Nemzetközi szállítmányozás I.

1. Nemzetközi szállítmányozás I.

2. A nemzetközi munkamegosztás

3. A nemzetközi munkamegosztás a világgazdaság kialakulásának objektív gazdasági alapja

4. Fejlődésének feltételei, amelyek egymástól nem elválaszthatók:

5. természeti feltételek: természeti kincsek, domborzati, éghajlati és talajviszonyok A munkamegosztás első lépcsőfoka a természeti feltételeken nyugvó árucsere volt. Befolyásolja az egyes országok gazdasági életét, szerepe a mezőgazdaságban és a kitermelő iparban jelentős elsősorban, de hatással van az egyéb iparágak fejlődésére is. Az egyes országok a külkereskedelem segítségével olyan termékekhez jutnak, amelyeket saját természeti viszonyaik miatt egyáltalán nem, vagy csak rendkívül magas költségráfordítással termelhetnek meg.

6. társadalmi feltételek: termelőerők, a tudomány és a technika fejlettségi foka, a gazdaság szerkezete Ezektől függ, milyen mértékű lehet a természeti tényezők feltárása, kiaknázása, hiszen fejlődésük csökkentheti a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepet, ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy egyetlen ország sem képes előállítani csak kis töredékét is azoknak a termékeknek, amelyeket elfogyasztunk.

7. A fentiek alapján a nemzetközi munkamegosztás révén, a szuverén államok gazdasági egységei között együttműködés jön létre, kialakulnak atermelőerők fejlődésén nyugvóvilággazdasági kapcsolatok, amelynek fő formái:

8. nemzetközi kereskedelem: az áruk nemzetközi cseréje

9. termelési tényezők: a tőke és a munkaerő nemzetközi áramlása

10. a termelőerők nemzetközivé válása: a technikai, technológiai és tudományos ismeretek nemzetközi áramlása

11. A világgazdasági kapcsolatok során követelések és tartozások keletkeznek, amelyek kiegyenlítése a nemzetközi pénzügyi mechanizmus révén történik.

12. A nemzetközi munkamegosztásra ható tényezők:

13. belső piac nagysága, nemzetgazdaságok mérete: A kisebb országok eleve a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódással valósítják meg az egyes termékek leggazdaságosabb előállítását. A nagyobb belső piaccal rendelkező országok mindig előnyösebb helyzetben vannak.

14. állami gazdaságpolitika: vám és valutapolitikai intézkedések gyorsíthatják, vagy lassíthatják az egyes országoknak a világgazdaság vérkeringésébe való bekapcsolódását.

15. A nemzetközi munkamegosztás részben oka, részben pedig következménye -mert csak nagyüzemi termelés képes arra, hogy a helyi szükségleteket meghaladó mértékben távoli piacokra termeljen- a termelőerők fejlődésének.

16. Az áruforgalom kibővülése feltételezi a közlekedés, az áruszállítás bizonyos fejlettségi fokát is. A nemzetközi munkamegosztás elősegíti a társadalmi jólét növekedését, megszünteti az otthon gazdaságosan nem gyártható cikkek termelését, ezáltal megtakarítás érhető el. A nemzetközi munkamegosztás által gerjesztett külkereskedelem szabályozása, az állam által történő többé-kevésbé protekcionista befolyásolása nyilvánvalóan nemzeti vagy csoportérdekek alapján valósul meg.

17. A külkereskedelmi ügylet fogalma

18. A külkereskedelmi ügylet fogalma Ügylet alatt két, vagy több fél olyan egyetértő nyilatkozatát értjük, amely jogviszonyt létesít, megváltoztat, vagy megszüntet

19. A kereskedelmi ügyletek zömmel áruk adásvételére vonatkoznak, bennük az eladó a szerződésben meghatározott áru szállítására, a vevő pedig az áru átvételére és az ellenérték megfizetésére vállal kötelezettséget. • A külkereskedelmi ügylet abban különbözik az egyéb kereskedelmi ügyletektől, hogy a szerződő felek egymásnak külföldiek.

20. A külkereskedelmi ügyletek főbb csoportjai: • áruügyletek • különleges áruügyletek • különleges külkereskedelmi ügyletek • szolgáltatásra kötött ügyletek

21. Az áruügyletek • Az egyszerű áruügyletetek csoportjába az export- és az importügylet sorolható, mindkettő adásvételi ügylet. • A kiviteli, vagy exportügylet olyan adásvételi ügylet, amely árunak valuta, illetve deviza ellenében külföldön történő értékesítésére irányul. • A behozatali, vagy importügylet árunak külföldről történő beszerzése, valuta, illetve deviza ellenében, pontosabban fogalmazva az azzal kapcsolatos jogviszonyokat szabályozó polgári jogi szerződés.

