ERYSIPELOTHRIX NEMZETSÉG

ERYSIPELOTHRIX NEMZETSÉG Erysipelothrix rhusiopathiae Előfordulás: iszap, vizek, halak nyálkája állatok emésztőcsatornája, sertések torokmandulái Morfológia: 1-3 m, enyhén hajlott karcsú pálcika, csilló, burok nincs fonalakat képez (erysipelothrix = fonalbaktérium) - főként R-törzsek (avirulens) Festődés: Gram+ Tenyésztés: aerob, fakultatív anaerob, igénytelen, de célszerű glükózt és savót adni a táptalajhoz szelektív tenyésztés: nátrium-azid, kristályibolya vagy neomicin avirulens - R-telep, levesben pelyhes üledék, virulens - S-telep, levesben egyenletes zavarosodás

Erysipelothrix rhusiopathiae Biokémia: fermentativ szénhidrátbontás savtermelés közben gáztermelés nélkül kataláz- és oxidáz-negatív, H2S-termelés tioszulfátból hialuronidáz enzimet termel, ami segíti a szervezetbe való bejutását. Antigénszerkezet kétféle fehérje-antigén - hőlabilis Szerológiai osztályozás: sejtfalhaptének - hőstabil típusspecifikus poliszacharidantigének alapján (26 szerotípus) ezeken belül alcsoportok (7. szerotipus sertés tonsillából külön faj - E. tonsillarum) Ellenállóképesség: Nagy, halofil Hő hatására 60 °C-on perceken belül elpusztul Patogenitás: fakultatív patogén, leggyakrabban sertést betegíti (juh, madarak), zoonozis

Erysipelothrix rhusiopathiae szerotípusai

LISTERIA NEMZETSÉG Jelenleg 7 fajt különböztetnek meg: • Listeria monocytogenes • Listeria innocua Gyakori húsban, tejben, fagyasztott élelmiszerben, félkemény sajtokban, egész tojásban, zöldségekben, tejtermékekben leggyakrabban előforduló faj. • Listeria seeligeri Nyers tej, marha- szárnyashús, zöldség, káposzta, retek, disznóhús, vörösáru • Listeria welshimeri Nyers tej, sült hús, zöldség, pulykahús, kolbász, disznóhús, marhahús, felvágott • Listeria ivanovii akár a L. monocytogenes, képes emberi megbetegedést előidézni lassúbb szaporodású, mint a L. monocytogenes és a 106 sejtszámig nem okoz fertőzést • Listeria grayi Nyers tej, marha- szárnyashús • Listeria murrayi „valódi” Listeria fajok

LISTERIA FAJOK AZONOSÍTÁSA • A Listeria fajok tipizálására, ill. a közöttük levő rokonság vizsgálatára gyakorta használják az ún. multi-elektroforézis (MEE) metodikát. Az organizmusok által termelt vízben oldódó enzimek elektromos térben való mobilitását határozzák meg. Az enzimek elektromos térben mutatott mobilitásának összehasonlításával az organizmusok genetikai rokonságára lehet következtetni. • Listeria-specifikus bakteriofágok • Restikciós-enzim analízis (REA) módszernél a vizsgálandó organizmusok kromoszóma DNS-ét egy megfelelő restrikciós enzimmel kezelik. Ezek az enzimek a dupla láncú DNS molekulát csak bizonyos meghatározott nukleotid szekvenciáknál hasítják.

Listeria monocytogenes Előfordulás: talaj, növények felülete, silók, vizek, szennyvizek, állatok, emberek bélcsatornája, élelmiszerek: nyers húsok, hőkezeletlen tej és tejtermékek, nyers zöldség (leggyakoribb burgonya és retek) Morfológia: 1-3 m-es vaskos pálcika, tokja nincs, spórát nem képez, nem savtűrő 25 °C-on csillós, jellegzetes bukfencező mozgás Festődés: Gram+ Tenyésztés: aerob/fakultativ anaerob, igénytelen (apró, kerek szürkésfehér telepek) virulens törzsek - -hemolízis Topt= 37 ºC (1-45 ºC ) pHopt= 6-8 (4,1-9,6) Nem szaporodik pH 4,0 alatt! szelektív tenyésztés: 4 ºC -on szarvasmarhasavó, tripaflavin és nalidixsav

