340 likes | 561 Views
A bizonyítás a büntető eljárásban. Be. VII. fejezet, I.-VIII. cím. Az áttekintés vázlata. 1. Néhány adalék a bizonyítás kezdeteiről 2. A bizonyítás fogalma, célja 3. A bizonyítási rendszerek 4. A bizonyítás tárgya, törvényessége, a bizonyítási tilalmak 5. Az egyes bizonyítási eszközök
E N D
A bizonyítás a büntető eljárásban Be. VII. fejezet, I.-VIII. cím
Az áttekintés vázlata • 1. Néhány adalék a bizonyítás kezdeteiről • 2. A bizonyítás fogalma, célja • 3. A bizonyítási rendszerek • 4. A bizonyítás tárgya, törvényessége, a bizonyítási tilalmak • 5. Az egyes bizonyítási eszközök • 5.1. Személyi bizonyítási eszközök • 5.1.1. A tanú és a tanúvallomás • 5.1.1.1. A tanúvédelem • 5.1.2. A szakértő és a szakvélemény • 5.1.3. A terhelt vallomása • 5.2. A tárgyi bizonyítási eszközök és az okirat • 5.3. A bizonyítási eljárások • 6. Bizonyításelméleti alapvetés • 6.1. Terminológiai kérdések • 6.2. A bizonyítékok típusai és a bizonyító erő
A bizonyítás fogalma, célja • a) ismeretelméleti fogalom: közvetett – utólagos - megismerő, rekonstruáló tevékenység • b) logikai fogalom: a logika szabályai szerint végzett gondolkodási folyamat, • c) processzuális értelemben: a bizonyítás alanyainak rögzített jogi keretek között zajló tevékenysége, amely a törvényben meghatározott kérdések eldöntésére irányul, ugyancsak törvény által előírt módon. • A bizonyításnak tehát van egy tartalmi - a cél függvényében vizsgálandó - és egy formai - a módszert illető - eleme.
Bizonyítási rendszerek 1. • a) a kötött (formális) bizonyítás: a törvény határozza meg a bizonyítási eszközöket (olykor ezek értékét, bizonyító erejét is), s azt, hogy ezek léte vagy nemléte alapján mit kell, vagy mit nem lehet bizonyítottnak tekinteni. E rendszer voltaképpen nem létesített semmiféle tartalmi kapcsolatot a bizonyítandó ténnyel. (a tiszta inkvizitórius rendszer jellemzője – vö. beismerés: „a bizonyítékok királynője”)
Bizonyítási rendszerek 2. • b) a szabad bizonyítás: kizárólag a hatóságtól (a bírótól) függ, hogy mit fogad el a bizonyíték forrásaként, hogyan bizonyít, s mikor tekint egy tényt bizonyítottnak. (Az esküdtszéki rendszer a „vádelv” jellemzője. Hibája a lehetséges esetlegesség, szubjektivizmus)
Bizonyítási rendszerek 3. • c) A vegyes rendszer igen sokféle lehet, pl. ca) a bizonyítási eszközök törvényen alapulnak, ám mérlegelésük teljesen szabad, cb) a bizonyítás eszközei részben szabályozottak, mérlegelésük általában szabad, egyes megkötésekkel, illetve cc) az említettek különféle változatai, pl. az egyes bizonyítékok előre meghatározott bizonyító erejét előíró szabályok.
A bizonyítás tárgya • Be. 75.§ : Az anyagi és eljárási szabályok szempontjából jelentős tények (járulékos kérdések is, ám a köztudomású vagy „hivatalosan” tudott tények nem), A tényállás alapos felderítésének kötelezettsége, az ügyész által indítványozott körben Közreműködési kötelezettség
A bizonyítás törvényessége • a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása a törvényen alapul, • az emberi méltóság, a személyiségi jogok, és a magánélet tiszteletben tartandó, • a bűncselekmény révén, vagy az eljárási résztvevők jogainak lényeges sérelmével ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye nem használható fel.
Az egyes bizonyítási eszközök • Terhelti vallomás • Tanúvallomás • Szakértői vélemény • Tárgyi bizonyíték, okirat • Bizonyító eljárások
A terhelt vallomása, jogok, kötelezettségek • - jog a gyanú (vád) megismeréséhez, • - jog a hallgatáshoz (akár teljesen, akár részlegesen), • - jog az önvádolás alóli mentességhez, • - jog a vallomáshoz, (ha korábban megtagadta, akkor is), • - jog a vallomás összefüggő előadásához, • - jog a vallomás saját kezű leírásához és az iratokhoz csatolásához • - jog védőhöz, • - jogorvoslati jog a gyanú közlésekor (halasztó hatálya nincs !) • - köteles - főszabályként (ha erre kötelezik) jelen lenni (távolmaradás esetén elővezethető) - a személyi adatokra vonatkozó kérdésekre válaszolni, - mást (következmények nélkül) nem vádolhat hamisan.
