Hornyák László elnök, Orvostechnikai Szövetség

1. A gyógyászati segédeszköz ellátás eredményei és gondjai a forgalomba hozók szemszögéből Hornyák Lászlóelnök, Orvostechnikai Szövetség

2. A gyógyászati segédeszköz ellátás helyzetéről, eredményeiről és gondjairól – a forgalomba hozók szemszögéből • Az egészségügyi ellátás nem kellően értékelt, de fontos és milliókat érintő területe. A fogászati és a szemüveg ellátás nélkül is kb. 800 ezer krónikus és 2-300 ezer akut eszközhasználó van. • mostohagyerek: pl. nem segítik a fejlesztést (v.ö. gyógyszertárak), nem támogatják a kis forgalmú vidéki boltokat, stb. • Magánvállalkozások, kis és közepes cégek, valamint külföldi nagyvállalatok hazai „leányai” végzik az ellátást. • ez a helyzet az 1990-es évek elején alakult ki; • alapjaiban nem szorul reformra, és nem kell „államosítani” – nem is lehet; • a cégek fejlesztettek (üzletek), de egyre kevesebb pénz jut rá. • Két fő területe van: • az egyedi, hazai gyártás, szerviz és kiskereskedelem (művégtagok, ortopéd cipők, stb. és kb. 400 segédeszköz bolt); • az import, sorozatgyártású termékek (a kötszerek, inkontinencia-, sztómaellátás eszközei, hallókészülékek többsége, stb.). • Sok ezer embert foglalkoztatnak!

3. Néhány fontos jellemző • Sokféle termékkör és egyre elavultabb termékskála jellemző. • Tíz éve változatlan vagy csökkenő árak. Mint sokan emlékezhetnek rá, az árak lényegében a 2002. novemberi ártárgyalásokon alakultak ki (2003 áprilisában léptek hatályba). • A 2002. évhez viszonyítva, a 2011. év végére a kumulált infláció 57% volt. • Növekvő költségek (infláció, árfolyam-változás, magas orvoslátogatói díj, befogadási díjak, stb.) • Rendkívül bonyolult és bürokratikus a termék-befogadás és a tb-támogatás szabályozása: hibásan a gyógyszer szabályozás szerinti. • Nem alkalmas az innovatív, a korszerű, az igazán egészségnyereséget biztosító eszközök alkalmazására, finanszírozására. • Számos területen az ellátás a valódi szükségleteknek csak negyedét, harmadát biztosítja. • Igazában a támogatási rendszer reformja helyett annak cseréjére lenne szükség. • Ezek a tényezők már a fenntarthatóságot veszélyeztetik!

4. Néhány további fontos jellemző • Nincs kihasználva az eszközök alkalmazásában rejlő rehabilitációs és egészség vagy állapot megőrző, fejlesztő lehetőség – a komplex szemlélet hiánya jellemző. Pedig ennek nagy gazdasági jelentősége, hozadéka is van illetve lehetne! • Évtizedeken át a gyse-gyógyszer támogatás felhasználás aránya a nyugat-európai 1:3-1:4 helyett hazánkban 1:7-1:10 között volt. • 2009-ben a gyógyszerfelhasználás tekintetében, relatíve előkelő helyen voltunk – persze abszolút mértékben nem! • De 2012-re és különösen 2013-ra ez már korántsem igaz! (az egy más kérdés, hogy mi a csökkenés-csökkentés optimuma!) • Ezért az arány nő, de nem a segédeszköz felhasználás érdemi növekedése miatt.

5. Gyógyszer kiadások az összes egészségügyi kiadás százalékában, 2010

6. Egy főre eső gyógyszer kiadások folyó áron USA dollárban, 2010

7. Egészségügyi kiadások a GDP százalékában2010

8. Egy főre jutó egészségügyi kiadások folyó áron USA dollárban, 2010

9. Egy főre eső állami egészségügyi kiadások, folyó áronUSA dollárban, 2010

10. Egy főre eső egészségügyi magánkiadások folyó áronUSA dollárban, 2010

11. Magánkiadások az egészségügybenaz összes egészségügyi kiadás százalékában, 2010

12. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

13. Rokkantak száma és a 15-64 év közötti lakossághoz viszonyított arányuk 1992-2010

14. A súlyos fogyatékosság minősítésének vizsgálati eredményei 2002-2010

15. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

16. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

17. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

18. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

19. Néhány tény, amely jellemzi az ellátottak, a „vevőink” helyzetét

20. A főbb termékcsoportok támogatásának változása 2006-2011

21. Néhány kiegészítés a táblázathoz • 2006 volt az utolsó „békeév”, utána folyamatos restrikciók illetve restrikciós kísérletek történtek. • 2007-től a támogatások és az egy hónapra felírható darabszámok nagy mértékben csökkentek. • Ezt a 2009. évre sikerült nagyrészt visszakorrigálni – nagy érdekképviseleti harc eredménye volt. • Kötszerek: a 2009. évi felhasználásban kb. 600 millió Ft értékű visszaélés van (nem az OSZ vagy a FESZ tagjai voltak). • Vérelemző anyagok: a diabeteszesek száma és ellátottsági aránya nőtt, az idén a piacvezető cég (OSZ-tag) árcsökkentést hajtott végre.

