VIA CRUCIS AL COLOSSEO 2005

1. VIA CRUCIS AL COLOSSEO 2005 MEDITAZIONI E PREGHIERE DEL CARDINALE JOSEPH RATZINGER Keresztút Róma, 2005-03-25 Joseph Ratzinger bíboros imái és elmélkedései

2. PRIMA STAZIONE Gesù è condannato a morte Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 22-23.26 Disse loro Pilato: “Che farò dunque di Gesù chiamato il Cristo?”. Tutti gli risposero: “Sia crocifisso!”. Ed egli aggiunse: “Ma che male ha fatto?”. Essi allora urlarono: “Sia crocifisso!”. Allora rilasciò loro Barabba e, dopo aver fatto flagellare Gesù, lo consegnò ai soldati perché fosse crocifisso. Első állomás: Halálra ítélik Jézust Szent Máté evangéliumából (27,22-23.26) Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"  Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre

3. MEDITAZIONE Il Giudice del mondo, che un giorno ritornerà a giudicare tutti noi, sta lì, annientato, disonorato e inerme davanti al giudice terreno. Pilato non è un mostro di malvagità. Sa che questo condannato è innocente; cerca il modo di liberarlo. Ma il suo cuore è diviso. E alla fine fa prevalere sul diritto la sua posizione, se stesso. Anche gli uomini che urlano e chiedono la morte di Gesù non sono dei mostri di malvagità. Molti di loro, il giorno di Pentecoste, si sentiranno “trafiggere il cuore” (At 2, 37), quando Pietro dirà loro: “Gesù di Nazareth – uomo accreditato da Dio presso di voi – … voi l’avete inchiodato sulla croce per mano di empi…” (At 2, 22s). Ma in quel momento subiscono l’influenza della folla. Urlano perché urlano gli altri e come urlano gli altri. E così, la giustizia viene calpestata per vigliaccheria, per pusillanimità, per paura del diktat della mentalità dominante. La sottile voce della coscienza viene soffocata dalle urla della folla. L’indecisione, il rispetto umano conferiscono forza al male. Elmélkedés A világ Bírája, aki egy nap majd visszatér, hogy mindannyiunkat megítéljen, most itt áll, megsemmisülve, megszégyenítve és erőtlenül a földi bíró előtt. Pilátus nem egy rosszindulatú szörnyeteg. Tudja, hogy ez az elítélt ártatlan; keresi, mi módon szabadíthatná meg őt. Azonban szíve megosztott. Végül hát engedi, hogy helyzete, állása, saját mag a fontosabb legyen a jognál. Azok az emberek sem rosszindulatú szörnyetegek, akik ordítoznak és Jézus halálát követelik. Sokan közülük Pünkösd napján majd „szíven találva” érzik magukat (ApCsel 2,37), amikor Péter így szól hozzájuk: „A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek – … ti és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek” (ApCsel 2,22k). Azonban most a tömeg hatása alá kerülnek. Azért ordítanak, mert a többiek is ordítanak, és úgy ordítanak, ahogyan a többiek is ordítanak.Így tehát agyarlóság, a gyávaság, az uralkodó mentalitás diktátumától való félelem okán lábbal tiporják az igazságot. A lelkiismeret halk hangját elnyomja a tömeg ordítása. A határozatlanság és az emberektől való félelem erőt adnak a gonosznak

4. PREGHIERA Signore, sei stato condannato a morte perché la paura dello sguardo altrui ha soffocato la voce della coscienza. Accade sempre così, lungo tutta la storia, che degli innocenti vengano maltrattati, condannati e uccisi. Quante volte abbiamo, anche noi, preferito il successo alla verità, la nostra reputazione alla giustizia. Dona forza, nella nostra vita, alla sottile voce della coscienza, alla tua voce. Guardami come hai guardato Pietro dopo il rinnegamento. Fa’ che il tuo sguardo penetri nelle nostre anime e indichi la direzione alla nostra vita. A coloro che il Venerdì santo hanno urlato contro di te, il giorno di Pentecoste hai donato la commozione del cuore e la conversione. E così hai dato speranza a tutti noi. Dona anche a noi, sempre di nuovo, la grazia della conversione. Imádság Urunk, Tégedhalálra ítéltek, mert az emberektől való félelem elnyomta a lelkiismeret hangját. Az egész történelem során ugyanígy újra meg újra az ártatlanokat sújtják, ítélik el és ölik meg. Mi magunk is hányszor részesítettük előnyben a sikert az igazsággal, önnön javunkat a jogossággal szemben.Adj erőt a lelkiismeret halk hangjának, a te hangodnak életünkben! Tekints rám, mint ahogy rátekintettél Péterre is, miután ő megtagadott Téged! Pillantásod hatoljon lelkünkbe, és adjon irányt életünknek! Azoknak, akik Nagypénteken ellened kiáltottak, Pünkösdkor megadtad a szív megrendülését és a megtérést. Így nekünk is reményt adtál. Ajándékozd nekünk is mindig újra a megtérés kegyelmét!

5. SECONDA STAZIONEGesù è caricato della Croce Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 27-31 Allora i soldati del governatore condussero Gesù nel pretorio e gli radunarono attorno tutta la coorte. Spogliatolo, gli misero addosso un manto scarlatto e, intrecciata una corona di spine, gliela posero sul capo, con una canna nella destra; poi mentre gli si inginocchiavano davanti, lo schernivano: “Salve, re dei Giudei!”. E sputandogli addosso, gli tolsero di mano la canna e lo percuotevano sul capo. Dopo averlo così schernito, lo spogliarono del mantello, gli fecero indossare i suoi vestiti e lo portarono via per crocifiggerlo. Második állomás: Jézus vállaira veszi a keresztet Szent Máté evangéliumából (27,27-31) A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.  Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

6. MEDITAZIONE Gesù, condannato come sedicente re, viene deriso, ma proprio nella derisione emerge crudelmente la verità. Quante volte le insegne del potere portate dai potenti di questo mondo sono un insulto alla verità, alla giustizia e alla dignità dell’uomo! Quante volte i loro rituali e le loro grandi parole, in verità, non sono altro che pompose menzogne, una caricatura del compito a cui sono tenuti per il loro ufficio, quello di mettersi a servizio del bene. Gesù, colui che viene deriso e che porta la corona della sofferenza, è proprio per questo il vero re. Il suo scettro è giustizia (cfr. Sal 45, 7). Il prezzo della giustizia è sofferenza in questo mondo: lui, il vero re, non regna tramite la violenza, ma tramite l’amore che soffre per noi e con noi. Egli porta la croce su di sé, la nostra croce, il peso dell’essere uomini, il peso del mondo. È così che egli ci precede e ci mostra come trovare la via per la vita vera. Elmélkedés Az ál-királyként elítélt Jézust megszégyenítik, azonban ebben borzalmas módon az igazság mutatkozik meg. A hatalmi jelvények, amelyeket ennek a világnak a hatalmasai hordanak, hányszor jelentenek gúnyt az igazsággal, az igazságossággal és az emberi méltósággal szemben! A világ hatalmasainak szertartásai és nagy szavai hányszor semmi egyebet nem jelentenek, mint pompás hazugságokat, az általuk viselt hivatal által rájuk ruházott megbízatás karikatúráit, amely szerint a jó szolgálatában kellene állniuk! A megszégyenített J ézus, aki a szenvedés koronáját viseli, épp így mutatkozik meg igaz Királyként. Az ő jogara az igazság (vö. Zsolt 45,7). Az igazságnak szenvedés az ára ebben a világban: ő, az igazi Király, nem erőszak, hanem irántunk érzett és értünk szenvedő szeretet által uralkodik. Magára veszi a keresztet – a mi keresztünket, emberlétünk terhét, a világ terhét. Így jár előttünk és mutatja meg nekünk, miként találjuk meg az utat az igazi élethez.

7. PREGHIERA Signore, ti sei lasciato deridere e oltraggiare. Aiutaci a non unirci a coloro che deridono chi soffre e chi è debole. Aiutaci a riconoscere in coloro che sono umiliati ed emarginati il tuo volto. Aiutaci a non scoraggiarci davanti alle beffe del mondo quando l’obbedienza alla tua volontà viene messa in ridicolo. Tu hai portato la croce e ci hai invitato a seguirti su questa via (Mt 10, 38). Aiutaci ad accettare la croce, a non sfuggirla, a non lamentarci e a non lasciare che i nostri cuori si abbattano di fronte alle fatiche della vita. Aiutaci a percorrere la via dell’amore e, obbedendo alle sue esigenze, a raggiungere la vera gioia. Imádság Urunk, te engedted, hogy megszégyenítsenek és szidalmazzanak. Segíts bennünket, hogy soha ne egyezzünk bele a szenvedők és gyengék ellen irányuló gúnyba! Segíts, hogy a megalázottakban, a kitaszítottakban a Te arcodat ismerjük fel! Segíts, hogy ne rettenjünk vissza a világ gúnyával szemben, amikor az akaratod iránti engedelmességet megvetik! Te hordoztad a keresztet és meghívtál minket, hogy kövessünk Téged ezen az úton (Mt 10,38). Segíts, hogy felvegyük keresztünket, ne meneküljünk előle, és az élet nehézségeivel szemben ne zúgolódjunk s ne veszítsük el bátorságunkat. Segíts, hogy a szeretet útján járjunk – s a szeretet követelményeinek eleget téve eljussunk az igazi örömre.

