Pigment-rendellenességek és kezelésük

1. Pigment-rendellenességek és kezelésük

2. Festékképzési rendellenességről akkor beszélünk, ha a melaninképzés biokémiai folyamatában zavar áll be. Pigment-rendellenességek kialakulására ható tényezők:

3. A pigmentációs zavarok minden esetben kisebb-nagyobb foltok formájában jelennek meg. A foltok olyan elemi elváltozások, amelyek a környező bőrfelülettől színükben különböznek. Lehetnek sötétebbek vagy világosabbak, közös tulajdonságuk, hogy sohasem emelkednek ki a bőrfelszínéből. A foltok nagysága is különböző lehet. Nagyságuk és színük fontos szerepet játszik az egyes pigment-rendellenességek elkülönítő diagnózisában. A pigment-rendellenességeket eredetük szerint két nagy csoportba soroljuk: • Természetes eredetű pigment-rendellenességek • Mesterséges eredetű pigment-rendellenességek

4. Természetes eredetű pigment-rendellenességek A természetes eredetű festék-rendellenességeket, attól függően, hogy az általuk létrejövő foltok az egészséges bőrfelülettől sötétebb vagy világosabb színűek, két nagy csoportba sorolhatjuk: • Hiperpigmentáció (fokozott festékezettséggel járó pigment-zavarok) • Hipopigmentáció (csökkentett festékezettséggel járó pigment-zavarok)

5. Hiperpigmentáció Fajtái: • Ephelis (szeplő) • Fiatalkoris szeplő (ephelides juvenilis) – világos hajú és bőrű egyéneken kialakuló, gombostűfejnyitől a lencsényi átmérőig terjedő, főleg a fénynek kitett helyeken (arc, hát, mell, váll, kar) jelentkező, szimmetrikusan elhelyezkedő, nyáron a napozás hatására szaporodó, illetve sötétedő, körülírt pigmentszaporulat, melynek oka a bazális sejtek megnövekedett melaningranulum tartalma. Kezelés: nyáron 15-ös faktor feletti UVA -ra és UVB -re is kiterjedő fényvédők használata. Kihalványítására különböző nehézfémtartalmú kenőcsök megkísérelhetők, de allergizáló hatásukra gondolni kell. Helyileg hidrokinon kezelés és fenoléteres ecsetelés használatos.

7. Öregkori szeplő (ephelides senile) klimax lezajlása után vagy annak környékén jelenik meg, ami a szervezet disszimilációs anyagcsere-folyamatainak túlsúlyba jutásával magyarázható. A sötétebb foltok felett a hám sorvadása (atrophia) figyelhető meg. Az öregkori szeplő a kézháton, alkaron, illetve az arcon jelenik meg. Kezelés: az öregkori szeplőket kendőzzük.

8. Chloasma (májfolt) - különböző okokra visszavezethető, szimmetrikusan az arcon jelentkező összefolyásra hajlamos barnás foltok, melyek nyáron a fokozott UV sugárzás miatt sötétednek. A betegség oka a melanociták fokozott pigment-termelése.

9. Eredetük szerint lehetnek: • Terhességi májfolt (chloasma gravidarum) – a száj körül, az orcákon és a homlokon alakul ki, ritkán jelenik meg a test egyéb részein. Kialakulásában a terhesség folyamán a progeszteron túlsúlyba jutása, valamint egyes fogamzásgátlók játszanak szerepet.

10. Méh és petefészek zavaraiból származó májfoltok (chloasma uterinum) – az állkapcson vagy a fültőnél megjelenő sötétebb foltok. Hosszú ideig tartó gyulladásos folyamatok és daganatos megbetegedések játszanak szerepet kialakulásában. • Máj és epezavarokból származó májfoltok (chloasma hepaticum) –kialakulásában az anyagcsere-folyamatok zavarai játszanak szerepet. A hiperpigmentació elsősorban a periorbitális területeket érinti, a folyamat előrehaladtával piszkos, illetve sötétbarna színűvé válik. • Külső hatásokra létrejövő májfoltok – a pigment-felhalmozódás azokon a területeken figyelhető meg a bőrön, amelyeket izgató ingerek érték. • Tartós mechanikai hatás - pl. sérvkötő, művégtag, mankó a hónalj alatt, krónikus vakarás • Hőhatás – pl. fűtőtest, gesztenyesütő kályha, krónikus fájdalmakra rendszeresen használt melegítő hőpárna vagy palack, stb. • Sugárzások - UV-fény