22. A különleges áruügyletek • Különleges külkereskedelmi áruügyletnek azokat az áruügyleteket nevezzük, amelyek az egyszerű áruügyletnek nevezett, de alapügyletnek is tekinthető export-, illetve importügylettőleltérnek. • A különleges külkereskedelmi áruügyleteket már a kereskedelem kialakulásának csirájaként alkalmazták, elterjedésük az államok külkereskedelmet gátló kereskedelempolitikai intézkedéseinek, illetve gyakorlatának a következménye volt. • Az árucsere-forgalom utóbbi években tapasztalható liberalizálódása, a nemzetközi kereskedelemben alkalmazott diszkrimináció fokozatos megszűnése a különleges külkereskedelmi áruügyletek szerepének és jelentőségének csökkenését eredményezte.

23. Különleges áruügyletekfajtái: • kapcsolt ügyletek: kompenzáció, adresszáció, visszavásárlás, • reexport, tranzit, switch ügyletek, • bérmunka

24. A kapcsolt ügyletek lényege, hogy két ellentétes irányú árumozgás kapcsolódik egymáshoz: kölcsönös, egymást feltételező szállítások történnek. Az árucsere, az árukapcsolás gyakran pénzmozgás nélkül realizálódik, tehát mintegy „visszafejlesztett” kereskedelemről van szó.

25. A hagyományosan értelmezett kompenzációs ügylet során az egymásnak külföldi cserepartnerek között áru közvetlenül áruval cserélődik a pénzmozgás kikapcsolásával.

26. Adresszációs ügylet elnevezéssel az olyan kompenzációs ügyleteket jelöljük, amelyeknél az árumozgást pénzmozgás is követi. • A kompenzációs ügylettel ellentétben az adresszációs ügyletnél nem alapvető követelmény az egyenértékű ellentételezés, mivel a partnerek kifizetik egymásnak a szállítások ellenértékét.

27. A visszavásárlási kötelezettséggel történő eladásnál az exportőr, azaz az eladó olyan kötelezettségvállalással ad el, hogy a berendezés ellenértékének kiegyenlítése a berendezésen gyártott áruval történik meg.

28. A reexportügylet külföldön vásárolt áru harmadik országban való értékesítésére irányul, azaz olyan import- és exportügylet összekapcsolása, ahol a két ügylet tárgya ugyanaz az áru.

29. Tranzitügylet esetén egy közvetítő kap megbízást az eladótól, vagy a vevőtől, hogy hajtson végre viszonteladást a két ország között. (A tranzitügylet oka általában az eladó és a vevő országa közötti rendezetlen diplomáciai kapcsolat, vagy más politikai, jogi, kereskedelmi természetű akadály. Az ügyletet lebonyolító közvetítő megfelelő árrés ellenében köti meg az üzletet, megveszi, majd továbbadja az árut a vevőnek. Az ügylet lebonyolítása így számára teljesen kockázatmentes.)

30. A switchügylet olyan különleges külkereskedelmi ügylet, amely valuta átváltását teszi lehetővé.

31. A bérmunkaügylet a különleges külkereskedelmi ügyletek olyan formája, amelynek keretében a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy az egyik fél (a bérmunkáltató)tulajdonát képező alapanyagot, félkész terméket a másik fél (bérmegmunkáló) bérmunkadíjfejében feldolgozza, és visszaszállítja a bérmunkáltatónak. A bérmunkaügylet tehát lényegében burkolt munkaerő export, illetve importügyletként fogható fel.

32. A külkereskedelmi adásvételi szerződés tartalma, feltételei A külkereskedelmi adásvételi szerződés az eladó és a vevő kötelezettségeit és jogait, azáltalános és az eseti ügyletkötési feltételeket tartalmazza.

33. A külkereskedelmi szerződés lényeges tartalmi elemei a szerződést kötő felek cégszerű megnevezése mellett:

34. az adásvételi szerződés tárgya (az áru megnevezése, minőségének és mennyiségének meghatározása), • a szállítási feltételek (szállítási határidő, fuvarparitás megválasztása), • az adásvételi ár, • a fizetési kondíciók, • egyéb szerződéses feltételek.

35. Az adásvételi szerződés tárgyának megnevezése A bécsi konvenció értelmében (a mennyiség és az ár mellett) az áru megnevezése és minőségének meghatározása jelenti a kellően meghatározottságot.