8. TERZA STAZIONE Gesù cade la prima volta Dal libro del profeta Isaia. 53, 4-6Eppure egli si è caricato delle nostre sofferenze, si è addossato i nostri dolori e noi lo giudicavamo castigato, percosso da Dio e umiliato. Egli è stato trafitto per i nostri delitti, schiacciato per le nostre iniquità. Il castigo che ci dà salvezza si è abbattuto su di lui; per le sue piaghe noi siamo stati guariti. Noi tutti eravamo sperduti come un gregge, ognuno di noi seguiva la sua strada; il Signore fece ricadere su di lui l’iniquità di noi tutti. Harmadik állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt Izajás próféta könyvéből (53,4-6) Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

9. MEDITAZIONE L’uomo è caduto e cade sempre di nuovo: quante volte egli diventa la caricatura di se stesso, non più immagine di Dio, ma qualcosa che mette in ridicolo il Creatore. Colui che, scendendo da Gerusalemme a Gerico, incappò nei briganti che lo spogliarono lasciandolo mezzo morto, sanguinante al bordo della strada, non è forse l’immagine per eccellenza dell’uomo? La caduta di Gesù sotto la croce non è soltanto la caduta dell’uomo Gesù già sfinito dalla flagellazione. Qui emerge qualcosa di più profondo, come Paolo dice nella lettera ai Filippesi: “Pur essendo di natura divina, non considerò un tesoro geloso la sua uguaglianza con Dio, ma spogliò se stesso, assumendo la condizione di servo e divenendo simile agli uomini… umiliò se stesso facendosi obbediente fino alla morte e alla morte di croce” (Fil 2, 6-8). Nella caduta di Gesù sotto il peso della croce appare l’intero suo percorso: il suo volontario abbassamento per sollevarci dal nostro orgoglio. E nello stesso tempo emerge la natura del nostro orgoglio: la superbia con cui vogliamo emanciparci da Dio non essendo nient’altro che noi stessi, con cui crediamo di non aver bisogno dell’amore eterno, ma vogliamo dar forma alla nostra vita da soli. In questa ribellione contro la verità, in questo tentativo di essere noi stessi dio, di essere creatori e giudici di noi stessi, precipitiamo e finiamo per autodistruggerci. L’abbassamento di Gesù è il superamento della nostra superbia: con il suo abbassamento ci fa rialzare. Lasciamo che ci rialzi. Spogliamoci della nostra autosufficienza, della nostra errata smania di autonomia e impariamo invece da lui, da colui che si è abbassato, a trovare la nostra vera grandezza, abbassandoci e volgendoci a Dio e ai fratelli calpestati. Elmélkedés Az ember elesett és újra meg újra elesik: Hányszor lesz az ember önmaga karikatúrájává, s nem Isten képe többé, hanem a Teremtő gúnyképe. A férfi, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton a rablók kezébe került, a akit kiraboltak, majd félholtan, vérezve az út szélén hagytak – nem magának az embernek a képe? Jézus elesése a kereszt alatt nem pusztán az ostorozás miatt már halálosan fáradt ember Jézus földre esése. Ebben az esésben valami mélyebb tárul fel, ahogyan azt Szent Pál a Filippiekhez írt levelében kifejti: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez… Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-8). Jézus kereszt alatti elesésében egész útja megmutatkozik: szabadon vállalt alászállása, hogy minket a büszkeség bűnéből felemeljen. Ugyanakkor megmutatkozik büszkeségünk lényege is: a gőg, hogy önmagunkat emancipáljuk Istentől és csak mi magunk akarunk lenni, a gőg, hogy azt hisszük, nincs szükségünk az örök Szeretetre, hanem magunk akarjuk életünket berendezni. Az igazság elleni eme lázadásban, ebben a próbálkozásban, hogy mi magunk legyünk Isten, önmagunk Teremtője és Bírója, elbukunk és az önelpusztításba zuhanunk alá. Jézus alászállása a mi büszkeségünk leküzdése, alászállásával felemel bennünket: Hagyjuk magunkat felemelni! Szabaduljunk meg önelégültségünktől, hamis önállóság-őrületünktől, és tanuljuk meg tőle, az Alászállottól, hogy mi magunk is alászállva, Isten és az eltiport testvérek felé fordulva megtaláljuk igazi nagyságunkat

10. PREGHIERA Signore Gesù, il peso della croce ti ha fatto cadere per terra. Il peso del nostro peccato, il peso della nostra superbia ti atterra. Ma la tua caduta non è segno di un destino avverso, non è la pura e semplice debolezza di chi è calpestato. Sei voluto venire incontro a noi che, per la nostra superbia, giacciamo per terra. La superbia di pensare che siamo in grado di produrre l’uomo ha fatto sì che gli uomini siano diventati una sorta di merce, che vengano comprati e venduti, che siano come un serbatoio di materiale per i nostri esperimenti, con i quali speriamo di superare da noi stessi la morte, mentre, in verità, non facciamo altro che umiliare sempre più profondamente la dignità dell’uomo. Signore, aiutaci perché siamo caduti. Aiutaci ad abbandonare la nostra superbia distruttiva e, imparando dalla tua umiltà, a essere rialzati di nuovo. Imádság Úr Jézus, a kereszt súlya a földre sújtott Téged. Bűneink, gőgünk súlya sújt le Téged. Azonban elesésed nem sötét végzet, nem a megvert ember puszta gyengesége. Te akartál hozzánk jönni, akik gőgünkkel a földön heverünk.A gőg, miszerint mi magunk és képesek vagyunk embert gyártani, oda vezetett, hogy az emberek áruvá lettek, hogy meg lehet venni és el lehet adni őket, hogy készletraktárnak tekintjük őket tevékenységünkhöz, amellyel azt reméljük, hogy magát a halált is leküzdjük. Eközben azonban az ember méltóságát egyre jobban lealacsonyítjuk. Urunk, jöjj segítségünkre elesettségünkben. Segíts, hogy elhagyjuk pusztító gőgünket, és az alázatodból való tanulás által újból felegyenesedjünk!

11. QUARTA STAZIONE Gesù incontra sua Madre Dal Vangelo secondo Luca. 2, 34-35.51 Simeone parlò a Maria, sua Madre: “Egli è qui per la rovina e la risurrezione di molti in Israele, segno di contraddizione perché siano svelati i pensieri di molti cuori. E anche a te una spada trafiggerà l’anima”. Sua Madre serbava tutte queste cose nel suo cuore. Negyedik állomás: Jézus édesanyjával találkozik Szent Lukács evangéliumából (2,34-35.51) Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai." Szavait anyja mind megőrizte szívében

12. MEDITAZIONE Sulla Via crucis di Gesù c’è anche Maria, sua Madre. Durante la sua vita pubblica dovette farsi da parte, per lasciare spazio alla nascita della nuova famiglia di Gesù, la famiglia dei suoi discepoli. Dovette anche sentire queste parole: “Chi è mia madre e chi sono i miei fratelli?… Chiunque fa la volontà del Padre mio che è nei cieli, questi è per me fratello, sorella e madre” (Mt 12, 48-50). Adesso si vede che ella, non soltanto nel corpo, ma nel cuore, è la Madre di Gesù. Ancora prima di averlo concepito nel corpo, grazie alla sua obbedienza, lo aveva concepito nel cuore. Le fu detto: “Ecco concepirai un figlio… Sarà grande… il Signore Dio gli darà il trono di Davide suo padre” (Lc 1, 31s). Ma poco dopo aveva sentito dalla bocca del vecchio Simeone un’altra parola: “E anche a te una spada trafiggerà l’anima” (Lc 2, 35). Così si sarà ricordata delle parole pronunciate dai profeti, parole come queste: “Maltrattato, si lasciò umiliare e non aprì la sua bocca; era come agnello condotto al macello” (Is 53, 7). Ora tutto questo diventa realtà. Nel suo cuore avrà sempre custodito la parola che l’angelo le aveva detto quando tutto cominciò: “Non temere, Maria” (Lc 1, 30). I discepoli sono fuggiti, ella non fugge. Ella sta lì, con il coraggio della madre, con la fedeltà della madre, con la bontà della madre, e con la sua fede, che resiste nell’oscurità: “E beata colei che ha creduto” (Lc 1, 45). “Ma il Figlio dell’uomo, quando verrà, troverà la fede sulla terra?” (Lc 18, 8). Sì, in questo momento egli lo sa: troverà la fede. Questa, in quell’ora, è la sua grande consolazione. Elmélkedés Jézus keresztútján ott áll Mária, az édesanyja. Jézus nyilvános élete idején a háttérben kellett maradnia, hogy Jézus új családja, tanítványai családja születésének helyetadjon. Hallania kellett ezeket a szavakat: „Ki az anyám s kik a rokonaim? … Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,48-50). Most megmutatkozik, hogy Mária nem csak test szerint, de szíve szerint is édesanyja Jézusnak. Még mielőtt testében foganta volna Jézust, Mária már szívében megfoganta őt engedelmessége által. Neki mondta az angyal: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz… Nagy lesz ő… Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,31k). Azonban nem sokkal később Mária hallotta az agg Simeon szájából a másik szót is: „tőr járja át a lelkedet” (Lk 2,35).Ekkor talán olyan prófétai szavak is tudatosultak benne, mint a következő„Megkínozták, s ő alázattal elviselte… Mint a juh, amelyet leölni visznek… ő semnyitotta ki a száját” (Iz 53,7).Most mindez elérkezett. Szívében Mária mindvégig megőrizte a szót, amelyet egykor, mindennek kezdetén az angyal mondott neki: „Ne félj, Mária” (LK 1,30).A tanítványok elfutottak, Mária azonban nem menekül el. Az anya bátorságával, az anya hűségével, az anya jóságával áll itt, valamint hitével, amely ellenáll a sötétségnek: „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1,45). „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Igen, ebben a pillanatban Jézus tudja: talál hitet aföldön. Ebben az órában ez jelenti számára a vigasztalást

