Kognitív szempontok a dialóguskutatásban

1. Kognitív szempontok a dialóguskutatásban Tudat és elme. MAKOG XIV. Tihany, 2006. január 25-27. Készítette: Boronkai Dóra, PTE IGYFK

2. A dialógus mint szövegtípus • szintaktikai, szemantikai és pragmatikai jellemzők • verbálisan megformált cselekvéssor – beszédaktus (kommunikatív kompetencia - pragmatika) • szekvencia párokba tömörülés: replikastimulus és replikareakció → szemantikai és szintaktikai összefüggés

3. A dialógus mint szövegtípus • a beszélő és a hallgató mint két különböző szubjektum állandóan fölcserélt szerepei → a deiktikus centrum elemei folyamatosan változnak • minden szöveg struktúra és procedúra, statikus és dinamikus jelenség → kognitív műveletek • az intertextualitás mint komplex kommunikációs tevékenység → konnexitás, kohézió, koherencia

4. A közlő és a befogadó kognitív tényezői és műveletei • a háttérinformációk, a háttértudás elrendezése és előhívása • keret = frame • séma = schema • forgatókönyv = script • hiedelem = belief • nézőpont (perspektíva) • kommunikatív kompetencia

5. A tipológia elméleti kerete • a spontán beszéd alkotása és megértése - tervezett szövegek • terv: a szövegtípus-ismeretekből eredő séma • elvárás: a beszédhelyzetből, a szövegtípusból és annak stiláris jellemzőiből eredő előfeltevés • intertextualitás: → az összehasonlítás kognitív művelete • a kategóriákat a prototípushoz való állandó hasonlítással alkotjuk • moduláris és holisztikus értelmezés

6. A tipológiák szempontjai • a nyelvi-pragmatikai szempontú tipológia: a közlemény közege, jellege, az információ iránya, a domináns funkció, és a szituáció • a kommunikációorientált szövegtipológia: dichotómiák (pl. beszélt/írott) • dialógusfajták kognitív keretben: kifejtettség, nézőpont, színterek, értelemszerkezet, szövegfajta, stílus

7. A szövegértelem szintjei • strukturalista leírás (Morris szemiotikai rendszere): szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szintek – tisztázatlan kérdések, pl. névelő, ellipszis, aktuális tagolás • a kognitív felfogás: a szintek a szövegjelenség kiterjedése és jellege alapján különíthetők el – mikro-, mezo- és makroszint

8. A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban- a perspektíva váltása • az aktuális beszélő mindig saját szemszögéből teremti meg és értelmezi a szövegvilágot • origó: az „itt” és „most” helyzete • a nézőpont változásai mikroszinten kifejtett, de makroszinten ható nyelvi elemek • határozószók, igekötők, bizonyos igék, igepárok és a különböző deiktikus viszonyok • az integrált beszélő/hallgató mentális műveletei segítségével képes interpretálni

9. A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a tér és az idő jelölése • a mindenkori beszélő: a középponti személy (én – ego) • a beszélés helye: (itt – hic) • középponti hely • a társalgás középpontja • a beszélés ideje: (most – nunc) • a középponti idő • társadalmi középpont

10. A dialógus térszerkezete • a folyamatos térkijelölés: a fordulók váltásakor a viszonyítási pont is állandóan változik • mikroszintű elemek segítségével történik, de a teljes szöveg értelemszerkezetének és koherenciájának kialakulásához járul hozzá • nyelvi reprezentációi: a résztvevők és az implikált dolgok helykijelölései és helyváltoztatásai, a fordulók váltásaiból eredő kiindulópont-változások és a rövid távú memória korlátai

11. A dialógus időszerkezete • idősíkok: • a beszédidő - a referenciális központhoz tartozó, a mindenkori beszélő szerinti jelen idő • az eseményidő - az elbeszélt eseményben érvényesülő idő • a referenciaidő - az előzőektől különböző, hivatkozott idő síkja • bonyolítja a temporalitás és a modalitás aspektusa és az igék akcióminősége és aspektusa • kifejezőeszközei: időjelek, esetragok, névutók, igeképzők, igekötők, határozószók, szókészletbeli elemek

