A kiválasztás

1. A kiválasztás I. Anatómiai ismeretek

2. A) A kiválasztórendszer felépítése • 2 vese – ren / nephros • 2 húgyvezeték – ureter • húgyhólyag / vesica urinaria • húgycső / urethra

4. Vesék: kétoldalt a gerincoszlop mellett, a jobb vese a máj miatt kissé lejjebb • metszete: - kívül: tok védi → - alatta: kéregállomány → - belső velőállomány: vesepiramisok alkot-ják → piramisok csúcsi része: papilla → veseüreg– sinus renalis: - kis vesekelyhek → - nagy vesekelyhek → - vesemedence: pelvis renalis / pyelon → ureter

6. húgyvezetékek: ~28-30 cm hosszú, 0,5 cm vastag izmos falú csövek → hátulról, ferdén érkeznek a húgyhólyagba • húgyhólyag: - belső nyálkahártyafelszín redőzött, kivéve egy háromszög alakú területet (3 csúcsa: húgyvezetékek benyílása, húgycső eredése) - falában simaizomréteg - alul erősebb körkörös izomrétegek: a nem akaratlagos záróizmokat alkotják

8. húgycső: női: 3-4 cm hosszú, hüvely elülső fala mentén fut le, hüvely előtt nyílik - áthalad a gáton: itt: akaratlagos záróizma – musculus sphincter urethrae férfi: ~20 cm hosszú; áthalad a prosztatán, közben fogadja az ondóvezetékek tartal-mát → gáton áthalad – itt: záróizom (m.sph.ur.) → hímvessző alsó barlangos testében halad végig

11. B) A vese finomszerkezete • működési egysége a nephron – ~1,5 millió / vese Részei: • vesetestecske: Malpighi-test: - hajszálérgombolyag (glomerulus) - Bowmann-tok: kettős fal • proximalis csatorna kanyarulatos rész → egyenes rész • → Henle-kacs le- és felszálló szára • distalis kanyarulatos csatorna • gyűjtőcsatorna (→ papillák) → kelyhekbe

14. II. Élettani ismeretek

15. 1. A vese szerepe • kiválasztószerep: - N-anyagcsere végtermékeket (urea, kreatinin, húgysav) - inaktivált hormonok egy részét - gyógyszereket és maradványaikat - xenobiotikumokat (biológiailag aktív, testidegen anyagok) - túl magas cc.-t elérő, normálisan nem kiválasztódó anyagcseretermékeket (glükóz, tejsav)

16. a testnedvek víz- és elektrolittartalmának, • az ozmotikus koncentrációnak, • a H+-koncentrációnak az állandóságát (légzéssel együtt) biztosítja • vérnyomás szabályozása: renin-szekréció • eritropoetintermelés (→ vvt-képzés) • trombopoetinképzés (kis mértékű) • kalcitriolképzés (végső lépése itt zajlik)

17. 2. A vese és a keringés • Autoreguláció: (egy tartományban) az általános vérnyomástól független a vérát-áramlása • szimpatikus vasoconstrictor tónus alap-szinten nagyon kis mértékű => nyugalmi véráramlása közel van a maximumhoz => nincs funkcionális hyperaemia (csak láz alatt növekszik egy kicsit)

18. vészhelyzetben (vérvesztés, hypoxia, emocionális izgalom (!)): szimpatikus érszűkítés óriási mértékben nőhet → kritikus mértékű véráramláscsökkenés a vesében

19. 3. A vese működése • napi szűrletmennyiség (felnőttben): ~180 liter → legnagyobb része visszaszívódik <= perctérfogat ~25%-a a vesék vérellá-tására esik • → napi vizeletmennyiség: 1-1,5 liter (extrém állapotokban: 0,5 – 12 liter) Működésének fő lépései: • filtráció (szűrés) • reabszorpció (visszaszívás) + szekréció (kiválasztás) • elimináció

20. Részletesebben: • afferens arteriola tágabb az efferensnél => vérnyomás kipréseli a glomerulus kapillárisfalán (fenesztrált típus) a plazmát; nagy molekulák (fehérjék) bennmaradnak! → szinte teljesen fehérjementes szűrlet = ultrafiltrátum képződik - összetevők: víz, ionok; kis méretű szerves molekulák: glükóz, aminosavak, urea, kreatinin, húgysav; kisebb fehérjék is átjutnak: enzimek, hormonok – chorionalis gonadotropin peptidhormon kimutatásán alapulnak a terhességi tesztek!