13. PREGHIERA Santa Maria, Madre del Signore, sei rimasta fedele quando i discepoli sono fuggiti. Come hai creduto quando l’angelo ti annunciò ciò che era incredibile - che saresti divenuta madre dell’Altissimo - così hai creduto nell’ora della sua più grande umiliazione. È così che, nell’ora della croce, nell’ora della notte più buia del mondo, sei diventata Madre dei credenti, Madre della Chiesa. Ti preghiamo: insegnaci a credere e aiutaci affinché la fede diventi coraggio di servire e gesto di un amore che soccorre e sa condividere la sofferenza. Imádság Szűz Mária, Urunk Anyja, te hűséges maradtál, amikor a tanítványok elfutottak. Ahogy elhitted, amikor az angyal a hihetetlent hirdette, hogy a Magasságbeli anyja leszel, ugyanúgy hittél legmélyebb megaláztatásának órájában is. Így a kereszt, a legsötétebb világéjszaka órájában a hívek, az Egyház anyjává lettél. Kérünk téged: Taníts bennünket hinni, és segíts, hogy hitünk a szolgálat bátorságává és a segítő és együtt szenvedő szeretet tettévé legyen

14. QUINTA STAZIONE Gesù è aiutato dal Cireneo a portare la Croce Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 32; 16, 24 Mentre uscivano, incontrarono un uomo di Cirene, chiamato Simone, e lo costrinsero a prender su la croce di Gesù. Gesù disse ai suoi discepoli: “Se qualcuno vuol venire dietro a me rinneghi se stesso, prenda la sua croce e mi segua. Ötödik állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni Szent Máté evangéliumából (27,32; 16,24) Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.

15. MEDITAZIONE Simone di Cirene torna dal lavoro, è sulla strada di casa quando s’imbatte in quel triste corteo di condannati – per lui, forse, uno spettacolo abituale. I soldati usano del loro diritto di coercizione e mettono la croce addosso a lui, robusto uomo di campagna. Quale fastidio deve aver provato nel trovarsi improvvisamente coinvolto nel destino di quei condannati! Fa quello che deve fare, certo con molta riluttanza. L’evangelista Marco però, assieme a lui, nomina anche i suoi figli, che evidentemente erano conosciuti come cristiani, come membri di quella comunità (Mc 15, 21). Dall’incontro involontario è scaturita la fede. Accompagnando Gesù e condividendo il peso della croce, il Cireneo ha capito che era una grazia poter camminare assieme a questo Crocifisso e assisterlo. Il mistero di Gesù sofferente e muto gli ha toccato il cuore. Gesù, il cui amore divino solo poteva e può redimere l’umanità intera, vuole che condividiamo la sua croce per completare quello che ancora manca ai suoi patimenti (Col 1, 24). Ogni volta che con bontà ci facciamo incontro a qualcuno che soffre, qualcuno che è perseguitato e inerme, condividendo la sua sofferenza, aiutiamo a portare la croce stessa di Gesù. E così otteniamo salvezza e noi stessi possiamo contribuire alla salvezza del mondo. Elmélkedés Cirenei Simon bevégezte munkáját, hazafelé tart és ekkor találkozik az elítéltek szomorú menetével – számára minden bizonnyal megszokott látvány. A katonák gyakorolják a kényszerkötelezettségre vonatkozó jogukat, és a megtermett földműves vállaira teszik a keresztet. Micsoda ellenkezést válthatott ki belőle, hogy hirtelen belebonyolódott az elítéltek sorsába! Megteszi, amit meg kell tennie, minden bizonnyal belső idegenkedéssel. Azonban Szent Márk megemlíti vele együtt fiainak is a nevét, akik az olvasó számára minden bizonnyal ismerősek voltak mint keresztények és mint közösségüknek tagjai (Mk 15,21). A kényszer alatt született találkozásból hit lett. A Cirenei a Jézussal való menetelésben és a kereszt közös hordozásában felismerte: kegyelem volt, hogy ezzel a keresztrefeszítettel mehetett és segíthetett neki. A szenvedő és nem szóló Jézus titka szíven találta őt. Csakis Jézus isteni szeretete válthatta és válthatja meg az egész emberiséget, és ő azt akarja, hogy vele hordozzuk keresztjét, hogy kiegészítsük azt, ami szenvedéséből még hiányzik (Kol 1,24). Valahányszor jóságban találkozunk egy szenvedővel, egy üldözöttel vagy egy magatehetetlennel, és segítünk nekiszenvedése hordozásában, mindannyiszor Jézus saját keresztjének hordozásában vállalunk részt. Így befogadjuk az üdvösséget és hozzájárulhatunk mi magunk is a világ üdvösségéhez.

16. PREGHIERA Signore, a Simone di Cirene hai aperto gli occhi e il cuore, donandogli, nella condivisione della croce, la grazia della fede. Aiutaci ad assistere il nostro prossimo che soffre, anche se questa chiamata dovesse essere in contraddizione con i nostri progetti e le nostre simpatie. Donaci di riconoscere che è una grazia poter condividere la croce degli altri e sperimentare che così siamo in cammino con te. Donaci di riconoscere con gioia che proprio nel condividere la tua sofferenza e le sofferenze di questo mondo diveniamo servitori della salvezza, e che così possiamo aiutare a costruire il tuo corpo, la Chiesa. Imádság Urunk, te megnyitottad Cirenei Simon szemét és szívét, és a kereszt hordozásában megadtad neki a hit kegyelmét. Segíts, hogy szenvedő embertársaink mellett álljunk, akkor is, amikor az erre szóló hívás ellenkezik terveinkkel vagy szimpátiánkkal. Add, hogy felismerjük: kegyelem az, hogyha együtt hordozhatjuk a másik emberrelkeresztjét. Add, hogy megtapasztaljuk, hogy ezáltal veled együtt vagyunk úton. Add, hogy boldogok legyünk, hogy a veled és ennek a világnak szükségével való együtt-szenvedésben az üdvösség szolgáivá legyünk, és segédkezhessünk tested, az Egyház felépítésében.

17. SESTA STAZIONE La Veronica asciuga il volto di Gesù Dal libro del profeta Isaia.53, 2-3 Non ha apparenza né bellezza per attirare i nostri sguardi, non splendore per potercene compiacere. Disprezzato e reietto dagli uomini, uomo dei dolori che ben conosce il patire,come uno davanti al quale ci si copre la faccia, era disprezzato e non ne avevamo alcuna stima. Dal libro dei Salmi.27, 8-9Di te ha detto il mio cuore: “Cercate il suo volto”; il tuo volto, Signore, io cerco. Non nascondermi il tuo volto, non respingere con ira il tuo servo. Sei tu il mio aiuto, non lasciarmi, non abbandonarmi, Dio della mia salvezza. Hatodik állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak Izajás próféta könyvéből (52,2-3) Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.  A Zsoltárok könyvéből (27,8-9) Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!

18. Meditazione “Il tuo volto, Signore, io cerco. Non nascondermi il tuo volto” (Sal 27, 8-9). Veronica – Berenice, secondo la tradizione greca – incarna questo anelito che accomuna tutti gli uomini pii dell’Antico Testamento, l’anelito di tutti gli uomini credenti a vedere il volto di Dio. Sulla Via crucis di Gesù, comunque, ella, all’inizio, non rende altro che un servizio di bontà femminile: offre un sudario a Gesù. Non si fa né contagiare dalla brutalità dei soldati, né immobilizzare dalla paura dei discepoli. È l’immagine della donna buona, che, nel turbamento e nell’oscurità dei cuori, mantiene il coraggio della bontà, non permette che il suo cuore si ottenebri. “Beati i puri di cuore, perché vedranno Dio” (Mt 5, 8). All’inizio Veronica vede soltanto un volto maltrattato e segnato dal dolore. Ma l’atto d’amore imprime nel suo cuore la vera immagine di Gesù: nel Volto umano, pieno di sangue e di ferite, ella vede il Volto di Dio e della sua bontà, che ci segue anche nel più profondo dolore. Soltanto con il cuore possiamo vedere Gesù. Soltanto l’amore ci rende capaci di vedere e ci rende puri. Soltanto l’amore ci fa riconoscere Dio che è l’amore stesso. Elmélkedés „Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat” (Zsolt 27,8-9). Veronika – vagy ahogy a görög hagyomány nevezi: Bereniké – az ószövetségi igazak vágyakozását testesíti meg, amely arra irányul, hogy Isten arcát láthassák. Jézus keresztútján természetesen ő csak az asszonyi jóság szolgálatát teszi: Jézusnak nyújtja kendőjét. Őt nem fertőzi meg a katonák brutalitása, sem a tanítványok félelme nem bénítja meg. Ő a jóságos asszony képe, aki a szívek megzavarodottsága és sötétségbe burkolózása közepette megőrzi a jóság bátorságát, nem engedi, hogy szívére leszálljon a sötétség. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”, mondta az Úr a hegyi beszédben (Mt 5,8). Veronika először csak egy megkínzott, a szenvedés jelét viselő emberi arcot lát. Azonban a szeretet cselekedete belevési szívébe Jézus valódi képét: A vérrel és sebekkel teli főben meglátja Isten és az Ő jóságának arcát, amely jóság még a legmélyebb szenvedésben is utánunk jön.Csak szívünkkel láthatjuk Jézust. Csak a szeretet az, ami látóvá és tisztává tesz bennünket. Csak a szeretet által ismerhetjük meg Istent, aki maga a Szeretet.

