Vizsgafelkészítő

1. Vizsgafelkészítő

2. Ismerősei körében, egy 28 éves fiatal nőben felmerül az öngyilkosság gondolata. A baráti körben beszélgetnek az esetről. Barátai kíváncsiak az Ön véleményére. Tájékoztassa barátait a felmerülő pszichológiai és etikai kérdésekről! • A tájékoztatás során az alábbi szempontokra térjen ki: a személyiségfejlődés állomásai, törvényszerűségei, a fejlődési szakaszok, értelmi, érzelmi, testi fejlődés, az öngyilkosság pszichológiai és etikai kérdései

3. Személyiség: Az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedésmintái, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák és a környezetével való interakciót befolyásolják. Jellemzők: -         a személyiség egy szerveződés, rendszer, egymással kölcsönhatásban álló elemek együttese. -         Akkor is jelen van, ha éppen nem aktív. -         egy személyiség egy aktív folyamat, Állandóan fejlődik, alakul, elválaszthatatlanul kötődik a fizikai testhez. -         a személyiség alkalmazkodik környezetéhez.

4. A személyiségfejlődés törvényei 1.  Transzfer törvény: ez a törvény az ésszerű szelektálódásra hívja fel a figyelmet, arra hogy a pedagógiai tevékenységekben a fontosat tanítsuk meg, de gondolkodva, alkotóan. Ennek a törvénynek vannak tartalmi és módszertani vonatkozása, mit, mennyit, milyen összefüggésben adjuk, hogy érdeklődést keltsen a tanuláshoz. 2.  Aktivitás törvénye: a pedagógiai elvet alapozza meg. A gyermek állandóan tettre kész, tevékeny, aktív. A nevelő dolga, hogy ennek az aktivitásnak pozitív tartalmat adjon, megfelelő irányt adjon. 3.   A rész- egész viszonyának törvénye: ez a törvény a pozitív pedagógia elvének pszichológiai megalapozása. Azaz a sikeres, az eredményesen fejleszthető tevékenység felől közelítsünk a személyiségfejlesztéshez.

5. 4.   A direkt és indirekt kölcsönhatásának törvénye:   ez a törvény a módszerek megválasztására hívja fel a figyelmet. Nem mindig a direkt, közvetlen hatás vezet célhoz. Előfordul, hogy egy indirekt hatás eredményesebb, pl. a sportban ügyetlen tanulót nem a sportolásra kényszerítéssel fejleszthetünk, hanem közvetve, kedvet ébresztve a sport iránt. 5.   Teljesség, vagy totalitás törvénye: a pedagógiai tevékenységben a személyi kapcsolatok fontosságát alapozza meg. Azaz egymással kölcsönhatásban lévő személyek közötti kapcsolatok jellegének, tartalmának, intenzitásának személyiségalakító szerepét, ill. ezek tudomásulvételének fontosságát.

6. A  személyiségfejlődés szakaszai, állomásai Freud szerint a fejlődés középpontjában a libidófejlődés (pszichoszexuális fejlődés) áll, a születéstől a felnőtté válásig 5 szakaszt különít el: 1.   Orális szakasz:    0-1 év, erogén zóna a száj, legfőbb öröm az evés, nyelés, rágás, köpés. Valódi erogén zónává akkor válik, ha függetlenedik a táplálék felvételétől, a megismerés szerve a száj, a szájba vétel öröme = birtoklás. 2.   Anális szakasz:    1-3 év, erogén zóna a végbélnyílás, a belek működése intenzív belső inger, visszatartás- elengedés dinamikája. A test feletti kontroll kialakulása (szobatisztaság)

7. 3.   Fallikus szakasz:   3-6 év, erogén zóna a nemi szerv, nemi szervek iránti érdeklődés, ödipusz komplexus = ellenkező nemű szülő iránti vonzalom, azonos neművel való rivalizálás, az agresszív fantáziákat bűntudat kíséri, szereti, a halálát kívánja (ambivalencia). 4.   Látencia szakasz:   6-serdülőkor, időleges ösztönnyugvás, érdeklődés a szülőktől a kortársakra, közösségek felé fordul, fontossá válik a teljesítmény, ismeretszerzés. 5.   Genitális szakasz:   serdülőkortól kezdődik, elsődleges örömforrás a kölcsönös genitális örömszerzés, a gyereknek önállósodnia kell, az ismét fellángoló ödipusz konfliktust azzal oldja meg, hogy megfelelő szexuális partnert választ.