12. A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a szövegfókusz és szövegtopik megoszlása szövegtopik (DT) • ismert, már említett • jelöletlen • a tudáskeretből vagy a szövegből könnyen hozzáférhető • alapszerű • a háttér jellemző eleme

13. A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a szövegfókusz és szövegtopik megoszlása szövegfókusz (DF) • még nem említett • jelölt és kevésbé hozzáférhető • figuraszerű elem • a szövegprodukció és percepció során az előtérbe (foregrounding) kerül

14. Narratív szövegek [1] És akkor most szeretnék beszélni a döntéshozó stratégiákról. [2] Ez alapján az embereket általában három fő csoportba oszthatjuk. [3] Vannak a dominánsok, az objektívek és a szociálisak. [4] A dominánsokra az jellemző, hogy ők nyíltak a világra. [5] Ők szeretnek döntéseket hozni. [6] Döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák, és ragaszkodnak hozzájuk.

15. A narratív szöveg mondattopik (TM)-mondatkomment (KM) viszonyai [1] TM1 – KM1 [2] TM2 – KM2 (TM2=KM1) [3] TM3 – KM3, KM4, KM5 (TM3=KM2) [4] TM4 – KM6 (TM4=KM3) [5] TM4 – KM7 [6] TM5 – KM8, KM9 (TM5=KM7)

16. A Daneš-féle lineáris és végigfutó tematikus progresszió ábrázolása TM1 – KM1 ↓ TM2 – KM2 ↓ TM3 – KM3, KM4, KM5 ↓ TM4 – KM6 ↓ TM4 – KM7 ↓ TM5 – KM8, KM9

17. Nyelvi példák az eltérésre • döntéshozó stratégiák (1): MF és DF • döntés (5): MF de DT • döntés (6): MT és DT • domináns (3): MF és DF • domináns (4): MF de DT

18. Dialógusok [K1] Ez folyami ponty vagy tavi? [K2] Nem ízlik, Döncikém? [K1] De, de, finom. [K3] Krumplisalátát is… Te mért nem eszel, Vanda? [K4] Ez hal? Tele van szálkával. [K3] Azért egyetek hozzá sok pürét. A püré lenyomja a szálkát. [K5] Jaj, most jut eszembe, Dönci, te nem ehetsz halat! [K2] Nem ehet halat? [K1] Ezerszer mondtam már, hogy halat ehetek. [K3] Halat mindenki ehet. (Szakonyi 1976: 137-8)

19. Topik- és fókuszviszonyok [1.] 1. ponty [2.] 2. E/3. (=1.); 3. Döncikém [3.] 4. E/3. (=1., 2.) [4.] 5. E/2. (=3.) vagy T/3.; 6. te; 7. Vanda (=6.) [5.] 8. hal; 9. E/3. (=8.) [6.] 10. T/1.; 11. püré [7.] 12. E/1.; 13. Dönci, 14. te (=13.) [8.] 15. E/3. (=13.) [9.] 16. E/1. (=13.) [10.] 17. mindenki

20. A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - szituáció – szövegtípus – stílustípus • a stílus viszonyfogalomként való értelmezése: nem díszítő, hanem értelemképző szerep • a beszédhelyzet → résztvevők egymáshoz való viszonyulása, a szituációhoz fűződő céljai, elvárásai→ szövegtípus kiválasztása • nyelvi interakció és szövegtípus → stílus • a tudáskeretünkben már létező és előhívható típusokhoz hasonlítjuk az új megnyilatkozásokat → stílustulajdonítás → a szituáció: a szöveg-és a stílustípus összefüggése

21. A stílus mint viszonyfogalom dimenziói • feltűnőség / semlegesség • dominancia / kiegyensúlyozottság / hiány • azonosság / ellentét • egyszerűség / összetettség • linearitás / hierarchizáltság

22. Összegzés: a szövegvilág mezo-és mikroszintje • mezoszint: a szövegelemek hatóköre közepes méretű tartományra (pl. bekezdés vagy néhány forduló) terjed ki, viszonyai összetettebbek • a mezoszint egyéb koherenciatényezői: mellérendelések, a fogalmi sémák diskurzusszervező funkciója • mikroszint: az elemi egységek szövegtani kapcsolata • egyéb kifejezői: a határozottság, személyragok és személyjelek, névmások, egyeztetés