Dokumentumleírás, formai feltárás I.

1. Dokumentumleírás, formai feltárás I. A leíró katalogizálás és a szabályozás története előadó: Zsák Judit

2. A katalogizálás fejlődése • Az egyes bibliográfiai entitások felismerése • a katalogizálás elvei • a katalógusok funkciói fokozatosan alakultak ki. • A katalogizálás története szakaszokra bontható.

3. 1. Ókor, középkor • Kialakul a könyvekről készült leírások adattartalma. • A katalogizálás korai történetében nehezen választható szét a tárgyi és a formai feltárás, a korai katalógusok többnyire szakrendiek. • Katalogizálási gyakorlat: a leírás fejlettsége ingadozó • művek leírása: általában a szerző nevével • a fejlettebb katalógusokban ezt kiegészítették a mű címével is. • Az egyenetlenség azzal magyarázható, hogy a könyvtárak elszigetelten működtek.

4. Az első magyarországi könyvjegyzékek • többnyire bencés kolostorok okleveleiben szerepelnek • a 11. századból valók • a legkorábbi teljes könyvjegyzék Szent László király oklevele (1093) • amelyben leltárba foglalták a Márton-hegyi (pannonhalmi) Szent Márton kolostor javait, köztük 80 könyvet).

5. Humanista könyvtárak • Általánosságban azt lehet mondani, hogy a 14. század közepétől tűnnek fel és a 15. században terjednek el a viszonylag fejlett katalógusok, a humanizmus könyvtári kultúrájának a termékei.

6. 2. A 16-18. század A társadalmi igények hatására felismerik, hogy a könyvtárak katalógus nélkül használhatatlanok. A katalogizálás problémája helyet kap a kialakuló könyvtártani szakirodalomban.

7. Reformáció • A 16. században indult reformáció könyvtári hatása elsősorban a közkönyvtárak elterjedésében érzékelhető. • A kialakuló egyetemi, fejedelmi, egyházi, városi könyvtárakat szélesebb rétegek és intenzívebben használták. • A nyomtatott könyvek elterjedése megsokszorozta az állomány számát. • A nemzeti nyelvű irodalom teret nyert a latinnal szemben.

8. A katalogizálás terén fontos szerepet játszottak a könyvkereskedői, ún. vásári katalógusok (Messekatalog). A kereskedelmi bibliográfiák fejlődtek át később nemzeti bibliográfiákká. • A nyomtatott könyvek morfológiai jegyei könnyebbé teszik a katalogizálást (a kódexek leírásával szemben).

9. A nyomtatott könyv legfontosabb tulajdonsága, hogy címlappal rendelkezik, amelyen a könyv azonosítását lehetővé tévő adatok általában együtt található. • A könyvtárosnak nem egy egyedi dokumentumot kell leírnia (kézirat), hanem egy kiadvány minden megegyező példányainak egyikét. • Ez már felvetette a leírás azonosságának szükségességét és ehhez megfelelő módszerek kifejlesztését.

10. 17. század • A könyvtári katalógusok megjelennek nyomtatott formában is, és ez a nyilvánosság a katalógusok minőségének javulását segítette elő. Kialakul a könyvtártani szakirodalom. • Gabriel Naudé (Mazarin könyvtárosa): Avis pour dresser une bibliotheque (1627) = a mű kimondja, hogy a katalógus nélküli gyűjtemény nem tekinthető könyvtárnak • Frederic Rostgaard könyvtártani műve (1697) már a leírásra vonatkozó máig helytálló előírásokat tartalmazott (pl.: a szerző nevét pontosan kell visszaadni, az anonimák szerzőjét lehetőség szerint ki kell deríteni, ragaszkodni kell a cím szövegéhez, stb.)