A taktikai blöff a taktikai fogások rendszerébe tartozó, bizonyíték szerzését célzó eljárás, amelyben a vizsgáló legalább részben bizonyítatlan, ellenőrizetlen valóságtartalmú tényeken vagy körülményeken nyugvó látszat tudatos keltésével olyan helyzetet igyekszik teremteni, amely a gyanúsítottat addig feltáratlan bizonyíték szolgáltatására ösztönözheti.” A terhelti vallomás – tilalmak és ajánlások (kriminalisztikai kitekintés) A blöff célja az, hogy „az igaznak hitt feltételezések alapján a kihallgató és a terhelt interakciója során olyan szituáció keletkezzék, amelyben a vizsgáló rendelkezésére álló adatok pontos köréről és tartalmáról tájékozatlan gyanúsított bizonyítékot szolgáltat a feltételezések helytállóságát vagy megalapozatlanságát illetően.”
A nyomozási jelenlét alóli kivételek • A terhelt a szabályszerű idézésre meg kell jelenjen. (Az eljárási cselekményeken való részvételre kötelezhető - elővezetik) • A nyomozásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik; ebben az esetben a tartózkodási helyének felkutatása iránt kell intézkedni és gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítéséről és biztosításáról. • Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult nyomozás során - ha a terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránt tett más intézkedés nem vezetett eredményre - elfogatóparancsot kell kibocsátani, ezzel egyidejűleg a terhelt részére, ha nincs meghatalmazott védője, védőt kell kirendelni.(Be. 527. §)
A tanú fogalma, jogai, kötelességei Tanú az a személy, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet (79. § (1) bek.) Kötelességei: - megjelenés, - vallomástétel, igazmondás - a vallomás indokolatlan megtagadása: rendbírság (1000.- Ft-tól 200.000.- Ft-ig, ismételt vagy súlyos esetben 500.000.- Ft-ig) és a felmerült költségekben marasztalás, [ „szelektív”(hiányos) vallomás: elhallgatással megvalósított hamis tanúzás Jogai: - költségtérítés, - bizonyos esetekben mentességi jog, - tanúvédelemhez való jog
A tanú költségtérítése14/2008. (VI.27. IRM.r.) • Utiköltség • Szállásköltség (max. : nyugdíjminimum ¼-e) • Ellátási költség (nyugdíminimum 3 %-a) • Munkából kiesés pótlása (óránként a nyugdíjminimum 1,5 %-a)
Abszolút mentességi okok: (a tanú nem hallgatható ki) - lelkész (e minőségében) védő (e minőségében) tanúzási képességre kiható testi vagy szellemi állapot, hatósági tanú, Minősített adat esetén felmentés hiánya. (ez utóbbi felmentés esetén orvosolható) Relatív mentességi okok: (a vallomás megtagadható) - hozzátartozó - önvád, vagy hozzátartozó vádolása - foglalkozásból vagy közmegbizatásból eredő titoktartás - felmentés hiányában Mentességi okok
Áttekintés - Szakértő az a személy, aki a bizonyítandó tény megállapításához, vagy megítéléséhez különleges szakértelemmel rendelkezik. • „kötelező” és lehetséges szakértő, • jogok és kötelességek, - a szakértői szervezet, - a szakvélemény (felépítése), - a szakvélmény felülvizsgálata
Kötelező szakértő • A szakértő alkalmazása • 99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. • (2) Szakértő alkalmazása kötelező, ha • a) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés személy kóros elmeállapota, alkohol-, illetőleg kábítószerfüggősége, • b) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés kényszergyógykezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége, [utóbbi megszűnt!] • c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, • d) elhalt személy kihantolására kerül sor.
A szakértői szervezet a) szakértői intézetek (állandó szakértők) Pl. Igazságügyi Orvosszakértői Intézet, Igazságügyi Műszaki Szakértő Intézet, Igazságügyi Könyvszakértő Intézet. b) kijelölt (listás) szakértők A Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok elnökei a főügyészekkel egyetértésben megállapítják az illetékességi területükön szükséges szakértők számát, és a megfelelő képzettségű személyekről nyilvános jegyzéket ''listát'' készítenek, amelyet időről-időre kiegészítenek. A hatóságok - ha nem intézetet rendelnek ki – erről a listáról választanak szakértőt. c) eseti szakértők Állandó vagy kijelölt szakértő hiányában elvileg minden különleges szakértelemmel rendelkező személy vagy szervezet igénybe vehető.