36. Az áru minőségének egyértelmű meghatározása az adásvételi szerződés egyik alapvető feltétele, hiszen az eladó és a vevő kötelezettségvállalása egyaránt pontosan megjelölt minőségű árura vonatkozik. Az áruminőség egyértelmű meghatározása elsősorban azügylet zavartalan lebonyolításának előfeltétele, de szállítmányozás technikai és kereskedelempolitikai előírások is szükségessé tehetik azt.

37. Az áru mennyiségének meghatározása a nemzetközi kereskedelemben megkívánja egyeskérdések egyértelmű rögzítését. Ilyenek: • megengedett mennyiségi tolerancia • az alkalmazott mértékegység • a mennyiség, illetve súlymeghatározás módszere, helye és ideje • a bruttó, illetve nettó súly kérdése

38. A szállítási határidő meghatározása a szerződésben A külkereskedelmi adásvételi szerződésekben a szállítási határidő vonatkozásában a legkülönbözőbb megjelölésekkel lehet találkozni, de ezek a változatok viszonylag egyértelműen csoportosíthatók, az eladó ugyanis vagy arra vállalkozik, hogy az árut az ügyletmegkötése után azonnal leszállítja (promptszállítás), vagy arra, hogy a szerződésben kikötött későbbi időpontban fog szállítani.

39. Későbbi szállítást az eladó olyan áru esetében vállal, amelyet még be kell szereznie, vagy le kell gyártania. A későbbi szállítási határidő szokásos megjelölései közül az alábbi változatok az ismertebbek:

40. meghatározott naptári nap kikötése • megközelítő időpont rögzítése szállítási időtartam megjelölése • valamilyen feltétel teljesültének függvénye • fix szállítási határidő kikötése

41. Fuvarparitás az adásvételi szerződésben A nemzetközi kereskedelem gyakorlatában számos olyan szokás honosodott meg, amelyek az üzletfelek egymás közötti kapcsolatában szerződések megkötését és az ügylet realizálását könnyítik meg. A kereskedelmi szokások végeredményben az ügyletek sorozatából leszűrtáltalános tapasztalatokat jelentik, szokássá a gyakorlat egy-egy mozzanata akkor válik, ha széles körben ismerik és alkalmazzák a kereskedők.

42. A szokvány tehát nem más, mint egy-egy nemzetközi kereskedelmi szervezet, intézmény által megfogalmazott, közzétett, használatra javasolt szokás. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara szokványai között kiemelkedő helyet foglal el az INCOTERMS (International Commercial Terms), ami nem más, mint a nemzetközi kereskedelmi szakkifejezések értelmezésére vonatkoztatott szabályzat.

43. Az Incoterms rögzíti az eladó és a vevő fő kötelezettségeit, szabályozza a felmerülő költségek megoszlását az eladó és a vevő között, világos előírásokat tartalmazva az utóbbiak esetében arra, hogy az árunak a feladási helyről a rendeltetési helyre történő eljuttatásával kapcsolatos költségeket az eladó mely földrajzi pontig viseli, illetve ezen költségek viselésének kötelezettsége hol száll át a vevőre.

44. A fentiekben ismertetett és szabályozott szállítási lehetőségek szoros kapcsolatban állnak a kárveszélyviselés átszállásának helyével, módjaival és körülményeivel. A kárveszély átszállási helye az a földrajzi pont, ameddig az eladó és ahonnét a vevő viseli az áru fuvarozásával együtt járó kockázatokat.

45. A fentiek alapján röviden összefoglalva a fuvarparitás azt a földrajzi pontot jelöli, ahol a költség illetve a kockázatviselés az eladóról a vevőre átszáll.

46. A fuvarparitás választásának szempontjait több tényező befolyásolja. Egyértelmű, hogy az eladási ár és a fuvarparitás között szoros az összefüggés, azaz • minél több az eladó költsége és kockázata, annál magasabb az ár • minél több költség és kockázat hárul a vevőre, annál kevesebb árat fizet.

47. A fentieken kívül a paritást befolyásolhatja még, hogy milyen az eladó szállítmányozóikapcsolatrendszere, milyen a fuvarpiaci helyzet, mik az eladó piaci céljai, az adott ország piaci szokásai stb.

50. Az ár rögzítése az adásvételi szerződésben A termék jellege és a szállítási határidő függvényében a szerződő felek az árat két módon határozhatják meg a szerződésben. A szerződéses ár lehet: • fixár • mozgó- vagy csúszóár