Elektronikus információszabadság?

1. Elektronikus információszabadság? Gondolatok az Elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény kapcsán Partner, konkurens, megrendelő MIBE konferencia 2006. június 6.

2. Előzmények • 2003-2004: sajtókampány indul a közadatok, és különösen a bírósági ítéletek nyilvánosságával kapcsolatban (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet) • 2000-2005: több országban törvény születik a közadatok nyilvánosságáról (pl. Egyesült Királyság és Észtország 2000) • 2003: megszületik az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003. november 17-i 2003/98/EK IRÁNYELVE a közszféra információinak további felhasználásáról • Folyamatos bírálatok érik a Kormányzatot, amiért nincsen ingyenes internetes jogszabálygyűjtemény • 2004-2005: széles körű vita az Információszabadságról szóló törvényről, amelyben társadalmi szervezetek is intenzíven részt vesznek. Fő érvük: a kereskedelmi újrahasznosítás nincsen a törvényben szabályozva, és számos értékes adat, tartalomtípus kimaradt a jogszabályból. • 2005: megszületik az Elektronikus Információszabadságról szóló törvény, azonban számos ponton elhalasztják a hatálybalépést. • A törvény explicite hivatkozik az irányelvre: 23. § E törvény 7. §-a, valamint melléklete az Európai Parlament és a Tanács a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003. november 17-i 2003/98/EK irányelvének való megfelelést szolgálja.

3. … lássuk miket is mond az irányelv? ELVEK • Címe: „A közszféra információinak további felhasználásáról” Tehát NEM az állampolgárok közinformációkhoz való hozzáféréséről, azaz kifejezetten a továbbhasznosításról szól. • Elv 1: „A közinformációk további felhasználása jó dolog, ezért ösztönözni kell.” „A közszféra információi fontos alapanyagot jelentenek a digitális tartalommal bíró termékek és szolgáltatások számára (… és a felhasználási lehetőségek) növekedése lehetővé fogja tenni az európai társaságok számára, hogy (…) hozzájáruljanak a gazdasági növekedéshez.” „A tervezett intézkedés céljai (…) a közszféra dokumentumain alapuló közösségi információs termékek és szolgáltatások létrehozása, (…) a magántársaságok általi hatékony felhasználásának ösztönzése a többletértékkel bíró információs termékek és szolgáltatások fejlesztése érdekében…” [preambulum (5), (25) bek]

4. ELVEK (folytatás 2) • Elv 2: „Tisztességes feltételrendszert kell kidolgozni a hozzáférésre.” „Létre kell hozni a közszféra dokumentumainak további felhasználására vonatkozó feltételek általános kereteit, hogy biztosíthatóak legyenek ezen információk további felhasználásának tisztességes, arányos, és megkülönböztetés-mentes feltételei.” [preambulum (8) bek]

5. ELVEK (folytatás 3) • Elv 3.: „A díjazásnak – ha egyáltalán van ilyen - költségalapúnak kell lennie, és nem szabad diszkriminálnia.” „Díj szedése esetén a teljes bevétel egy ésszerű nyereséghányaddal együtt sem haladhatja meg a dokumentumok gyűjtésének, előállításának, feldolgozásának és terjesztésének költségét.” „A további felhasználás feltételei nem lehetnek megkülönböztetőek (…). Ez azonban nem zárja ki, (…) a közigazgatási szervek közötti térítésmentes információcserét, (továbbá nem kizárt) eltérő díjakat megállapítani a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú felhasználásra. „(kizárólagos felhasználási jog kikötése) abban az esetben lehetséges, amikor az információt kereskedelmi kiadó nem tenné közzé ilyen kizárólagos jog nélkül.” [premabulum (14), (19), (20) bek]

6. Mi a közinformáció? • Minden ami a közszférában keletkezik és más korlát alá, (pl. titokvédelem, döntés-előkészítés, személyes adatok védelme) nem esik. • Közszféra = 1992/50/EK irányelv =minden túlnyomórészt állami költségvetésből finanszírozott szervezet

7. Tükrözi-e ezeket a szabályokat a törvény? Nem

8. Miért? • A törvény célja: „a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása” • A törvény kitüntetett célcsoportja: az állampolgárok, ezeken belül is az internetet használó „művelt nagyközönség”, hangsúlyosan – véleményem szerint - az újságírók. • Újrafelhasználásról, kereskedelmi célú hasznosításról, hozzáadott értékkel bíró termékek és szolgáltatások létrehozásáról a törvény egyetlen árva szót sem szól. • Ezt hogyan kell értelmezni: a kereskedelmi újrahasznosítás ugyanolyan feltételekkel lehetséges (pl. egy kiadónak, tartalomszolgáltatónak, stb.), mint az átlagpolgárnak? Aligha ez a törvényhozó célja, pedig ebből a rendelkezésből most ez következik. • A kereskedelmi újrahasznosítók nem egyszeri hanem rendszeres, és nem egyedi, hanem nagyobb tömegű adatot akarnak kapni. Ez lényeges különbség! • Az ördög a a részletekben van: lássuk itt mi a helyzet!

9. Négy nagy, a közszférában keletkezett adattípus újrahasznosításának, forgalmazásának szabályozása Magyarországon.

10. Négy nagy, a közszférában keletkezett adattípus újrahasznosításának, forgalmazásának szabályozása Magyarországon II.

11. Négy nagy, a közszférában keletkezett adattípus újrahasznosításának, forgalmazásának szabályozása Magyarországon III.

12. Következtetések • Az Iszt. két adattípus: jogszabályok és bírósági ítéletek területen jelent előrelépést, de itt sem a tartalomipar számára • A jelenlegi szabályozás a kereskedelmi újrahasznosítás tekintetében ma Magyarországon egyszerűen nem létezik, és ez a helyzet néhány magáncégnek, és az adatok közelében lévő bizonyos csoportoknak kedvez. • Meg kell alkotni ezeket a szabályokat. Két módszer is lehetséges. • Vagy: ki kell egészíteni az Iszt-t, most már a tartalomipari újrahasznosítás, továbbfeldolgozás szabályozásával. • Vagy: az egyes ágazati szabályokat kell kiegészíteni speciális, az újrahasznosítás feltételeit tartalmazó szabályokkal.

13. Szempontok az új szabályozáshoz • Az Irányelv mentén nemcsak kötelező, de érdemes is haladni, azaz: • Fair, egységes elveken nyugvó feltételeket kell megállapítani adattípusonként, melyek nagymértékben különböznek egymástól: • Adattípusok (javaslat): • Az Iszt. által említett adatkör („általános közadatok”) • Az állami irányítás egyéb eszközei („jogszabályokon kívüli norma-kör”) • Közhitelű nyilvántartások adatai (ide jön még az egyéni vállalkozók nyilvántartása, mint „határeset”) • Egyéb állami nyilvántartások adatai (ami nem érinti a kizárt adat-kört, pl. személyes adatokat, vagy egyéb okból nem titkos, és közpénzből jött létre azt hozzáférhetővé kell tenni, pl. KSH) • Alapelvként ki kell mondani, hogy a kereskedelmi újrahasznosítás mindenütt megengedett, ahol nem tilos, (ez egyébként a jogállamiság elvéből is következik) és nem lehet ésszerűtlen gátat szabni neki. • Ki kell mondani, hogy az újrahasznosításból származó jövedelemből az újrahasznosító (a hozzáadott érték nagyságától függően) az adatgazdának méltányos összegű díjazást kell hogy fizessen: az újrahasznosítónak, és az adatgazdának is jól kell járnia. (S nem csak az egyiknek.)