Erik Erikson (1902-1994)

1. Erik Erikson (1902-1994) • 1902-ben született Frankfurtban • Gyermekkora hatással volt munkásságára • A Montessori és a Bécsi Pszichoanalitikus Egyetemen diplomát szerzett • A Harvard Orvosi Egyetemén tanított, és gyermek-pszicoanalítikusként is praktizált • A Yale Egyetemen és a kaliforniai Berkeley Egyetemen is tanított. • 1950-ben megírta a Gyermekkor és társadalom című könyvét • Elemezte Maxim Gorkijt és Adolf Hitlert. • Elkészítette a Freudi elmélet új verziójának alapjait • Munkáival elnyerte a Purlitzer Díjat és a Book Awards díjat • 1970-ig, visszavonulásáig kutatásokat végzett • 1994-ben halt meg.

2. Erik Erikson identitás-elmélete: • A pszichoanalitikus elmélet fejlődési fázisaiból indul ki • A hangsúly az élet során megtapasztalt társas jelenségeken van, amelyek a személyiség alakulására hatnak • Az elmélet a pszichoszociális elnevezést kapta • Hall és Lindzey az ÉN-t alkotó énnek nevezi • Az elmélet kulcsfogalma az énidentitás, amely a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény.

3. Az énidentitásnak háromféle kapcsolata van a realitással: • A REALITÁSÉRZÉKen keresztül, amely a gyakorlati világot és a képzeleti (vizionált) világot kapcsolja össze • A TÉNYEK világán keresztül, amely leellenőrizhető megfigyeléses és egyéb módszerekkel • Az AKTUALITÁSon keresztül. E három tényezőn túl a szerencsének is szerepe lehet az énidentitás megvalósulásában.

4. ERIKSON MODELLJE A PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSRŐL Elméletének kulcsfogalmai: • Énidentitás • Kompetencia • Pszichoszociális krízis • Az életet állandó identitás-keresésként fogja fel • 8 életkori ciklust különít el, melyek meghatározott sorrendben követik egymást • ERIKSON modellje a serdülőkorig nagyjából FREUD elméletét követi

5. Az identitáskrízis felismerése után hét területet kell átvizsgálnunk, amelyek révén közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: • Az idő perspektívája: képesek vagyunk-e megkülönböztetni az azonnali hasznot a hosszú távú céljainktól. Képesek vagyunk-e kitartóan dolgozni a hosszú távú céljaink elérése érdekében, vagy az újabb és újabb felmerülő lehetőségek között tévelygünk. • Énkép konzisztencia: A saját magunkról kialakított kép („énkép”) és a mások felé közvetített kép mennyire „fedi egymást”. • A szerepeink megtapasztalása és szerepváltások: Kísérleteztünk-e annak érdekében, hogy a számunkra legmegfelelőbb szerepet megtaláljuk. • A sikeresség anticipációja: meg kell vizsgálnunk, hogy a kiválasztott szerepben sikeresek leszünk-e. • A szexuális identitás: mennyire tudjuk elfogadni a férfi/női szerepeinket és ennek a szerepnek megfelelő kapcsolatokat tudunk-e teremteni másokkal. • Vezetői polarizálódás: vezetőként és vezetettként is képesek vagyunk-e működni, attól függően, hogy az adott szituáció mit kíván. • Ideológiai meggyőződés: magunkévá tettük-e már azokat a szociális, filozófiai és vallási értékeket, amelyekre az életszemléletünket tudjuk alapozni.

6. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 1. szakasz: Csecsemőkor. Bizalom, bizalmatlanság. Megtanulja, hogyan kell kapni, elvenni - oralitáson keresztül - és megtanítja az anyát adni. „Az vagyok, amiben reménykedem s amilyen reményt nyújtok.”

7. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 2. szakasz: Korai gyermekkor. Autonómia, szégyen, kétely. Az analitás időszaka. Az izom működésének akaratlagos szabályozása, itt tudja átélni, hogy az anyától független, autonóm lény. „Az vagyok,amit szabadon akarhatok.”

8. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 3. szakasz: Óvodáskor. Kezdeményezés, bűntudat, fallikus fázis. Az Ödipusz-komplexus megjelenése. FREUD szerint az lehet a konfliktus-bűntudat feloldása, ha a gyerek azonos nemű szülővel azonosul. „Az vagyok, aminek el tudom képzelni magam.”

9. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 4. szakasz: Iskoláskor. Teljesítmény, kisebbrendűség, a teljesítményképesség időszaka, latencia periódus. A gyerek élvezi, hogy aktív, produktív és alkot, de ha ezt nem tudja átélni, kisebbrendűségi érzés alakul ki benne. „Az vagyok, amit működtetni tudok”

10. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 5. szakasz: Serdülőkor. Identitás, szerepkonfúzió, genitális fázis. Ez a legfontosabb, legkritikusabb szakasz. Az identitáskrízis elnyúló időszakát moratóriumnak nevezzük. Ekkor birkózik meg a serdülő a nemi éréssel, a felnőttszerep bizonytalanságaival és itt integrálja mindazt, amit az előző időszakokból hozott magával.

11. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 6. szakasz: Fiatal felnőttkor. Intimitás, izoláció. Meghaladjuk énes korszakunkat, az érett párválasztás időszaka. „Azok vagyunk, amit szeretünk.”

12. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 7. szakasz: Felnőttkor. Alkotóképesség, stagnálás Az érett embert foglalkoztatja az utódok megteremtése, a róluk való gondoskodás, annak átélése, hogy szükség van rá. Akinek nincs meg ez a lehetősége, fokozatosan beszűkül, elsivárosodik.

13. FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 8. szakasz: Öregkor. Integritás, kétségbeesés. Megbékélt bölcsesség átélése pozitív esetben, negatív esetben pedig a halálfélelem kétségbeesése jellemzi. ERIKSON a teljesség kifejezést használja, ezzel a személyiség elfogadott egységére utal. „Az vagyok, ami fennmarad belőlem.”

14. Az idő perspektívája: képesek vagyunk-e megkülönböztetni az azonnali hasznot a hosszú távú céljainktól. Képesek vagyunk-e kitartóan dolgozni a hosszú távú céljaink elérése érdekében, vagy az újabb és újabb felmerülő lehetőségek között tévelygünk? Énkép konzisztencia: A saját magunkról kialakított kép („énkép”) és a mások felé közvetített kép mennyire „fedi egymást”. A szerepeink megtapasztalása és szerepváltások: Kísérleteztünk-e annak érdekében, hogy a számunkra legmegfelelőbb szerepet megtaláljuk? A sikeresség anticipációja: meg kell vizsgálnunk, hogy a kiválasztott szerepben sikeresek leszünk-e? A szexuális identitás: mennyire tudjuk elfogadni a férfi/női szerepeinket és ennek a szerepnek megfelelő kapcsolatokat tudunk-e teremteni másokkal? Vezetői polarizálódás: vezetőként és vezetettként is képesek vagyunk-e működni, attól függően, hogy az adott szituáció mit kíván? Ideológiai meggyőződés: magunkéivá tettük-e már azokat a szociális, filozófiai és vallási értékeket, amelyekre az életszemléletünket tudjuk alapozni?

15. Az egyén identitása, azonosságtudata, két „gyújtópont” körül szerveződik: • Személyes (perszonális) identitás • Szociális identitás • Az identitás legfontosabb funkciója az, hogy az egyént viszonylag tartósan elhelyezze létének „társadalmi terében”. • Kategóriák hierarchiája • Identitásmodellek

16. AZ IDENTITÁSELEMEK ÖT TÍPUSA: • Antropológiai identitáselemek • Pozicionális (vagy szerep-) és csoportidentitás-elemek • Társadalmiminősítési műveletek • Ideologikus identitáselemek • Embléma jellegű identitáselemek