Mennyi morfológia van a latin fonológiában?

1. Mennyi morfológia van a latin fonológiában? Cser András PPKE BTK – MTA Nyelvtud. Int.

2. A kérdés költői, hiszen: • A két terület határait különböző elméletekben máshogy húzzák meg • De ahol nem alkalmaznak merev szétválasztást, ott tipikusan sokminden van ezen a határterületen • morfológia-függő fonológiai szabályok • fonológia-függő morfológiai szabályok • Néhány ilyen jelenséget nézünk meg, amelyek valamilyen szempontból érdekesek

3. A szinkrón (deskriptív vagy elméleti) fonológiában a jelenségek kétféleképpen viszonyulnak a morfológiához: • nem érzékenyek → posztlexikális szabály (frázisszintű szabály) • (pl. magyar zöngésségi hasonulás, valósz. a latin l-velarizáció) • érzékenyek → lexikális szabály (tő- vagy szószintű szabály) • (pl. magyar a~á váltakozás, latin tt → s(s) fissus, lusus)

4. A diakrón fonológiában a második típus alapvetően nem létezik, a hangváltozások az elterjedt föltevések szerint „posztlexikálisan” indulnak, vagyis a fonetika közeléből Hogyan válnak „lexikálissá”? (Hogyan morfologizálódnak? Hogyan szűkül a tartományuk?) (Kruszewski (1881) Über die Lautabwechslung, Jakobson (1931) Prinzipien der historischen Phonologie, Kiparsky (1965) Phonological change, Bermúdez-Otero, R. & G. Trousdale (2012) Cycles and continua: on unidirectionality and gradualness in language change...)

5. Példa: a latin rotacizmus kérdése • Aktív fonológiai szabály-e még a klasszikus latinban?(Albright (2005), Gruber (2006), Embick (2010), Roberts (2012), Gorman (megj. előtt), Kiparsky (megj. előtt)) • Többek szerint már nem (Gorman megj. e., Baldi 1994, Saussure: Cours... ): • későbbi degeminációból származó s nem rotacizálódik (caussa > causa) • későbbi jövevényszavakon nem működik (basis) • analógiás kiegyenlítődés: honos ~ honoris→honor ~ honoris • De ezek a hangváltozást írják le, nem a (mai fogalmaink szerinti) fonológiai szabályt!

6. Példa: a latin rotacizmus kérdése • A lexikális fonológiai szabályokra jellemző, hogy morfológiailag specifikus környezetben lejátszódnak, másutt nem • se a causa, se a basis-típusnem kivétel, mert nem levezetett környezet, ugyanis itt nem toldalékolás következtében kerül két magánhangzó közötti környezetbe a s (ezt már korábban észrevették, Gorman megj. e., McCarthy 2003) • tehát ettől még a rotacizmus lehet szinkrón (lexikális) szabály: s → r / V__V

7. A morfológia felől nézve a műveletek / toldalékok kétféleképpen viszonyulnak a fonológiához: • amelyek áthághatják a nyelv fonológiai (elsősorban fonotaktikai) szabályait • pl. magyar -nak/nek • és amelyek nem • pl. magyar többes -k (analitikus vs. szintetikus, avagy tőszintű vs. szószintű morfológia) A latinban (és a görögben) mintha csak az utóbbi volna, bár vö. a **re-r- tilalmát (vs. per-Vr-), vagy a szóvégi -ps, -[ks] szekvenciákat

8. Fonológiailag kondicionált allomorfia: az igei végződések releváns allomorfiák az imperfectumban: -s, -t... ↔ -is, -it... (személyragok zöme) -ris ↔ -eris (Pass 2 Sing) -re ↔ -ere (Inf) -rē- ↔ -erē- (Coni. Praet.) -nt(ur) ↔ -unt(ur) (3 Plur) -nt- ↔ -ent- (Participium) -ē- ↔ -b- (Fut) -bā- ↔ -ēbā- (Praet.) -ā- ↔ -ē- (Coni.)