19. Orazione Signore, donaci l’inquietudine del cuore che cerca il tuo volto. Proteggici dall’ottenebramento del cuore che vede solo la superficie delle cose. Donaci quella schiettezza e purezza che ci rendono capaci di vedere la tua presenza nel mondo. Quando non siamo capaci di compiere grandi cose, donaci il coraggio di un’umile bontà. Imprimi il tuo volto nei nostri cuori, così che possiamo incontrarti e mostrare al mondo la tua immagine. Imádság Urunk, add meg nekünk a szív nyugtalanságát, amely a te arcodat keresi. Óvj meg minket a szív vakságától, amely csak a dolgok felszínét látja. Add meg nekünk azt a világosságot és tisztaságot, amely képessé tesz bennünket arra, hogy meglássuk jelenlétedet a világban. Add meg nekünk a bátorságot az alázatos szeretethez ott, ahol nagy dolgokra nem vagyunk képesek. Vésd bele szíveinkbe arcodat, hogy találkozhassunk veled, és megmutathassuk a világnak képedet

20. SETTIMA STAZIONEGesù cade per la seconda volta Dal libro della Lamentazioni. 3, 1-2.9.16 Io sono l’uomo che ha provato la miseria sotto la sferza della sua ira. Egli mi ha guidato, mi ha fatto camminare nelle tenebre e non nella luce. Ha sbarrato le mie vie con blocchi di pietra, ha ostruito i miei sentieri. Mi ha spezzato con la sabbia i denti, mi ha steso nella polvere. Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt A Siralmak könyvéből(3,1-2.9.16) Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba. Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet. Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.

21. Meditazione La tradizione della triplice caduta di Gesù e del peso della croce richiama la caduta di Adamo – il nostro essere umani caduti – e il mistero della partecipazione di Gesù alla nostra caduta. Nella storia, la caduta dell’uomo assume forme sempre nuove. Nella sua prima lettera, san Giovanni parla di una triplice caduta dell’uomo: la concupiscenza della carne, la concupiscenza degli occhi e la superbia della vita. È così che egli, sullo sfondo dei vizi del suo tempo, con tutti i suoi eccessi e perversioni, interpreta la caduta dell’uomo e dell’umanità. Ma possiamo pensare, nella storia più recente, anche a come la cristianità, stancatasi della fede, abbia abbandonato il Signore: le grandi ideologie, come la banalizzazione dell’uomo che non crede più a nulla e si lascia semplicemente andare, hanno costruito un nuovo paganesimo, un paganesimo peggiore, che volendo accantonare definitivamente Dio, è finito per sbarazzarsi dell’uomo. L’uomo giace così nella polvere. Il Signore porta questo peso e cade e cade, per poter venire a noi; egli ci guarda perché in noi il cuore si risvegli; cade per rialzarci. Elmélkedés Jézus háromszori esésének és a kereszt súlyának áthagyományozott történetében Ádám bukásának, önnön emberi elesettségünknek dimenzióit és Jézus elesettségünkbe való alászállásának titkát magyarázza. Az ember elesése a történelem során mindig új formákat ölt. Szent János első levelében az ember háromszoros bukásáról szól: a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről. Ezt ő kora bűnének s a bűn kilengésének és elfajulásainak hátteréből az ember és az emberiség bukására vonatkoztatja. Azonban gondolhatunk a későbbi történelemre is – arra, ahogya kereszténység, belefáradva a hitbe, elhagyja az Urat: a nagy ideológiákban és az ember elbanalizálásában, amelynek már nincs többé szüksége ideológiákra, és amely csak hagyja a dolgokat menni a maguk útján, egy új, rosszabb pogányságot épít, amely Istent végérvényesen ki akarja utasítani, és ezáltal azon van, hogy az embertől magától is megszabaduljon. Az ember a porban hever. Az Úr hordozza ezt a súlyt, és elesik, és elesik, hogy hozzánk jöjjön; ránk tekint, hogy szívünk újra felébredjen; elesik, hogy minket fölemeljen.

22. Preghiera Signore Gesù Cristo, hai portato il nostro peso e continui a portarci. È il nostro peso a farti cadere. Ma sii tu a rialzarci, perché da soli non riusciamo ad alzarci dalla polvere. Liberaci dal potere della concupiscenza. Al posto di un cuore di pietra donaci di nuovo un cuore di carne, un cuore capace di vedere. Distruggi il potere delle ideologie, cosicché gli uomini possano riconoscere che sono intessute di menzogne. Non permettere che il muro del materialismo diventi insuperabile. Fa’ che ti percepiamo di nuovo. Rendici sobri e attenti per poter resistere alle forze del male e aiutaci a riconoscere i bisogni interiori ed esteriori degli altri, a sostenerli. Rialzaci, così che possiamo rialzare gli altri. Donaci speranza in mezzo a tutta questa oscurità, perché possiamo diventare portatori di speranza per il mondo. Imádság Úr Jézus Krisztus, Te hordoztak terheinket és most is hordozod azokat. Terhünk súlya a földre nyom Téged. Emelj föl bennünket újra, mert önerőnkből nem tudunk a porból fölkelni! Oldd meg sóvár vágyakozásunk átkát! Kőszívünk helyett adj nekünk húsból való szívet, egy látó szívet! Törd meg az ideológiák hatalmát, hogy az ember átlásson hazug szövedékeiken! Ne engedd, hogy az anyagelvűség fala áthághatatlan legyen!Engedd, hogy újra felfoghassunk Téged! Tégy minket újra józanná és figyelmessé, hogy ellenálljunk a rossz hatalmának, és segíts, hogy a másik ember külső és belső szükségét észrevegyük, és segítségére siessünk! Emelj föl bennünket, hogy mi is felegyenesíthessünk másokat! Adj nekünk reményt minden sötétségben, hogy a remény hordozóivá váljunk a világ számára!

23. OTTAVA STAZIONE Gesù incontra le donne di Gerusalemme che piangono su di lui Dal Vangelo secondo Luca. 23, 28-31 Gesù, voltandosi verso le donne, disse: “Figlie di Gerusalemme, non piangete su di me, ma piangete su voi stesse e sui vostri figli. Ecco, verranno giorni nei quali si dirà: Beate le sterili e i grembi che non hanno generato e le mammelle che non hanno allattato. Allora cominceranno a dire ai monti: Cadete su di noi! e ai colli: Copriteci! Perché se trattano così il legno verde, che avverrà del legno secco? ”. Nyolcadik állomás: Jézus találkozik a síró jeruzsálemi asszonyokkal Szent Lukács evangéliumából (23,28-31) Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"

24. Meditazione Sentire Gesù, mentre rimprovera le donne di Gerusalemme che lo seguono e piangono su di lui, ci fa riflettere. Come intenderlo? Non è forse un rimprovero rivolto ad una pietà puramente sentimentale, che non diventa conversione e fede vissuta? Non serve compiangere a parole, e sentimentalmente, le sofferenze di questo mondo, mentre la nostra vita continua come sempre. Per questo il Signore ci avverte del pericolo in cui noi stessi siamo. Ci mostra la serietà del peccato e la serietà del giudizio. Non siamo forse, nonostante tutte le nostre parole di sgomento di fronte al male e alle sofferenze degli innocenti, troppo inclini a banalizzare il mistero del male? Dell’immagine di Dio e di Gesù, alla fine, non ammettiamo forse soltanto l’aspetto dolce e amorevole, mentre abbiamo tranquillamente cancellato l’aspetto del giudizio? Come potrà Dio fare un dramma della nostra debolezza? – pensiamo. Siamo pur sempre solo degli uomini! Ma guardando alle sofferenze del Figlio vediamo tutta la serietà del peccato, vediamo come debba essere espiato fino alla fine per poter essere superato. Il male non può continuare a essere banalizzato di fronte all’immagine del Signore che soffre. Anche a noi egli dice: Non piangete su di me, piangete su voi stessi… perché se trattano così il legno verde, che avverrà del legno secco? Elmélkedés Elgondolkodtató, hogy milyen keményen szól Jézus a síró asszonyokhoz, akik mégiscsak őt akarják kísérni és miatta zokognak. Hogyan kell ezt értenünk? Nem érezzük mindebben a feddést, amely egy pusztán érzelmi alapú, szentimentális jámborság ellen irányul, amely nem válik megtéréssé és megélt hitté? Nem elég, hogy szavakkal és érzésekkel panaszkodunk a világ szenvedéseiről, miközben életünk mégiscsak úgy folyik tovább, mint ahogy az mindig is volt. Ezért az Úr figyelmeztet bennünket a veszélyre, amelyben élünk. Megmutatja nekünk a bűn és az ítélet komolyságát. Nem vagyunk-e túlságosan is annak kísértésében, hogy a rossz és az ártatlanok szenvedése fölötti megbotránkozásunk szavai ellenére mégiscsak ártalmatlanná tegyük a rossz titkát? Isten és Jézus képében nem csak a szelídet és a szeretet-telit akarjuk-e látni, miközben csönden kitöröljük belőle az ítéletet? Isten előtt mégsem olyan tragikus emberi gyengeségünk, gondoljuk; hisz mi is csak emberek vagyunk. Azonban a Fiú szenvedését szemlélve láthatjuk, hogy mennyire komoly valóság a bűn, hogy mily fokon kell kiszenvedni azt, hogy legyőzhessük. A szenvedő Úr alakjával szemközt véget ér a rossz elbanalizálása. Hozzánk is így szól_ Ne engem sirassatok, magatokat sirassátok… Mert ha a zöldellő fával így tesznek, milesz a sorsa a kiszáradt fának?