11. Melanózisok – a vegyi hatások által okozott pigment-rendellenességek. Létrejöttét minden esetben enyhébb vagy súlyosabb mértékű bőrgyulladás előzheti meg. • Poikiloderma Civatte – idős és középkorú nők nyakán kialakuló szürkésbarnán pigmentált, teleangiectasiákkal borított atrophiás bőrterület. Kialakulása valószínűleg a kozmetikumokban jelenlevő fényérzékeny anyagokra vezethető vissza.

12. Riehl – melanózis – az arcra, homlokra, nyak két oldalára lokalizálódó, piros folttal kezdődő, majd egyre szürkülő elváltozások. Kialakulását nőkön és gyerekeken az első és második világháború nehéz időszakaiban észlelték először. Az elváltozás feltehető oka a rossz, vitaminszegény táplálkozást követő B-vitamin hatása, illetve felszívódási zavara. Kialakulásában a fototoxikus anyagoknak is szerepe lehet.

13. Berloque-dermatitis – leggyakrabban nőkön előforduló, többnyire bergamottolajat vagy hasonló vegyületeket tartalmazó szappanok, krémek, kölnivizek, oldatok használata után a napozás során megjelenő fototoxikus reakció. Elsősorban az arcon, nyakon, mellkason és háton jelenik meg vesiculosus, bullosus reakció formájában. Gyulladásos, majd barnásvöröses csíkok utalnak az alkalmazás során történő lecsurgás helyére.

15. Belbetegségek során kialakuló pigment-zavarok • Sárgaság (icterus) – nem valódi pigmentrendellenesség,a máj és epezavarok következtében jelenik meg. Ekkor az epe zöldes színét adó festékanyag, a bilirubin a véráramba jut és a hám felső rétegében a szarurétegben kötődik meg. A festék a szem szaruhártyáját is elszínezi. • Addison-kór (bronzkór) – a mellékvesekéreg csökkent működését követő bőrelváltozások vezető tünete a fokozatosan kialakuló palaszürke pigmentáció. A pigmentáció a nyomásnak kitett területeken kezdődik, innen terjed a hajlatokra és a csontélekre, az ajkakra és a száj nyálkahártyára. A tenyerek barázdáiban lineáris pigmentáció alakul ki, a műtéti hegek palaszürkén pigmentálódnak.

16. Karotinémia a β- karotin túladagolás következtében jelentkező pigmentzavar, a bőr narancssárga elszíneződése. A pigmentzavar akkor alakul ki, ha az A-vitamin képződéséhez szükséges enzimaktivitás jelentős mértékben csökken, vagy ha a keratintartalmú tápanyagból többet fogyasztunk, mint amennyit a szervezetünk feldolgozni képes. • Pellagra (pelle agra = durva bőr) – nikotinsavhiány következtében, a fénynek kitett helyen lévő, az arc, nyak, alkarok és a kézfejek bőrét érintő, piszkosbarna színű diffúz hiperpigmentáció, amely az akut tünetek (erythema, bulla) lezajlása után alakul ki. A hiperpigmentált bőr később szárazabb lesz, kissé hámlik és meg is keményedik. Magyarországon ma pellagrával, illetve annak más formáival a széleskörű alkoholfogyasztás miatt ismét lehet találkozni.

18. Hipopigmentáció Okozhatja a melanociták hiánya vagy működésük zavara. • Veleszületett diffúz leukoderma • Albinizmus – a tirozináz enzim hiányán vagy működési zavarán alapuló, autoszomális recesszív módon öröklődő melaninképzési zavar. A bőrön kívül kiterjed a hajszálakra és a szem pigmentanyagára is. A melanociták normális számban vannak jelen, de melanint nem termelnek, a bőr, szőrszálak és a hajszálak fehérek, az írisz a vérerek miatt vörös színű. Az ilyen egyének a védő pigmentanyag hiánya miatt kifejezetten fényérzékenyek, a bőr korán öregszik.