8. A fejlődést meghatározó tényezők: 1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa. 2. Környezet: éghajlat, társadalmi-, gazdasági berendezkedése az országnak, személyes-, szociális: rokonság, ismeretség, barátságok 3. Nevelés: Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását ill. annak módját biztosítja.

9. Értelmi-érzelmi-testi fejlődés 1.  Prenatális fejlődés = méhen belüli, születés előtti  fejlődés Két szakasza:    - embrionális szakasz (1-3 hónap)                          - fötális szakasz  (3. hónaptól a születésig) 2.  Újszülöttkor:   a születéstől a 2. hónapig tart. A test 1/4 része a fej. Az izomzat fejletlen. A legfejlettebb a központi idegrendszernek a nyúltvelő és a gerincvelő része. Az újszülött csupán néhány feltétlen reflexszel születik (szopás, nyelés, légzés). A tapintási ingerekre érzékeny. 3.  Csecsemőkor:  meghatározó szerepe van a látásnak. Érzékszervi fejlődése gyorsabb, mint a mozgás fejlődése. Az agykéreg még eléggé fejletlen. Érzelmek fejlődése:  családtagokat, rokonokat felismeri, mások felé nem érdeklődő. 9-12 hónapos korában ellenséges magatartást mutat társaival szemben. 6 hónaposan képes megérteni a beszédet, 9. hónapos korától elmaradnak az ingerösszetevők. Megjelenik a szó gondolati síkon.

10. 4.  Kisgyermekkor:   a szocializáció folyamata felerősödik (társadalomba való beilleszkedés). Testi fejlődés: fokozatos önállóság, a fej 1/5 része a testnek, jellemző a kisgyermeki pocak, testmagasság kb.  1 m. Mozgás fejlődése: 1 év körül járnak. Fejlett a gesztikulációja, a mimikája. Én-tudat kialakulása:  a csecsemőknél az én és a külvilág 2 fonalon halad, a személyiség felfedezése egy másik embernek a közvetítésével történik.

11. Öngyilkosság A befejezett öngyilkosság az egész világon, hazánkban is sokkal gyakoribb férfiak körében (az áldozatok 65-75%-a férfi), tavasszal és nap első felében (a depressziós állapot szintén a reggeli-délelőtti órákban a legsúlyosabb). Nőknél az öngyilkossági kísérlet a gyakoribb.

12. Mi okozza? • Az öngyilkosság nem egyfajta különös betegség, nincsenek öngyilkos típusok vagy személyiségek. Az öngyilkosság egy út tragikus de elkerülhető vége. Bárki juthat olyan állapotba, ahol az önpusztítás közeli, szinte kézzelfogható veszéllyé válik. Nincs öngyilkosságra immunis ember.

13. A legtöbb öngyilkossági kísérlet ill. befejezett öngyilkosság hátterében a legfontosabb tényező a kezeletlen depresszió, ez ugyanis 50-100-szorosára fokozza a tett veszélyét. Igen fontos, hogy hozzátartozóinkon, barátainkon, és akár önmagukon is észleljük az esetleges depresszió jeleit, mert az időben történő segítségnyújtás, gyógyítás életmentő lehet

14. hazánkban a hangulatzavarok (depresszió ill. mániás-depresszió) gyakorisága a világon a legmagasabbak közé tartozik. Élete során minden ötödik (azaz kétmillió) ember átesik súlyos depressziós epizódon, egy éves időtartamra vizsgálva pedig minden tizedik! Kétségtelen, hogy a depresszió ilyen magas hazai aránya a legnagyobb veszély az öngyilkossággal kapcsolatban. A kezeletlen depressziós betegek 15%-a 10 éven belül öngyilkosságot követ el, 30 év után már 35%-uk! A legtöbb depresszió viszont gyógyítható, így a betegség által okozott öngyilkossági kockázat elkerülhető!

15. További pszichiátriai betegségek: a depressziós tünet-együttesek mellett a mániás-depressziós zavar (a mánia leegyszerűsítve a depresszió ellentéte), a skizofrénia, bizonyos személyiségzavarok, az alkohol- és gyógyszerfüggőség, a kezeletlen szorongásos zavarok jelentenek kifejezett veszélyeztető tényezőt az öngyilkossággal kapcsolatban • A szorongásos zavarok (pánikzavar, fóbiák, kényszerbetegség), az alkoholfüggőség, a skizofrénia, a személyiség- és különösen az evészavarok igen gyakran párosulhatnak depresszióval, többszörösére növelve az öngyilkossági veszélyt. A szívinfarktuson illetve agyvérzésen átesett betegeknél rendkívül gyakori a depresszió és bizonyos szorongásos zavarok, alvászavarok fellépése.

