VIII. Pénzügyi kontrolling

1. VIII. Pénzügyi kontrolling

2. A vállalkozás pénzügyi irányításának az eszköze • Feladatai: • - pénzügyi tervezés • - a pénzügyi terv teljesülésének ellenőrzése, a pénzügyi teljesítmény értékelése • - információellátás, különös tekintettel az eseti pénzügyi döntések megalapozására

3. A pénzügyi tervezés pénzügyi stratégiához igazodva a vállalkozás pénzügyi feladatainak meghatározása egy adott időszakra vonatkozóan. • A pénzügyi feladatok a következő pénzügyi célok megvalósítását szolgálják: • - a vállalat vagyonának növelése (saját tőke növelése) • - a nyereség maximalizálása (eredmény növelése) • - jövedelmezőség növelése (pl. saját tőkére jutó eredmény növelése) • - a fizetőképesség folyamatos fenntartása mellett

4. A pénzügyi tervezést és döntéseket befolyásoló jogszabályi környezet: • társasági adó, iparűzési adó előírásainak figyelembe vétele a cég, fióktelep vagy telephely kiválasztásánál • járulékfizetésre vonatkozó előírások figyelembe vétele a telephely kiválasztása és a munkaerő állomány kialakítása, valamint a juttatási rendszer alakítása során • Osztalékfizetésre vonatkozó előírások a telephely kiválasztása és az osztalékfizetés ütemezése kapcsán

5. A pénzügyi terv teljesülésének ellenőrzése a vállalkozás adott időszakra vonatkozó • - eredményének, • - pénzáramának, • - a vagyon növekedésének meghatározása, • A vagyoni, pénzügyi, jövedelmezőségi helyzet elemzése és összevetése a tervezettel, amely összevetés alapot szolgáltat a pénzügyi teljesítmények folymatos javításához.

6. Információellátás a pénzügyi információk rendszeres vagy eseti jellegű szolgáltatása az érintettek részre a döntéshozatal támogatása érdekében. (Pl. beruházási döntést megelőző gazdaságossági számítások elvégzése)

7. A pénzügyi tervezés • A vállalati tervezés rendszer integrált részét képezi mind stratégia, mind pedig operatív szinten. A pénzügyi stratégia része a vállalati stratégiai célkitűzéseknek. • Meghatározza, hogy a pénzügyi erőforrásokat hogyan használják fel a gazdálkodás egyes területein, milyen beruházási politikát és forgóeszköz gazdálkodást folytassanak, milyen legyen az osztalékpolitika és a tőkeszerkezet

8. Az üzleti tevékenység különböző területeit átfogó részlettervek, mint az árbevételi, a termelési, a beszerzési, a kapacitás- személyi és gyártás, a beruházási, a költség és az eredményterv összefoglalása, azok pénzügyi kivitelezését foglalja számokba. • A pénzügyi tervezés célja a vállalkozás pénzügyi egyensúlyának folyamatos fenntartását biztosító pénzügyi politikák kialakítása. • A pénzügyi tervezés magában foglalja az eredményterv, a mérlegterv, és a finanszírozási terv elkészítését

9. Eredményterv: • A vállalkozásnál a tervidőszak alatt képződő nyereséget / veszteséget mutatja meg a realizált hozamok és felmerült ráfordítások különbözeteként • Összköltséges és forgalmi költséges eljárással készíthető, a vállalkozás költségelszámolásától függően.

10. A mérlegterv a vállalkozás tervezett befektetési és finanszírozási döntéseinek a vállalkozás eszköz forrás struktúrájára gyakorolt hatását tükrözi vissza. • A finanszírozási terv (cash flow kimutatás ) a finanszírozási szükségletet és fedezetet a mérlegnek megfelelő tagolásban állítja szembe egymással. A pénzforgalmi terv a finanszírozási időszak bevételi és kiadási tételeit tartalmazza. • Pénzügyi terv: • - Mérlegterv: Befektetések – Finanszírozások • - Finanszírozási terv: Pénzszükséglet – Pénzfedezet  Bevételek – Kiadások

11. A mérleg vertikális és horizontális összefüggései - A mérleg egy adott időpontra szólóan a vállalkozás eszközeit két vetületben megjelenési forma és az eszközök eredete, azaz finanszírozási forrás szerinti felsorolásban, összevont pénzértékben tartalmazza. • A befektetett eszközök minden egységére igaz, hogy azt vagy a tulajdonosok vagy a hitelezők finanszírozták. • Az alapvető eszköz-forrás egyenlőség tehát az alábbi formában is kifejezhető. • Befektetések = Finanszírozások -

12. Az eszközök fő csoportjait a befektetett és a forgóeszközök csoportjai alkotják • A forrásokon belül a saját és az idegen források különböztethetők meg • A mérleg eszköz-forrás elemeinek horizontális összekapcsolásával a vállalkozás finanszírozási, likviditási helyzetéről vonhatók le következtetések. • A nettó forgó tőke a forgóeszközöknek a rövidlejáratú kötelezettségek feletti része, vagy másképpen kifejezve az az érték, amellyel hosszúlejáratú passzívák meghaladják a befektetett eszközöket.