Listeria monocytogenes • Mivel a Listeriáknál az élelmiszerekből való kimutatáskor általában sejtdúsító táptalajokat és módszereket alkalmaznak, ezért a Listeria monocytogenes sejtszámot nem szokták megadni. • Becsült adatok: • Tejekben 1-20*103 sejt/g • Lágy sajtokban 1-10*104 sejt/g • Félkemény sajtokban 5*106 sejt/g • Marha- és sertéshúsban 1-103 sejt/g • Tojásban 1-8 sejt/g • megbetegedést előidéző adagja az állatkísérletek alapján: 103-105 nagyságrend volt, de ezt nagymértékben befolyásolják a hajlamosító tényezők is. Bár széles körben tartalmaznak az élelmiszerek Listeriát, mégis ritka a megbetegedés az alacsony sejtszám miatt.

Listeria monocytogenes Biokémia: kataláz-pozitív és oxidáz-negatív eszkulin+, glükóz+, maltóz+, szalicin+, ramnóz+, mannit-, xilóz- VP+, nitrátot nem redukálja nitritté. virulens törzsek - exotoxin (hemolizáló és lipolizáló) (juhvéres agaron -hemolízist mutat) CAMP-teszt St. aureus törzsekkel (L. ivanovii negativ) Antigénszerkezet: típusspecifikus sejtfalhapténjai 3-6 komponensből állnak csillóantigének - fehérjetermészetű, 2-3 komponens 13 szerotípusa van, 1 és a 4 a leggyakoribb. Ellenállóképesség: Nagy Nedves talajon akár évekig képes életben maradni

Listeria monocytogenes patogenitása fakultatív patogén, főleg az 1/2, 4 szerotipus Legfontosabb virulencia faktora: listeriolysin O (LLO), mely főleg a az exponenciális szakaszban termelődik. Több, mint 50 fajta emlősben megbetegedést okoz. 1929-ben jelentették ez első humán liszteriózist. állatok és az ember megbetegedései között nincs járványtani összefüggés (más szerotípus) Ha szájon át kerül a szervezetbe a L. monocytogenes, a bélcsatornában telepszik meg, eddig ismeretlen módon. A bélcsatornából az organizmus átkerül más szövetekbe, beleértve a terhes nők placentáját, és belép a véráramba, ahonnan más sejtekhez is eljut. Mint intracellulários kórokozó behatol a sejtekbe és azokon belül szaporodik el. immunszupresszív (immunt gátló) hatás- monocitákban is intracellulárisan szaporodnak el Bizonyított tény, hogy az LLO-t termelő törzsek képesek behatolni a sejtekbe, míg az LLO-t nem termelők erre képtelenek, de ennek ellenére ez LLO nem játszik szerepet a sejtekbe történő behatolásban. Ehhez egy külön extracelluláris fehérje szükséges. A sejtekbe való behatoláshoz szükséges tényezők sokkal összetettebbek, mint valaha gondolták. fiatal állatokban és madarakban vérfertőzés vemhes állatok - méh- és placentagyulladás, vemhesség utolsó harmadában vetélés felnőtt állatok - álkergeség v. enyhébb, influenza-szerű megbetegedés

Listeria monocytogenes szindróma A leírt humán estek összesített halálozási aránya 46%, amelyből 51% a csecsemőkori, és 44 % a felnőttkori halálesetek aránya. Az utóbbi esetek kétharmad része idősebb, vagy immunológiailag legyengült egyéneket érintett. A 4-es szerotípus felelős az estek 26%-áért, az 1-es szerptípus a 45 %-ért. Az élelmiszerrel kapcsolatos liszteriózis hirtelen növekedése sz egyidejűleg megnövekedett Salmonella enteritidis –sel közös fertőzéseknek köszönhető. Az a feltevés is felmerült, hogy a gastrointestinális fertőzést az E. coli által képzett toxinok elősegítik, és a savlekötők neutralizálják a gyomorsavat. A fertőzés tünetei:nem lehet egy jól definiált szimptóma-együttessel jellemezni, mert a betegség lefolyása a beteg állapotától függ. A liszteriózissal szembeni fogékonyságot és az elhalálozási arányt az AIDS, az alkoholizmus, a diabetes, szívbetegségek, veseátültetés jelentősen növelhetik. Általában influenzaszerű tüneteket okoz (hidegrázás, láz), amelyek azonban szinte észrevehetetlenül gyengék is lehetnek. Gyerekeknél a tünetek között szerepelhet hányás vagy légzési nehézség is. Az idős emberek, a kisgyerekek és a várandós nők nagyon súlyosan is megbetegedhetnek és számos szövődménynek is ki vannak téve (például agyhártyagyulladás).

