Neveléslélektan

1. Neveléslélektan Fejlődéselméletek, a neveléslélektan szemlélete

2. Pszichoszociális fejlődés – E. Erikson • az életen át tartó fejlődés elmélete: mindennek ami fejlődik, van egy fejlődési alapterve • az emberi lehetőségek kibontakozásának elmélete • krízis: fordulópont, sorsdöntő esemény, válság az új szakasz beköszöntével

3. Elemi pszichoszociális modalitások • 1. kapni, adni viszonzásul • 2. megtartani, elengedni • 3. létrehozni, valamivé válni • 4. létrehozni, együtt létrehozni dolgokat • 5. lenni valakinek, megosztania a létezést valakivel • 6. elveszteni és megtalálni másokban magunkat • 7. alkotni, gondoskodni • 8. lenni, szembesülni a nemléttel

4. Az életciklus krízisei • csecsemőkor (0-1): alapvető bizalom vagy bizalmatlanság • kisgyermekkor (1-3): autonómia vagy kétely • a játék kora (3-6): kezdeményezés vagy bűntudat • iskoláskor (7-12): teljesítmény vagy kisebbrendűség

5. serdülőkor (13-18): identitás vagy szerepkonfúzió • fiatal felnőttkor: intimitás vagy izoláció • felnőttkor: alkotóképesség vagy stagnálás • időskor: integritás vagy kétségbeesés

6. bizalom vagy bizalmatlanság autonómia vagy kétely kezdeményezés vagy bűntudat teljesítmény vagy kisebbrendűség identitás vagy szerepkonfúzió intimitás vagy izoláció alkotás vagy stagnálás integritás vagy kétségbeesés remény – anyai személy akarat – szülői személyek szándék – család kompetencia – szomszédság, iskola hűség – kortárscsoportok szeretet – társ a barátságban gondoskodás – háztartás bölcsesség - emberiség A pszichoszociális erő és a kapcsolatok tengelye

7. Az értelmi fejlődés szakaszai – J.Piaget • biológiai gyökerek • univerzális konstruktivista szemlélet • organizáció és adaptáció, mint alapvető humán folyamatok • az intellektuális folyamatok is egyensúlyteremtésre törekednek

8. Az alkalmazkodás részfolyamatai • „séma” – a pszichológiai működés kognitív alapegysége, mentális konstruktum, mely az élőlényt az analóg körülmények közötti cselekvés modelljével látja el • egyensúlyteremtés asszimiláció és akkomodáció révén • asszimiláció: a bemenet szűrése és módosítása, hozzáigazítás a meglévő sémához • akkomodáció: a belső séma módosulása, igazodása az új tapasztalathoz

9. Ekvilibráció: asszimiláció és akkomodáció huza-vona

10. Az életkori szakaszok • 0-2 év: érzékszervi-mozgásos (szenzomotoros) szakasz • 2-7 év: műveletek előtti (preoperacionális szakasz) • 7-12 év: konkrét műveletek szakasza • 12-17 év: formális műveletek szakasza

11. Szenzomotoros szakasz • reflexsémák gyakorlása (0-1 hó) • elsődleges cirkuláris reakciók (1-4 hó) • másodlagos cirkuláris reakciók (4-8 hó) • másodlagos cirkuláris reakciók koordinációja (8-12 hó) • harmadlagos cirkuláris reakciók (12-18 hó) • a szimbolikus reprezentáció kezdetei (18-24 hó)

12. Szenzomotoros szakasz • az érzékelés és mozgás összerendezése • elkülöníti önmagát másoktól és a külvilágtól • tárgyállandóság kialakulása: a tárgy akkor is létezik, ha az nem hozzáférhető az érzékszervek számára

13. Preoperacionális szakasz • még képtelenek a valódi mentális műveletek használatára • szimbólumok használata : kép és szó • egocentrizmus: képtelen elszakadni a saját nézőpontjától • centrálás: egyetlen szempont figyelembe vétele az osztályozásnál • a világkép jellemzői: animizmus, artificializmus, finalizmus, mágikus gondolkodás

14. Egocentrizmus a „három hegy” problémában

15. Konkrét műveletek szakasza • a gondolkodást konkrét műveletek irányítják, a problémát a konkrét tapasztalatok általánosításával oldja meg • decentrálás: több szempontot figyelembe vesz az osztályozásnál • csökken az egocentrizmus ==> szabályjátékok megjelenése • reverzibilitás, kiegyenlíthetőség

16. A mennyiség megmaradásának problémája

17. A formális gondolkodás szakasza • „fejben” általánosít, hipotéziseket alkot és azokat ellenőrzi • minden logikai kapcsolat módszeresen végiggondolható és ellenőrizhető • tervszerű problémamegoldás, mentális manipuláció • világnézeti problémák és egyetemes etikai elvek

18. Az értelmi fejlődés szakaszainak életkori eloszlása (Huitt, Hummel, 2003)

19. Az erkölcsi fejlődés Piaget elméletében • a szabályok értelmezésének értelmi-logikai feltételei vannak • 4-7 év – a szabály az idősebbek társas viselkedését példázza • 7-10 év – a szabály idősebbektől származó sérthetetlen kinyilatkozás • 4-10 év között a szabályok abszolútok és külső eredetűek • a szándék és következmény összemosódik

