Download
1 / 50
500 likes | 643 Views
Az éjszaka. Az éjszaka – eredeti értelmében. Csokonai: Az estve. „A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.”.
E N D
Csokonai: Az estve „A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.Haldokló súgári halavánnyá lésznek,Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.”
„Késsél még, setét éj, komor óráiddal,Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:Úgyis e világba semmi részem nincsen,Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;”
Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde „Sötét és semmi vannak: én vagyok,A fény alől bujdokló gyászos Éj. –”
M. Shelley: Frankenstein M. Shelley: Frankenstein
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös A köntös elrablása
Vörösmarty: A Guttenberg-albumba „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt;”
Dante: Isteni színjáték • Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.… • a hegyre néztem s láttam, hogy gerince már a csillag fényébe öltözött, mely másnak drága vezetője, kincse.
Csokonai: A Tihanyi Echóhoz „Itt a halvány holdnak fényénJajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. „ => Szentimentalista vonás
Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde „Sötét és semmi voltak: én valék,Kietlen, csendes, lénynemlakta Éj,És a világot szültem gyermekűl.Mindenható sugárral a világFölkelt ölemből: megrázkódtatáA semmiségnek pusztaságait,S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,a Mind, előállt.”
Madách: Az ember tragédiája • „A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer!”
József Attila: Altató • „Lehunyja kék szemét az ég,lehunyja sok szemét a ház,dunna alatt alszik a rét -aludj el szépen, kis Balázs.”
Puskin: Anyegin • Tatjána levele
Kármán: Fanni hagyományai • Az éj sebes és enyelgő szárnyakon elreppent. A gyertyák lassanként kialudoztak; gyenge és pislogó lángjaik mintegy erőlködve kapdosták utolsó világocskájokat. Nehezedtek a szemek, a párok ritkultak, a palota tágasodott... Ó, rövid, igen rövid éj! miért nem kötötted fel most ónlábaidat, melyekkel sokszor körültem resten hevertél, és a hajnalt átalkodva letartóztattad!...
Arany: V. László • Sűrű setét az éj,Dühöng a déli szél,Jó Budavár magasTornyán az érckakas Csikorog élesen. (…) • Buda falán a rab- Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá.