25. Preghiera Signore, alle donne che piangono hai parlato di penitenza, del giorno del Giudizio, quando ci troveremo al cospetto del tuo volto, il volto del Giudice del mondo. Ci chiami a uscire dalla banalizzazione del male con cui ci tranquillizziamo, così da poter continuare la nostra vita di sempre. Ci mostri la serietà della nostra responsabilità, il pericolo di essere trovati, nel Giudizio, colpevoli e infecondi. Fa’ che non ci limitiamo a camminare accanto a te, offrendo soltanto parole di compassione. Convertici e donaci una nuova vita; non permettere che, alla fine, rimaniamo lì come un legno secco, ma fa’ che diventiamo tralci viventi in te, la vera vite, e che portiamo frutto per la vita eterna (cfr. Gv 15, 1-10). Imádság Urunk,te a bűnbánatról szóltál a síró asszonyoknak, valamint az ítélet napjairól, amikor mi a te színed, a Világbíró színe elé kell, hogy álljunk. Te meghívsz, hogy kilépjünk a rossz elbanalizálásából, amellyel megnyugtatjuk magunkat, hogy békésen élhessünk tovább. Te megmutatod nekünk felelősségünk komolyságát, a veszélyt, hogy az ítéletnél bűnösnek és gyümölcstelennek találtatunk. Segíts, hogy ne pusztán siránkozva vagy szavakkal haladjunk melletted! Téríts meg bennünket, és adj nekünk új életet; ne engedd, hogy végül mint kiszáradt fa álljunk meg előtted, hanem inkább legyünk eleven ágak terajtad, aki az igaz szőlőtő vagy, és gyümölcsöt hozzunk az örök életre (vö. Jn 15,1-10)!

26. NONA STAZIONE Gesù cade per la terza volta Dal libro delle Lamentazioni. 3, 27-32 È bene per l’uomo portare il giogo fin dalla giovinezza. Sieda costui solitario e resti in silenzio, poiché egli glielo ha imposto; cacci nella polvere la bocca, forse c’è ancora speranza; porga a chi lo percuote la sua guancia, si sazi di umiliazioni. Poiché il Signore non rigetta mai. . . Ma, se affligge, avrà anche pietà secondo la sua grande misericordia. Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt A Siralmak könyvéből (3,27-32) Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva. Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; szája érjen le a földig. Talán még van remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal. Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. 

27. MEDITAZIONE Che cosa può dirci la terza caduta di Gesù sotto il peso della croce? Forse ci fa pensare alla caduta dell’uomo in generale, all’allontanamento di molti da Cristo, alla deriva verso un secolarismo senza Dio. Ma non dobbiamo pensare anche a quanto Cristo debba soffrire nella sua stessa Chiesa? A quante volte si abusa del santo sacramento della sua presenza, in quale vuoto e cattiveria del cuore spesso egli entra! Quante volte celebriamo soltanto noi stessi senza neanche renderci conto di lui! Quante volte la sua Parola viene distorta e abusata! Quanta poca fede c’è in tante teorie, quante parole vuote! Quanta sporcizia c’è nella Chiesa, e proprio anche tra coloro che, nel sacerdozio, dovrebbero appartenere completamente a lui! Quanta superbia, quanta autosufficienza! Quanto poco rispettiamo il sacramento della riconciliazione, nel quale egli ci aspetta, per rialzarci dalle nostre cadute! Tutto ciò è presente nella sua passione. Il tradimento dei discepoli, la ricezione indegna del suo Corpo e del suo Sangue è certamente il più grande dolore del Redentore, quello che gli trafigge il cuore. Non ci rimane altro che rivolgergli, dal più profondo dell’animo, il grido: Kyrie, eleison – Signore, salvaci (cfr. Mt 8, 25). Elmélkedés Mi az üzenete Jézus harmadik elesésének számunkra? Mi az ember általánosságban vett esésére gondoltunk, oly sokak bukására Krisztustól egy istentelen szekularizmusba. De nem kell-e arra is gondolnunk, hogy mennyit kell Krisztusnak elszenvednie Egyházában? Hányszor élnek vissza jelenlétének szent Szentségével, a szív mily ürességébe és gonoszságába lép be oly sokszor? Hányszor ünnepeljük csakis önmagunkat, s nem is fordítunk ügyet Reá? Hányszor forgatjuk ki szavait vagy élünk vissza velük? Mily kevés hit van oly sok elméletben, mennyi üres beszédet hallhatunk? Mennyi szenny van az Egyházban, és éppen azok között, akiknek a papságban egészen Őhozzá kellene tartozniuk? Mennyi gőg és önelégültség? Mily kevésbe vesszük a kiengesztelődés szentségét, amelyben Ő vár reánk, hogy felemeljen elesettségünkből? Mindez jelenvaló az Ő szenvedésében. A tanítványok árulása, Testének és Vérének méltatlan vétele, a Megváltó legégetőbb fájdalma kell, hogy legyen, amely szívének közepébe talál. Nem tehetünk mást, mint szívünk mélyéből hozzá kiáltani: Kyrie, eleison – Urunk, ments meg minket (vö. Mt 8,25).

28. Signore, spesso la tua Chiesa ci sembra una barca che sta per affondare, una barca che fa acqua da tutte le parti. E anche nel tuo campo di grano vediamo più zizzania che grano. La veste e il volto così sporchi della tua Chiesa ci sgomentano. PREGHIERA Ma siamo noi stessi a sporcarli! Siamo noi stessi a tradirti ogni volta, dopo tutte le nostre grandi parole, i nostri grandi gesti. Abbi pietà della tua Chiesa: anche all’interno di essa, Adamo cade sempre di nuovo. Con la nostra caduta ti trasciniamo a terra, e Satana se la ride, perché spera che non riuscirai più a rialzarti da quella caduta; spera che tu, essendo stato trascinato nella caduta della tua Chiesa, rimarrai per terra sconfitto. Tu, però, ti rialzerai. Ti sei rialzato, sei risorto e puoi rialzare anche noi. Salva e santifica la tua Chiesa. Salva e santifica tutti noi. Imádság Urunk, Egyházad sokszor egy süllyedő hajónak tűnik számunkra, amely már telve van vízzel és amely menthetetlenül léket kapott. Szántóföldeden több konkolyt látunk, mint búzát. Az Egyház beszennyezett ruhája és arca elrettent minket. Azonban mi magunk vagyunk azok, akik beszennyezik őt. MI magunk árulunk el Téged újra meg újra szavainkkal és viselkedésünkkel. Irgalmazz Egyházadnak: Őbenne is újra meg újra elbukik Ádám. Bukásunkkal Téged is a földre rántunk, és a sátán nevet, mert azt reméli, hogy Te ebből az esésből nem tudsz többet felkelni, hogy Te magad is legyőzöttként a földön maradsz, belevonva Egyházad esésébe. És Te mégis felkelsz. Te felkeltél – feltámadtál, és minket is újra fel tudsz emelni. Gyógyítsd és szenteld meg Egyházadat. Gyógyíts és szentelj meg minket.

29. DECIMA STAZIONE Gesù è spogliato delle vesti Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 33-36 Giunti a un luogo detto Gòlgota, che significa luogo del cranio, gli diedero da bere vino mescolato con fiele; ma egli, assaggiatolo, non ne volle bere. Dopo averlo quindi crocifisso, si spartirono le sue vesti tirandole a sorte. E sedutisi, gli facevano la guardia. Tizedik állomás: Jézus megfosztják ruháitól Szent Máté evangéliumából (27,33-36) Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetvemegosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték.

30. MEDITAZIONE Gesù viene spogliato delle sue vesti. Il vestito conferisce all’uomo la sua posizione sociale; gli dà il suo posto nella società, lo fa essere qualcuno. Essere spogliato in pubblico significa che Gesù non è più nessuno, non è nient’altro che un emarginato, disprezzato da tutti. Il momento della spoliazione ci ricorda anche la cacciata dal paradiso: lo splendore di Dio è venuto meno nell’uomo, che ora si trova lì, nudo ed esposto, denudato, e si vergogna. Gesù, in questo modo, assume ancora una volta la situazione dell’uomo caduto. Il Gesù spogliato ci ricorda il fatto che tutti noi abbiamo perso la “prima veste”, e cioè lo splendore di Dio. Sotto la croce i soldati tirano a sorte per dividersi i suoi miseri averi, le sue vesti. Gli evangelisti lo raccontano con parole tratte dal Salmo 22, 19 e ci dicono così quel che Gesù dirà ai discepoli di Emmaus: tutto è accaduto “secondo le Scritture”. Qui niente è pura coincidenza, tutto quel che accade è racchiuso nella Parola di Dio e sostenuto dal suo divino disegno. Il Signore sperimenta tutti gli stadi e i gradi della perdizione degli uomini, e ognuno di questi gradi è, in tutta la sua amarezza, un passo della redenzione: è proprio così che egli riporta a casa la pecorella smarrita. Ricordiamoci anche che Giovanni dice che l’oggetto del sorteggio era la tunica di Gesù, “tessuta tutta d’un pezzo da cima a fondo” (Gv 19, 23). Possiamo considerarlo un accenno alla veste del sommo sacerdote, la quale era “tessuta da un unico filo”, senza cuciture (Fl J a III 161). Costui, il Crocifisso, è infatti il vero sommo sacerdote. Elmélkedés Jézust megfosztják ruháitól. A ruha kijelöli az ember társadalmi állását; ez tagozza be őt a társadalomba, teszi őt valakivé. A nyilvános lecsupaszítás azt jelenti, hogy Jézus immár semmi – egy kitaszított, akit a megvetés prédájául vetettek. A lecsupaszítás pillanata a Paradicsomból való kiűzetésre emlékeztet bennünket: Isten ragyogása lehullott az emberről, egyszerre meztelenül és kitaszítva találja magát, lecsupaszítva és szégyenben.Jézusily módon még egyszer magára veszi az elesett ember helyzetét. A ruháitól megfosztott Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy mi mindannyian elvesztettük az „első ruhát”, vagyis Isten ragyogását. A kereszt alatt a katonák sorsot vetnek szegényes vagyonára,ruhájára. Az evangelisták a 22. zsoltár 19. versével beszélik el ezt az eseményt, s azt mondják nekünk, amit Jézus feltámadása után majd az emmauszi tanítványoknak fog mondani: mindennek meg kellett történnie, „az Írás szerint”. Itt semmi sem puszta véletlen, mindez már rejtve benne foglaltatik Isten Szavában és hordoztatik az ő isteni gondolatában. Az Úr keresztülhalad az emberi elveszettség minden állomásán és lépcsőfokán, és mindezen lépcsőfokok a maguk keserűségében mégis a Megváltás egy lépését jelentik: Jézus éppen így vezeti haza az elveszett bárányt. Még arra is emlékeznünk kell, hogy János szerint a sorsvetés tárgya Jézus köntöse volt, amely varratlan volt, egy darabból szőve (19,23). Ebben egy utalást vélhetünk felfedezni a főpap ruhájára, amely „egyetlen fonálból lett fonva”, varrás nélkül (Flavius Josephus a III 161). Ő, a Megfeszített, valóban főpap

