370 likes | 541 Views
Reformpedag
E N D
1. A reformpedagógia eszmetörténeti és mentalitástörténeti elozményei
2. Reformpedagógia:
Közös alapelvek mentén szervezodo olyan pedagógiai áramlatok elnevezése, melyek a hagyományos iskola átformálását-megújítását tuzik ki célul.
A reformpedagógiai gondolatok a 19. század utolsó évtizedeitol kezdve szervezodtek jól körülhatárolható irányzatokká.
3. A reformpedagógiai irányzatok zászlóbontása a századfordulót megelozo évtizedekben
Az elso angol Új Iskola: Abbotsholme - 1889,
II. Vilmos német császár iskolareformja - 1890,
Ellen Key: A gyermek évszázada - 1900.
7. A reformpedagógia két lényeges mozzanata
a) A tradicionális, régi iskola kritikája
megcsontosodott, túlhaladott módszerek,
csengohöz alkalmazkodó idobeosztás,
a tudomány rendszerét mereven követo tantárgyak,
az elavult tantervek és tankönyvek egyeduralma,
sematikus értékelés, külsodleges fegyelmezés,
merev iskolarendszer.
8. b) A gyermek köré rendelodo pedagógia új jelszavai, radikális retorikája
Szélsoséges ellentétpárok az átmenet lehetoségének kizárásával:
új (iskola) - régi (iskola),
progresszív (pedagógia) - tradicionális (pedagógia),
jövo (iskolája) - múlt (iskolája).
Az új (utópisztikus) elvek és a régi gyakorlat szembesítése:
gyermekközpontúság ? tananyag-központúság,
cselekvésközpontúság ? passzív befogadás,
sokoldalú képességfejlesztés ? egydimenziós, értelemközpontú tanítás.
15. A reformpedagógiai gondolkodásmód pedagógiatörténeti gyökerei: A reformpedagógia elozményeit három ösvényen haladva derítjük fel:
1. Pedagógiai reformgondolatok fölbukkanása a nevelésrol elmélkedo szerzoknél.
2. Az iskolával kapcsolatos kritikai attitud felerosödése.
3. Az emberi mentalitás és viselkedéskultúra változásai a 18-19. században.
16. 1. A reformgondolatok eszmetörténeti elozményei (Eszmetörténeti vázlat) Rotterdami Erasmus (14691536):
A nevelés szükséges:
A természet kituno talajú, noha még megmuveletlen szántóföldet ad a kezedbe ...
A gyermekkornak a kellemes és gyermekies dolgok felelnek meg, ... a mogorvaságnak és darabosságnak hiányoznia kell.
17. Juan Luis Vives (14921540)
A kényszer nem nevel, csak behódolást vált ki:
Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem turi.
Michael de Montaigne (15331592)
Kritikus gondolkodásra van szükség:
Rostáljon meg a gyermek mindent, és ne fogadjon el semmit tekintély alapján.
A kollégium nálunk ifjú rabok börtöne.
18. Francois Rabelais (1493 v. 94-1553):
A természet a legjobb nevelo közeg:
A kert mint pedagógiai toposz: ...réten avagy más füves helyen átalmentükben megvizsgálták a fákat és növényeket, egybevetvén azokat a régieknek könyveivel, akik ezekrol írtak vala...
19. Johannes Amos Comenius (1592-1670):
Omnia sponte fluant, absit violentia rebus:
A természet semmit sem hajt eroszakkal elore, csak ami már belül megérett és kitörni készül.
Az ütésnek-verésnek semmi hatalma sincs arra, hogy általuk a tudomány szeretetét ébresszük a lelkekben.
20. Legyen az iskola kellemes hely, és hozzon a szemnek kívülrol-belülrol gyönyöruséget.
A tanítás ...pálca, szigor, kényszer nélkül, a lehetoséghez képest könnyen, kellemesen és mintegy önkéntesen történjék.
21. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778):
Pozitív, elfogadó gyermekszemlélet:
Minden jó, amidon kilép a dolgok alkotójának kezébol.
Az önkibontakozás segítése:
Negatív nevelés.
Pedagógiai naturalizmus - a természet, mint az ismeretszerzés színtere.
Nevelo jellegu pedagógiai helyzetek teremtése.
23. Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827):
A kéz, a fej és a szív kimuvelésével segítségnyújtás az emberi boldoguláshoz.
Az ember tanítása ... nem más, mint segítséget nyújtani a természet önkibontakozásra irányuló törekvésének.
A szemléltetés új dimenziói: Anschauung
a dolgok, jelenségek belsové vált megtapasztalása. (A népiskolai pedagógiában széles körben elterjedt, nálunk a beszéd- és értelemgyakorlat tantárgy módszertanát jelentos mértékben befolyásolta.)
24. Az eddigieket összefoglalva megállapítható:
A reformpedagógiát megelolegzo gondolatok fejlodésében nincs cezúra,
a fejlodés folyamatos.
25. 2. Az iskolakritika megerosödése:
2. 1. Az egyre tömegesedo iskolai oktatással kapcsolatos ambivalencia, majd kritika a képzomuvészetben is tetten érheto.
29. 2.2. Iskolakritika kívülrol: orvosok figyelmezteto cikkei a 19. század elso évtizedeitol kezdve
Német orvosok:
Karl Ignaz Lorinser (1836): túlterhelés ? az idegrendszer tömegének megnövekedése.
A legszorgalmasabbak a legesendobbek.
Hermann Cohn (1867): túlzott szellemi igénybevétel ? fejfájás, rövidlátás, emésztési panaszok.
30. Paul Hasse (1880): az iskolai túlterhelés pszichiátriai tünetekhez vezethet.
Vita az iskolai túlterhelésrol (22 ezer aláírás).
Az ellentábor hangja: a túl sok kellemes foglalatosság ártalmas, a 14-16 éves fiatalságnak szigorú nevelésre van szüksége.
II. Vilmos német császár tanügyi reformja (1890): óraszámcsökkentés (a gimnáziumokban heti 16 órával kevesebbet írtak elo), latin-görög stúdiumok anyagának mérséklése.
31. 3. Új mentalitás, új embereszmény kibontakozása
A gyermekkel kapcsolatos attitud fokozatos átformálódása. (A változás jelei a képzomuvészetben.)
33. A családi szerepek differenciálódása a 19. században.
Az apa helyzetének, szerepének átértékelodése. Az apa-gyermek kapcsolat új elemei. (Képeslapok család-ábrázolásai.)
36. Az embereszmény változásai a 19. század második felére:
Új embertípus születése: a fogyasztó (konzumáló) ember, aki már nem evilági aszkétaként akar élni (Max Weber szavaival), hanem felfedezi saját belso világát, egyre differenciálódó igényeit, kielégítésre töro magasabb rendu szükségleteit.
Gyermekeinek színvonalas, sokoldalú nevelést, oktatást akar biztosítani. Ebbol a körbol kerülnek ki az elso új iskolák (reformpedagógiai programot megvalósító internátusok) megrendeloi.