16. További kockázati tényező a tartós egyedüllét, a munkanélküliség, a negatív életesemények, a koragyerekkori veszteségek közvetett hatása. A társadalom egyes csoportjai (idősek, magányosak, serdülők, megterhelő, veszélyes környezetben dolgozók, öngyilkosságot elkövetettek hozzátartozói) nagyobb veszélynek vannak kitéve. Persze e rizikófaktorok inkább másodlagos összetevőnek tekinthetők, melyek az említett primér tényezőket felerősítve működnek.

17. Figyelmeztető jelek • Az öngyilkosság nem derült égből villámcsapás, még ha gyakran úgy is tűnik a külső (laikus) szemlélő számára. Az öngyilkosság illetve a kísérlet előtti napok-hetek életfontosságúak lehetnek az áldozat megmentése szempontjából. Részletes és pontos vizsgálatok vannak arról, hogy az öngyilkossági tettet megelőző időszakban a legtöbb áldozat valamilyen formában jelzi szándékát a külvilág felé. E jelzések legtöbbször közvetettek, ilyen lehet a halálvágy megfogalmazása, akár áttételesen is; gyógyszerek gyűjtögetése, esetleg fegyver vásárlása, a családorvos felkeresése. E segély(-segítség-)kiáltás az áldozatnak az öngyilkossághoz fűződő kétértelmű (igen vagy nem) viszonyulását tükrözi, azt mutatja, hogy a személy a tragédia felé vezető út egyik utolsó állomásához érkezett.

18. Öngyilkosság az a tett, amelynek során valaki saját magát közvetlen módon és szándékosan megöli • Az öngyilkosság két fajtája: aktív és passzív. Aktív: pl. főbelövi magát. Passzív: nem tesz meg valamit, ami megmentené az életét, azzal a kifejezett szándékkel, hogy meghaljon. Pl. visszautasít egy életmentő fájdalmatlan műtétet, de ezt nem félelemből, hanem azért teszi, hogy meghaljon.

19. Az öngyilkossággal kapcsolatos érvek és ellenérvek  Pro: • 1. Kilátástalan élethelyzet esetén amikor nincs kiút, és a lét már csak teher és szenvedés önmagunk és mások számára. • 2. Az ember ne legyen sorsa passzív elszenvedője, hanem inkább annak aktív alkotója. • 3. Mindenkinek joga van két rossz közül a kisebbiket választani. • 4. Ha az élet Isten ajándéka is, akkor is azt tesszük vele, amit akarunk, és ha már csak szenvedés nem kell őrizgetni. • 5. Egyetlen teremtmény sem képes Isten megkárosítására. • 6. Jogos önvédelemben gyilkolhatunk, az állam kiszabhat halálbüntetést stb. Miért csak mások élete felett dönthetnénk, ha a saját testünk a legnagyobb ellenség?

20. Kontra: • 1. Gyávaság, megfutamodás, másokra ró terheket. • 2. Még a legnyomorultabb élet is értékes. • 3. Önszeretet elve. Természetes törekvés az életfenntartás. • 4. Az élet megrövidítésére való törekvés nem természetes, még akkor sem, ha az két rossz közül a kisebbik. • 5. Isten dolga az élet hossza felőli döntés. Az emberélet többet ér, mint egy növényé vagy állaté. • 6. Önvédelem esetében az élethez való természetes jogunkat védjük, ez viszont nem áll fenn öngyilkosság esetén.

21. Az öngyilkosság és a jog • Az öngyilkosságot mára a fejlett országokban dekriminalizálták, de ebben segédkezni, vagy erre buzdítani továbbra sem szabad. Ha el is fogadjuk a liberitánus elképzelést, hogy adott feltételek mellett jogunk van hozzá, és ezért ebben megakadályozni nem szabad, sosem tudhatjuk a körülményeket (elmebeteg-e, depressziós-e), ezért meg kell akadályozni. Erkölcsileg is ez a helyes, hogy az öngyilkosság intézményesítését elkerüljük. (pl. hogy súlyos élethelyzetben az illető presszionálva érezze magát az öngyilkosság elkövetésére.)

22. Intézményében egy új csoportot hoznak létre, melynek hatékony működéséhez elengedhetetlen a tagok összehangolt munkája. Az első megbeszélésen melyet Ön vezet, a csoportkohézió kerül szóba. • A beszélgetés során az alábbi szempontokat érintse: társas kapcsolatok, csoport, csoportok jellemzői, csoportdinamika, a csoportokat alakító tényezők

23. Társas kapcsolatok: • Az ember társas lény, kapcsolatot embertársaival a kommunikáció révén tud tartani. Az emberi lét szempontjából tehát a csoport, a csoportviselkedés egy nagyon jellemző magatartási forma. • Mivel életünket társadalomban éljük, így állandó kapcsolatunk van valamilyen csoporttal, pl. : sorban álláskor, munkahelyen, moziban • Az emberismeret egyik fontos tényezője a társas helyzet, a csoportban elfoglalt hely. Ezt nevezzük szociometriai pozíciónak.

24. Más a szociometriai pozíciója annak, aki népszerű, s megint más annak, akit többen elutasítanak. Ha valakinek a szociometriai helyzetét a fenti szempontok alapján meghatározzuk, ez igen sokat mondhat az illető személyről. Egy személynek feltárhatjuk a teljes társas kapcsolati rendszerét. A kapott eredményeket egyrészt mennyiségileg értékelhetjük: menyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik a személy. • A másik szempont a minőség: milyen a kapcsolatok érzelmi ereje, intenzitása.

25. A csoport fogalma: • egymással társadalmi kapcsolatban lévő emberek struktúrája, ahol társadalmi, egyéni interakció (kölcsönös viszony) és kommunikáció zajlik.

26. A csoport funkciója • szerveződés, összekötő az egyén és a társadalom között. Személyiség meghatározó. Jellemző az egyénre, hogy milyen csoport tagja. (ön-meghatározás) normarendszert, tapasztalatrendszert és tevékenységi rendszert közvetít

27. Csoport jellemzői: • A társadalmi célok, normák, szabályok magatartásirányító mechanizmusai a csoportokon keresztül jutnak el az egyénig. • viszonylagos tartósság az emberek egymás közötti kapcsolataiban • viszonylagos folyamatosság a közösen végzett tevékenységben • szervezettség, amely a csoporton belül az emberek alá-fölérendeltség viszonyát, a vezetés és a feladatok megosztását jelenti • a csoporttagok elképzelései a csoportról • hagyományok és szokások kialakulása, pl. egyenruha

28. A csoportot egyrészről szociális jellege, másrészről társadalmi tartalma határozza meg. Társadalmi tartalma a cél, amelyre a csoporttagok tevékenysége irányul, pl. versenyen való sikeres szereplés. • A cél meghatározza a csoporttagoknak a cél elérésére irányuló magatartását. • A csoporton belül a tagok együttműködnek, tevékenységük összehangolt. Ezért a csoportot a szervezettség jellemzi.

29. A csoporton belüli szerkezetet, a tagok elhelyezkedését, az alá-fölérendeltségi viszonyokat nevezzük csoportstruktúrának. A csoportstruktúrán belül minden egyénnek megvan a maga meghatározott helye, s ezzel valamilyen státusa. A csoport tehát kijelöl tagjai számára valamilyen státust, és ennek megfelelő szerepviselkedést vár el tőlük.

30. A csoport típusai • A csoport két alapvető típusa az elsődleges és a másodlagos csoport. • 1) Elsődleges (primer) csoport: olyan általában kis létszámú csoport, amelyre az intim „szemtől szembe” kapcsolatok, a tagok közötti közvetlen érintkezés jellemző. Az ilyen kapcsolatok általában tartósak, a tagok között tevékeny együttműködés tapasztalható. • Nagy szerepük van a személyes érzelmeknek, ilyen csoport például a család, a baráti kör. • Minél jobban növekszik a csoport tagjainak létszáma, annál nagyobb fokú centralizálódás és differenciálódás figyelhető meg.

31. 2) Másodlagos (szekunder) csoport: olyan, általában nagy létszámú csoport, amelyben a tagok között szervezeti kapcsolat van. A személyek között nincs közvetlen kontaktus, s nem jellemzőek a személyes érzelmek sem. Ilyen például az iskola.

32. A csoport szerveződése, belső szerkezete alapján megkülönböztetünk intézményes és spontán csoportot • 1) Intézményes (formális) csoport: „hivatalosan” rögzített, formailag meghatározott szerkezettel rendelkezik. • A csoporton belüli szerepek meghatározottak, nem alkalomszerűen jönnek létre. Például ilyen egy labdarúgó csapat, mert működésük társadalmilag szabályozott.

