Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek

Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek Hold-észlelők találkozója Polaris Csillagvizsgáló, Budapest, 2005. november 12. Kereszturi Ákos Magyar Csillagászati Egyesület, ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, Collegium Budapest

Egyszerű kráterek • 15-20 km-nél kisebb, egyszerű gödör alakú becsapódásnyomok • mélységük kb. 20%-a az átmérőjüknek • viszonylag fiatal kráterek

Sima aljzatú és feltöltött kráterek • részben a becsapódás során képződött és megolvadva szétfolyt olvadéktól • részben más forrásból származó láva (főleg mare bazalt) töltötte fel • az aljzat repedésein keresztül emelkedhet a felszínre (Billy, Cruger, Grimaldi, Plato ) • kráterfalon áttörve kívülről folyhat be (Lick, Posidonius, Prinz) • Fracastorius

Teraszos falú kráterek • 50-60 km-nél nagyobbak • csuszamlással keletkezett teraszok • aljzaton szétterülve egyenetlen területeteket alakítottak ki • Aristarchus, Eudoxus, Hainzel, Hercules, Macrobius, Piccolomini, Plinius • Copernicus

Rianásos aljzatú kráterek • magmakamra kiürülése, illetve egyéb, a magmában létrejött térfogatváltozás és mozgás révén keletkezett repedések • Alphonsus, Atlas, Bohnenberg, Doppelmayer, Encke, Gassendi, Gaudibert, Humboldt, Petavius, Pitatus, Posidonius, Taruntius, Vitello, Warner • Gassendi

Központi csúcsos kráterek • 20 és 175 km közötti átmérőjű krátereknél • a robbanásának ellenhatására középen kiemelkedett, “visszapattant” felszín • gyakran összetett, többszörös a központi csúcs • Aristarchus, Eudoxus, Fabricius, Petavius, Piccolomini • Arzahel

Becsapódásos medencék • 140 km-nél nagyobb kráterek • maga a kráter a medence • a mare megnevezés az elöntött területet jelenti • általában Mare bazalt tölti ki a nagy részét (kivéve pl. Nectaris-medence) • Mare Imbrium, Mare Nectaris • Sinus Iridum

Medencék belső gyűrűi • kb. 140 km-nél nagyobb krátereknél • becsapódás okozta robbanás után „visszapattan” aljzat alkotja • nehéz megfigyelni, mert a Holdon mare bazalt öntötte el (kivéve Nectaris-medence) • Mare Imbrium belső gyűrűjének kibukkanásai: Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek, Spitzbergen, Laplace csúcs, néhány további csúcs az Archimedes és Lambert kráterek közelében • Montes Recti

Sugársávok • általában a Kopernikuiszi időszak (1,2 milliárd évtől napjainkig) alatt keletkezett • nem mindig sugárirányú, néha érintőleges a kráterek peremére • Anaxagoras, Byrgius A, Linne, Thales, Tycho

Elnyúlt, többszörös kráterek, -láncok • laposszögű becsapódásoktól • több, egy vonal mentén, egyszerre, történt becsapódástól • kráterláncok Davy kráterlánc, Rhetia-völgy és Snellius-völgy

Világos peremű kráterek • fiatal, a falukon csuszamlásos tömegmozgásoktól keletkeztek • főleg telehold környékén lehet jól megfigyelni (Alfraganus, Dawes, Dionysius, Godin, Menelaus, Proclus) • Mare Serenitatis

Romkráterek • erősen lepusztult kráterek • Hippalus, Fracastorius, Hipparchus, Letronne, Maraldi D, Spurr, Stadius

Fantom- vagy eltemetett kráterek • mare bazalt öntötte el • peremükből szinte semmi nem látszik ki • alakjuk valamilyen folyamat révén a felette lévő lávatakarón mégis kirajzolódik • Lamont, Jansen R, Daguerre

Mare területek • lapos megvilágításnál gyűrt lávagerincek • meredek megvilágításkor eltérő összetételű és albedojú lávafolyások • ritkán egy-két lávafolyás domborzati formaként is látszik

Lávagerincek • magasság ált. max. 250 m, szélesség 5-30 km, hossz 100-500 km • Mare Humorum, Mare Serenitatis pereme • Fertile-, Geike-, Oppel-gerinc

Egyenes rianások • mare és a terra területek határához közel • ahol kiemelkedéseket szelnek át enyhén kiszélesednek, mutatva hogy két vetősík között lezökkent blokk alkotja a mélyedést (Cauchy-rianás) • terra blokkokon látszanak (Oplinius, Littrow, Menelaus rianások a Mare Serenitatis peremén) • általában a nagy becsapódásos medencékre radiális helyzetűek (pl. Ariadaeus)

Íves rianások • becsapódásos medencék peremével párhuzamosan • kéreg tágulása, illetve a felszínre ömlő lávák, benyomuló magma telérek okozta feszültségtől • Goclenius-, Hippalus-, Pitatus-rianás).

Kanyargó rianások • lávafolyások eróziójától • lávafolyás utólag beszakadt lávacsatornáitól • Schröter-völgy, Prinz-rianások

Dómok • 5-20 km átmérőjű, többnyire lapos kiemelkedések • általában laposak (Hortensius csoport, Valentine) • ritkán meredekebbek alacsonyabb vas- vagy magasabb szilikát tartalmú, viszkózusabb lávákból (Marius, Gruithuisen csoport) • Hortensius

Sötét foltok • robbanásos vulkánkitörések keretében a kirepült törmelék visszahullott anyagaa • kidobott sötét anyag (Tycho) • Alphonsus, Aristarcus plato albedo inhomogenitásai, Atlas, Franklin, Grimaldi

Rácsrendszer • Hold tengelyforgásának lassulásától változott a Hold alakjának lapultsága • egymással párhuzamos tagokból áll • észak-dél, északkelet-délnyugat, és északnyugat-délkelet irányú törések rendszere • a terra területeken főként a kráterek és blokkok irányított peremének elhelyezkedéseként nyomozhatók • felszínformák alakját befolyásolják (Kepler, Lacus Mortis, Ptolemaeus pereme, Rupes Recta, Alpesi-völgy helyzete)

Felföldek és blokkjaik • robbanáskor kivetett tömbökként is megfigyelhetők (Mare Imbrium peremén a Cassini kráter mellett Deville-fok, Agassiz-fok) • a belső gyűrűk csúcsaiként bukkannak ki a bazalt alól (Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek)

Érdekes kráterek listája a kézikönyvből

Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek