetése - ellentétek, melyek érték-hierarchiát jelölnek ki: