XI. Piusz (1922-1939)

1. XI. Piusz (1922-1939) • Achille Ratti 1857.ben született Milánóban. Nagyipari polgári család. • 1879-ben szentelték pappá. A Rómában kánonjogból doktorált és 1882-ben letette a teológiai doktorátust is a Sapienza Egyetemen, valamint a filozófiait az Aquinói Szent Tamás Akadémián. • Szaktudós, a vatikáni könyvtár prefektusa. Lengyelország és Litvánia apostoli vizitátora, majd Milánó érseke.

2. Az élet cselekvés" - ez volt az egyik kedvenc mondása. Mélyen vallásos, a tradíciókhoz hű, szerény személyiség volt. Kerülte a nepotizmus minden formáját. • Kortársai elismerték képességeit. • Fontos számára elődei munkájának folytatása.

3. „Studiorum ducem” körlevél. 1923. jún. 29. • Aquinói szent Tamás tanítása követésének kötelezettsége. • Tehát tomista ő is, és ezzel XIII. Leó és X. Piusz örököse.

4. „Infinita Dei misericordia” 1924. máj. 29. • Az érdemek és ajándékok újraéledése. • Látszik, hogy a relativizmussal szemben fogalmazza meg „infinita”

5. „Quas primas” körlevél, 1925. dec. 11. • Az ember Krisztus királyi méltósága és hatalma. • Ez a hatalom azonban emberi lényegéből fakad, mert csak így mondható el róla, hogy az Atya hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. • Ide azonban nem erőszak útján jutott, hanem lényegéből adódóan.

6. Ez a körlevél a hatalom isteni eredetét is érinti. • Igaz, Krisztus királysága lelki, és nem világi messiás. • De minden teremtett dolog rá van bízva. • Ezért nem csak a hívő népek felett uralkodik. • De ezért nem lehet kijelenteni, hogy egyes emberek, vagy emberek alkotta csoportok mások felett állnának. • Az egyén és üdvösség forrása Krisztus.

7. 1930. dec. 31. „Casti connubii” c. körlevél. • A keresztény házasság értékeiről. • Három tartalmi rész. • - házasság javai: gyermek, hűség, szentségi kegyelem • - tévedések és visszaélések: szabadosság ellen, női egyenjogúság mellett. • - A harmadik rész a keresztény házasság felújításának a programját rajzolja meg. A legfontosabb a mély vallásosság, a keresztény és biológiai nevelés, a házasságra való előkészület, az egyéni választás és a társadalmi gondoskodás. A családapáknak olyan bért kell adni, hogy abból a maguk, a feleségük és gyermekeik tisztességes eltartásáról gondoskodhassanak. Ha ez nem lehetséges, a gazdagok jótékonykodjanak, ha ez is elégtelennek bizonyul, az államnak kell segítenie.

8. 1931. máj. 15. Quadragesimo anno • XI. Piusz: „Az, hogy az egyház a 19. században elvesztette a munkásosztályt, az a század nagy botránya volt.” • A gazdasági struktúra gyökeres átalakítását, és ezzel egy új társadalmi rendet akart. Ennek az erkölcsi alapjait az egyház, intézményit az állam kellene, hogy adná.

9. A kizsákmányolás ellen kellenek igazságos bérek, és a javak igazságos elosztása. • Ehhez egy újjászervezett társadalom kell, amely korporatív, hivatásrendi, és nem munkapiaci pártok alapján történik a felosztása.

10. alapja • Hivatások alapján osztályozza a társadalmat, és nem azt nézi, hogy tőkés, vagy munkás, hanem munkájuk alapján azonos érdekcsoportba sorolja őket. Ezek a rendek egyenrangúak, és a magántulajdon alapján áll, de stratégiai ágazatokban engedi az állami tulajdont.

11. A Quadragesimoanno, mint már bevezetéséből kiderül, három fő részre oszlik. Az első XIII. Leó úttörő munkáját méltatta. A körlevél különösen időszerűnek minősítette a természetjogból levezetett egyesülési jogot, mert ennek köszönhetően az egyház számtalan munkást megőrzött a maga oldalán a szocialista szervezetek csábításaival szemben. De az elégedetlenség is hangot kapott XI. Pius enciklikájában: az eltelt négy évtized alatt a keresztényszocializmus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

12. A második szakasz részben XIII. Leó társadalom- és gazdaságtanának szabatosabb előadása, részben a leói tanítások korszerű „kiegészítése”. • XI. Pius gondolatai új fejezetet nyitottak a katolikus állambölcseletben.