Listeria monocytogenes Tejhigiéniai szempontok: A listeriák számára kedvező életfeltételeket nyújt a laktáló tőgy. A fertőzött tőgyből a tejjel ürülnek a listeriák is. A tej általában pelyhes, esetleg véres, benne a fehérvérsejtek száma megnő. A tejben a listeriák a tőgygyulladás elmúlta után 3-6 hónappal is kimutathatók. Diagnosztika kísérleti állatoltás: Anton-féle teszt: tm v. nyúl kötőhártyájára cseppentve a virulens törzs 24-48 óra alatt gennyes keratoconjunctivitist okoz nyúl iv. - monocytosis (myeloid leucosis) ELISA teszt, DNS hibridizációs módszer, fluoreszcens eljárás

Listeria monocytogenes termikus tulajdonsága • Magas hőmérsékletű, rövid időtartamú (HTST) hőkezelési eljárás (72°C, 15 sec) tej esetében elegendő ahhoz, hogy a sejtszámot a kimutathatósági szint alá csökkentse. D-érték 70-75 °C-on 1-5 másodperc • Folyékony tojás és hústermék esetén a D érték magasabb, mint a tejben. A fehérjék és a zsírtartalmú anyagoknak köszönhetően. D érték 70-75 °C-on húsnál 7-9 perc. • Kolbászfélékben a D-érték 62°C-on 61 másodperc, de pác anyaok (nirtit, dextróz, laktóz, kukoricaszirup és 3% NaCl) hozzáadásakor ez az érték 7,1 percre emelkedik  a pác anyagok hővel szemben védelmet nyújtanak az organizmusoknak. • Hőellenállását a közeg pH-ja is befolyásolja. Semleges pH közelében a hőellenálló-képesség nagyobb, mint savas közegben.

MYCOBACTERIUM NEMZETSÉG Előfordulás: szaprofita és fakultatív patogén - bárhol obligát patogén - a fertőzött szervezetben és környezetében. Morfológia: Pálcika, de ezen belül nagy a heterogenitás Cordképződés – mikroszkópos képen a baktériumok szorosan egymáshoz tapadó kötegek formájában látható Festődés: Gram+, a M. tuberculosis szakaszosan. Ziehl-Nelsen festés - sav- és alkoholálló baktériumok, patogének jobban patogének - püspöklila fakultatív patogének - rózsaszín fluoreszcens festés - szövetekből Tenyésztés: igénytelen baktériumok, Topt = 37-40 oC (patogének), obligát aerob

MYCOBACTERIUM NEMZETSÉG Biokémia: obligát aerob, kataláz+ nitrátredukció pigmenttermelés Antigénszerkezet: Sejtfalában számos antigénhatású anyag található: glikolipid, lipoproteid szoros antigénrokonság – elkülönítésük: immun-elektroforézissel A szintetikus levestáptalajokban elszaporított mycobacteriumok szürlete: tuberkulin - emlőstuberkulin, madártuberkulin Tuberkulin tisztításával nyerik a PPD-t (purified protein derivate), amelyben allergén hatású polipeptidek vannak, és bőrbe oltva ott lokális allergiás reakciót váltanak ki. Ellenállóképesség: igen nagy, nem spórás baktériumok között a legellenállóbbak hagyományos pasztőrözési eljárások nem mentesítik a tejet

