550 likes | 661 Views
A nagyváros–vidék kettősség az európai térszerkezetben. dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu. Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék.
E N D
A nagyváros–vidék kettősség az európai térszerkezetben dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék
Nagyvárosok fejlődésére ható új / felértékelődő tényezők Rendszerváltozás Politikailag: új államok fővárosi funkciók megjelenése (Pozsony, Vilnius, Ljubljana) Gazdaságilag: dinamikus felzárkózás, de nagyvárosok és vidéki térségek eltérő fejlődési impulzusokat kapnak Európai integrációs folyamat EU regionális politikai támogatások: strukturális és kohéziós politika a nagyvárosoknak kedvez A városi dimenzió erősödése az EU-ban (de jure még nem) Globalizáció TNC-k sajátos telephelyválasztási szempontjai: nagyvárosok felértékelődése Eredmény: kelet-közép-európai országok fejlődésének motorjai a nagyvárosok
Kelet-közép-európai nagyvárosok dinamikus gazdasági fejlődésének kettős következménye Konvergencia az európai nagyvároshálózatban Látványos kiegyenlítődés a perifériák gyorsabb fejlődése (különösen a volt szoc. országok) Centrum–periféria reláció kevésbé meghatározó Legerősebb törésvonal még mindig az egykori „vasfüggöny” vonala Divergencia a felzárkózó gazdaságokon belül Polarizáció a nagyváros–vidék viszonylatban Váltómozgás-elmélet (trade-off)
Városi terek az európai térszerkezeti modellekben Brunet: Kék Banán (1989) Kunzmann: Európai szőlő (1991) Van der Meer: Vörös Polip (1998)
Nagyvárosi–vidék kettőség mérése Dur: nagyváros–vidék duál-mutató yu:nagyvárosi régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül yr:vidéki régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül 6
A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 A legtöbb tagállamban nőtt a nagyváros-vidék kettősség Adatok forrása: EuroStat
A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Leginkább a kelet-közép-európai nagyvárosok ugranak ki országuk térszerkezetéből • EU átlaga: 1,6X • Maximum: 3X (Lettország) • Minimum: 1,2X (Olaszország) Forrás: Eurostat adatai alapján saját számítások, alaptérkép: World Gazetteer
A fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése az EU-tagállamokban, 2004 Adatok forrása: EuroStat Az erősebb nagyváros-vidék egyenlőtlenséget az elmaradottabb országoknál látjuk • Piros szín: ha nem minden nagyváros, hanem csak az ország legfejlettebb nagyvárosának értékeit vesszük figyelembe
Nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a regionális fejlettségi különbségekben
Fejlettségi közeledés az EU NUTS3-as régiói között, 1995–2004 NUTS3-as szintű regionális fejlettségi különbségek Hoover-indexe (HNUTS3) (n=1267): szigma konvergencia
A nagyváros–vidék kettőség erősödő szerepe az egyenlőtlenségekben, 1995–2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások
Az EU-n belüli egyenlőtlenségeket meghatározó térszerkezeti elemek Államhatárok szerepe (országhoz tartozás jelentősége) Földrajzi fekvés Centrum–periféria egyenlőtlenség Észak–dél egyenlőtlenség Nyugat–kelet egyenlőtlenség Történelmi megosztottság (régi–új tagállam) Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Térszerkezeti elem egyenlőtlenségének szerepe az EU-n belüli NUTS3-as szintű regionális különbségekben:
A nagyváros – vidék egyenlőtlenség szerep-ének mérése regionális különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87 for Visegrad Countries) xi:„i” régió aránya az össz-GDP-ből fi:„i” régió aránya az össznépességből-GDP-ből A különbségek vizsgálata az egyes tényezők (pl. nagyváros–vidék egyenlőtlenség) esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) Pl. nagyváros – vidék egyenlőtlenség esetében: n = 2 (nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve vidéki NUTS3-as egységeinek összevonása) Tényező szerepeRole of urban–rural inequality with the overall regional inequalities (Rur): 15
Tagállamok közötti egyenlőtlenségei • n = 27 • Egyenlőtlenség nagysága H = 18% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 85%
Centrum–periféria egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 37% • GDP: 46% • Egyenlőtlenség nagysága H = 9% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 45%
Észak–dél egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 67% • GDP: 71% • Egyenlőtlenség nagysága H = 4% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 20%
Nyugat–kelet egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 55% • GDP: 67% • Egyenlőtlenség nagysága H = 12% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 58%
