Download
1 / 33
E N D
DERA PATAK PATAK DERA
. A vadkacsa tápláléka változatos, főleg magvakat,növényirészeket,gerincteleneket, apróhalakat ésebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29évetélt.Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekbőlés pehelytollakból készített fészkét. Sokszor mármárciuselején elkezdi rakni 9-13tojásbólálló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek. A vadkacsáról egy utcát neveztek elBudapest XVII. kerületében, aMadárdombon. FeketeIstván ifjúsági regényében a Vukban a vadkacsa neve Tás.Magyarországon nemvédett.
A kecskebéka mind a tavi, mind a kis tavi békák jellegzetességeivel rendelkezik, és rendkívül nagy változatosságot mutat színezetét és mintázatát tekintve. A legújabb kutatások szerint a különféle kromoszóma-mutációk miatt a fajkomplex tagjait morfológiai bélyegek alapján nem lehet elkülöníteni. Hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, bőre kevéssé rücskös. Hátsó, citromsárga foltos ugrólábai rendkívül hosszúak és erősek, akár a 10 centimétereshosszúságot is elérhetik. A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a víztől, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 méteres ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle ízeltlábúak, elsősorban repülő rovarok közül kikerülő áldozatát. Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehetővé teszi, hogy a talajba ássa be magát, de gyakrabban választja téli álma helyszínéül vizes élőhelye iszapját.
A kecskerák Közép-Európában nem honos, élelmezési célokra azonban betelepítették. A folyami rákhoz igen hasonló kecskerák csőrnyújtványa(rostrum) fogazott szélű, ollói feltűnően hosszúak, igen keskeny szárakkal. Az állat halvány sárgásszürke színű. A kecskerák mindenevő, táplálékát főleg férgek, csigák és kagylók alkotják, de egyéb állatokat, sőt dögöt is fogyaszt. A kecskeráknak nincs szabadon úszó lárvája. A lárvák már a petében szinte teljesen kész rákocskákká fejlődnek, és rövid idő múlva önálló életet kezdenek.
A vízisikló nagy területen, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig megtalálható északon egészen a 67° északi szélességi körig. A faj testfelépítése erőteljes, a nőstények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a nőstények gyakran 120 centiméteresek, sőt háborítatlan vidéken akár 1,5 méteres hosszt is elérhetik. A vízisikló színezete változatos: ormós pikkelyű háta zöldes- vagy kékesszürke. A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüllő lévén elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik, elsősorban különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, illetve a vizek szennyezése és a vizes élőhelyek pusztulása csökkenti a faj állományát. Természetes ellenségei is akadnak szép számmal: tojásait patkányok és kutyák, a kis siklókat halak és békák, a kifejlett egyedeket gázlómadarak, sünök fogyasztják előszeretettel.
A mocsári teknős csak a vízközelében él. Magyarországon elsősorban a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sűrűn benőtt erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Csak víz közelében él. A Dera patak lakosa is.
A fenékjáró küllő egész Európában előfordul, de folyamatos elterjedéséről nem beszélhetünk. Állományai szigetszerűen előfordulnak a magyarországifolyókban, patakokban, homokos vagy kavicsos aljzatú állóvizekben, csatornákban. Viszonylag gyakori, de visszaszorulóban lévő faj. A hal teste megnyúlt, oldalról és a hasi részen kissé lapított csaknem hengeres, faroknyele rövid, magas. Feje rövid, zömök,viszonylag magas szemei közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek, orra tömpe, szája alsó állású,vaskos.Szájszegletében 1-1 rövid bajuszszál van, amelyek visszahajtva legfeljebb a szem közepéig érnek. Pikkelyei nagyok,puhák,számuk 40-45 az oldalvonal mentén. Hátúszója 9-10, farok alatti úszója 8-9 sugarú; farokúszója villás. Garatfogai kétsorosak (2)2.5-5.3(2). A fenékjáró küllő testhossza 8-14 centiméter, legfeljebb 20 centiméter. E halfaj háta feketés, zöldes vagy kékes árnyalatú barna; oldalai szürkéssárgák enyhe ezüstös csillogással, az oldalvonal mentén 6-14 sötét vagy fekete folttal; hasa csillogóan fehér. Páratlan úszóin és a farok alatti úszón sötét pettyek vannak,amelyek csak erre a küllőfajra jellemzőek.