20. egyetlen, abszolút e. nézőpont a szabály megváltozhatatlan a vétek a következmény függvénye erkölcsileg elítélendő az, amit tiltanak az elkövetett vétek büntetést érdemel a kortárs agressziót a felnőtt bünteti a szabályokat be kell tartani, mert felnőttek alkották eltérő nézőpontok tudomása a szabály rugalmas a szándékot figyelembe kell venni a vétkesség megállapításánál erkölcsileg elítélendő az, ami sérti az együttműködést az elkövetőnek az legyen a sorsa, mint az áldozatnak az áldozat megtorolja az agressziót a szabályokat be kell tartani, mert tekintettel kell lenni egymás jogaira kényszererkölcsegyüttműködés

21. Az erkölcsi fejlődés szakaszai – L. Kohlberg

22. Prekonvencionális szint • Heteronóm erkölcs – szemléletmódja az univerzális erkölcsi realizmus, egy cselekedet „jósága” ugyanolyan valóságos, mint annak fizikai tulajdonságai • Instrumentális erkölcs – minden embernek megvannak a maga érdekei ==> csereelv működik, jó az, ami összeegyeztethető az ön- és mások érdeke között

23. Konvencionális szint • Az erkölcs személyközi normái – az emberek közti kölcsönös bizalom ==> egy harmadik személyű nézőpont • az altruisztikus és proszociális viselkedés elvárása • A társadalom rendszerére hivatkozó erkölcs – az egyén a társadalom egy általánosított tagjának a nézőpontját veszi át • az egyéni érdek csak akkor fogadható el, ha összeegyeztethető a szociomorális egységgel • a szabályrendszer fenntartása intézmények révén: jog, vallás, stb.

24. Posztkonvencionális szint • Az emberi jogok és társadalmi jólét erkölcse – egyetemes jogok és erkölcsök – a törvények jók, ha védelmezik az alapvető emberi jogokat • az alapvető jogokat a társadalom nem sértheti: egyenlőség, méltányosság, stb. • Az egyetemessé tehető, megfordítható és megkövetelhető általános etikai elvekhez ragaszkodó erkölcs • figyelembe kell venni az összes többi nézőpontot • megfordíthatóság: más is ezt tenné, az én helyzetemben

25. A korszerű neveléslélektan szemlélete • a) A gyógyítással szemben a prevencióra helyeződik a hangsúly. Abban a szakmai munkában, ahol a megelőzés válik hangsúlyossá, a nevelési tanácsadónak az a feladata, hogy minél korábban felismerje a keletkező tanulási vagy magatartási problémát. Ha idejekorán történik a probléma azonosítása, akkor kisebb erőfeszítéssel valósítható meg a korrekció. Más értelemben, de előrejelzésre van szükség a kiemelkedő tehetségek fejlesztése érdekében is.

26. A korszerű neveléslélektan szemlélete • b) A gyerek vizsgálata során a nevelési szakember olyan diagnózis felállítására törekszik, amely egyaránt tartalmazza a gyerek erős oldalait és gyengeségeit, s javaslatokat tesz az intézményen belüli teendőkre.A problémák árnyaltabb diagnózisa és korai felismerése lehetővé teszi, hogy a gyerek az intézményben, az iskolán belül részesüljön megfelelő segítségnyújtásban, s csak nagyon kritikus esetben váljék szükségessé az iskolán kívüli mentálhigiénés intézménybe történő felvétele

27. A korszerű neveléslélektan szemlélete • c) Az egyes gyerek megismerésén és foglalkozáson túl fontossá válik a gyerekcsoportok, az iskolai osztályok dinamikájának megismerése, valamint a pszichológiai alapon nyugvó csoportos fejlesztő programok kidolgozása. A hagyományos pszichológiai elméletekre épülő korrekciós programok egyedül a gyerek személyes múltjában vagy személyiségszerkezetében keresték a problematikus viselkedés okát, s ennek megfelelően a kétszemélyes terápiás kapcsolatra helyezték a hangsúlyt. Azonban az iskolai gyerekcsoportokban elfoglalt hátrányos pozíció is teljesítménybeli és magatartási problémák forrása lehet, s a segítségnyújtás egyik fajtáját képezheti, ha igyekszünk befolyásolni a gyerekcsoportokban uralkodó viszonyokat és normákat.

28. A korszerű neveléslélektan szemlélete • d) A pedagógusokkal folytatott konzultáció. Célja, hogy a pedagógus ismeretei gyarapodjanak és ennek eredményeként saját maga végezze el a gyerekkel vagy a gyerekcsoporttal kapcsolatban a kívánatos korrekciót. A konzultáció tehát egy közvetett pszichológiai szolgáltatás, melynek során a pedagógus képzettebbé, magabiztosabbá és hatékonyabbá válik azokban a helyzetekben, amelyek korábban kritikusak voltak a számára. Egy ilyen szakmai kapcsolat nem attól válik produktívvá, hogy a pszichológus „megmondja” a tanácskérő személynek, mit kell tennie, hanem attól, hogy a közös problémamegoldó folyamatban mindketten új szempontokat tudnak kialakítani a nevelési helyzet befolyásolására.