Régi és új tagállamok közötti egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 79% • GDP: 95% • Egyenlőtlenség nagysága H = 16% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 75%
Nagyváros–vidék egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 20% • GDP: 28% • Egyenlőtlenség nagysága H = 8% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 39%
Főbb tényezők szerepe a NUTS3-as szintű területi egyenlőtlenségekből, 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások
A térszerkezeti elemek szerepváltozása a regionális különbségekben, 1995–2004 • Az EU-ra általánosan jellemző kiegyenlítődés a legtöbb tényezőnél megfigyelhető, csak a nagyváros-vidék kettősség esetében növekednek az egyenlőtlenségek Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások
A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 • Lettországban a legnagyobb a területi egyenlőtlenség • Lettországban és Csehországban a területi egyenlőttlenségek 100%-át a nagyváros-vidék kettősség adja Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások
A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004. • Nagyvárosok többsége meghaladja az országos átlagot • Több országban szinte csak a nagyvárosok haladják meg az országos átlagot (Kelet-Közép-Európa) • No., Spo. Olo., Rom.: más térszerkezeti elemek fontosabbak
Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Kelet-Közép-Európában
Vizsgált nagyvárosok és vidéki térségek meghatározása • Terület: Visegrádi Országok • Időszak: 1995–2004 • Térségi szint: NUTS3 • Nagyvárosok (8db) • Csupán népességszám alapján (elővárosok nélkül) • 500 ezer fő felett + Pozsony • Adatok NUTS3 régiókra vonatkoznak (Pozsony Pozsonymegye) • Vidéki térségek • Itt: teljes nagyvárosokon kívüli komplementer terület
Nagyvárosok mint a közép-kelet-európai térszerkezet kiemelkedő elemei
A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 Adatok forrása: EuroStat
A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Adatforrás: Eurostat alaptérkép: World Gazetteer
A gazdasági fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése, 2004 Adatok forrása: EuroStat
A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepének mérése a területi különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87) xi:„i” régió GDP-aránya fi:„i” régió népességaránya A különbségek vizsgálata a nagyváros–vidék egyenlőtlenség esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) n= 2 (a 8 nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve a 79 vidéki NUTS3-as egysége összevonása) Tényező szerepe a NUTS3-as egyenlőtlenségekben (Rur): 33
A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 Adatforrás: EuroStat
A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a Visegrádi-országok regionális különbségeiben, 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások
A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a Visegrádi országok regionális különbségeiben Adatforrás: EuroStat
A V4 nagyvárosainak és a vidékeinek fejlettsége (országuk átlagához képest), 2004. 37
A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004.
Az ágazatok megoszlásának változása a bruttó hozzáadott értékből, V4, 1995–2004. 39
A bruttó hozzáadott érték növekedése ágazatonként, V4, 1995–2004. 40
Magyarország: Budapest új szerepe a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 Budapest dezindusztralizációja (1992–1998) A fővárosi ipari foglalkoztatottak száma 57%-ára esett vissza (289 e fő 165 e fő) Budapest súlyának visszaszorulása a magyar iparon belül Ipari foglalkoztatás: 29 % 22 % Ipari értékesítés: 36 % 24 % Ipari exportértékesítés: 38 % 17 % (Fejér megye: 7 % 22%)
Ágazati átrendeződés a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 42
Az ipari specializáció erősödése Magyarországon, 1992–1998., Koncentrációs mutató alapján 1992 1998 foglalkoztatás Ipari értékesítés Ipari export 43
Nagyvárosok szerepnövekedésének tényezői Pozitív externáliák Agglomerációs előnyök Méretgazdaságosság: a hatékonysági kritériumokat kielégítő kritikus tömeg a nagyvárosokban biztosítható „Sikeres város” versenyképességének alapja: a város lakóinak szellemi tőkéje (sikeresség 10 tényezője, Enyedi Gy., 1998) Európai kohéziós politika Jobb ágazati struktúra a vidékhez képest (tercializáció) De: negatív agglomerációs externáliák, a nagyvárosok növekedésének egy bizonyos pont után határt szab: erőforrások (kapacitások) szűkössége emelkedő árak (telek, bérleti díjak, bérek stb.) zsúfoltságból eredő nehézségek stb.