13. Néhány tanulság az imperfectumi allomorfiákból: • u-tövű igék nem alkotnak külön kategóriát • ha ezeket -uw-tövűeknek tekintjük, két legyet ütünk egy csapásra: (1) megmagyarázzuk, hogy miért viselkednek pont úgy, mint a msh-tövűek, és (2) az o-tövű igék hiányát kicsit általánosabban tudjuk leírni: nincsenek kerek mgh-ra végződő igetövek (ilyesmit már pedzegettek korábban: Solmsen (1897) Studien, Juret (1913) Dominance et résistance..., Moralejo (1991) Vocalis ante vocalem...) • (kivétel: fore) • A kétféle i-tövű ige nem két külön kategória • Az e- és az a-tövűek között marginális a különbség

14. Az -nt/-unt allomorfia általánosabban Mi van előtte? imperfectum-tő képző vagy (bővített) perfectum-tő -C (-uw!), -i, -ī -a, -e -C -V -unt -nt -unt -nt agunt, tribu[w]unt, capiunt, veniunt amant, vident amabunt, fuerunt amabant, amarent, fuerint, fuerant

15. Az -nt/-unt allomorfia általánosabban Mi van előtte? imperfectum-tő képző vagy (bővített) perfectum-tő -C (-uw!), -i, -ī -a, -e -C -V -unt -nt -unt -nt agunt, tribu[w]unt, capiunt, veniunt amant, vident amabunt, fuerunt amabant, amarent, fuerint, fuerant

16. Az -o/-m (és -or/-r) allomorfia Mi van előtte? imperfectum-tő képző vagy (bővített) perfectum-tő -C -V -o(r) -o(r) -m, -r amo(r), ago(r), video(r), venio... amabo(r), fuero amabam, amarem, fueram, fuerim, amem, amer, ferar

17. Az -o/-m (és -or/-r) allomorfia Mi van előtte? imperfectum-tő képző vagy (bővített) perfectum-tő -C -V -o(r) -o(r) -m, -r amo(r), ago(r), video(r), venio... amabo(r), fuero amabam, amarem, fueram, fuerim, amem, amer, ferar

18. ►Mindkét allomorfia esetében van egy teljesen egyértelmű fonológiai kondicionáltság, de azt megelőzik a morfológiai feltételek (ti. előbb kell megnézni, hogy milyen típusú tő van előtte, utána azt, hogy mire végződik)

19. bibliográfia Adamik Béla (2009) A latin nyelv története. Budapest: Argumentum. Albright, A. (2005) The morphological basis of paradigm leveling. In L. J. Downing, T. A. Hall & R. Raffelsiefen, eds., Paradigms in phonological theory, Oxford: OUP. 17–43 Baldi, Philip. (1994) Some thoughts on Latin rhotacism. General Linguistics 34:209–215. Bermúdez-Otero R. (2006) Diachronic phonology’, in: de Lacy (ed.), The Cambridge Handbook of Phonology. Cambridge: CUP, 497–518. Bermúdez-Otero, R. & G. Trousdale (2012) Cycles and continua: on unidirectionality and gradualness in language change. In Nevalainen & Traugott (eds). The Oxford handbook of the history of English. New York: Oxford University Press. 691–720 Embick, D. 2010. Localism versus globalism in morphology and phonology.Cambridge: MIT Press. Gorman, K (megj. előtt) Exceptions to rhotacism. Gruber, J F (2006)The prosodic domain of roots: Output oriented faithfulness in ClassicalLatin. Georgetown University Working Papers in Theoretical Linguistics 6:127–165. Juret, C. (1913) Dominance et résistance dans la phonétique latine. Heidelberg: Winter. McCarthy, John J. (2003) Comparative markedness. Theoretical Linguistics 29:1–51. Kiparsky, Paul (in press) Paradigm effects and opacity. Stanford, CA: CSLI. Moralejo, José-Luis (1991) Vocalis ante vocalem: corripitur an distrahitur? In: Coleman, Robert (ed.) New Studies in Latin Linguistics. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins, 35–45. Roberts, P. J. (2012). Latin rhotacism: A case study in the life cycle of phonological processes.Transactions of the Philological Society 110:80–93. Solmsen, F (1897) Studien zur lateinischen Lautgeschichte. Trübner.