Enkulturáció, szocializáció, nevelés, individualizáció, művelődés

1. Dr. Molnár Béla Ph.D. főiskolai docens Enkulturáció, szocializáció, nevelés, individualizáció, művelődés

2. Colere: művelni, lakni, gondot viselni, ápolni, megőrizni. Kultúra: az ember által megteremtett mesterséges környezet egésze, amely a társadalom vagy az azon belül élő csoportok életmódjára utal, és elsősorban az általuk követett normákból és a létrehozott anyagi javakból áll. Enkulturáció

3. - az ember állásfoglalásai és gondolatai, - erkölcsi normák és egyéb viselkedési minták, - emocionális önkifejezési formák, - szociális, jogi és politikai szervezetek, - gazdasági tevékenységformák, - a technika és alkotásai, - művészetek, tudományok, vallás, önálló társas tevékenységek (játék, sport, ünnepek...) - egyes intézmények összetett szimbólumrendszerei, formai megoldásai, technikái, az ezekkel összefüggő szokások, célok, divatok, tervek, amelyek emberré tesznek. Kultúra

4. A legátfogóbb tanulási folyamat, amelynek során az ember belenő a kultúrába, minden ember számára minden társadalomban elengedhetetlenül szükséges alapképességek elsajátítását jelenti, ami a társadalom által kialakított intézmények és tevékenységformák segítségével, mint nyelv, vallás, technika, művészet, sport, nevelés útján valósul meg. A nevelés a legfontosabb eszköz, hogy egy-egy társadalom kultúráját az egyénben reprodukálja, és azt az egyes generációk közvetítésével továbbörökítse. Enkulturáció

5. Az enkulturációs folyamat során az újszülött kultúrlénnyé válik, aki rendelkezik az emberre jellemző alapvető tulajdonságokkal (nyelv, értelem, erkölcs, szociokulturális sajátosságok), és amelynek eredményeként alkalmassá válik a kulturális életmód elsajátítására, képessé válik a társadalomba való beilleszkedésre. Enkulturáció

6. Szocializáció: kompatens társadalmi lénnyé válás, folyamat, mely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. Szocializáció

7. Mindezeket elsősorban a családban, szüleitől, rokonaitól, ismerőseitől kell elsajátítania, másodsorban pedig azokban az intézményekben (óvoda, iskola, nevelőotthon), amelyeket a társadalom kifejezetten ezzel a céllal hozott létre.

8. A szocializáció az enkulturáció részeként, a társadalmi lénnyé válás folyamatát jeleníti meg. Az anyanyelv elsajátítása kultúrlénnyé válást jelent, de van szocializációs aspektusa is, hiszen a nyelvet szociális és erkölcsi normákkal való összefüggésben sajátítja el. A társadalomra jellemző morális nyelvi kód elsajátítása szocializációs folyamat. Enkulturáció és szocializáció

9. „Nevelés alatt azokat a cselekvéseket értjük, amelyek által az emberek megkísérlik más emberek lelki diszpozícióinak bonyolult rendszerét valamely tekintetben tartósan javítani, vagy az értékesnek ítélt összetevőket megtartani, ill. a rossznak ítélt diszpozíciók létrejöttét megakadályozni.” (Brezinka 1978 In: Németh A) Nevelés

10. A nevelés tudatos, tervezett, szervezett, célorientált személyiségformáló tevékenység, amely rendszerint szakszerűen kiképzett nevelők irányításával és általában sajátos intézményi keretek között zajlik. Nevelés

11. A nevelés olyan célra irányuló, szervezett hatásrendszer, amely egyének és csoportok fejlesztését szolgálja, s amelyben az ember saját tevékenysége által elsajátítja a társadalmilag, történelmileg felhalmozott tapasztalatokat, kibontakoztatja legjobb adottságait, hajlamait. A nevelés a társadalmi lét velejárója, örök kategória. A nevelés a társadalom viszonyai által meghatározott, s e viszonyok változásaival együttjáró specifikus jegyeket hordoz magában, ezért a nevelés történelmi kategória is. Nevelés

12. Célirányos jellegű, A másik emberre ható tevékenység, Viszonylag tartós állapotot ér el, Nevelési tartalmakat, értékeket közvetít és teremt, Esetleges, azaz lehet sikeres v. sikertelen, A nevelési folyamatban az emberek a közvetítendő tartalmak által változnak, a tartalmak pedig az emberek által változnak, A nevelés mindig konkrét helyzetben történik, amelyet a környezet és a benne cselekvő emberek befolyásolnak, A nevelő és nevelés címzettjei bármilyen korú emberek lehetnek. A nevelés fogalmának jellemzői

13. A kultúrlénnyé válás egyén felől értelmezhető komponense, az énné, társadalmi vonatkozások és tevékenységek kontextusában történő önmagunkká válást jelent. Individuális tartalmak kibontakoztatásának a folyamata: ítélőképesség, önkontroll, felelősségtudat, kritikai képesség. Az egyén sokféle életforma-lehetőség, társadalmi – kulturális értékszempont, társadalmi igény és elvárás közül elfogad v. visszautasít. Ebben az értékválasztási folyamatban nyeri el az ember személyes, csak rá jellemző egyediségét, individualitását. Individualizáció

14. Művelődésre csak valamennyire iskolázott ember képes. A nevelésnek van művelődést megalapozó, segítő funkciója. Az ember az egyetlen élőlény, aki tudatosan foglalkozik saját képességeinek megújításával, és továbbfejlesztésével. Ez az értéknövelő aktivitás függ a - rendelkezésre álló időtől, - az önfejlesztő, önértéknövelő szándéktól. Művelődés

15. A művelődés a viszonylag kifejlett, érett személyiség kötetlen műveltséggyarapító, szabad választáson alapuló, kötetlen önfejlesztő önnevelő, önképző tevékenysége. A művelődés irányát az egyén érdeklődése, mélységét az egyéni képességek fejlettségi foka határozza meg. A művelődésnek nincs kívülről eleve meghatározott célja, tartalma. Eredménye: a műveltség, a világegész szerves és arányos gondolati, esztétikai elsajátítása. Művelődés