22. Néhány kiegészítés a táblázathoz • Mozgássérült ellátás eszközei: mint tudják, az egyedi gyártású ortézis-protéziseknél, az ortopéd cipőknél és ezek javítási rezsióradíjainál 2010-ben sikerült 20% körüli áremelést elérni. Ebből feltűnő az ortopéd cipők felhasználásának gyakorlatilag a megduplázódása. Ennek három oka van: felerészben az ortopéd cipő termékkör és indikációinak „kedvező” átalakítása; egyharmad részben az áremelés és egy-hatod részben az ún. buszozás (az ún. mozgó szakrendeléseken való felírás). Az ígéretek ellenére 2012-ben sem csökken! • Sztómaeszközök: a 2008-2009. évi emelkedés fő oka, hogy napi két támogatott sztómazsákot lehet felírni egy helyett, utána a kiegészítők támogatása csökkent. • Inkontinencia termékek: a növekedés fő oka, hogy több rászorulónak írják fel, miközben a könnyű vizelet-inkontinenciára való betéteket (350 ml és az alattiakat) kivették a támogatott körből (ez is betegteher növekedés!). • Hallásjavító eszközök: 2007-ben a legnagyobb restrikciót szenvedték el, ma 70%-os támogatottsággal, és a legfejlettebb eszközök közgyógy körből való kivételével alakul a felhasználás.

23. A legfontosabb következtetések • A sorozatgyártású termékek ára 10 éve(!) változatlan vagy csökkent. Azaz olcsóbb lett! • Elengedhetetlen az inflációkövető áremelés megvalósítása! • A sorozatgyártású termékeknél alig van innovatív új termék… • A tb-támogatási kiadás minimálisan szükséges nagyságrendje 50 milliárd Ft/év-áremelés nélkül! • Az áfa 12%-ról 27%-ra nőtt! Az áfa átlag 80%-át az állam az egyik zsebéből a másikba rakja. • Az érdekképviseletek javaslatára törvényjavaslat van a Ház asztalán a 98 és a 90%-os támogatású termékek áfájának 5%-ra mérsékléséről (2013. január 1-jétől) – win-win szituáció, a költségvetési kiadás szükséglete minimális (kb. 1,7 Mrd tb-támogatási keret reálérték-növekedést jelent jövőre, ha a tervezett támogatási előirányzat nem változik). • A jövőre 43,3 Mrd Ft-ra tervezett támogatás csak akkor reális, ha a többi termék áfáját 18%-ra az ún. kedvezményes %.ra csökkentik (mint az régebben volt s mint az sok európai országban gyakorlat).

24. A 2011. és 2012. évi tb-támogatási felhasználás alakulása

25. A 2011. és 2012. évi tb-támogatási felhasználás alakulása Nyilvánvaló, hogy az előirányzathoz képest egy legalább 6 milliárd forintos kiegészítésre lesz szükség az OEP más rovatainak terhére (három évvel ezelőtt a tervezettnél kétmilliárddal kevesebb volt a felhasználás, melyet jó helyre, a háziorvosok finanszírozására csoportosítottak át). A lakosság öregedése, az eszközigények kielégítettségének növekedése, azaz a szükségletek önmagukban is évi, minimum 5%-os növekedést indukálnak.

26. A legfontosabb következtetések S utolsóként fontos kiemelni, hogy ezen a területen kiemelkedően szoros és jó munkakapcsolat van az illetékes kormányzati felelősök és a szakmai érdekképviseletek között. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs vita a jogszabályi változtatásoknál, melyekbe a sok jó mellé be-bekerülnek téves, nem egyszer az ellátást nehezítő vagy gátló elemek.(pl.: a segédeszköz ellátásban nélkülözhetetlen és nagy mértékű házhozszállítás tekintetében). De nem szűnünk meg remélni, hogy az érveink mérlegelésre és elfogadásra találnak.