33. 2) Spontán (informális) csoport: nem hivatalosan létrehozott, nem szabályozott szerkezetű csoport. Az intézményes kereteken belül,spontán módon kisebb társulások jönnek létre a tagok közötti közvetlen, személyes kapcsolatokon alapulva. Így például az osztályon belüli kisebb baráti körök.

34. Csoportdinamika • Minden csoportban megindul egy másfajta, vízszintes tagolódás is az alá-fölérendeltségi viszony mellet, amely a társas alakzatban elfoglalt hely és az egyéni tulajdonságok különbségét élezi ki. • Ez a differenciálódás a szerepképződés. • A csoportban elfoglalt helynek megfelelő, a csoport által elvárt viselkedés a csoportszerep. Amikor a csoport meghatározott szerepeket kialakít, elvárásokat rögzít, ezzel a közösség rendjét alakítja ki.

35. Minél árnyaltabbak, pontosan körülhatároltak a szerepek, annál inkább fejlett a csoport, s többnyire annál jobban érzik benne magukat az egyes személyek. • Minden csoport állandóan változásban, mozgásban van. • A csoporton belüli történéseket, változásokat nevezzük a csoport dinamikájának (mozgásának).

36. Megmutatkozik a csoportdinamika a szerepek egyre nagyobb fokú differenciáltságában, a csoporton belüli vízszintes irányú tagolódásban. Állandó „mozgás” tapasztalható rokonszenvi-ellenszenvi kapcsolatokban, és változik, formálódik a közvélemény, az érték- és normarendszer alakulásával. Ezek a változások lehetnek pozitív, előremutató, a csoportkohéziót erősítő – de lehet hátravivő, bomlasztó is („klikkesedés”).

37. Csoportnormák • a csoporton belül kialakult, a tagok által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, elvek, értékítéletek rendszerét értjük. Ezek legtöbbször erkölcsi színezetűek. Jellemzői: -          A normák interakciók eredményeként alakulnak ki -          Íratlan szabályok, mégis mindenki számára kötelező érvényűek. -          Olyan csoport követelményként funkcionálnak, amelyet a csoport egésze támaszt az egyes tagokkal szemben. A csoportban maradás feltételét képezik, de a bekerülésnél is viszonyítási alapul szolgálnak. -          Megtagadásuk vagy nem teljesítésük a csoport szankcióit mozgósítja: mellőzés, elszigetelés, kitaszítás. -          A csoportnormák csoport nyomásként hatnak a tagok viselkedésére, s ezáltal a csoportösszetartó erőt is fokozzák.

38. A normák megtartása különböző szinten valósulhat meg:   Kevésbé fejlett csoportban: a tagok kényszerből tartják be a normákat. -          vagy azért, hogy konfliktusokat kerüljenek el. -          vagy a félelem készteti őket az engedelmességre. Ez a „csoportfegyelem”

39. Fejlettebb csoportban: a csoporttagok belső meggyőződéséből fakad. -          Ekkor beszélünk „csoportmorál”-ról. -          amíg nincsenek normák, a csoporttagok bizonytalanok -          a munkavégzés előtt kell kitalálni őket -          amikor új csoportba kerülünk, előzetes elképzeléseink vannak -          vannak pozitív és negatív normák (mit kell és mit tilos) -          vannak előíró és leíró normák (leíró pl. megkérdezni a másikat, hogy hogyan telt a hétvégéje) -          a teljesen beszabályozott csoportokat a legtöbben nem viselik el (pl. szekták) -          a normákat soha nem írják le, csak akkor fogalmazzák meg, ha valaki megszegi őket -          minden csoportban van 1-2 ember, aki képviseli a normákat -          ha a normák kialakultak, sokáig maradnak (pl. férfiakat szívesebben választanak főnöknek, mint nőket)

40. Csoportérték: • A csoportértékek kategóriájába tartozik a kollektív tevékenység eredményeként keletkezett minden olyan teljesítmény, amelyre a csoport büszke lehet, amely a csoport, a közösség fejlettségének mutatója. Csoportértéknek számítanak: -          pozitív hagyományok -          a „mi-tudat” -          színvonalas normák -          kiegyensúlyozott légkör -          stabil érzelmi struktúra

41. Csoporttagok egymást erősítő tényezői: • Csoporthatékonyság eredményesség – „ Egységben az erő”, tartja a közmondás.A csoport eredményességétől függ. -          Rábízott feladat megoldásának sikere -          A csoport megtartó ereje -          Fejlődés -          A tagok elégedettsége -          Együttműködési hajlandóság.

