Informatikai minimum-feltételek és akkreditáció

1. Informatikai minimum-feltételek és akkreditáció Dr. Kincses Gyula – Dr. Surján György ESKI Dr. Racskó Péter EüM

2. A szabványosítás helyzete az eü informatikában • Az ágazati informatikában a szabályozás szintje ma alacsony. • Bizonyos funkciók egyes jogszabályokba beépítve találhatók meg (finanszírozási jogszabályok, jogviszony ellenőrzés szabályozása stb.). • A „világbanki program” hozott egy szabványosítási hullámot, de a kritikus tömeget nem érte el. • 2002-2004 között az e-egészség prg keretében készültek szabványok, de ezek zöme nem épült alkalmazásokba, így nem váltak általánossá. • A HEFOP 4.4 hozott újabb szabályokat és egységes fejlesztést.

3. A javasolt többszintű szabályozás fő elemei • Az informatikai minimumfeltételek képesség/ funkció-központú újraszabályozása a közös és egységes informatikai minimum kialakítása érdekében. • Kötelező akkreditációs rendszer bevezetése a közfinanszírozásban résztvevő szolgáltatók számára. • Fakultatív akkreditációs rendszer a best practice-ok terjedése és a kvázi-szabványosítás érdekében. • Szabványfejlesztések (amelyek alapját képezik az ajánlás- és akkreditációs rendszereknek). • Ajánlások készítése, amelyek az ÚMFT forrás-felhasználás esetén kötelező érvényűek.

4. A minimumfeltételek I. • Ez az ágazat kötelező minimum-standardja, AMI NÉLKÜL NEM KAPHAT MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYT a szolgáltató. • Szektor semleges és alapvetően média-független, azaz általában az egészségügyi dokumentációt, adatkezelést szabályozza, nem csak ennek elektronikus változatát. • Az informatikai minimumfeltételeknek elsősorban az ellátás-biztonsági szempontokat kell figyelembe vennie, de a pénzügyi elszámoltathatóság és átláthatóság magánfinanszírozású intézménynél is követelmény.

5. A minimumfeltételek II. • A betegek ellátásának dokumentálásával kapcsolatos követelmények; (hét legalább három napján, legalább napi két órát meghaladó rendelési időben működő szolgáltató elektronikus adatkezeléssel köteles teljesíteni.) • Technikai, infrastrukturális alap-követelmények; • Kommunikációs alapkövetelmények; • Biztonsági alapkövetelmények; • Rendszer-dokumentációs és üzemeltetési feltételek.

6. Kötelező akkreditációs rendszer a közfinanszírozású szolgáltatóknak Nem általános célú minőség-tanúsítvány, hanem annak biztosítása, hogy közfinanszírozott szolgáltatónál csak olyan szoftvert szabad használni, amely: • biztosítja az on-line jogviszony-ellenőrzést; • biztosítja azt, hogy a jelentések a betegellátási folyamat dokumentálásából állnak elő, és nem külső beavatkozással; • biztosítja a dokumentáció részletességével és naplózottságával az OEP ellenőrzés lehetőségét; • biztosítja a beszámolók, jelentések elektronikus beküldését és elektronikus aláíráson alapuló tanúsítását; • biztosítja a betegellátás minőségével kapcsolatos elvárások teljesíthetőségét (betegek adatainak elektronikus továbbítása, átvétele, elektronikus konzíliumkérés és leletfogadás, elektronikus beutalás, időpont-foglalás, e-recept alkalmazás stb.)

7. A fakultatív akkreditáció A szoftverek teljeskörű minősítésére alkalmas. Ez vizsgálhatja: • Teljes-körűség és integráltság (orvosi és gazdasági rendszerek léte, összekapcsolása, VIR léte, integráltsága, unite dose rendszerek stb.); • Interoperabilitás (adatcsere, együttműködés más intézményekkel, telemedicina, előjegyzési lehetőség stb.); • Betegközpontúság (lakossági szolgáltatások) Az akkreditációnak két típusa lehet: • a termék-akkreditáció (magának a terméknek a megfelelőségét vizsgálja/tanúsítja), • a használat/működés akkreditációja (funkcionális audit: az egyes funkciók és elvárások megfelelősége az adott intézményben).

8. Szabványfejlesztések • Fontos, meghatározó jelentőségű dolog, de: • Az EU-ban is inkább beszélnek róla, mint működik, • alapvető szabványok hiányoznak, illetve versengenek, • az élet sokszor mást fogadott el, mint a testületek… • Magyarországon hasznosíthatók a HEFOP 4.4-ben kifejlesztett szabványok. • A szabványfejlesztés területeit az EüM-nek kell kijelölnie, de a piaci szereplőkkel együtt célszerű a szabványokat előkészíteni.

9. Ajánlások • A probléma: a kötelező minimumok nem lehetnek elég szigorúak a fejlesztési kritériumokhoz. • Ezért az UMFT fejlesztésekhez célszerű ajánlásokat kidolgozni, amelyek • az UMFT pályázatok megvalósításánál kötelező érvényűek, • egyébként pedig ajánlások. • Az ajánlások ugyanakkor kvázi-szabvánnyá válhatnak, ha a piac elismeri.

10. Az e-TAJ kártya terve Az elektronikus egészségbiztosítási kártya bevezetésének céljai: • az egyértelmű beteg és közreműködő azonosítás • Az igazolások és felhatalmazások rendszerének egyszerűsítése • Lehetőség az elektronikus recept kialakítására • Lehetőség az elektronikus kórlap kialakítására • Csatlakozás az egységes EU-s tendenciákhoz

11. Összefoglalás • Az informatika szükségszerűen fejlődés előtt áll. • Ez kikényszeríti a szabványosítást. • Többszintű szabályozás javasolt: • minimum-feltétel a közös, szektorsemleges minimumra, • kötelező akkreditációs rendszer a közfinanszírozott szolgáltatók számára, • ajánlások az UMFT fejlesztések egységesítése érdekében. • Fontos tényező az egységes beteg és közreműködői azonosítási rendszer kialakítása