MYCOBACTERIUM NEMZETSÉG Patogenitás: (csoportosításuk ez alapján történik) patogén mycobacteriumok M. tuberculosis, M. bovis, M. avium – ember és háziállatok gümőkórja M. paratuberculosis – kérődzők paratuberculosis M. leprae – emberi lepra fakultatív patogének és szaprofiták - Runyon-séma Növekedési ütem és pigmenttermelés alapján. I.Fotokromogén fajok: tenyésztési idejük 2-4 hét, megvilágítás hatására sárga pigmenteket képeznek II.Szkotokromogén fajok: tenyésztési idejük 2-4 hét, Sötétben is képesek a sárgától a narancsvörösig terjedõ pigmenteket képezni III.Nem kromogén fajok: tenyésztési idejük 1-4 hét, pigmentet nem termelnek IV. Gyorsan növekvõ fajok: tenyésztési idejük egy héten belül van

Gümőkór (Tuberculosis, TBC) Kóroktana: +++: erősen fogékony, generalizált gümőkór ++: gyengén fogékony +: lokális reakció : nem fogékony

Gümőkór Kórfejlődés: - formái: - tuberculum-képződéssel járó - túlnyomórészt exsudatív forma - túlnyomórészt proliferatív forma - fertőződés: - p.o. (szájon át), aerogén úton

Gümőkór lefolyása 1. Primer szakasz pimer komplexus a bemeneti kapuban - tökéletes(az elváltozás a bemeneti kapu szöveteiben és a regionális nyirokcsomókban is kialakul) - tökéletlen (csak a regionális nyirokcsomókban)  limfogén  hematogén tökéletes gyógyulás inaktív nyugalmi korai generalizáció állapot - ha gyors, heveny miliáris  gümőkór  - ha lassú, conglomeratum   elhullás fellángolás = exacerbatio  2. Posztprimer szakasz felülfertőződés  - idült szervi gümőkór 3. Letörési szakasz - késői generalizáció, elterjedés az egész szervezetben, elhullás

Gümőkór megítélése • Húshigiéniai szempontok: A betegség ellen nem gyógykezelünk, hanem mentesítünk. Tuberkulin pozitív egyedeket kényszervágóhídon kell levágni és ott kiegészítő bakterológiai vizsgálathoz mintát venni. • Tejhigiéniai szempontok: A tejbe kerülhet gümőbaktérium a vérből, a fertőzött tőgy szöveteiből, a fertőzött környezetből és a tejjel foglalkozó emberektől. A gümőkorban beteg tehén rendszeresen üríti a kórokozót, különösen nagy számban tőgygömőkor esetén. Ekkor a termelt tej mennyisége csökken, vizes, áttetsző állományú, majd a folyamat előrehaladtával sárgás színű és gennyes állományú lesz. • Közegészségügyi szempontok: Korábban a humán gümőkor 10-40%-át a M. bovis okozta. Főleg azok az emberek tartoztak a veszélyeztetett csoportba, akik fertőzött szarvasmarha-állományban dolgoztak. Ma már a negatív szarvasmarha-állományokban fokozottabb figyelmet érdemel az embertől eredő szarvasmarha-fertőzés.

Egyéb, mycobacteriumok által okozott kórképek Sertések atípusos mycobacteriumok okozta lymphadenitise - tartáshigiéniai problémák - klinikai tünetekben nem nyilvánul meg - húsvizsgálatkor derül rá fény Szarvasmarhák paratuberculosisa A kórokozó hasonló a gümőbaktériumhoz, a betegség viszont nem - M. paratuberculosis - makrofágokban intracellulárisan fészkekbe rendezõdve látható - obligát patogén – szm, juh - világszerte elõforduló - fertõzõdés: p.o. vagy diaplacentárisan - lappangási ideje rendkívül hosszú, évekig is elhúzódhat - idült proliferatív csípõ- és vastagbélgyulladás

CORYNEBACTERIUM NEMZETSÉG Előfordulás: talajban, növényeken, állatok bőrén és nyálkahártyáin Morfológia: 1-4 m hosszú, polimorf, hajlott pálcika, coryne = bunkó (egyik végük vastagabb a másiknál) Burkuk, csillójuk nincs, spórát nem képez Festődés: Gram+, metakrómás szemcsék láthatók bennük Tenyésztés: aerob, fakultatív anaerob igénytelen, de véresagaron jobban szaporodik Biokémia: fermentatív szénhidrátbontás (sav+, gáz-) kataláz+ (kiv: C. pyogenes), oxidáz- -hemolízis - C. pseudotuberculosis pigmenttermelés - C. renale narancssárga