31. ORAZIONE Signore Gesù, sei stato spogliato delle tue vesti, esposto al disonore, espulso dalla società. Ti sei caricato del disonore di Adamo, sanandolo. Ti sei caricato delle sofferenze e dei bisogni dei poveri, coloro che sono espulsi dal mondo. Ma proprio così compi la parola dei profeti. Proprio così tu dai significato a ciò che appare privo di significato. Proprio così ci fai riconoscere che tuo Padre tiene nelle sue mani te, noi e il mondo. Donaci un profondo rispetto dell’uomo in tutte le fasi della sua esistenza e in tutte le situazioni nelle quali lo incontriamo. Donaci la veste di luce della tua grazia. Imádság Úr Jézus, megfosztottak ruháidtól, megszégyenítettek és kitaszítottak a társadalomból. Te hordozod Ádám szégyenét, és meggyógyítod azt. Te hordozod a világból kitaszított szegények szenvedését és szükségét. Ám éppen így töltöd be a próféták szavát. Éppen így hozol értelmet a látszólagos értelmetlenségbe. Éppen így mutatod meg, hogy Atyád Téged, minket és az egész világot a kezeiben tartja. Adj nekünk tiszteletet az emberrel szemben, léte minden szakaszában és helyzetében, amelyben vele találkozunk! Add meg nekünk kegyelmed fény-ruháját!

32. UNDICESIMA STAZIONE Gesù è inchiodato sulla Croce Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 37-42 Al di sopra del suo capo, posero la motivazione scritta della sua condanna: “ Questi è Gesù, il re dei Giudei”. Insieme con lui furono crocifissi due ladroni, uno a destra e uno a sinistra. E quelli che passavano di là lo insultavano scuotendo il capo e dicendo: “Tu che distruggi il tempio e lo ricostruisci in tre giorni, salva te stesso! Se tu sei Figlio di Dio, scendi dalla croce!”. Anche i sommi sacerdoti con gli scribi e gli anziani lo schernivano: “Ha salvato gli altri, non può salvare se stesso. È il re d’Israele, scenda ora dalla croce e gli crederemo”. Tizenegyedik állomás: Jézus a keresztre szegezik Szent Máté evangéliumából (27,37-42) Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

33. MEDITAZIONE Gesù è inchiodato sulla croce. La sindone di Torino ci permette di avere un’idea dell’incredibile crudeltà di questa procedura. Gesù non beve la bevanda anestetizzante offertagli: coscientemente prende su di sé tutto il dolore della crocifissione. Tutto il suo corpo è martoriato; le parole del Salmo si sono avverate: “Ma io sono verme, non uomo, infamia degli uomini, rifiuto del mio popolo” (Sal 22, 7). “Come uno davanti al quale ci si copre la faccia, era disprezzato… Eppure egli si è caricato delle nostre sofferenze, si è addossato i nostri dolori” (Is 53, 3s). Fermiamoci davanti a questa immagine di dolore, davanti al Figlio di Dio sofferente. Guardiamo a lui nei momenti della presunzione e del godimento, in modo da imparare a rispettare i limiti e a vedere la superficialità di tutti i beni puramente materiali. Guardiamo a lui nei momenti di calamità ed angustia, per riconoscere che proprio così siamo vicini a Dio. Cerchiamo di riconoscere il suo volto in coloro che tenderemmo a disprezzare. Dinanzi al Signore condannato, che non volle usare il suo potere per scendere dalla croce, ma piuttosto sopportò la sofferenza della croce fino alla fine, può affiorare un altro pensiero ancora. Ignazio di Antiochia, incatenato egli stesso per la sua fede nel Signore, elogiò i cristiani di Smirne per la loro fede incrollabile: dice che erano, per così dire, inchiodati con la carne e il sangue alla croce del Signore Gesù Cristo (1, 1). Lasciamoci inchiodare a lui, non cedendo a nessuna tentazione di staccarci e di cedere alle beffe che vorrebbero indurci a farlo. Elmélkedés Jézust a keresztre szögezik. A torinoi lepel megmutatja nekünk eme kivégzési mód hallatlan kegyetlenségét. A felajánlott fájdalomcsillapító italból Jézus nem iszik: A keresztrefeszítés teljes gyötrelmét tudatosan vállalja fel.Egész testét összetörték; a Zsoltár szavai valóra váltak: „Féreg vagyok, nem ember, a nép szégyene, akit mindenki megvet” (Zsolt 22,7). „Megvetett volt, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat … a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,3k).Álljunk meg a szenvedés e képe, a szenvedő Istenfiú előtt. Tekintsünk reáaz önelégültség és az örömhajhászás óráiban, hogy megtanuljuk a határok betartását, a pusztán anyagi javak felszínességének belátását. Tekintsünk reá a szükséges a megpróbáltatás pillanataiban, hogy felismerjük, hogy éppen így Isten közelségében vagyunk. Próbáljuk meg felismerni arcát azokban, akiket meg szeretnénk vetni. A megvádolt Úr előtt, aki nem akarta arra használni hatalmát, hogy leszálljon a keresztről, hanem a Kereszt fájdalmát egészen a legvégsőkig átszenvedte, még egy gondolat eszünkbe juthat. Antiochiai Ignác, aki maga is az Úrért bilincsekbe lett verve, dicsérte a szmirnaiakat megrendíthetetlen hitük miatt: Húsukban és vérükben mintha az Úr Jézus Krisztus keresztjére lettek volna felszögezve (1,1). Engedjük magunkat felszögeztetni Jézusra, és ne engedjünk semmilyen kísértésnek, amely el akar oldani bennünket Tőle és a gúnynak, amely be akarja ezt beszélni nekünk. .

34. PREGHIERA Signore Gesù Cristo, ti sei fatto inchiodare sulla croce, accettando la terribile crudeltà di questo dolore, la distruzione del tuo corpo e della tua dignità. Ti sei fatto inchiodare, hai sofferto senza fughe e senza compromessi. Aiutaci a non fuggire di fronte a ciò che siamo chiamati ad adempiere. Aiutaci a farci legare strettamente a te. Aiutaci a smascherare quella falsa libertà che ci vuole allontanare da te. Aiutaci ad accettare la tua libertà “legata” e a trovare nello stretto legame con te la vera libertà. Imádság Úr Jézus Krisztus, te hagytad magad felszögezni a keresztfára, és magadra vállaltad ennek a szenvedésnek rémisztő kegyetlenségét, tested és méltóságod elpusztítását. Engedted, hogy odaszögezzenek Téged, kibúvók és kompromisszumok nélkül szenvedtél. Segíts, hogy ne meneküljünk az elől, ami kiméretik reánk! Segíts, hogy szorosan hozzád kötődjünk! Segíts, hogy átlássunk azon a hamis szabadságon, amely el kar bennünket űzni Tőled! Segíts, hogy elfogadjuk a Te „kötött” szabadságodat, és a hozzád való erős kötődésben megtaláljuk az igazi szabadságot.

35. DODICESIMA STAZIONE Gesù muore sulla Croce Dal Vangelo secondo Giovanni. 19, 19-20Pilato compose anche l’iscrizione e la fece porre sulla croce; vi era scritto: “Gesù il Nazareno, il re dei Giudei”. Molti Giudei lessero questa iscrizione, perché il luogo dove fu crocifisso Gesù era vicino alla città; era scritta in ebraico, in latino e in greco. Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten Szent János evangéliumából (19,19-20) Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.

36. Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 45-50.54 Da mezzogiorno fino alle tre del pomeriggio si fece buio su tutta la terra. Verso le tre, Gesù gridò a gran voce: “Elì, Elì, lemà sabactàni?”, che significa: “Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?”. Udendo questo, alcuni dei presenti dicevano: “Costui chiama Elia”. E subito uno di loro corse a prendere una spugna e, imbevutala di aceto, la fissò su una canna e così gli dava da bere. Gli altri dicevano: “Lascia, vediamo se viene Elia a salvarlo!”.E Gesù, emesso un alto grido, spirò. Il centurione e quelli che con lui facevano la guardia a Gesù, sentito il terremoto e visto quel che succedeva, furono presi da grande timore e dicevano: “Davvero costui era Figlio di Dio!”. Szent Máté evangéliumából (27,45-50.54) A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egynádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták

37. MEDITAZIONE Sopra la croce di Gesù – nelle due lingue del mondo di allora, il greco e il latino, e nella lingua del popolo eletto, l’ebraico – c’è scritto chi è: il Re dei Giudei, il Figlio promesso di Davide. Pilato, il giudice ingiusto, è diventato profeta suo malgrado. Davanti all’opinione pubblica mondiale viene proclamata la regalità di Gesù. Gesù stesso non aveva accettato il titolo di Messia, in quanto avrebbe richiamato un’idea sbagliata, umana, di potere e di salvezza. Ma adesso il titolo può stare scritto lì pubblicamente sopra il Crocifisso. Egli così è davvero il re del mondo. Adesso è davvero “innalzato”. Nella sua discesa egli è salito. Ora ha radicalmente adempiuto al mandato dell’amore, ha compiuto l’offerta di se stesso, e proprio così egli ora è la manifestazione del vero Dio, di quel Dio che è l’amore. Ora sappiamo chi è Dio. Ora sappiamo com’è la vera regalità. Gesù prega il Salmo 22, che comincia con le parole: “Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?” (Sal 22, 2). Assume in sé l’intero Israele sofferente, l’intera umanità sofferente, il dramma dell’oscurità di Dio, e fa sì che Dio si manifesti proprio laddove sembra essere definitivamente sconfitto e assente. La croce di Gesù è un avvenimento cosmico. Il mondo si oscura, quando il Figlio di Dio subisce la morte. La terra trema. E presso la croce ha inizio la Chiesa dei pagani. Il centurione romano riconosce, capisce che Gesù è il Figlio di Dio. Dalla croce egli trionfa, sempre di nuovo. Elmélkedés Jézus keresztje fölött írva áll az akkori két világnyelven – latinul és görögül – illetve a választott nép nyelvén – héberül –, hogy ki is ő: a zsidók királya, Dávid megígért fia. Pilátus, az igazságtalan bíró, akarata ellenére prófétává lett. A világ nyilvánossága előtt kihirdetésre kerül Jézus királysága. Jézus maga nemfogadta el a messiási címet, mert az egy hatalomról és a megszabadításról alkotott hamis – emberi – a képet hívottelő. Azonban most ott állhat nyilvánosan a cím – a Megfeszített fölött. Ő így valóban a világ Királya. Most valóban „felmagasztaltatott”. Alászállásában felemelkedett. Most töltötte be radikálisan a szeretet megbízatását, teljesen odaadta önmagát, és éppen így Ő most az igaz Isten megnyilatkozása, Istené, aki a Szeretet. Most már tudjuk, kicsoda Isten. Most már tudjuk, hogy is néz ki a valódi királyság. Jézus a 22. zsoltárt imádkozza, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…” (Zsolt 22,2). Magába veszi az egész szenvedő Izraelt, az egész szenvedő emberiséget, Isten hiánya sötétségének drámáját, és így ott mutatja fel Istent, ahol végképp legyőzöttnek és távollévőnek tűnik. Jézus keresztje érdekes esemény. A világ elsötétedik, amikor Isten Fia elszenvedi a halált. A föld megremeg. A kereszten pedig kezdetét veszi a pogányokból való Egyház. A római százados felismeri, megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. A keresztről győz Jézus – mindig újra

38. PREGHIERA Signore Gesù Cristo, nell’ora della tua morte il sole si oscurò. Sempre di nuovo sei inchiodato sulla croce. Proprio in quest’ora della storia viviamo nell’oscurità di Dio. Per la smisurata sofferenza e la cattiveria degli uomini il volto di Dio, il tuo volto, appare oscurato, irriconoscibile. Ma proprio sulla croce ti sei fatto riconoscere. Proprio in quanto sei colui che soffre e che ama, sei colui che è innalzato. Proprio da lì hai trionfato. Aiutaci a riconoscere, in quest’ora di oscurità e di turbamento, il tuo volto. Aiutaci a credere in te e a seguirti proprio nell’ora dell’oscurità e del bisogno. Mostrati di nuovo al mondo in quest’ora. Fa’ che la tua salvezza si manifesti. Imádság Úr Jézus Krisztus, halálodkor a nap elsötétedett. Mindig újra a keresztre szögeznek Téged. A történelemnek ebben az órájában éppen Isten hiánya sötétségében élünk. A szenvedés és az emberi gonoszság túláradása mögött Isten arca, a Te arcod homályosnak, felismerhetetlennek tűnik. Ám éppen a kereszten ismertetetted meg magadat. Éppen mint szenvedő és mint minket szerető vagy te a Felmagasztalt. Éppen onnan, a keresztről győztél. Segíts, hogy a sötétségnek és a zavarnak ebben az órájában felismerjük arcodat! Segíts, hogy higgyünk neked és kövessünk Téged a sötététségnek és a szükségnek éppen eme óráiban! Mutasd meg magad újra a világnak ebben az órában! Ragyogtasd fel fölénk üdvösségedet!

39. TREDICESIMA STAZIONE Gesù è deposto dalla Croce e consegnato alla Madre Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 54-55 Il centurione e quelli che con lui facevano la guardia a Gesù, sentito il terremoto e visto quel che succedeva, furono presi da grande timore e dicevano: “Davvero costui era Figlio di Dio!”. C’erano anche là molte donne che stavano a osservare da lontano; esse avevano seguito Gesù dalla Galilea per servirlo. Tizenharmadik állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik Szent Máté evangéliumából (27,54-55) A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, ésgondoskodtak róla. 

40. MEDITAZIONE Gesù è morto, il suo cuore viene trafitto dalla lancia del soldato romano e ne escono sangue e acqua: misteriosa immagine del fiume dei sacramenti, del Battesimo e dell’Eucaristia, dai quali, in forza del cuore trafitto del Signore, rinasce, sempre di nuovo, la Chiesa. A lui non vengono spezzate le gambe, come agli altri due crocifissi; così egli si manifesta come il vero agnello pasquale, al quale nessun osso deve essere spezzato (cfr. Es 12, 46). E ora che tutto è stato sopportato, si vede che egli, nonostante tutto il turbamento dei cuori, nonostante il potere dell’odio e della vigliaccheria, non è rimasto solo. I fedeli ci sono. Sotto la croce c’erano Maria, sua Madre, la sorella di sua Madre, Maria, Maria di Màgdala e il discepolo che egli amava. Ora arriva anche un uomo ricco, Giuseppe d’Arimatèa: il ricco trova come passare per la cruna di un ago, perché Dio gliene dona la grazia. Seppellisce Gesù nella sua tomba ancora intatta, in un giardino: dove viene sepolto Gesù il cimitero si trasforma in giardino, nel giardino dal quale era stato cacciato Adamo quando si era staccato dalla pienezza della vita, dal suo Creatore. Il sepolcro nel giardino ci fa sapere che il dominio della morte sta per finire. E arriva anche un membro del sinedrio, Nicodèmo, al quale Gesù aveva annunciato il mistero della rinascita da acqua e da Spirito. Anche nel sinedrio, che aveva deciso la sua morte, c’è qualcuno che crede, che conosce e riconosce Gesù dopo che è morto. Sopra l’ora del grande lutto, del grande ottenebramento e della disperazione, sta misteriosamente la luce della speranza. Il Dio nascosto rimane comunque il Dio vivente e vicino. Il Signore morto rimane comunque il Signore e nostro Salvatore, anche nella notte della morte. La Chiesa di Gesù Cristo, la sua nuova famiglia, comincia a formarsi. Elmélkedés Jézus meghalt, szívét átszúrja a római katona lándzsája, s a sebből vér és víz ömlik ki: a szentségek áramának titok-teli ábrázolása ez, a keresztségé és az Oltáriszentségé, amelyekből – Jézus megnyitott szívének erejében –mindig újjászületik az Egyház. Csontjait nem törik meg, mint a két másik megfeszítettnek; így valódi húsvéti báránynak bizonyul, amelynek egy csontját sem volt szabad eltörni (Kiv 12,46). És most, hogy mindent elszenvedett, megmutatkozik, hogy Jézus a szív minden elbizonytalanodása, a gyűlölet és gyávaság minden hatalma ellenére sem maradt egyedül. Vannak hűségesek. A kereszt alatt ott állt Mária, az édesanyja, az ő nővére, Mária, Mária Magdolna és a tanítvány, akit szeretett. Most egy gazdag ember is érkezik – Arimateai József: A gazdag átjut a tű fokán, mert Isten megadja neki ehhez a kegyelmet. Eltemeti Jézust eddig még nem használt sírjába egy kertben: A temető, ahol Jézus eltemetik, kertté lesz – azzá a kertté, amelyből Ádám kiűzetett, amikor elszakította önmagát az élet teljességétől, Alkotójától. A kertben lévő sír tudtunkra adja, hogy a halál hatalma véget ér. A főtanács egy tagja érkezik, Nikodémus, akinek Jézus meghirdette a vízből és Szentlélekből való újjászületés titkát. Még a Jézust halálra ítélő testületben is van valaki, aki Őt holtában újra megismeri és megvallja. A nagy gyász, a nagy napfogyatkozás és reménytelenség órája fölött mégis ott áll titokzatosan a remény fénye. Az elrejtezett Isten mégis az élő és közeli Isten. A meghalt Úr mégis Urunk és Megmentőnk marad, még a halál éjszakájában is. Jézus Krisztus Egyháza, az Ő új családja, elkezd kialakulni

41. ORAZIONE Signore, sei disceso nell’oscurità della morte. Ma il tuo corpo viene raccolto da mani buone e avvolto in un candido lenzuolo (Mt 27, 59). La fede non è morta del tutto, il sole non è del tutto tramontato. Quante volte sembra che tu stia dormendo. Com’è facile che noi uomini ci allontaniamo e diciamo a noi stessi: Dio è morto. Fa’ che nell’ora dell’oscurità riconosciamo che tu comunque sei lì. Non lasciarci da soli quando tendiamo a perderci d’animo. Aiutaci a non lasciarti da solo. Donaci una fedeltà che resista nello smarrimento e un amore che ti accolga nel momento più estremo del tuo bisogno, come la Madre tua, che ti avvolse di nuovo nel suo grembo. Aiutaci, aiuta i poveri e i ricchi, i semplici e i dotti, a vedere attraverso le loro paure e i loro pregiudizi, e a offrirti la nostra capacità, il nostro cuore, il nostro tempo, preparando così il giardino nel quale può avvenire la risurrezione. Imádság Urunk, Te alászálltál a halál éjszakájába. Azonban holttestedre jóságos kezek viselnek gondot, és vászonba takarják (Mt 27,59). A hit nem halt meg teljesen, a nap nem nyugodott le egészen. Mily sokszor tűnik úgy, hogy alszol. Mily könnyen fordulunk el mi, emberek, és mondjuk: Isten meghalt. Add, hogy a sötétség óráiban felismerjük, hogy Te mégis itt vagy. Ne hagyj minket egyedül, amikor elcsüggednénk. Segíts, hogy mi se hagyjunk egyedül Téged. Add nekünk a hűséget, amely kitart a zavarodottságban is, és a szeretetet, amely éppen a legnagyobb szükségedben átfog Téged, miként Anyád is most még egyszer ölébe rejtett Téged. Segíts minket, segítsd a szegényeket és gazdagokat, egyszerűeket és okosakat, hogy átlássanak félelmeiken és előítéleteiken, és hogy képességeinket, szívünket felajánljuk Neked, így előkészítve a kertet, amelyben megtörténhet a feltámadás!

42. QUATTORDICESIMA STAZIONE Gesù è deposto nel sepolcro Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 59-61 Giuseppe, preso il corpo di Gesù, lo avvolse in un candido lenzuolo e lo depose nella sua tomba nuova, che si era fatta scavare nella roccia; rotolata poi una gran pietra sulla porta del sepolcro, se ne andò. Erano lì, davanti al sepolcro, Maria di Màgdala e l’altra Maria. Tizennegyedik állomás: Jézus testét a sírba helyezik Szent Máté evangéliumából (27,59-61) József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 

43. MEDITAZIONE Gesù, disonorato e oltraggiato, viene deposto, con tutti gli onori, in un sepolcro nuovo. Nicodèmo porta una mistura di mirra e di aloe di cento libbre destinata a emanare un prezioso profumo. Ora, nell’offerta del Figlio, si rivela, come già nell’unzione di Betània, una smisuratezza che ci ricorda l’amore generoso di Dio, la “sovrabbondanza” del suo amore. Dio fa generosamente offerta di se stesso. Se la misura di Dio è la sovrabbondanza, anche per noi niente dovrebbe essere troppo per Dio. È quel che Gesù stesso ci ha insegnato nel discorso della montagna (Mt 5, 20). Ma bisogna ricordare anche le parole di san Paolo su Dio, che “diffonde per mezzo nostro il profumo della conoscenza di Cristo nel mondo intero. Noi siamo infatti… il profumo di Cristo” (2 Cor 2, 14s). Nella putrefazione delle ideologie, la nostra fede dovrebbe essere di nuovo il profumo che riporta sulle tracce della vita. Nel momento della deposizione comincia a realizzarsi la parola di Gesù: “In verità, in verità, vi dico: se il chicco di grano caduto in terra non muore, rimane solo; se invece muore, produce molto frutto” (Gv 12, 24). Gesù è il chicco di grano che muore. Dal chicco di grano morto comincia la grande moltiplicazione del pane che dura fino alla fine del mondo: egli è il pane di vita capace di sfamare in misura sovrabbondante l’umanità intera e di donarle il nutrimento vitale: il Verbo eterno di Dio, che è diventato carne e anche pane, per noi, attraverso la croce e la risurrezione. Sopra la sepoltura di Gesù risplende il mistero dell’Eucaristia. Elmélkedés A meggyalázott és megszégyenített Jézust tisztelettel egy új sírba helyezik. Nikodémus száz fontnyi illatszert, mirrha és áloé keverékét hozza, amelyek értékes illatot árasztanak. Olyan ez, mint Jézus olajjal való megkenésekor Betániában – túlcsorduló mérték, amely a tékozló szeretetre, Isten szeretetének „túlcsordulására” emlékeztet bennünket, amely a Fiú odaadásában mutatkozik meg. Isten elpazarolja önmagát. Ha Istennek a túlcsordulás a mértéke, akkor számunkra sem lehetne semmi sem túl sok Istenért. Jézus maga is így tanított bennünket a hegyi beszédben (Mt 5,20). Azonban Pál szavára is gondolnunk kell, miszerint Isten „Krisztus ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk… Mert Krisztus jó illata vagyunk mi” (2Kor 2,14k). Az ideológiák rothadó szagában hitünknek mindig jó illatnak kell lennie, amely az élet nyomára vezet. A sírbahelyezés órájábanazonban mindenekelőtt Jézus szava kezd beteljesedni: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).Jézus elhalt búzaszemmé lett. Az elhalt búzaszemtől indul ki a nagy kenyérszaporítás, amely egészen a világ végéig tart: Ő az élet Kenyere, amely túlcsorduló mértékben az egész emberiség számára elegendő és táplálja azt. Az a Kenyér, amelyből az ember valóban él: Isten örök Igéje, amely testté és így kenyérré is lett értünk a kereszt és a feltámadás által. Jézus temetése fölött ott ragyog az Oltáriszentség titkának fénye

44. Signore Gesù Cristo, nella deposizione hai fatto tua la morte del chicco di grano, sei diventato il chicco di grano morto che produce frutto lungo il corso dei tempi, fino all’eternità. Dal sepolcro risplende in ogni tempo la promessa del chicco di grano, dal quale viene la vera manna, il pane di vita nel quale tu offri te stesso a noi. La Parola eterna, attraverso l’incarnazione e la morte, è diventata la Parola vicina: ti metti nelle nostre mani e nei nostri cuori affinché la tua Parola cresca in noi e produca frutto. PREGHIERA Tu doni te stesso attraverso la morte del chicco di grano, affinché anche noi abbiamo il coraggio di perdere la nostra vita per trovarla; affinché anche noi ci fidiamo della promessa del chicco di grano. Aiutaci ad amare sempre più il tuo mistero eucaristico e a venerarlo – a vivere veramente di te, Pane del cielo. Aiutaci a diventare il tuo “profumo”, a rendere percepibili le tracce della tua vita, in questo mondo. Come il chicco di grano si rialza dalla terra come stelo e spiga, così anche tu non potevi rimanere nel sepolcro: il sepolcro è vuoto perché lui – il Padre – non ti “abbandonò negli inferi, né la tua carne vide corruzione” (At 2, 31, Sal 16, 10 LXX). No, tu non hai visto la corruzione. Sei risorto e hai dato spazio alla carne trasformata nel cuore di Dio. Fa’ che possiamo rallegrarci di questa speranza e possiamo portarla gioiosamente nel mondo, fa’ che diventiamo testimoni della tua risurrezione. Imádság ÚrJézus Krisztus, sírbahelyezésedkor magadra vetted a búzaszem halálát, elhalt búzaszemmé lettél, amely gyümölcsöt hoz minden időkre, egészen az örökkévalóságig. Sírodból ragyog fel minden időkre a búzaszem ígérete, amelyből az igazi manna fakad – az élet Kenyere, amelyben Te önmagadat adod nekünk. Az örök Ige a megtestesülés és a halál által a közeli Igévé lett: Kezeinkbe és szívünkbe helyezed magad, hogy szavad bennünk növekedjék és gyümölcsöt hozzon. A búzaszem halála által adod oda magad, hogy nekünk is legyen bátorságunk elveszíteni az életünket, hogy így megnyerjük azt; hogy mi is rábízzuk magunkat a búzaszem ígéretére. Segíts, hogy eucharisztikus titkodat mind inkább szeressük és tiszteljük – valóban belőled, a mennyei Kenyérből éljünk! Segíts, hogy „jó illatoddá” váljunk, hogy így érezhetővé tegyük életed nyomát ebben a világban. Miként a búzaszem a földből gabonaszálba és kalászba szökken, úgy te sem maradhattál a sírban: A sír üres, mert Ő – az Atya– „nem hagy Téged az alvilágban, s testedet sem engedi át a romlásnak” (ApCsel 2,31; Zsolt 16,10 LXX). ). Nem, tested nem lett a romlásé. Feltámadtál, és helyet adtál a megváltozott testnek Isten szívében. Engedd, hogy örvendezzünk ennek a reménynek, s vidám szívvel vigyük azt el a világba! Add, hogy feltámadásod tanúi legyünk!

45. Le immagini della Via Crucis sono della, Scuola Veneta - Sec. XVIIICattedrale – Padova tratte dal sito del Vaticano, mentre le altre immagini del Santo Giovanni Paolo sono tratte liberamente dalla rete. Ideato da Anna Lollo