Sokféleképpen hasznosítható, jól alakítható keményfa. Az egyenes szálú, nagy átmérőjű rönkökből sokféle félkészterméket állítható elő. Minden szerszámmal jól megmunkálható: késeléssel, hámozással furnér készíthető belőle. Gőzöléssel jól hajlítható, a hajlított (például thonet) bútorok gyártásának legfontosabb alapanyaga. Gőzölés nélkül könnyen vetemedik. Nem időjárásálló; külső térben gombák és rovarok is károsíthatják.
Az egyes tölgyfajok az eocén időszak közepe után kezdtek kialakulni, amikor a kontinensvándorlás, majd az éghajlat jelentős átalakulásai (a jégkorszak eljegesedései és interglaciálisai) jelentősen átalakították a korábbi élőhelyeket, és elkezdődött a különböző ökológiai fülkéket elfoglaló tölgy populációk alkalmazkodása és genetikai sodródása. A kialakuló fajok géncseréje mindvégig folyamatos volt, amit jól mutat, hogy számos faj máig eredményesen keresztezhető. Leginkább a hegyvidékeken terjedt el: Európában 20–24 faj, ebből Magyarországon hét. Értékes, jól megmunkálható keményfa, de csak gőzölés után hámozható, faragható. Keskeny szíjácsa sárgásfehér, gesztjesárgásbarna. A legtöbb faj fáját kíméletesen kell szárítani, mert könnyen repedezik. Tartós ipari fa, amiből egyaránt készítenek bútorokat, hordókat, parkettát.
agyományosan törzsi szinten (Bryophyta néven) tárgyalták őket, a legtöbb új vizsgálat szerint azonban a mohák nem alkotnak monofiletikus csoportot (nincs kizárólagos közös ősük, ezért parafiletikusak). A filogenetikus értékelések szerint három „moha-vonalra” szokás osztani őket, amiket törzsi szinten szerepeltetnek. A mohák törzsfejlődése, evolúciós kapcsolatrendszere, a többi embriós növényhez való viszonyuk még nincsen teljesen feltárva. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható ezzel kapcsolatban: Több forrás szerint is a moha növények régies megnevezése: halápok, mohok illetve a latin muscus.
A patak legfőbb tápterülete a Pilis-tető – Dobogókő közötti térségben van.
A Pilis szebbnél szebb kirándulóhelyei, káprázatos kilátópontjai és vadregényes tájai között a Föld szívét jelentő Dobogókőt leszámítva talán a Dera-szurdok a legkülönlegesebb, mely nem csupán kalandos, kihívást jelentő túraútvonalával csábít. Olyan ritka kincseknek ad otthont, mint egy igazi búvópatak, a különféle földtörténeti korok kézzelfogható lenyomatai, valamint a különleges klímával és sajátos növényvilággal jellemezhető szurdokerdő. Keresd hát fel a völgyet te is egy napos tavaszi délután, és feledkezz bele pillanatok alatt!
A DeraPilisszentkereszti eredettel,Csobánka,Pomáz érintésével Szentendre alatt torkollik a Dunába.
A Dera patak Pomázi része nagyon elvan hanyagolva de civil szervezetek és önkéntesek megkezték a takaritását.
Pomázi Önkormányzat sikeresen pályázott a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illegális hulladéklerakók felszámolására kiírt pályázatán.
A Dera-patak áradása okozta a legtöbb problémát Pomázon 2010 tavaszán, a szélsőséges időjárásnak köszönhetően. Több mint 10 éve nem volt ekkora áradás a Dera-patakon, mint május 16-án, az esőzések következtében (1999-es árvízben 108 millió forintos kár keletkezett).
Tűzoltóságot fakidőlésekhez és szivattyúzások miatt riasztják. A patak szintjét folyamatosan figyelte a helyi polgárőrség is.
KÉSZÍTETTÉK: SZIKRA BÁLINT GILLINGER MÁRTON MELECSEK BENCE NAGY GYÖRGY