22. glomerulust kívülről a Bowmann-tok belső lemeze borítja → szűrlet bejut • → innen a tubulusrendszerben áramlik tovább • a tubulusrendszer kül. szakaszait eltérő alakú és működésű hámsejtek bélelik => eltérő anyagok visszaszívása (a): - víz: passzívan, ozmotikus gradienst követve – aquaporinokon keresztül - Na+ - Cl- - HCO3- - K+

23. - Ca2+ - glükóz - aminosavak - foszfát (reabszorpcióját a parathormon csökkenti) - urea (= karbamid; a fehérjeanyagcsere végterméke) • flitrált albumin visszavétele: endocytosis (b) • aktív szekréció (c): - húgysav - testidegen anyagok: gyógyszerek, festé-kek

24. Gyűjtőcsatornák szerepe: • vizelet végső - összetételének - térfogatának és - sav-bázis egyensúlyának beállítása • vízvisszaszívás • itt a vízpermeabilitás változtatható – ADH hatására megnő (egy másik típusú, nem konstitu-tív, a membránba reverzibilisen kihelyezhető aquapo-rinon keresztül) • aktív szekréciót végezhet: NH4+, H+, K+ • a hormonális szabályozás nagy része a gyűjtőcsatornákra hat

25. Ozmotikus diuresis: a tubulusok nagy vízpermeabilitása miatt a víz passzívan követi az oldott anyagok mozgását => ha a filtrátumban ozmotikusan aktív anyagok vannak → vizet visznek magukkal => vizelet V megnő = ozmotikus diuresis (diabetes mellitusban fellépő hyperglykae-mia egyik első jele)

26. 2 típusú nephron: rövid kacsú – hosszú kacsú: - rövid kacsúak (emberben: 85%): kérgi részben (esetleg a külső velőig érnek le) - hosszú kacsúak: belső velőből kanyaro-dik vissza a Henle-kacs hajtűkanyara • rövid kacsú nephronok: efferens artéria → peritubularis kapillárisokra ágazik • hosszú kacsúak: egyenes lefutású ereket: vasa recta rendszert képezik • Henle-kacsok szárai – gyűjtőcsatornák – vasa recta erek párhuzamosan futnak

29. A szerkezeti elrendezés teszi lehetővé a víz és a nátrium meghatározott mozgását: axialis ozmotikus gradienseket alakít ki • A párhuzamos csövecskék között vízszintesen mozognak a kül. anyagok

30. Kéregtől a papillákig nő az ozmotikus cc. – interstitiumban és a vasa rectában is – kialakítása: NaCl és az urea • => ozmotikus rétegzettség jön létre (a veseműködés alapja!) • Kialakító kulcstényezők: 1) Henle-kacs vastag felszálló ága: vízre impermeábilis! => jelentős NaCl-vissza-szívás, melyet nem kísér vízmozgás => egyre hígul a tubularis folyadék (interstitium töményebb lesz) => a vízre permeábilis szakaszokból (Henle-kacs leszálló vékony része) folyamatosan víz áramlik az interstitiumba

31. => mire a vastag felszálló szakaszhoz kerül a folyadék, már töményedik → ebből az emelkedett NaCl-cc.-ból juttatják ki a tubulussejtek a NaCl-t => az interstitium egyre töményebbé válik! Ez az ellenáramú sokszorozás mechaniz-musa.

33. 2) + Kiegészítő mechanizmus: a vasa recta rendszerének ellenáramú kicserélő mechanizmusa: a vérkeringés a kialakult ozmotikus réteg-ződést kimosná → a vasa recta viszont permeábilis vízre és NaCl-ra => összeté-tele kiegyenlítődik az interstitiummal → leáramló vér egyre hiperozmotikusabb lesz → a felszálló vér ellenkező irányú → átad a leszálló vérnek az oldott anyag-tartalmából (a leszálló pedig a víztartal-mából) = horizontális kicserélő áramok alakulnak ki; ez passzív, „automatikus” folyamat => a rétegződés nem mosódik ki

35. 3) az urea szerepe: distalis kanyarulatos csatorna + gyűjtőcső átjárhatatlanok ureára => a vízvisszaszívás miatt cc.-ja ↑ ADH hatására ureaszállító épül be a belső velő gyűjtő-csatorna-sejtek membránjába => ureakiáramlás az interstitiumba → a Henle-kacs azonos szinten levő szakaszába (vékony szegmentum) beléphet = ureakörforgás alakulhat ki a gyűjtőcső – Henle-kacs között => rétegződés => alacsony fehérjetartalmú étkezéskor a vese maximális vizeletkoncentráló képessége csökken

36. Fehérjék a vizeletben: - gyulladás miatt, genny - ondómaradék - Hemoglobin molekulatömege (-mérete) éppen a szűrhetőség határán van → súlyosabb hemolízis => a Hb megjelenik a szűrletben → vízvisszaszívás miatt cc.-ja egyre nő → kicsapódás → elzárja a tubulust => veseelégtelenség