CORYNEBACTERIUM NEMZETSÉG Antigénszerkezet: Antigénjeik a sejtfalhoz kapcsolódó poliszacharidok, amelyek sejtfalhapténként viselkednek. Szoros antigénrokonság - egymással, mycobacteriumokkal Ellenállóképesség: nagy Patogenitás: C. diphteriae - humán diftéria (torokgyík) C. renale - szarvasmarhák gennyes vesemedence-gyulladásának C. pseudotuberculosis (ovis) - lovak fekélyes nyirokérgyulladása - juhok álgümőkórja (kecske) Az idülten lezajló betegség a nevét onnan kapta, hogy az elváltozás a tuberculosishoz igen hasonló, de kórokozó más.

ACTINOMYCES NEMZETSÉG Előfordulás: talajban, természetes vizekben, növényeken, az állatok és emberek emésztőtraktusában Morfológia: csilló, spóra, burok nincs fonalas, elágazó - fonalak széttöredeznek kóros váladékban sugaras elrendeződésű tőkék - sugárgombák (nem gombák, mert sejtfaluk muraminsavat tartalmaz, ami a baktériumokra jellemző) Festődés: teste Gram-pozitív, fonalak megvastagodott vége Gram-negatív (eozin-festés) Tenyésztés: aerob (A. pyogenes, A. suis), anaerob (A. bovis), mikroaerofil (A. israeli) igénytelenek, véresagaron -hemolízis

ACTINOMYCES NEMZETSÉG Biokémia: Fermentatív CH-át bontás, kataláz- Voges-Proskauer+ H2S-termelés tioszulfátokból Ellenállóképesség: Közepes, a kiszáradást jól tolerálják Patogenitás: fakultatív patogén: megbetegedést csak akkor okoznak, ha nyálkahártya sérülésen át mélyebb szövetekbe hatolnak. idült garnulóma-képződéssel járó gyulladás A. pyogenes - gennyes folyamatok

Actinomyces pyogenes (korábban Corynebacterium ) 0,5-2 m pálcika szaporodásához natív fehérjét igényel, pontszerű szürke telepek véresagaron -hemolízis fehérjebontás, tejet megalvasztja, majd az alvadékot elfolyósítja hemolizáló, nekrotizáló exotoxin  Ea fakultatív patogén, gennykeltő Előfordulása tartáshigiéniai hibákra utal Szm-ban leggyakrabban MMA-szindróma képében fordul elő, sertésekben a fertőzés kapuja lábvég, vagy a farok, ahol lokális gennyes gyulladás alakul ki. Legyengült szervezetben a kórokozó betör a véráramba és gennyes áttéteket képez, igen gyakori az ágyékcsigolya-tályog, ami keresztbénuláshoz vezet. Erre a jellegzetes kutyaszerű ülés hívja fel a figyelmet.

Actinomyces israelii ember aktinomikózisaRégebben sugárgomba fertőzésnek nevezték.Az aktinomicesz nevű baktérium okozza. Kalászok és fűszálak rágcsálása, foghúzás vagy sebészi beavatkozások után keletkezik. Actinomyces bovis 2-3 mm-es, erősen tapadó, fehér szemcsés felületű telepek passzálások után morfológiailag a corynebacteriumokhoz hasonlít obligát anaerob, nitrátredukció- szarvasmarha actinomycosisa Actinomyces suis ( korábban Coryne-, majd Eubacterium) régebben az A. bovis variánsának tartották  aerob, nitrátredukció+ fak. patogén - idült granulómás mastitis