13. A Quadragesimoanno a gazdasági struktúra gyökeres átalakítását és ennek nyomán új társadalmi rendet kívánt. • Deklarálta a marxi szocializmus és a kereszténység összeegyeztethetetlenségét, továbbá • az osztályharc elítélését és elutasítását. • Ugyanakkor a „proletárok megváltását” olyan organikus reformban jelölte meg, amelynek erkölcsi alapjait az egyház, intézményi vonatkozásait pedig az állam adná.

14. követeli a termelt javak igazságos elosztását, a munkások tulajdonszerzési lehetőségét, de hozzáfűzi, hogy mindez csak az újjászervezett társadalomban valósítható meg. • Az újjászervezés lényege: „… a társadalmi szervezetben olyan jól rendezett szerveket, rendiségi alakulatokat (kell) teremteni, amelyeknek az egyesek nem valamelyik munkapiaci párthoz tartozásuk, hanem sajátos társadalmi hivatásuk – foglalkozásuk – alapján volnának a tagjai… Tehát a rendiség helyes felújítása a szociálpolitikai célkitűzés.”

15. Nyilvánvaló, hogy a pápa nem új államformát szorgalmazott, nem is használja sehol a rendi állam kifejezést, hanem kizárólag a társadalom (és a gazdaság) rendi szempontú átalakítását javasolta. Az állam feladatát már XIII. Leó kifejtette: joga és kötelessége, hogy olyan feladatokat magához vonjon, amelyek az egyes ember és a kisebb közösségek erejét meghaladják. Az állam azonban nem öncél, hanem csak eszköz; hatásköre, hogy polgárai jólétéről gondoskodjon.

16. „Amint a társadalmi egység nem épülhet föl az osztályharcon, úgy a gazdaság helyes rendje nem tűrheti a szabad versenyt” – állapítja meg az enciklika. Az állam és társadalom vázolt rendszere tehát ellentmond mind a korlátlan, liberális állam, mind a totális állam gyakorlatának. A katolicizmus erkölcsi iránymutatásaiból levezetett korporatív társadalmi és gazdasági formáció végeredményben azt sugallta, hogy megvalósítható egy már nem kapitalista, de nem is szocialista „harmadik út”.

17. Az enciklika harmadik, egyben befejező szakasza korának gazdasági teóriáival szállt vitába, ítéletet mondott a kommunizmus és a szocializmus fölött. Eközben elfogadta ugyan, hogy az állam bizonyos termelési eszközöket – amelyeknek tulajdona túl nagy és túl veszélyes hatalmat jelent – birtokoljon, de az államosítást semmiképp sem tekinti a szociális kérdés megoldásának. (Az államosítás ugyanis nemhogy javítja, hanem rontja a munkások anyagi helyzetét, mert az állammal mint tulajdonossal szemben elveszítik valamennyi jogukat.)

18. A megvalósítás problémái • Ausztria, Olaszország, Németország.

19. 1931-ben a pápa figyelmeztetett, hogy csak lassan lehet ezt megtenni, és nem erőszakosan. • Időtállósága, hogy emberközpontú, szolidáris és a szubszidiaritás talaján áll. • Azaz: egyedüli érték az ember. Az elesettek felemelése társadalmi feladat. Amit az egyén meg tud csinálni, azt ne vegyék ki a hatásköréből.

20. Diplomáciai tevékenysége • Alatta fontos a Szentszék diplomáciai tevékenysége. • Pápasága alatt két korszakot különböztetünk meg. • Kezdetben optimista, ezért tárgyal Olaszországgal, Németországgal, sőt még a Szovjetunióval is. • Mussolini államát azért fogadta el, mert úgy vélte, hogy korporativista módon szerveződik. • 1929. lateráni szerződés. Létrejött a Vatikánvárosi állam, Olaszország elismeri az egyházi házasságot és a katolikus szervezetek fontosságát. Ez Mussolininek nagy presztízst kölcsönzött, de 1931-ben megszegte, és a kat. ifjúsági szervezeteket feloszlatta.