11. 18. század • a könyvtárak nyilvánosságára való törekvések új lendületet kaptak. Sok könyvtár elkészítette a katalógusát, jelentős magyar katalógus is született: Pray György: Index rarorium librorum bibliotheace universitatis regiae budensis, 1780-1781). • Még nincsenek szabályzatok, így nemcsak nemzeten belül, hanem egy-egy adott könyvtár katalógusában is sok a következetlenség. • Az első nemzeti szabályzat a század végén, Franciaországban jött létre (1791). Értékét elsősége adja.

12. 18. sz. • A katalógusok formája még jórészt kötet alakú, de már a század elején megjelent Írországban a cédulakatalógus, amelyre 1775-ben Párizsban is áttértek. • Katalogizáláselméleti szempontból a korszak legjelentősebb teljesítménye Cristoph Kayser Manipulation bey der Einrichtung einer Bibliotheken and der Verfertigung der Bücherverzeichnisse (1790), • amely kimondja, hogy a könyvtár legfontosabb feladata a birtokában lévő könyvek gyors megtalálhatóságának biztosítása.

13. 19-20.sz. • Első, modern éretelemben vett katalogizálási szabályzat: Antonio Panizzi (British Museum), 1839-ben hagyta az angol parlament jóvá. 91 pontban foglalta össze a mai katalogizálási gyakorlatnak szinte minden problémáját. • 1908-ban kapta meg végső formáját az ALA [American Library Association] katalogizálási szabályzat [Anglo-American Catalouging Rules=Angol-amerikai katalogizálási szabályzat], valamint a Porosz Instrukciók is.

14. Porosz instrukciók: • (először 1899-ben jelent meg) a katalogizálás egész problematikáját logikus rendszerbe foglalta. Nemcsak a leírás szabályaival foglakozott, hanem a betűrendes katalógus szerkesztésével is. • Kimondta, hogy a címfelvétel alapja a könyv címlapja. A szabályzat foglakozik a cím különféle típusaival, a leírásra kerülő adatok sorrendjével, az írásmóddal, a helyesírással, stb, stb…) • Ismeretlen szerzőnél ún. tárgyi cím (Sachtitel) alkalmazását írta elő (grammatikai elv). A grammatikai elv lényege, hogy a leírás első rendszava a címben szereplő első nominativus, amelyet a cím többi szava az első nominativustól való grammatikus függősége sorrendjében követ.

15. ALA katalogizálási szabályzat: • előzménye Panizzi, Jewel és Cutter szabályzata (angol-amerikai együttműködés: 1908, második kiadás 1949, de ekkor már az angolok nélkül) Ismeretlen szerzőnél a mechanikus címrendszó elve (Panizzi nyomán): a cím első szava alapján kell besorolni a művet, a címkezdő névelő nélkül. Másik fontos erénye a szabályzatnak a testületi szerző bevezetése a katalogizálási gyakorlatba. • A fenti két szabályzatot alapul véve rengeteg nemzeti szabályzat szerveződött. ALA-n alapult: Olaszország 1922, Vatikán 1931; Porosz Instrukciókon alapult: Ausztria, Hollandia, Lengyelország, Bulgária, Magyarország.

16. Magyarországon • az első országos érvényű katalogizálási szabályzatot az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ dolgozta ki 1924-ben, majd 1928-ban jelent meg A központi címjegyzék katalogizálási szabályai címmel. Nagyrészt a Porosz Instrukciókat követte, de tartalmaz újításokat is. A grammatikai rendszóválasztás elve helyett a mechanikus címrendszó elvét alkalmazta. • A katalogizálás egységét ez a szabályzat nem tudta maradéktalanul megvalósítani, mivel a nagy könyvtárak ragaszkodtak saját katalogizálási gyakorlatukhoz. Az OSZK 1936-ban kezdte meg rekatalogizáló munkáját, és alkalmazta a mechanikus címrendszót és a testületi szerzőt. • Az OKBK szabályzatának javított kiadása 1944-ben jelent meg, amely már a testületi szerző elem használatára is kiterjedt. Az 1953-ban megjelent első országos szabvány (MSZ 3424-52 Könyvtári címleírási szabályok) is ugyanezt írta elő.