110 likes | 248 Views
8. Tárló Időszak: 1849. szeptember 1. – 1849. október 4.
E N D
8. TárlóIdőszak: 1849. szeptember 1. – 1849. október 4. Az augusztus 3-án öt oszlopban végrehajtott támadás, ha a kitőzött célját nem is tudta teljes egészében megvalósítani, az osztrák csapatokat hátrálásra kényszerítette. A bekerítést alig elkerülő osztrák dandár Pozsonyig hátrált. Klapka a siker hatására tovább folytatta az előrenyomulást, bevonult Győrbe, ahol csapatait átszervezve egy újabb nagyszabású támadást tervezett. A főhadszintérről kapott lesújtó hírek hatására azonban csapatait visszarendelte a vár körzetébe. • Dr. Györffy István: Magyar Népi Hímzések – A cifraszűr (Reprint, Nap Kiadó, 2004. Az eredeti kiadás 1930-ban jelent meg.) • A komáromi magyar várőrség csapatai 1849. október 2-4. között kiürítik az erődöt. Vincenz Katzler litográfiája. Az „Armee-Bulletin” sorozat XLII. Lapja, 32x33,5 cm. • Francsics Károly visszaemlékezései Sajtó alá rendezte: Hudi József. (Pápai Református Gyűjtemények, 2001) • Hangodi László: Tapolca és Környéke 1848/49-ben I. • H. Szabó Lajos: Negyvennyolcas Emlékművek, Honvédsírok Veszprém Megyében. • Mert a haza kívánja 1848-49 Komáromi Dokumentumai Írta és szerkesztette Mácza Mihály. (Komárom, 1998) • H. Szabó Lajos: Somló környék részvétele az 1848/49. évi szabadságharcban (Pápa, 2003)
1. A cifraszűr (Reprint, Nap Kiadó, 2004, az eredeti kiadás 1930-ban jelent meg.)
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc bukását követő időszakban a magyaros ruhadarabok viselését nemzeti jellege miatt minden társadalmi réteg számára tiltották: így tilos volt a pásztorok számára a szűr viselése is. Az önkényuralmi Bach-korszak után, az 1850-es évek végétől egészen az 1867-es Kiegyezés időszakáig, a magyaros nemzeti identitás kifejezése a kultúra minden területének központi vezérelvévé vált. A cifraszűr reneszánszát élte, egyre jobban terjedt, már nemcsak a pásztorok, de a módosabb rétegek is viselték nemzeti elkötelezettségük jelzéseként. A képen a bakonyi cifraszűr két változata, a veszprémi és a somogyi látható. Az 1850-60-as években létezett a bakonyi cifraszűrnek egy speciális változata, az úgynevezett Garibaldi szűr, aki ezt hordta minden magyarázat nélkül segítséget kapott az Olaszországba jutáshoz, a hazafias érzelmű lakosságtól. Az 1930-as évek a cifraszűr utolsó fellángolását hozták, egyre inkább kezdett eltűnni a divatból, de a pásztoremberek viseletéből is. Cifraszűrt ma már Veszprém megyében és sajnos az országban is csak egy mester készít, Zalai Károly. (Bakonyjákó Úttörő u. 3.)
2. A komáromi magyar várőrség csapatai 1849. október 2-4. között kiürítik az erődöt. Vincenz Katzler litográfiája. Az „Armee-Bulletin” sorozat XLII. lapja. 32x33,5 cm.
Elérkezett 1849. október 2-a, a lelkeknek szomorú sötét nap, amikor Komáromban megkezdődött a fegyverletétel. A vénasszonyok nyara nem akart tudomást venni a honvédek szomorúságáról, vagy talán ép ellenkezőleg, fel akarta vidítani Őket, egy szebb jövő reményével? Nem tudjuk. Egy biztos, csodaszép őszi nap volt. Fényével bearanyozta a várat, a sáncokat, a csapatokat, megszépítve mindent, leginkább az elmúlt győztes csaták képét a katonák emlékében és egyben fájdalmasabbá téve a búcsút. 2-án az elsáncolt tábort védő csapatok fegyverletételére került sor. A hadrend jobbszárnyát a VIII. hadtesthez tartozó Janik hadosztály csapatai alkották, a 46. „Somogyi”, 57. „Komáromi”, 70. „Veszprémi”, a 71. „Pesti” honvédzászlóaljak, két század „Somogyi” vadász, egy hatfontos gyalogüteg, egy század Lehel huszár. A centrumban sorakozott fel a II. hadtest Rakovszky hadosztályának 25. „Pesti”, 48. „Szabolcsi”, 52/2 „Bocskai”, 56. „Zalai”, 39/1 Dom Miguel (114. honvéd) zászlóalja és egy 12 fontos nehéz üteg. A balszárnyat a Kosztolányi hadosztály alkotta, a 18. „Komáromi”, 37. „Komáromi”, 64. „Besztercei” és a Sándor gyalogság (108. honvéd) zászlóaljak egy 6 fontos gyalog és egy 6 fontos lovas ütege és itt állt a VIII. hadtest zenekara is. A felkelő nap első sugarai még a magyar zászlót simogatták a hídfőerődön, a lenyugvó nap azonban már a fekete-sárga császári zászlót találta a helyén, mikor bánatosan nyugovóra tért.