37. 4. A Na+- és K+-kiválasztás hormonális szabályozása • A szervezet extracelluláris folyadékának térfogatát elsősorban a Na+-készlet szabja meg. • napi bevitel mennyisége kultúra- és egyénfüggő → az eltéréseket az ürítés kiegyenlíti • nagyon kis sóbevitel mellett is élhetünk, de hosszú távon keringési zavarokat okoz • a magas bevitel következményei kevésbé egyértelműek, de nem zárható ki mint a hypertensio létrejöttében szereplő tényező

38. nyugalmi napi Na+-veszteség ~95%: vesén át; ~4%: széklet; ~1%: verejték Szabályozó hormonok: • konzerválás: renin-angiotenzin, aldoszte-ron (és egyebek) • kiválasztás: pitvari natriuretikus peptid (ANP) • <= a szárazföldi evolúció során a só- és vízmegőrzés fontosabbnak bizonyult: egyedül az ANP véd a térfogattöblettel szemben

39. a) Renalis renin-angiotenzin rendszer: • Juxtaglomerularis apparátus (JGA) sejtjeiben termelődik: • a vesetubulus a distalis kanyarulatos csatornába való átmenetnél visszakanyarodik a glomerulushoz → itt a tubulussejtek sötét színűek: macula densa • a macula densa melletti afferens arteriola módosult simaizomsejtjei állítják elő a renint (→ májban termelődő angiotenzinogénből → angiotenzin I. → endothelsejtek: at.konvertáló enzim) → angiotenzin II. (ANG II)

43. Reninszekréció szabályozása: - veseátáramlás csökkenése / afferens ér nyomásesése - NaCl-cc. csökkenése a tubulusban (a macula densa sejtjei érzékelik) - JGA-t szimpatikus idegek aktiválják • az ANG II hatásai: - efferens ér szűkítése => filtráció ↓ (Na+- filtráció is) - Na+-visszaszívás fokozása (prox.tubulusban) - általános vasoconstrictio => érellenállás↑ => vérnyomás ↑

44. - mellékvesekéregben → aldoszteronter-me lés ↑ - ADH-termelés ↑ - szomjúságérzet kialakítása az agyban b) Mineralokortikoidok (mellékvesekéreg-ből); fő hormon az aldoszteron: - Na+-visszaszívás fokozása (gyűtjőcsatornák) - K+-szekréció ↑ - H+-szekréció ↑

45. c) Pitvari natriuretikus peptid: • a szív pitvarizomzata termeli • kiváltó: NaCl- és térfogattöbblet • hatásai: - afferens arteriola tágul => flitráció ↑ - Na+-visszaszívást ↓ (gyűjtőcsatorna) - Na+-konzerváló hormonok (renin, aldoszteron) szekrécióját ↓

46. 5. A vizeletelvezető rendszer: vizelettárolás és vizeletürítés • A vizelet a gyűjtőcsatornákból → vese-kelyhekbe → vesemedencébe → majd az ureterekbe érkezik • A húgyutakat (vesekelyhektől a húgycső végéig) különleges nyálkahártya béleli (urothelium): normálisan a vizelet minden komponensére impermeábilis • vizelettárolás képessége: continentia

47. Húgyvezetékek: • simaizomrétege → perisztaltika: automati-kus működés (beidegzés nélkül is működik → húgyvezetékátültetés) • átlagos vizeletképződési ütem → ritmikus perisztaltikus vizelettovábbítás: ingerképzés: vesekelyhek és vesemeden-ce határán speciális sejtek ritmikusan depolarizációs hullámokat keltenek → a hólyagig végighaladnak (nagyon nagy mértékű vizeletképzéskor folyamatosan áramlik a vizelet)

48. Húgyhólyag: • Néhány száz ml vizelet tárolási képessége (max. 500 ml) • belső sphincter izomzata nőkben kevésbé fejlett • Működés: V-növekedés a tágulóképessé-gének köszönhető: p-emelkedés nélkül tágul → elér egy határt: innen p gyorsan ↑ => vizelési inger → ha nincs lehetőség ürítésre => nagyon meredek p-emelkedés, fájdalom, vizelési kényszer

49. V = 250-300 ml => vizelési inger jelentke-zése - 400-450 ml: erős inger - 500-600 ml: fájdalom • continentia alatt: simaizomzatán gátló beidegzés => ellazult állapotban van; párhuzamosan a belső-külső sphincterek összehúzódnak - ürítéskor: ellentétesen: hólyagizomzat kontrahál; hólyagnyak + urethra záróizma ellazulnak; + hasizmok feszülhetnek

50. Húgycső: Szerepe: • Fő funkció: vizeletelcsurgás megakadályo-zása => sima- és harántcsíkolt izmai tónusosan összehúzottak - köhögés, tüsszentés, nevetés => hasüregi p↑ → rátevődik a hólyagra → a jól működő urethra ellenáll ennek is <= intraabdominalis p növekedésekor a ha-rántcsíkolt sphincter reflexes kontrakciója következik be • vizeletelvezetés • + férfiakban: ondókivezetés