27. Nem véletlen, hogy az előadásom alcíme „a forgalomba hozók szemszögéből”. Az Orvostechnikai Szövetség 57 tagjából 30 segédeszköz gyártással, forgalomba hozatallal (nagy része import) foglalkozik, de mindegyik tagnak van legalább egy(!) segédeszköz boltja, sőt néhánynak több (5-20) boltja is van. Mindezek miatt az OSZ nem csak a forgalomba hozók érdekeit képviseli, és természetesen együttműködünk, különösen a FESZ-szel, de az egyes termékkörök szakmai érdekképviseleteivel is. A két szervezetnek – FESZ és OSZ – sok közös tagja van. Az objektív érdekkülönbségek (egy torta van!) mellett sok közös érdek is van. Fontos az egyeztetés, az együttműködés. Képletesen szólva, az érdekképviseletben az 1+1=3. Néhány évvel ezelőtt tudomásunk szerint 460 körüli gyse-bolt volt, ma kb. 400. A forgalomba hozók száma (minősített!) jelenleg 65, ebből a nagyobb piaci részesedésűek száma kb. 30 – túlnyomó többségük OSZ-tag. Néhány gondolat az érdekképviseleti munkáról

28. Néhány gondolat az érdekképviseleti munkáról Az érdekképviseleti munkának két fő területe van: Az egyik avédelem: a mindenkori minisztériumi, OEP ötletek, tervezetek számunkra kedvezőtlen elemei elleni fellépés. Sokan nem értékelik, pedig rendkívül fontos, sok milliárd forgalommegtartását eredményező és nagy munkát adó területe ez az érdekképviseleti tevékenységnek. Ebben kiemelkedő volt a 2009. év, amikor is az OEP grandiózus terveinek kritikája sok tárgyalási fordulón keresztül. Nem véletlen, hogy Székely Tamás utolsó rendelete az utolsó teljes jogkörű munkanapján jelent meg, 2010. májusában. Az eredeti változtatási terveknek mintegy 20-25%-át tartalmazta.

29. Néhány gondolat az érdekképviseleti munkáról • Az egészségügyi kormányzatok, az OEP az elmúlt években a következő fontosabb „spórolási” technikákat alkalmazták (ezeket kellett kivédeni vagy minimalizálni) –főképp a betegeket sújtva: • a támogatási kulcs csökkentése • az indikáció szűkítése • darabszám csökkentése • az összefixesítés (FFX, RFX) ! • orvosok felírási jogosultságának szűkítése • MEP ellenjegyzés előírása vagy előtte (műláb) vagy közben (kötszer 4 hónap után) • Közgyógy jogosultság csökkentése (termékcsoportok vagy termék-alcsoportok kizárása, pl. V. – a legkorszerűbb – hallókészülékek nem írhatók fel közgyógyra) • és természetesen a támogatás megszüntetése, pl. lúdtalpbetétek.

30. Néhány gondolat az érdekképviseleti munkáról • Az érdekképviseleti munka másik területe, ahol a helyzetünkön javító eredményeket tudtunk elérni. Ilyenek voltak pl.: • 2008-2009-ben, a már említett megszorítások nagy részének visszakorrigálása (főként támogatási kulcs és darabszám emelés); • az egyedi gyártású termékek árának és a rezsióradíjak összegének emelése; • a reklámszabályok megváltoztatása (internet, ismertetőfüzetek engedélyezése a tb-támogatott termékekre is); • az egyedi gyártású termékek 5%-os áfájának elérése; • az 5%-os áremelési lehetőség elérése (sajnos ezt a betegnek kell fizetni).

31. Az ország gazdasági helyzete miatt nem várható, hogy a 43 Mrd helyett lényegesen nő a támogatási keret (az illetékes állami szervek részben tolerálják a túlköltést – év végi kipótlás). • Pedig nyilvánvaló, hogy áremelésre lenne szükség, részben a nyomott árak miatt, részben az innovatív termékek ellátásba kerülése érdekében. • Afőbb érdekképviseleti céljaink közül a három legfontosabbnak a következőt tartjuk: • rendszeres, évenkénti inflációkövető áremelések (termékkörönként lehet differenciált is) elérése; • a 18%-os áfa elérése; • a gyse terület külön szabályozásának és egy új támogatási rendszer létrehozásának elérése (ez utóbbira sincs sok remény, mert a jövőben sem jut rá elég pénz, személyzeti kapacitás, figyelem, energia, főleg ha az OEP-et megszüntetik). Néhány gondolat a jövőről – mi várható

32. Néhány gondolat a jövőről – mi várható • Legalább el kellene kezdeni az egyes termékcsoportokhoz tartozó protokollok kialakítását, amelyek alapján az orvosok az eszközöket rendelik, és létre kellene hozni termékcsoportonként egy olyan eszközleírást, amely alapján a finanszírozó objektívebben dönt arról, hogy befogad-e egy terméket vagy sem; • A betegteher növelésének elhárítása vagy csökkentése. Ez is nagy eredménye volt az érdekképviseleti munkánknak az elmúlt egy évben – ma már a kormányzati politika is elfogadja.

33. Köszönöm a figyelmet!