ENTEROBACTERIACEAE CSALÁD Előfordulás: normál bélflóra alkotói - vizek, szennyvizek, növények felszíne, rothadóanyagok Morfológia: 1-3 m hosszú, esetenként burkos pálcika, spórát nem képeznek peritrich csillósak (kivétel: Shigella és Klebsiellanemzetség tagjai, Salmonella gallinarum) Festődés: Gram-, fukszinnal jól festődnek Tenyésztés: Igénytelen, generációs idejük rövid, Topt= 37 oC (10-45 oC) - gyengén szelektív táptalajok (Gram+ és egyes Gram- baktériumok gátlása) - közepesen szelektív táptalajok (Enterobacteriaceaecsalád egyes tagjanak növekedését is gátolja) - erősen szelektív táptalajok (egy nemzetség tagjai szaporodnak rajta) - politróp táptalajok – egyszerre többféle tulajdonság jelzésére alkalmas

ENTEROBACTERIACEAE CSALÁD Biokémia: A család tagjainak elkülönítése biokémiai tulajdonságaik alapján történik Kataláz+, oxidáz- nitrátredukció oxidatív és fermentetív szénhidrátbontás sav- és gáztermelés közben Ellenállóképesség: gyenge Vízben, szennyvízben vagy bélsárban ugyan hónapokig életképesek maradnak, de beszáradva néhány nap alatt elpusztulnak. 60°C-on 15-20perc alatt elpusztulnak. Antigénszerkezet: O-, K- és H-antigénekkel rendelkeznek O-antigének – típusspecifikus sejtfalhaptének, kémiailag poliszacharidok K-antigének – burokanyagok H-antigének – a csillók felületi fehérjéi

Az Enterobacteriaceae család fontosabb nemzetségeinek biokémiai tulajdonságai

A baktériumok virulenciafaktorai A: baktériumsejt, B: bakteriális enzimek, C: sejtfal-antigén (O), D: fimbria (F antigén), E: csilló (H antigén), F: bakteriális toxinok, G: tok (K antigén), H: a gazdasejt felületi receptorai;

ESCHERICHIA NEMZETSÉG Escherichia coli Előfordulás: az ember és az állatok bélcsatornájában, elsősorban a vastagbélben az aerob bélflóraalkotásában vesz részt (vitamintermelés, védelem) Morfológia: 2-3 m vaskos pálcika peritrich csillós burkos, nem spórásodnak Festődés: Gram- Tenyésztés: igénytelen véresagaron -hemolízis (virulens törzsek)

Escherichia coli Tenyésztés: laktóztartalmú táptalajok - indikátor - Durham-féle fermentációs cső Levestáptalajok: - BBL: brillantzöld, epesavas sók és laktóz - MacConkey leves: brómkrezolbíbor, epesavas sók és laktóz Szilárd táptalajok - VRBL: laktóz, epesavas sók, kristályibolya és neutrálvörös - MacConkey agar - Chromocult

Escherichia coli telepek Chromoculton E.coli: sötét kék-ibolyaszínűtelepek Coliform: lazacszínűtől a piros telepekig

Escherichia coli Biokémia: - K-vitamin- és a B-vitamin-termelés - -hemolizin és enterotoxin (enteropatogén törzsek) Antigénszerkezet: - O-antigének: típusspecifikus poliszacharidok - K-antigének: savanyú poliszacharidok, megakadályozzák az élő baktériumok agglutinációját homológ O-immunsavóban - H-antigének: fehérje természetűek, ez alapján szerotípusok - F-antigének: fehérje, adhéziós feladatot látnak el Ellenállóképesség: - csekély - rövid generációs idejük révén lehetőségük van rezisztenciát hordozó plazmidok átadására infektív rezisztencia

Escherichia coli Az Escherichia coli baktériumsejtről készített elektronmikroszkópos felvétel

E. coli eredetű gastroenteritis • Először 1940-es évek közepén óvodákban tapasztalták az E. colival kapcsolatos hasmenéses megbetegedéseket, a halálozási arány az 50%-ot is elérte. • 1970-ben első jelentések az enterotoxint képző E. coli törzsekről. • Betegségokozó törzsei fekális eredetűek, rendszerint alacsony számban fordulnak elő, de széles körben elterjedtek az élelmiszerek környezetében (hőkezeltben, nem mutatható ki) • Indikátor (jelző ) mikroorganizmus, mert ha nagy számban van jelen, az fekális szennyeződésre utal, ami valószínűsíti más enteropatogén mikrobák (pl: Salmonellák) jelenlétének lehetőségét.

