Élelmiszeripari melléktermék és hulladék feldolgozási technológiák áttekintése

1. Élelmiszeripari melléktermék és hulladék feldolgozási technológiák áttekintése KAPOSVÁR 2013 DR.ZENTAI JÁNOS

2. HULLADÉK • A környezetjognak, illetve a környezetvédelmi jognak meghatározó része a hulladékokra és azon belül is a hulladékok kezelésére, szállítására, és ártalmatlanítására vonatkozó jogszabályok. • Jelen előadás célja a hulladékokra vonatkozó szabályozás egy speciális szegmensének vizsgálata, elemzése. Ez a speciális terület pedig az állati és a növényi eredetű hulladékokkal kapcsolatos jogi szabályozás. Ez a részterülete a hulladékokra vonatkozó szabályozásnak több szempontból is figyelemre méltó: rendkívüli mennyisége, környezetre és külön az emberre gyakorolt hatása, nem beszélve a gazdasági vonatkozásairól.

3. HULLADÉK • Mielőtt azonban az állati eredetű hulladékokkal kapcsolatos részletesebb elemzésbe kezdenék, meg kell határozni, mit is értünk a hulladék fogalma alatt. A hulladék definíciójának meghatározása mellett szükséges a melléktermék és a szemét fogalmának körülírása is . A köznapi szóhasználatban ezek a fogalmak gyakran összekeverednek, vagy nem tudatosul a különbség közöttük.

4. HULLADÉK • Kiindulási pontot a hulladék fogalmának meghatározásához az EK 75/442. hulladék-keretirányelve ad. „Hulladék": bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik vagy a hatályban lévő nemzeti jogi szabályozásnak megfelelően megválni köteles.

5. HULLADÉK • Azok az anyagok vagy tárgyak, amelyek olyan előállítási folyamat során keletkeznek, amelynek elsődleges célja nem ezen anyagok vagy tárgyak előállítása, milyen esetben minősülnek mellékterméknek és nem hulladéknak. Az arra vonatkozó döntés, hogy egy anyag nem hulladék, összehangolt megközelítésen kell hogy alapuljon, amit rendszeresen naprakésszé kell tenni és csak akkor hozható meg, ha összhangban áll a környezet és az emberi egészség védelmével

6. HULLADÉK • A melléktermék a tárgyak kategóriájába tartozik. A melléktermékek kivitelének eleget kell tennie a vonatkozó közösségi jogszabályokban foglalt követelményeknek, valamint annak is, hogy bizonyos hulladékok mikor szűnnek meg hulladéknak lenni, a hulladékstátusz megszűnése tekintetében olyan kritériumok kidolgozása révén, amelyek magas fokú környezetvédelmet biztosítanak, valamint környezeti és gazdasági haszonnal járnak.

7. HULLADÉK • Szemétnek hívjuk az olyan haszontalanná vált, és általában vegyesen tárolt, szétszórt anyagokat, holmikat, amelyeknek további felhasználásáról már lemondtak, kezelésükről, elhelyezésükről nem gondoskodnak.

8. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK • Az állati melléktermékek olyan állati eredetű termékek, amelyeket nem szánnak emberi fogyasztásra. Ezek az anyagok kockázatot jelentenek az emberi és az állati egészségre, amennyiben azokat nem kezelik, vagy használják fel biztonságos módon. • Nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre példák az állattartó telepeken elhullott gazdasági haszonállatok tetemei, kedvtelésből tartott állatok tetemei, de ide tartoznak az olyan húsok, halak, tej és tojás, illetve ezek termékei is, melyeket különböző okok miatt nem szánnak emberi fogyasztásra. Más példák az állati melléktermékekre a bőrök és irhák, a gyapjú, a csontok, szarvak és paták.

9. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Ezek a szigorú szabályok alapvetően az élelmiszerek biztonságát voltak hivatottak biztosítani. Erre vonatkozólag az egyiptomi vallási törvények étel- és áldozati szabályait tekinthetjük az első történeti forrásnak. A papok vizsgálták meg az áldozati állatokat, amelyeket azután elfogyasztottak. Az áldozati állatoknak épeknek, egészségeseknek és „tisztáknak” kellett lenniük. A megvizsgált állatokat a szarvukon bélyeggel jelölték meg. Az egyiptomi szabályozás adhatta az alapot a mózesi ételtörvényeknek (Mózes III. könyve).

10. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK A hullott állatnak kövérje, és a vadtól megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek![1] Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.[2] Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr.[3] [1] Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 7.24 [2] Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 11.27 [3] Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 22.8

11. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Az ókor háborúitól napjainkig az emberek mellett az állatok is megszenvedték a hadjáratokat. Az állatok katonai, stratégiai fontossága mellett az elpusztult állatok fertőzésközvetítő szerepét is felhasználták. Fennmaradt hadikrónikákból ismert a víznyerő helyek állathullákkal történt fertőzése. Nagy Sándor hadjáratai során pestisben meghalt emberi testeket és elhullott állati tetemeket juttatott a körülzárt városokba. A napóleoni háborúk során a franciák ellen alkalmazott orosz „felperzselt föld” taktikával gyakorlatilag a kiéheztetett francia hadsereg állathullákon kívül mást nem talált. Az éhező emberek a végszükségletben az elhullott állatokat is elfogyasztották. Ennek azonban a legyengült szervezetre gyakorolt hatása már komoly kockázattal járt. Ez a kockázat azonban az emberek mellett az állatvilágot is érintette.

12. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK A korai középkori pápai rendelet szerint a sertéshúst és –szalonnát csak főzés után volt szabad fogyasztani. A beteg elhullott állatok húsának fogyasztását tiltották. A XIII. században a növekvő húsfogyasztás következtében hentes- és mészáros céhek alakultak ki. Az 1000. évben Augsburgban, 1242-ben Trachenberg városában vágóhíd működtetéséről okirat szólt. A XIII. és XIV. században olyan intézkedések születtek amelyek megelőzve a tudományos felfedezéseket az egészség védelmét szolgálták. Így tiltották a lesoványodott és beteg állatok húsának fogyasztását

13. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Magyarországon az állati melléktermékek, vagy korábbi nevén állati hulladékok országosan szabályozott módon történő kezelésére az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk óta kerül sor. Ennek 34. §.-a szerint „Ragadós betegségben elhullott vagy leölt állatok hullája, továbbá ily állatok hulláinak azon részei, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak (hus, bőrök, belek, szarvak, körmök stb.) végre az alomtrágya és az állatok hulladékai rendszerint forgalomba nem hozhatók és föl nem használhatók, hanem alkalmas módon, veszélyt nem okozva, ártalmatlanokká teendők.”

14. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Az első átfogó szabályozás az 1928. évi XIX. törvénycikk az állategészségügyről. Ezen jogszabály progresszivitását jelzi, hogy a szabályozás kiterjedt a dögterekre, gyepmesteri telepekre, állati hullafeldolgozó és állati hullaégető készülékekre is. 31. § Azokat az állati hullákat vagy állati hullarészeket, amelyeknek természetes állapotban való használását, értékesítését vagy forgalomba hozatalát megengedni nem lehet, ártalmatlanná kell tenni. Az állati hullák és állati hullarészek felhasználásának, értékesítésének és forgalomba hozatalának feltételeit és eseteit a jelen törvény korlátai között a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, az értékesítésre és forgalomba hozatalra nézve a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg.

15. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK 1928. évi XIX. törvénycikk az állategészségügyről. 32. § A községek és városok megfelelő nagyságú dögtérről, a törvényhatósági joggal felruházott városok pedig ezenfelül még gyepmesteri telep létesítéséről és üzemben tartásáról is kötelesek gondoskodni. A nagykülterületű községek és városok a dögtértől, illetőleg gyepmesteri teleptől távoleső, többek által birtokolt, különálló részeiken külön dögtereket létesíthetnek. Erre a törvényhatósági joggal felruházott városokat a közigazgatási bizottság meghallgatásával vagy javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve, a rendezett tanácsú városokat és községeket pedig a közigazgatási bizottság kötelezheti is. • 36. § A községi és városi dögterek, gyepmesteri telepek, állati hullafeldolgozó és állati hullaégető készülékek létesítésére, nagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére közérdekből kisajátításnak van helye, állati hulladékfeldolgozó és állati hullaégető készülékek esetében csak akkor, ha azok közüzemekként kezeltetnek.

16. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLV. törvény 19. §.-a szerint az állati eredetű melléktermék - így különösen az elhullott állat tetemének - tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban (lásd lentebb: Jogszabályi háttér) előírt módon gondoskodni, az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni.

17. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK • Az állati hulladékkezelés kezdetben is hagyományosan a helyi települések saját felelősségi körébe tartozott, ennek megfelelően a későbbiekben minden településen dögkutak, dögterek és lerakó helyek alakultak. • Később azonban a járvány-, illetve a közegészségügyi szabályok fokozatos előtérbe kerülésével egyre nagyobb hangsúly helyeződött a hulladékok szakszerű és biztonságos módon történő ártalmatlanítására. • Magyarország EU csatlakozásától, 2004. május 1-től kezdődően a vonatkozó EU jogszabály megtiltotta az állati hulladék elföldelését és dögkutakba helyezését. • 2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret.

18. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK A települési önkormányzatok és az állattartó telepek által üzemeltetett dögkutak, dögterek száma 2001-ben 650 db-ra volt tehető. A dögkutakban és dögtemetőkben elhelyezett állati hulladék mennyisége évente 5-10 tonna dögkutanként , mely lakosonként 10 kg-nak felel meg évente. A dögkutak telítettsége 70-100% körülire volt tehető. A dögkutak, dögterek országos rekultivációjának becsült összköltsége 1,5-2 milliárd Ft . Fajlagosan egy létesítmény rekultivációja 2,5 millió Ft-ba került.

19. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Dögkutak és dögterek üzemeltetésének környezeti kockázata. A dögkutak és dögterek üzemeltetéséből származó potenciális kockázatot elsősorban a szerves anyag lebomlása során keletkező bomlástermékek talajvízbe jutása jelenti. A potenciális szennyező-anyagok: • elsősorban a bakterológiai szennyezés (pl. B.Anthracis-Lépfene) • kisebb mértékben bomló szerves vegyületek (pl. zsírsavak), • harmadrészt vegyi szennyezők (ammónia, kloridok, foszfátok, nehézfémek, nehéz olajok).

20. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK • E kötelezettség, ha az állati eredetű melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az állati eredetű melléktermék fellelési helye szerint illetékes települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közterületen a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közúton a közút kezelőjét terheli. • Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételéről az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv intézkedik.

21. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Szabályok kerültek megállapításra állati melléktermékek takarmányként (kedvtelésből  tartott állatok eledele előállítására), talajjavítóként, technikai célú felhasználásuk, komposztálás, anaerob lebontás, feldolgozásuk vagy elégetésük tekintetében. A szabályok a gazdasági haszonállatok élelmiszerhulladékokkal (moslék) történő etetését is megtiltja.

22. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK Megállapításra került, hogy emberi fogyasztásra az ilyen célból levágott csirkék 68%-a, sertések 62%-a, szarvasmarhák 54%-a, juh/kecskefélék 52%-a kerül mindössze. Minden évben ezért az Európai Unióban több mint 10 millió tonna egészséges állatokból származó olyan állati termék képződik, ami végül nem kerül emberi fogyasztásra. A cél ezért ezen termékek esetén az ezen anyagok biztonságos felhasználására való törekvés.

23. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MENNYI HULLADÉKOT IS TERMELÜNK? • MENNYI ÉLELMISZERT DOBUNK KI? Az Európai Únió Bizottsága szerint az uniós háztartások által megvásárolt élelmiszereknek átlagosan 25%-a végzi a szemetesben. • A jelentés mögött álló 2010-es vizsgálat szerint a tagállamokban az élelmiszer-hulladék legnagyobb része – 76 kilogramm fejenként és évente – a háztartásokban keletkezik. Ez az összes kidobott hulladék (179 kg/fő/év) közel fele, amivel a háztartások vezetnek az ételek kidobásának terén (nagy pazarló még a feldolgozó szektor és a vendéglátás az összmennyiség 39 és 14%-ával, míg a sort a kereskedelem zárja 4%-kal). • Magyarországon a tanulmány – nagyrészt becsült adatai – szerint évente közel kétmillió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ez fejenként jó 180 kiló, ami nagyjából megegyezik az európai átlaggal. • Amiben viszont eltérünk az átlagtól: nálunk a legnagyobb mennyiséget (62%) a feldolgozóipar adja, míg a háztartások „csupán” az összmennyiség 21%-áért felelősek (a kereskedelem 6, a vendéglátás 11%-kal képviselteti magát a pazarlási versenyben). • Ez hazánkban közel 50000 Ft háztartásonként

24. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MENNYI HULLADÉKOT IS TERMELÜNK? 7,1 millárd fő a népesség! 1 kilónyi élelmiszer előállítása során 2 kiló szén-dioxid kerül a légkörbe. Arról nem is beszélve, hogy alig van annál – jobb szó híján – erkölcstelenebb és oktalanabb módja a pazarlásnak, mint az ehető dolgok kidobása.

25. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MENNYI HULLADÉKOT IS TERMELÜNK?

26. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MENNYI HULLADÉKOT IS TERMELÜNK?

27. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MIT TEHETÜNK? Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) 2. Ellenőrizze a határidőket: Ha a tervezett menün nem szerepel egy olyan áru, amelynek hamarosan lejár a fogyaszthatósági ideje, akkor inkább hosszabb szavatossági idejűt válasszon belőle, vagy csak akkor vásároljon belőle, amikor majd fel is akarja azt használni. Fontos tudni, hogy kétféle dátum szerepelhet az élelmiszereken: a „fogyasztható” felirat után álló dátum azt jelenti, hogy az élelmiszer fogyasztása csak addig biztonságos; a „minőségét megőrzi” felirat után álló dátum azt jelenti, hogy az áru a megadott időpontig őrzi meg az elvárt minőségét. Az élelmiszerek fogyasztása a „minőségét megőrzi” felirat után álló dátumot követően MÁR KIZÁRÓLAG SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNHET.

28. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MIT TEHETÜNK? Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) • 3. Gondoljon a pénztárcájára: A kidobott étel olyan, akár az ablakon kidobott pénz. • 4. Jól működő hűtőszekrény: Ellenőrizze, jól záródik-e a hűtőszekrénye, és azt is, megfelelő-e benne a hőmérséklet. Az élelmiszereket 1 és 5 ºCelsius közötti hőmérsékleten kell tárolni annak érdekében, hogy minél jobban és minél hosszabb ideig megőrizzék frissességüket. • 5. Az ételt a csomagoláson szereplő utasításoknak megfelelően tárolja.

29. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MIT TEHETÜNK? Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) • 6. Régebbi árut előre: Amikor az üzletből új élelmiszerekkel tér meg, a régebbi árut pakolja előre a konyhaszekrényben és a hűtőben, az újat pedig hátulra. Így kevésbé fordulhat elő az, hogy a hűtőben megpenészedett ételre bukkan. • 7. Kövesse azt a gyakorlatot, hogy kis adag ételt szolgál fel, és mindenki szedhet még, ha adagja elfogyott. • 8. Használja fel a maradékokat: Ahelyett, hogy a kukába dobná a maradékokat, felhasználhatja őket a másnapi ebédhez vagy vacsorához, de fagyasztással későbbre is elteheti őket. A túlérett gyümölcsökből turmix vagy sütemény készülhet, a fonnyadásnak indult zöldségekből pedig leves főzhető.

30. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MIT TEHETÜNK? Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) • 9. Lefagyasztás: Ha csak kis mennyiségű kenyeret fogyaszt, akkor fagyassza le, amikor hazaér, és csak pár szeletet vegyen ki belőle néhány órával a kívánt felhasználás időpontja előtt. Hasonlóképpen főtt ételeket is eltehet csomagokban olyan estékre, amikor túl fáradtan ér haza ahhoz, hogy még vacsorát is főzzön. • 10. Táplálja vele a kertet: Óhatatlanul keletkezik bizonyos mennyiségű élelmiszer-hulladék: miért is ne szerezne tehát be egy komposztáló edényt a zöldségek és gyümölcsök lehámozott héjának? Néhány hónap elteltével dús, értékes komposzt lesz belőle a növényei számára. A főtt ételből származó hulladékot pedig a konyhai komposztáló felszereléssel lehet kezelni. Csak bele kell tennie a hulladékot, majd különleges mikróbával hintse meg, aztán hagyja, hogy megerjedjen. Az így keletkező anyagot szobanövények táplálására vagy a kertben lehet felhasználni.

31. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MENNYI HULLADÉKOT IS TERMELÜNK? Összesen (a termeléstől a háztartásig) • A növekvő lélekszám, az egyre magasabb élelmiszer-árak és a vízhiány miatt a világ az élelmiszer-krízis határán billeg, mégis a megtermelt ennivaló egyharmada elpusztul. • Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy kárba, és ezzel együtt az összes erőforrás, ami a megtermeléséhez kellett.

32. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK MIT TEHETÜNK? Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) 1. Tervezze meg a vásárlást: Készítsen tervet arról, milyen ételeket szeretne fogyasztani a héten. Ellenőrizze a hűtőben vagy a konyhaszekrényben, mely hozzávalók vannak már meg otthon, majd csak a még hiányzó termékeket írja fel a bevásárlólistára. Vigye magával a listát, és az üzletben csak azokat a termékeket vásárolja meg, amelyek szerepelnek rajta. Ne engedjen az akciós termékek csábításának, és éhesen ne menjen bevásárolni – máskülönben több áruval tér majd haza, mint amennyire szüksége van. Az előcsomagolt helyett kimérős gyümölcsöt és zöldséget vegyen, hogy pontosan a szükségleteinek megfelelő mennyiséget vásárolhasson belőle.

33. ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉKEK • A mai szemmel nézve a környezetvédelminek mondott szabályoknak számos előzménye megtalálható (akár Platón Törvények című művében), amelyek azt igazolják, hogy az ember amióta a földön él, egyre határozottabb befolyást gyakorol környezetére, és a különböző korokban is szükséges volt a káros környezeti hatások elleni fellépés. Különösen igaz ez az állati eredetű hulladékokkal kapcsolatos szabályokra is. • Az állati hulladékok okozta veszélyek az emberiség nagyon korai időszakában felismerésre kellett kerüljenek. Az elhullott, a ragadozók által elejtett állati testek igen gyorsan bomlásnak indulnak. Számos írásos utalást találhatunk a Bibliában Mózes 3. könyvében erre vonatkozólag.

34. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • Az állati eredetű melléktermékek területén az elsődleges jogszabály 2011. március 4. óta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete.

35. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • A részletes, állati melléktermékekre vonatkozó szabályokat a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU Bizottsági rendelethatározza meg.

36. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról

37. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a) minden hulladékra, a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel, b) azokra az állati melléktermékekre, ideértve a belőlük származó feldolgozott termékeket, amelyeket a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekről szóló jogszabályok alapján lerakásra szánnak, c) a hulladékképződés megelőzését szolgáló tevékenységekre, valamint d) a hulladékgazdálkodásra és a hulladékgazdálkodási létesítményekre. (2) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában e törvény hatálya kiterjed a) a szennyvízre, b) az ásványi nyersanyagok kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladékra, c) az állati melléktermékekre, ideértve a belőlük származó feldolgozott termékeket, ha azokat égetésre, valamint biogáz- vagy komposztáló üzemben történő hasznosításra szánják, valamint d) a nem vágás következtében elpusztult és ártalmatlanításra kerülő állatokra, ideértve a járványos állatbetegségek leküzdése érdekében leölt állatok tetemeit is.

38. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR (3) Az élelmiszer- és konyhai hulladékra vonatkozó előírásokat • a) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben, • b) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendeletben, valamint • c) a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott eltérésekkel összhangban kell értelmezni

39. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § A hulladékot eredményező tevékenységek, valamint a hulladékgazdálkodás során – a Kvt.-vel összhangban – a következő alapelveket kell érvényesíteni: 1995. évi LIII. törvénya környezet védelmének általános szabályairól 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

40. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § a) az újrahasználat és az újrahasználatra előkészítés elve:a hulladékképződés megelőzése érdekében a termékek újrahasználatát, javítását, újratöltését, a hulladék újrahasználatra előkészítését, az újrahasználati és javító hálózatok kiépítését jogi, gazdasági és műszaki eszközökkel, valamint az anyag vagy tárgy beszerzésére vonatkozó kritériumok és számszerűsített célok kitűzésével kell elősegíteni;

41. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § b) a kiterjesztett gyártói felelősség elve:a gyártó felelős a termék és a technológia jellemzőinek a megelőzés és a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából történő kedvező megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességének, élettartamának és újrahasználhatóságának, javíthatóságának, továbbá a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből képződő hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését; a kiterjesztett gyártói felelősség alapján a gyártó felelős továbbá a visszavitt termék visszaváltásáért, visszavételéért, illetve a termékből származó hulladék átvételéért, illetve a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzéséért, amelyek az e tevékenységekért vállalt pénzügyi felelősséget is magukban foglalják;

42. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § c) az önellátás elve:az Európai Unió tagállamaival együttműködésben biztosítani kell, hogy Magyarország területén a hulladék ártalmatlanítására, valamint a vegyes hulladék hasznosítására alkalmas hulladékgazdálkodási létesítmények önálló hálózata jöjjön létre, illetve működjön, figyelembe véve a földrajzi adottságokat, valamint azt, hogy bizonyos hulladék esetében különleges hulladékgazdálkodási létesítményekre van szükség; az önellátás elve nem jelenti azt, hogy Magyarországnak a hasznosító létesítmények teljes skálájával kell rendelkeznie;

43. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § d) a közelség elve:biztosítani kell, hogy a c) pont szerinti hálózat lehetővé tegye a hulladék egyik legközelebbi, a célnak megfelelő hulladékgazdálkodási létesítményben és a leginkább alkalmas módszerek, valamint technológiák segítségével történő hasznosítását vagy ártalmatlanítását, figyelembe véve a környezeti adottságokat, a környezeti és gazdasági hatékonyságot, az elérhető legjobb technikát, valamint az adott hulladék különleges kezelési igényét; a közelség elve nem jelenti azt, hogy Magyarországnak a hasznosító létesítmények teljes skálájával kell rendelkeznie;

44. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § e) a szennyező fizet elve:a hulladéktermelő, a hulladékbirtokos vagy a hulladékká vált termék gyártója felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért;

45. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § f) a biológiailag lebomló hulladék hasznosításának elve:elő kell segíteni a biológiailag lebomló hulladék elkülönített gyűjtését és hasznosítását annak érdekében, hogy a hasznosítás után a természetes szervesanyag-körforgásba minél nagyobb tisztaságú anyag kerülhessen vissza, valamint a hulladéklerakókon lerakásra kerülő települési hulladék biológiailag lebomló tartalma csökkenjen;

46. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § g) a költséghatékony hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosításának elve: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást a költséghatékony környezetvédelmi célok megválasztásával és a közszolgáltatást igénybe vevő lakosság fizetőképessége szerint fenntartható üzemeltetési költségekre figyelemmel úgy kell tervezni és fejleszteni, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó feladatok ellátása a legkisebb mértékben tegye szükségessé a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj emelését;

47. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 3. § h) a keresztfinanszírozás tilalmának elve: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját úgy kell megállapítani, hogy az maradéktalanul fedezetet nyújtson a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás indokolt költségeire és ráfordításaira, valamint a közszolgáltató e tevékenységével kapcsolatos ésszerű nyereségére; az ésszerű nyereség nem tartalmazhatja a hulladékgazdálkodási közszolgáltatáson kívül eső egyéb gazdasági tevékenységei költségeinek, ráfordításainak fedezetét.

48. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR • 5. A hulladékhierarchia 7. § (1) A hulladékképződés megelőzése és a hulladékgazdálkodás során az alábbi tevékenységek elsőbbségi sorrendként történő alkalmazására kell törekedni: • a) a hulladékképződés megelőzése, • b) a hulladék újrahasználatra előkészítése, • c) a hulladék újrafeldolgozása, • d) a hulladék egyéb hasznosítása, így különösen energetikai hasznosítása, valamint • e) a hulladék ártalmatlanítása.

49. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR 24. A veszélyes hulladék • 55. § • (1) Valamely anyag vagy tárgy veszélyes hulladéknak minősül, ha az a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hulladékjegyzékben veszélyes hulladékként szerepel, és megfelel a 2. § (1) bekezdésének 48. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak. • (2) Valamely anyag vagy tárgy akkor is veszélyes hulladéknak minősül, ha az nem szerepel a hulladékjegyzékben, de a környezetvédelmi hatóság megállapítja, hogy rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével. Minden ilyen ismeretlen összetételű és a hulladékjegyzékben nem szereplő anyagot vagy tárgyat veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. • (3) A hulladék nem minősül veszélyes hulladéknak, ha a hulladékjegyzékben veszélyes és nem veszélyes hulladékként egyaránt szerepel, de megállapításra került, hogy nem rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők egyikével sem.

50. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR 1. melléklet a 2012. évi CLXXXV. törvényhez • Veszélyességi jellemzők • H 1 „Robbanásveszélyes”: olyan anyagok és készítmények, amelyek láng hatására robbanhatnak, vagy amelyek érzékenyebbek az ütésre vagy a súrlódásra, mint a dinitrobenzol; • H 2 „Oxidáló”: olyan anyagok és készítmények, amelyek más anyagokkal, különösen gyúlékony anyagokkal érintkezve erősen hőtermelő (exoterm) reakcióba lépnek. • H 3-A „Tűzveszélyes”: – olyan folyékony anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 °C alatt van (beleértve a fokozottan tűzveszélyes anyagokat is), vagy – olyan anyagok és készítmények, amelyek szobahőmérsékleten levegővel érintkezve felforrósodhatnak, majd öngyulladásra képesek, vagy – olyan szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással való rövid ideig tartó érintkezést követően könnyen meggyulladnak, és a gyújtóforrás eltávolítását követően is tovább égnek vagy bomlanak, vagy – olyan gáz-halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a levegőn normál nyomáson gyúlékonyak, vagy – olyan anyagok és készítmények, amelyeknek vízzel vagy nedves levegővel történő érintkezésekor veszélyes mennyiségben keletkeznek tűzveszélyes gázok. • H 3-B „Kevésbé tűzveszélyes”: olyan folyékony anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 °C vagy annál magasabb, és 55 °C vagy annál alacsonyabb.