20. Szerzett, körülírt leukodermák • Vitiligo – ismeretlen eredetű, körülírt, térképszerű, szerzett bőrfestékhiány, melynek szövettani alapját a melanociták teljes hiánya adja. Gyakran indul már fiatal gyermekkorban és nőkön gyakrabban. • Lokalizált vitiligo – az eseteklegnagyobb részében a fehér, depigmentált foltok csak egyes régiókban jelentkeznek, például kézen, arcon, genitáliákon. • Generalizált vitiligo – a foltok egyenletes eloszlásban helyezkednek el az egész test bőrén. • Univerzális vitiligo – ritkábban jelentkezik, a fehér foltok összefolyóan borítják az egész testet, szinte normál bőr nem is látható. A vitiligo oka ismeretlen, valószínűleg komplex hatások következtében alakul ki: • Immunbetegség, autoimmun eltérések • Neurális eredetű hatások • Melaninszintézis valamelyik anyagcseretermékének feed-back gátlása

22. Sutton-naevus (Halo-naevus) – 0,5-1 cm átmérőjű, éles szélű depigmentált terület egy kiemelkedő naevus pigmentosus körül. A már kialakult depigmentált foltokból a melanociták eltűntek, a meglévők melanoszómáiban nincs tirozinázaktivitás.

23. Szekunder (következményes) leukodermák – többféle mechanizmus alapján keletkezhetnek: Gyors hámsejt-proliferáció miatt a melaninszemcsék keratinocitákba kerülése nem megfelelő (psoriasisos, ekzemás betegeknél). Melaninképzést gátló redukálószerek, gumitárgyak nagyobb területet is kifehérítenek. Fenol és fenolszármazékok elpusztítják a melanocitákat. Dezinficiensként használt szerek (paralutil, amilfenol). A megvastagodott szaruréteg és a korpázó hámlás az UV sugarakat szétszórja, napozás után így keletkezhet leukoderma a pityriasis (pityriasis alba) helyén.

25. Mesterséges eredetű pigment-rendellenességek Nem pigmentzavar okozta színváltozások, lehet • Generalizált - ha az anyag belső eredetű vagy külső eredetű ugyan, de a keringésből kerül a bőrbe • Lokalizált – ha a festék kívülről kerül a hámba Chrysocyanosis – aranyinjekció adása palaszürke, diffúz elszíneződéshez vezethet. Tatu • Mesterséges, dekoratív tatuáláshoz tust, higanysókat, kármint, stb. alkalmaznak. • A véletlen tatuálás rendszerint robbanás után jön létre, miközben lőpor, szén vagy más idegen anyag kerül a bőrbe. A tatu eltávolítása történhet lézerrel, szénsavhóval, savmarratással vagy kimetszéssel, illetve nagy fordulatszámú motorra szerelt bőrcsiszoló, dermabráziós készülékkel.

26. Pigmentrendellenességek kezelése A festékképzés folyamatában a melanin kialakulását, megelőző beavatkozásokat prevenciónak, a már kialakult melanin átalakítását, eltávolítását utókezelésnek nevezzük. PREVENCIÓ lehet: • Fizikai • Kémiai • Fényvédő szerekkel • Fizikai (púderalapanyagok és púderszínező anyagok) • Kémiai – fényvédő anyagok, melyek kiszűrik, vagy megváltoztatják a káros hullámhossz-tartományt (eszkulin, eszkuletin, metil-umbelliferon). • Inhibitorok – a vegyi folyamatot gátolják • Oxidációgátlók (hidrokinon-monometiléter, arbutin) • Enzimgátlók (Cu2+-ionokat Bi-sókra cserélik)

27. UTÓKEZELÉS • Koptatással (hámlasztással) • Csiszolás (mikrodermabrázió) • AHA-s hámlasztás • Oxidációval • Hidrogén-peroxiddal • Peroxidokkal • persókkal