Az ételmérgezésnél előforduló E. coli törzsek csoportjai • Enteropatogén törzsek (EPEC) csecsemők megbetegedése un. „dyspepsia”-t okoz vékonybelet támadják hatását virulencia faktora révén fejti ki verotoxin (bélbolyhokat támadja) enterotoxint nem képeznek, de hasmenést okoznak • Enterotoxikus törzsek (ETEC) hatását a vékonybélben fejti ki patogenitása két virulencia markerhez kötött: - enterotoxinok: - ST: 1500-5000 D hőstabil polipeptid - LT: 73000 D hőérzékeny fehérje (A és B alegység) - adhéziós faktorok kolerához hasonló tünetek cholera szerű hasmenés elnevezést kapta elsősorban meleg égövben fordul elő („utazók enteritise”)

Enteroinvazív törzsek (EIEC) „dysenteria-szerű megbetegedést okozó E. coli vastagbelet betegíti meg az invazív, hámrétegbe penetráló baktériumok endotoxinjaik által érfalkárosodást okoznak  véres, nyálkás székletürítés • Enterohemorrhagikus törzsek (EHEC) 80-as évektől indult az USA-ban (O157 szerocsoport) • Fakultatív enteropatogén törzsek (FEEC) szorványosan fordulnak elő hasmenéses fertőzéseknél

Járványtani szempontok: - világszerte elterjedt - fertőző, de nem ragályos betegségeket okoz - hajlamosító tényezők elősegítik a betegség kialakulását Húshigiéniai szempontok: - coli-hasmenés gyanúja esetén kiegészítő bakteriológiai vizsgálat - coli-vérfertőzés - fogyasztásra alkalmatlan - baromfi coligranulomatosis - csak a zsigerek - fogyasztásra feltétel nélkül alkalmas - bőr is - fogyasztásra alkalmatlan Tejhigiéniai szempontok: - tőgygyulladást okoz, ami penicillinrezisztenciája miatt előtérbe került Elbírálás: fogyasztásra alkalmatlan Közegészségügyi vonatkozások: - csecsemőkben és kisgyermekekben az emlősállatokéhoz hasonló kórképek - felnőttekben vakbél-, epehólyag- és húgyhólyag-gyulladás - járványtani összefüggés nincs, más szerotípus okozza.

KLEBSIELLA NEMZETSÉG Előfordulás: - talaj, vizek - állatok és emberek bélcsatornájában és a légutak nyálkahártyáin Morfológia: - 1-2 m-es pálcika - burkot képző - csilló nélküli Festődés: - Gram- Tenyésztés: - igénytelen Antigénszerkezet: - O-antigének - szerocsoportok - O- és K-antigének - szerotípusokba - antigénrokonság - Escherichia

KLEBSIELLA NEMZETSÉG Ellenállóképesség: - csekély Patogenitás: - humán patogén - Klebsiella pneumoniae - borjakban hurutos tüdőgyulladás - tehenekben tőgygyulladás Tejhigiéniai szempontok: - mastitis igen makacs, penicillinre rezisztens Elbírálás: fogyasztásra és feldolgozásra alkalmatlan

SHIGELLA NEMZETSÉG Előfordulás: - szennyvizekben - főemlősök bélcsatornájában Morfológia: - 2-3 m pálcika, csilló nélküli Festődés: - Gram- Ellenállóképesség: - gyenge Antigénszerkezet: - O-antigének - A,B,C,D szerotípusok Patogenitás: - humán dysenteria - Sh. dysenteriae, Sh. flexneri, Sh. sonnei, Sh. boydii Közegészségügyi szempontok: - élelmiszer közvetítésével - fekélyes vastagbélgyulladás

YERSINIA NEMZETSÉG Előfordulás: - vizekben - az állatok, az emberek bélcsatornájában Morfológia: - 1-2 m-es coccoid pálcikák - Y. pseudotuberculosis szobahőmérsékleten csillós Festődés: - Gram- - bipolárisan festődnek Tenyésztés: - igénytelen - Y. pseudotuberculosis - szelektív elődúsítás hűtőben - gyengén szelektív táptalaj, 30 oC - Y. enterocolitica - nátrium-oxalát,epesavas sók, 22 oC