Ágazati átrendeződés hatása a területi egyenlőtlenségekre Visegrádi Országokat növekvő nagyváros–vidék kettősség jellemzi Elsősorban a fővárosok „ugranak ki” Visegrádi Országok nagyvárosainak sikere nem független az ágazati átrendeződésüktől: a növekvő nagyváros–vidék kettősség elsősorban szolgáltatás-alapú A vidéken belüli fejlettségi különbségek hátterében pedig az ipari megújulás húzódik meg Ezen belül is elsősorban a feldolgozóipar (gépipar) A vidéki ipar gyorsabban nőtt, mint a nagyvárosok esetében A vidéki gazdaságon belül az ipar növelni tudta részesedését 45
A kreatív gazdasági tevékenységek szerepe a kelet-közép-európai városversenyben
Sokféle megközelítés, fiatal kutatási téma „A kreativitásnak, a kreatív iparágak regionális, területi fejlettségi különbségek kialakulásában játszott szerepe az elmúlt években szinte slágertémává vált.” (Ságvári B.) Kreativitás, kreatív ember: pozitív jelentés (Howkins, 2002) Valami új kigondolása, előállítása Lehet „semmiből valamit”, vagy csak új jelleg Nem kell, hogy vezessen valamire Kreatív ember: korunk egyik hőse Dimenziói Társadalmi: kreatív osztály – Richard Florida Gazdasági: kreatív iparágak kreatív gazdaság Földrajzi: kreatív városok – Charles Landry
Richard Florida: The Rise of the Creative Class (2002) USA alapvetően már kreatív gazdaság, Gazdasági erőforrás: tudás hasznos, új formákat hoz létre Hármasosztatú társadalomfelfogás Munkásosztály (working class) Szolgáltatásban dolgozók osztálya (service class): valamilyen feladatnak a tervszerű végrehajtásáért kapják a pénzüket Kreatív osztály (creative class): magáért az alkotásért fizetik nagyobb autonómia és rugalmasság USA 38 mió fő, fogl 30%-a Buffalo, New Orleans és Louisville: elveszítették a kreatív munkaerő egy részét Austin, Boston, Washington D.C., Seattle: toleránsabbak, nyitottabbak a kreativitásra és a másságra
Globális Kreativitási Index (Global Creativity Index) Al-indexek: Kreatív osztályba tartozók száma (ILO): szakemberek, művészek, zenészek, tudósok, közgazdászok, építészek, mérnökök, menedzserek Human capital index: diplomások % (25–64 évesek) Scientific talent index: kutató tudós, mérnök / 1000 fő Innovációs index: szabadalmak / mió fő High-tech innovációs index: csúcstechn. szab. / 1000 fő R&D index: K+F költés / GDP Attitűd index (Eurobarometer): rasszizmus és idegengyűlölet Érték-index, önkifejezés-index (World Value Survey) Középszintű indexek: 3 T (technológia, tehetség, tolerancia) siker záloga „Globális kreativitás index” IRL, SF, P, DK, E, GR, S, B, A, NL, D, I, GB, F
Kreatív iparágak, kreatív gazdaság Kreatív iparágak értelmezései Legszűkebb: hagyományos művészeti ágak (pl. képzőművészet) Közepes: tágan értelmezett kulturális–művészeti ágazatok, piacképes kultúra (pl. populáris zene, média) Legszélesebb: nem csak kultúrához kötött (pl. kutatás-fejlesztés) Kreatív gazdaság megközelítései Kultúraközpontú szellemi tulajdonon alapuló, „alkotásközpontú”