140 likes | 319 Views
Poseidon kedvencei. Három nagy termet ű állatot említhetünk meg az óceánok és tengerek világában. Ezek lehetnek:. Szelidek. Oriásiak. Intelligensek. Félelmetesek. ...ők fognak most vezetni a vizeken. A sziláscetek.
E N D
Három nagy termetű állatot említhetünk meg az óceánok és tengerek világában. Ezek lehetnek: Szelidek... Oriásiak... Intelligensek... Félelmetesek... ...ők fognak most vezetni a vizeken
A sziláscetek A cetek az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. A legújabb genetikai alapú rendszertan a ceteket a párosujjú patásokkal együtt a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja. Sokan azonban a ceteket továbbra is külön rendnek tekintik. Mint minden emlős, a cetek is tüdővel lélegeznek, melegvérűek, utódaikat szoptatják. A cetek szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz.
Evolúció A cetek nagy termetű állatok. Testhosszuk felnőtt korukban fajtól függően 1,2–30 m, tömegük 30–150 000 kg. Közéjük tartozik minden idők legnagyobb állata is: a kék bálna. A cetek közül egyes fajok mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkoznak, mások nagytestű állatokkal táplálkozó ragadozók. A cetek valamennyien szárazföldi emlősök leszármazottjai. A DNS-ek összehasonlítása alapján a párosujjú patások közé tartozó vízilófélékkel állnak a legközelebbi rokonságban. A cetek ősei kb. 50 millió éve tértek át a vízi életmódra.
A delfinek A delfin a fogascetek közé tartozó vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy ultrahangok alapján tájékozódnak Csoportokban élnek, melyekben kb. 40 egyed van. A csoportokat iskolának is nevezik. A tagok jól ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin magas frekvenciájú hangja számunkra ugyan nem érzékelhető. Az intenzitásuk azonban olyannyira nagy, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják velük.
Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen delfinféle, melynek egy külső agyara is van. A delfinek légzőnyílása a fejük középső részén van. A delfinek vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.
Érdekességek A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hanghullám az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelet a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület és az agy értelmezi azt. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt a sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.
A palackorrú delfinekről megállapították, hogy „neveket” használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.
Az „Őscetek” Az Archaeocetidák vagy „őscetek” a cetek egy kihalt alrendje, amelytől a ma élő cetek származnak. Korábban azt gondolták, hogy az Archaeocetidák a Mesonychidáktól, az ősi patás ragadozóktól származnak, amelyekkel fogaik hasonlóságokat mutatnak. A molekuláris genetikai kutatások szerint azonban valószínűleg a páratlanujjú patásoktól erednek és így a vízilovak rokonai.
Őseik valószínűleg a kréta időszak legvégén, vagy a paleocén elején váltak el a páratlanujjú patásoktól. A mai cetektől eltérően a legtöbb archaeocetidának hátsó lábai is voltak. Az első archaeocetidák pedig minden bizonnyal négylábúak és teljesen szárazföldiek voltak. Az eocén folyamán idomultak egyre jobban a vízi életmódhoz. Az eocén végére megjelentek az első modern cetek, a Basilosauridae család. Az archaeocetidák még túlélték az eocén-oligocén kihalási eseményt, de nemeik nagyon megfogyatkoztak. Az oligocén elején még gyakoriak voltak a tengerekben. Utolsó képviselőik valószínűleg a Basilosauridae családhoz tartoztak és a miocén idején pusztultak ki, alulmaradva a miocén elején új fejlődésnek induló cápákkal szemben. Kihalásuk másik magyarázata lehet, hogy a miocén idején fokozatosan lehűlt az óceán (de az is lehet, hogy a két tényező együtt hatott).
Szeretnéd partjáról csodálni, Hogy törik hullámok sora... Hól antik kultúrák születtek,S utcákban jár a gondola...
Hol a hely költőt mely ihletett így, "Tengerpart, alkony, kis hotelszoba"