3. Francsics Károly visszaemlékezései Sajtó alá rendezte: Hudi József (Pápai Református Gyűjtemények, 2001). Francsics Károly (1804-1880) veszprémi borbélymester visszaemlékezéseinek 2. kötete. 1973-ban Vörös Károly „Kis kamarámban gyertyát gyújték” címmel rendezte sajtó alá az addig ismeretes 5 kötetet. Az addig ismeretlen helyen tartózkodó 2. kötet 1980-ban vált elérhetővé Jánosi Gusztáv (1841-1911) veszprémi kanonok örököseinek jóvoltából. A kötet javarészt ezt az anyagot dolgozza fel, amely érinti a szabadságharc időszakát is. A könyvből nem csak a veszprémi, Veszprém környéki katonai eseményekkel, de a szabadságharc mindennapjaival is megismerkedhetünk
4. Hangodi László: Tapolca és Környéke 1848/49-ben I. Miután az emberi emlékezet véges, rendszerint a nagyszülők koránál régebbre nemigen nyúlik vissza. Napjainkban pedig sajnos sok fiatal a nagyszüleiről is csak alig-alig valamit, vagy éppenséggel semmit sem tud. (Olyan, máskülönben értelmes fiatallal is találkoztam már, aki a saját édesanyja születési évét sem tudta megmondani.) Így a jelen munka - a szűkebb 1848/49-es történetét tárgyalva - nemcsak történeti értékkel bír, de a hazaszeretetre való nevelésben is része lehet, hiszen lapjain legalább részben olyan családok tagjai is szerepelnek, amelyeknek leszármazottjai ma is Tapolcán és környékén élnek, s nagyobb részüknek eddig bizonyára fogalmuk sem volt felmenőik szabadságharc alatti szerepléséről. A szerző, aki nem Tapolca szülötte, de diákkorát ott töltötte, s munkahelye ma is odaköti ehhez a városhoz, amelynek szeretete minden sorából érződik - úgy gondolom - sikeresen felelt meg céljának, új ismereteket adva tanítani, gazdagabbá tenni az Olvasót. (részlet a könyv ajánlójából)
5. H. Szabó Lajos: Negyvennyolcas Emlékművek, Honvédsírok Veszprém Megyében. A könyv célja világos; a Veszprém megyei jövő sivár lenne a benne rejlő tudnivalók tárgyi és hazafiúi ismerete nélkül. Köszönöm H. Szabó Lajosnak fáradhatatlanságát és kitartását az anyag összegyűjtésében és kiadásában. Tudom, hogy mindenki, aki forgatja e lapokat, örömét leli benne. Fontos azért, hogy örömét megossza majd szeretteivel, mert ez a könyv akkor tudja küldetését betölteni, ha minél többen olvassák. Tegyünk érte! (részlet a könyv ajánlójából)
6. Mert a haza kívánja 1848-49 Komáromi Dokumentumai Írta és szerkesztette: Mácza Mihály (Komárom, 1998)
7. H. Szabó Lajos: Somló környék részvétele az 1848/49. évi szabadságharcban (Pápa, 2003). Lakóhelyünk, szűkebb hazánk, a Somlókörnyék történelmének megismerése, a dicső múlt emlékeinek felkutatása az itt élő emberekben az utóbbi években belső paranccsá vált. A település és lakói tudják, hogy erkölcsi kötelességük megismerni lakóhelyük történetének minden mozzanatát, a jelentős személyiségek életét, mert csak így becsülhetik, s érthetik meg múltjukat, s állíthatják példaként azokat, akik közül sokan életüket adták ezért a földért. H. Szabó Lajos az országosan is ismert helytörténeti kutató, ebben a könyvében történelmünk legdicsőbb korszakát, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc somlókörnyéki eseményeit örökíti meg több évtizedes kutatásának eredményeként dicséretes alapossággal és szakszerűséggel. Példás vizsgálatában hiteles írásokra, dokumentumokra, a településeken személyesen felkutatott emlékekre, tárgyakra, sírokra, fejfákra hivatkozik. Könyve megidézi az egykori nemzetőröket, honvédeket, a sokáig megaláztatásban élő – ahogy írja „névtelen félisteneket”, akik hűségesek voltak e földhöz, a hazához. E kitűnő könyvvel a Somló környék irodalma tovább gazdagodott, s történelmünk e jeles korszaka válik mindannyiunk számára megismerhetővé. Ajánlom ezért e könyvet minden Somló környéki település lakosának. Remélem, hogy az általános iskolában e kor történelemóráin tanulóink is megismerik a névtelen és nevükön ismert dicső őseiket. Köszönet a szerzőnek, hogy felvállalta történelmünk e szeletének megidézését. Hiszem, hogy érzelmi és értelmi kötődést nyújt majd településünk 1848-as emlékeihez. Azt hiszem, hogy minden könyv megjelenése – amely szűkebb hazánkról, otthonunkról szól – ünnep az itt élők számára. Ez a könyv különösen az. Olvassák jogos büszkeséggel őseik dicső tetteit, hősi helytállásuk, hazafiságuk legyen példa mindennapi cselekedeteikben. (A könyv ajánlója) A kötet több, a 70. zászlóaljnál szolgálatot teljesített honvéddal foglalkozik, így többek között Kun Géza alezredessel, az alakulat parancsnokával.