A szakvélemény részei(példa: pszichológus szakvélemény) • 1. Fejrész a) A cím: „Igazságügyi pszichológus-szakértői lelet és vélemény”. b) A fejrész tartalmazza: a kirendelő hatóság megnevezését, az ügy számát, kinek és milyen ügyében kérik a vizsgálatot, illetőleg a véleményt, a vizsgálandó személy adatait, az eljárásban betöltött szerepét ( c) Előzmények: Ez az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény— szakértővel közölt — tényeinek, adatainak rövid összefoglalása, ismertetése. • 2. Szakmai ténymegállapítások (leleti rész) a) A pszichológusi vizsgálat jegyzőkönyve Tartalmazza a személyes vizsgálat adatait (exploratio), a tesztvizsgálat nyers adatait (pontértékek, számszerű mutatók, stb.), a vizsgált személynek a cselekményről vagy ügyről szóló ismertetését, előadását. b) A megelőző orvosi, elmeorvosi, illetőleg az előzetes pszichológus-szakértői vizsgálatok eredményeinek összefoglalása. • 3. Vélemény A vélemény nem adatismertetés, hanem az előzőekben emlitettek szintézise. Tartalmaznia kell, hogy a szakértő a) véleményét milyen vizsgálatok és adatok alapján alakította ki. b) milyen szakmai megállapitására jutott és ezt mivel indokolja, c) az elrendelő hatóság vagy a más (pl. orvos-) szakértő kérdéseire adott tételes választ.
Bizonyítási eljárások Ide a szemle, a helyszíni kihallgatás, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás, a szembesítés és a szakértők párhuzamos meghallgatása tartozik. Mindegyik eljárási cselekménynek más a célja és a releváns eredménye: - a szemle rendszerint a hatóság által még nem ismert tárgyi bizonyítási eszköz felkutatását célozza, - a helyszíni kihallgatás esetén a bizonyító erő abban áll, hogy a terhelt vagy a tanú mutat meg olyan helyet, cselekményt, vagy tárgyat, aminek létezéséről a hatóság már tud, - a bizonyítási kísérlet rekonstruálás révén erősít meg, vagy zár ki valamely feltevést, - a felismerésre bemutatás bizonyító ereje a megfelelő tárgy vagy személy befolyásmentes kiválasztásában van.
Meghatározandó - a bizonyítandó tény, - a bizonyító tény, - a bizonyíték forrása, - a bizonyítási eszköz, - a bizonyíték és - a bizonyító erő fogalma. A korábbi terminológiában - elsősorban Balogh Jenő és Angyal Pál nyomán - az említett fogalmak egymásra épülését (leegyszerűsítve) így definiálták: bizonyítandó tény adott bűncselekmény elkövetésének megtörténte és elkövetőjének személye, bizonyító tények, vagy bizonyítási okok a jelenben létező, meggyőződés kiváltására alkalmas argumentumok, azok a személyek és tárgyak pedig akik ezt az okot hordozzák bizonyítási eszközök. A bizonyító tények és a bizonyítási eszközök együtt képezik a bizonyítékot. (Ezt a mindenütt evidenciaként kezelt tételt azonban - noha ez a ''kettősség'' bővebb magyarázatot érdemelne - nem fejtik ki részletesen). A bizonyító erő (nervus probandi) azt érzékelteti milyen mértékben alkalmas a bizonyítékból nyerhető, tény meggyőződés kiváltására. Néhány fogalmi, terminológiai kérdés
A bizonyítékok felosztása • Eredeti – származékos (közvetlenül, illetve áttételesen kapcsolódik a bizonyítandó tényhez) • Személyi – tárgyi • Terhelő – mentő • Közvetlen – közvetett (az „elsődleges”, releváns tényre vonatkozik, illetve azzal összefüggésbe hozható)
A közvetett bizonyítás dilemmái • „láncelmélet” (Hans Gross, Visinszkij) • „Kötél- vagy sodronyelmélet” (Nokes) • „háló-modell” (integrálja az első kettőt) Veszélyek: Az előítélet és a prekoncepció csapdái Az elvárások és a büntető eljárási szerepek túlértékelése