YERSINIA NEMZETSÉG Biokémia: - Y. enterocolitica - hőstabil enterotoxin Antigénszerkezet: - O- és H-antigének - szerotípusok - Y. pseudotuberculosis - salmonellákkal keresztreakció - Y. enterocolitica O9 - brucellákkal keresztreakció Ellenállóképesség: - gyenge Patogenitás: - Y. pestis - pestis - Y. pseudotuberculosis - rodentiosis (álgümőkór) - kiskérődzők, sertés, nyúl, baromfi, zoonózis - enterális és vérfertőzéses forma - Y. enterocolitica - nyulakban és sertésekben gócos-elhalásos bélgyulladás - emberben ételmérgezés Húshigiéniai szempontok: - fogyasztásra alkalmatlan

SALMONELLA NEMZETSÉG Európában, USA-ban és a világ többi részén is az egyik leggyakrabban élelmiszer-eredetű megbetegedést kiváltó baktérium, évente több millió megbetegedést okoz. Egy amerikai bakteriológusról, Daniel Elmer Salmonról nevezték el. Előfordulás: Környezeti források: • víz, szennyvizekben • talaj, • rovarok, • üzemi felületek, • konyhai felületek, • állati eredetű takarmányokban • állati ürülék, hígtrágya • nyers hús, • nyers baromfi, • nyers tengeri hal, rák és kagyló. A Salmonella széles körben fordul előállatok bélcsatornájában, különösen a szárnyasoknál és sertésnél, de az emberek is lehetnek tünetmentes hordozói.

SALMONELLA NEMZETSÉG Morfológia: - 1-3 m pálcikák - peritrich csillós (kiv. S. gallinarum) - mozgó (kivétel aS. gallinarumés S. pullorum), spórát nem képző - burkot nem képeznek (kiv. S. paratyphi, S. enteritidis) Festődés: - Gram-

SALMONELLA NEMZETSÉG Tenyésztés: - igénytelen, sokféle táptalajon képes szaporodni - dúsító táptalajok - pufferolt peptonvíz - szelenit- és cisztin- tartalmú levesek - tetrationát- tartalmú levesek - gyengén szelektív táptalajok - Drigalski-agar: kristályibolya, laktóz és lakmusz - módosított Drigalski agar: kristályibolya, laktóz és brómtimolkék - MacConkey-agar: kristályibolya, epesavas sók, laktóz és neutrálvörös - közepesen szelektív táptalajok - Rambach-agar: dezoxikolát, propilén-glikol, indikátort - erősen szelektív - bizmut-szulfit tartalmú táptalaj: brillantzöld, bizmut-szulfit

SALMONELLA NEMZETSÉG Tenyésztés: pHopt=7 (4-9) Szaporodási hőmérséklet: legalacsonyabb S. typhimurinum 5-6 ºC. (max: 45 ºC) aW= 0,94, eltérően a Staphylococcusoktól nem képesek elviselni magas sókoncentrációt, így a 9 %-os NaCl koncentráció már baktériumölő hatású. Nem hőtűrő baktériumok, az élelmiszeriparban alkalmazott pasztőrözési eljárások során gyakorlatilag 100%-ban elpusztulnak. Leghőellenállóbb faj a S. senftenberg, melynek 105 mértékű pusztításához teljes tojásban 2,5 perc szükséges 54 ºC-on.

SALMONELLA NEMZETSÉG Biokémia: tejcukrot, szacharozt nem, de a glükózt és más egyszerű cukrokat gázképzés mellett bontja. - I-V. subgenusok - I. csoport: biokémiailag típusos, melegvérűekben betegséget okozó salmonellák - II., IV. és V. csoport: típusostól eltérő biokémiai tulajdonságú, hüllőkben előforduló salmonellák - III. csoport (Arizona): madarakban Antigénszerkezet: - O-antigének – szerocsoportok (A, B, C, D, E) - O- és H-antigének (szomatikus és flagelláris antigének) -szerotípusok - H-antigének: mono- és difázisos fajok fázisváltozás - Vi-antigén - hőlabilis felületi antigén

ERYSIPELOTHRIX NEMZETSÉG