21. Franciaország speciális • Action Francaise. 1899. Mozgalom a liberálisok ellen. • Sok egyházi támogatja, erősen szélsőjobb. • A Szentszék 1914-ben elítélte, és 1926-ban kihirdette és megtiltotta Piusz a francia katolikusoknak a szélsőjobboldali mozgalmakban való részvételt. • Emiatt komoly konfliktus.

22. Németország. • 1930. Manzi püspök megtiltja a híveknek a nemzetiszocialista pártba való belépést. • Emellett a Szentszék is aggódott a német katolikusokért egy esetleges hatalomátvétel során. • 1933. febr. 1. I. rádióbeszéd. Hitler ígéretet tett az egyház és a hitoktatás autonómiája mellett. • Ezért márc. 29. Vatikán elismeri az NSDAP erőfeszítéseit. • Júl. 20. új konkordátum.

23. Hitler ezzel elérte, hogy a német katolikus egyház kivonuljon a politikából. • Több főpap szoros kapcsolatot ápolt a nácikkal. • Az evangélikus egyház szétszakadt, és egy részük egy sajátos birodalmi egyházzá vált.

24. 1934. Hitlerjugend, eutanázia program pedig hadjárat volt a keresztény antropológiával szemben. • Hitler sikerei aláásták az egyház pozícióit.

25. Hitler egyházképe • Személyes trauma • Egyházellenes szocializáció • Erős a „Los von Rom” elve • „Júda nélkül, Róma nélkül épül fel Germánia dómja” • Hitler: kollektív elmebaj, zsidók találmánya stb. • Ezért komolyan hibázott a katolikus egyház 1933-1936 között.

26. Mit brennender Sorge • A német kat. egyház szorgalmazta már 1936-ban. • Faulhaber bíboros szövegezte. • 1937. márc. 14. titokban szervezték meg a kihirdetését. Bemutatja a náci ideológia és a keresztény tan közötti különbségeket, elismerte a kiegyezés kudarcát. • „Aki a fajt, a népet, az államot, a hatalom hordozóit vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit kiemeli földi értéksorrendjéből, s még a vallási értékeknek is legfőbb mértékévé teszi, és bálványimádóan isteníti, az felforgatja és meghamisítja a dolgok Istentől kapott rendjét.” • „Semmi sem lehet hasznos, ha nem egyúttal erkölcsileg jó is. És nem azért jó erkölcsileg, mert hasznos, hanem mivel erkölcsileg jó, azért hasznos is.” (Cicero alapján)

27. XI. Piusz elmaradt enciklikája • Elkezdte egy, a fajelméletet elutasító enciklika kidolgozását, de halála miatt nem valósult meg. • 1938-ban belga zarándokok előtt: • „Az antiszemitizmus… ellenszenves mozgalom, amellyel mi, keresztények semmiféle közösséget nem vállalhatunk. Nem, keresztények nem lehetnek antiszemiták.”

28. Szovjetunió • 1918. alkotmány • 1929. Vallásügyi törvény „egyháznak nem lehet tulajdona, és nem hirdetheti magát.” • Terjeszteni csak az ateizmust lehetett. • 1990-ig érvényben volt ez a törvény. • Az ortodox egyházat is bedarálták. • 1936. 117 000 papból 15 000, 147 püspökből 4 maradt életben. • II. Világháború alatt változás.

29. Szentszékkel való kapcsolat • 1922-1924 között humanitárius segélyezés. • Közeledés. • 1926. katolikus hierarchia felszámolása. • 1937. márc. 19. Divina redemptoris

30. Divina redemptoris • „A mai kommunizmus legbensőbb velejében valami hamis megváltás eszméje szunnyad….” • „Tagadja az ember akaratszabadságát, mint az erkölcsi élet előfeltételét, és megszünteti a személyiség méltóságát…”

31. Egyházi válasz • Az embernek van szellemi és halhatatlan lelke. Az ember valóságos mikrokozmosz. Isten őt a társadalomba helyezte. • A társadalom az eszköz számára, hogy a célját elérhesse.