42. 1.       Additív: munka esetében a kollektív erőkifejtésben megsokszorozódnak az egyéni teljesítmények, s ez fokozza a hatékonyságot. Pl.: katasztrófák idején a mentés, ill. romeltakarítás

43. 2.      Diszjunktív: jelleg esetén a csoport teljesítménye azon áll, hogy a leginkább teljesítőképes tag mit produkál. ( Kérdés tehát: szabad-e egy iskolai osztályból a leginkább teljesítő tanulót, tanulókat kiemelni ilyen, vagy olyan okok miatt, nem sérül-e túlzott mértékben a csoport hatékonysága? ) • Az egyén csak jól működő csoportban érzi jól magát, mivel itt valósulhat meg, hogy mindenki nyer. Törekednünk kell, hogy a csoport, aminek tagja vagyunk, de a gondozottak csoportja is "az én győzöm, te is győzöl" elve szerint működjön.   • A csoporton belül kialakult közvélemény teljesen sohasem egységes, de akkor igazán hatékony, ha a csoportot érintő lényeges kérdésekben többségi véleményt tükröz.

44. Szeptember elején, iskolai közösségben, csoporton belüli villongások, erőviszonyok felmérése zajlik a társak között. Szülői értekezlet előtt beszélgetés alakul ki a szülők között.  Nyilvánítson véleményt a helyzet pszichológiai hátteréről! • A beszélgetés során az alábbi szempontokra térjen ki: -          a csoporton belüli tagolódás -          csoporttagok egymáshoz való viszonya -          csoporttagok egymást erősítő tényezői -          szerepek, szerepkonfliktusok

45. Csoporton belüli tagolódás: Szerepek a csoportban • formális és informális vezető • a szakértő • a megmondó ember • a feszültségoldó (vicces) Csoporton belüli differenciálódás • Sztár-helyzet - az egyéni érdek érvényesül a csoportérdek felett • Peremre kerülés - a csoportnormákhoz adaptálódni nem tudó, gyenge érdekérvényesítő tag. • Bűnbakképzés - az elégtelen problémamegoldó képességű csoport, a perifériára szorult tagjára hárítja a felelősséget.

46. Attitűd szerint: 1.    Konstruktív – pozitív (építő) • Kezdeményező • Véleménynyilvánító • Kérdező • Informátor • Szabályalkotó • Általánosító • Engedelmeskedő 2.      Destruktív – negatív (romboló) • Akadékoskodó • Vetélkedő • Mindentudó • Hírharang

47. A csoportok egymáshoz való viszonya: • A VEZETŐ Jellemzői: kapcsolatorientált vagy teljesítményorientált • A vezető és a csoport (a csoportba került vezető és a csoport viszonya, vezetői magatartások) -         Parancsoló -          Tulajdont megszerző (mindkét esetben a vezető látszólag erősebb, mint a csoport tagjai, de valójában gyengébb, mert alkalmazkodni kényszerül a csoport tradícióihoz, tevékenységeihez) -      Kerülő utat választó • A meglazított tevékenységi rituáléba beleviszi a vezető az új elemeket • A csoport a régibe ágyazva fogadja el az újat • A vezető: elfogadja a tradíciókat és megváltoztatja azokat • A csoport: elfogadja a változásokat, és új tradícióként honosítja meg

48. Vezetés módja • a vezetőnek hozzá kell járulnia, hogy a csoporttagok lehetőséget kapjanak: szükségleteik kielégítésére, a csoporttagok között a kommunikáció és az érzelmi viszonyok pozitív irányban fejlődjenek. Ezt elsősorban vezetési stílusával biztosíthatja.

49. Csoporttagok egymást erősítő tényezői: • Csoporthatékonyság eredményesség – „ Egységben az erő”, tartja a közmondás.A csoport eredményességétől függ. -          Rábízott feladat megoldásának sikere -          A csoport megtartó ereje -          Fejlődés -          A tagok elégedettsége -          Együttműködési hajlandóság.

50. 1.       Additív: munka esetében a kollektív erőkifejtésben megsokszorozódnak az egyéni teljesítmények, s ez fokozza a hatékonyságot. Pl.: katasztrófák idején a mentés, ill. romeltakarítás