Szelíd szerelem

1. Szelíd szerelem Látványod nyugodni percre sem hagy.Csak nézlek. Nézlek. Gyönyörű vagy.Szemem tágra nyílt, nem tud betelni veled. Tétován indul útra a kezed. Hozzám ér. Int.És az érintés gerincem ívbe hajtja.Csókolj hát! Rajta! Ajkad, mint hűs patak.Csókolj! Csillapítsd szomjamat! Fond nyakam köré a karod. Súgd fülembe:éppúgy akarod a szerelmemet, ahogy én vágyom tiedet.Bújj hozzám! Borítson lángba tested,melyhez foghatót festő még nem festett,szobrász még meg nem alkotott,halandó meg nem álmodott.Nézlek. Kebleden kószál most szemem. Sóhajtva emelem kezem, ujjaimban tébolyult vágy remeg.

2. Megérintelek. Megfeszülsz. Érzem. Simogatlak, s nézem, ahogy tested reagál. Tenyerem időnként meg-megáll, hogy élvezze a gyöngédségminden gyötrelmes gyönyörét.Csodállak! Ámultan bámulok,nézem hibátlan alakod. Kecses derék, tökéletes csípő.Igazi, létező, földre szállt Istennő. Hódolok. Szép vagy. Kontrollom elhagy, a vágy már szinte fáj.Muszáj, hogy megízleljelek, hogy érezzem bőrödön nyelvemet.Csókollak. Előbb vállad, majd nyakad. Aztán ajkam útjába piciny füled akad.fél évszázada, hogy erre éhezem! Mámorba hullva élvezem,hogy csókom sóhajra kényszerít.

3. Lentebb csúszok. Nyak. Majd melleid. Egyikre kezem, másikra szám teszem.Nektárízétől elveszít eszem, Az imádat hatalmába kerít,lelkemre fátylat terít, melynek szerelemből szőtték szálait,hogy felszítsa a férfi vágyait.Egyre lejjebb tévedek. Kábulatba révedek, ahogy lassan elérem hasad. Szívem a gyönyörtől szinte meghasad.Már mindenem remeg. Lehetetlen betelni veled.Számba veszem tested minden gödrét, s dombjait.Végigcsókolom bársony bőrű combjaid,melyek lassan széjjelebb nyitódnak.Az érzések lényembe ivódnak. Nőiséged féltett titka szemem elé tárul, vágyad gyöngycseppje mindent elárul.Kívánsz. Akarsz. Vágysz rám.

4. Epedve indul útjára szám.kissé kinyújtom nyelvemet, s megérintelek.Összerándulsz, összerándulok. Felröppennek gyönyörsóhajok,kóstolom zamatod. Ízlelem. Hozzád képest a nektár íztelen.Ó, szegény tudatlan istenek, az ambrózia tiétek lehet,nekem nem kell! Nem bizony! Én csak Őt, csakis Őt akarom!Csókollak. ott. Nyelvem táncot jár. A szerelem táncát. És csak arra vár,hogy a felkorbácsolt gyönyör majd a csúcsra tör.Számban összpontosul most minden érzelem.Leírhatatlanul élvezem, hogy gyönyört adhatok neked,hogy megérezheted szerelmemet.

5. És most! A csoda! A lobbanás! Fékezhetetlen robbanás.Kitörsz. A csúcs. Szinte fáj, gyötör. Elindult hódító útjára a gyönyör.A kéj bilincsébe vert tested pihegve, lassacskán elernyed,lélegzeted szelídül, csitul, izmaid lazulnak, arcod kisimul.Én az átélt örömtől kábultan, elragadtatottan, ámultancsókolgatom tovább minden gyönyörűbbnél gyönyörűbb porcikád.Aztán mikor már teljes a nyugalom, s az ösztöneim újra én uralom, felnézek. S erőm ismét elhagy.Rádcsodálkozom: Milyen gyönyörű vagy!