13. Finanszírozási szempontból kiemelkedő jelentősége van. A vállalkozás lehetséges likvid pénzeszközeinek hozzávetőleges összegét mutatja. • Az állandóan változó összetételű forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek közötti arányt összefoglalóan fejezi ki. • Az eszközök és források legfontosabb vertikális arányait és horizontális összefüggései:

15. A likviditás alatt fizetőképességet és fizetőkészséget értünk, amely biztosítja, hogy a vállalkozás esedékes kötelezettségeinek pontosan és folyamatosan eleget tegyen. • A likviditás előfeltétele az eszközök mobilitása, azaz az eszközök pénzzé tehetősége. A mobilitási sorrend az eszközök pénzzé tehetőségének relatív gyorsasága szerinti besorolását tükrözi. • A likviditás fogalmába azt a követelményt is beleértjük, hogy az eszközök valódi gazdasági értékükön legyenek pénzzé tehetők.

16. A likviditás biztosítása érdekében a mérlegben szereplő eszközök és források gazdasági tartalma alapján a következő pragmatikus finanszírozási alapelvek fogalmazhatók meg: - Az idegen tőke aránya lehetőleg ne haladja meg a saját tőke kétszeresét. - A befektetett eszközöket legalább 50 %-ban saját tőke finanszírozza. - A hosszú távú eszköz befektetéseket lehetőleg hosszú lejáratú passzívák finanszírozzák. - A forgóeszközök haladják meg a rövid lejáratú kötelezettségek értékét. - A forgóeszközök tartósan lekötött részét lehetőleg hosszú lejáratú passzívák finanszírozzák

17. A mérlegterv: • elkészítésének célja a vállalkozás részletterveiben meghatározott üzleti tevékenységnek az eszközök és források állományára gyakorolt hatásának a kimutatása • tervidőszak utolsó napjára vonatkozóan összeállított mérleg • összeállításánál módszertanilag a mérleg összeállítás könyvviteli folyamatait alkalmazzuk. • elkészítéséhez a pénzügyi vezetésnek még a finanszírozási terv elkészítését megelőzően mind a befektetési, mind a finanszírozási döntéseket meg kell hoznia.

18. Nevezetesen állást kell foglalnia: • a beruházás, • a forgóeszköz lekötés, • az alaptőke emelés, • az osztalékfizetés és önfinanszírozás, • a hosszú lejáratú kölcsönök és • a rövid lejáratú finanszírozások tekintetében • felépítésénél a finanszírozási alapelvek érvényesülésének minél világosabb szemléltetésére törekszik ezért a mérlegtételeket az SzVt-ben előírt mérlegsémától eltérő csoportosításban mutatja be.

19. A bevezetett csoportosításokkal lehetővé válik: • a befektetett eszközöknek a hosszú lejáratú passzívákkal történő közvetlen összevetését, • a nettó forgótőke értékének a bemutatását, • a forgóeszközöknek a rövid lejáratú kötelezettségekkel történő közvetlen összehasonlítását, • a kiemelt pénzügyi aránymutatók származtatásának bemutatását.

20. A mérlegterv a következő kiemelt aránymutatókat tartalmazza: • - a saját tőke arányát a befektetett eszközök finanszírozásában, • - az adósság rátát hosszú lejáratú kötelezettségeknek a hosszú lejáratú passzívákon belüli arányaként és • - a likvidítási rátát a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek arányaként.

21. Finanszírozási terv • - Pénzszükségleti és pénzfedezeti terv • a következő befektetési és finanszírozási kérdésekre ad választ: • Mennyi a vállalkozás bővítéséhez szükséges hosszú távú eszközökbe történő beruházások és befektetések tőkeigénye és milyen az időbeli ütemezés? • Mennyi a forgóeszköz lekötés állományváltozása és az igény milyen ütemezésben merül fel?

22. Mennyi a folyamatos működés által biztosított pénzösszegből az osztalék finanszírozásra szánt és az osztalék fizetés után fennmaradó önfinanszírozásra igénybe vehető összeg? • Mikor és milyen nagyságrendben válnak szükségessé pótlólagos források bevonása tőke emelés és/vagy hosszú és rövid lejáratú hitelfelvétel formájában? • A befektetési és finanszírozási döntések időbeli ütemezése a pénzszükségleti és pénzfedezeti terv megfelelő horizontális bontásával biztosítható.

23. Ez a pénzbevételeknek és pénzkiadásoknak a mérleg felépítésében történő tervezésével valósítható meg. • A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv a közvetett módszerre alapozott tervezett cash flow kimutatásból származtatható. • Ehhez a cash flow kimutatás olyan átstrukturálására van szükség, amelynek eredményeként jól szemléltethetők a tervezett eszközbefektetések pénzszükséglete és pénzfedezete, valamint az önfinanszírozás és az idegen forrásoknak a finanszírozásba történő bevonása.

24. Pénzforgalmi terv • a pénzeszközök állományában bekövetkezett változást a tervezett pénzbevételek és pénzkiadások különbségére vezeti vissza. • Az alábbi alapvető összefüggésből indulunk ki: • Bevételek – Kiadások = Pénzeszközök • Pénzeszközöket tehát csak a bevételeknek a kiadásokat meghaladó része eredményez • elkészítésének alapját a közvetlen módszerre alapozott cash flow kimutatás képezi.

25. A pénzforgalmi terv a tervidőszakra vonatkozóan tükrözi a vállalkozás likviditását a tervezett bevételek és kiadások szembeállításával • Vonatkozhat évre, vagy rövidebb időszakokra. A gyakorlatban széleskörűen használt a pénzforgalmi terv egy évnél rövidebb időszakokra, negyedévre, hóra, sőt napra vonatkozó összeállítása. • A napra vonatkozó pénzforgalmi terv a diszponibilitási vizsgálatok eszköze. • A diszponibilitás napi fizetőképességet jelent. A diszponibilitási terv a fizetési eszköz napi mozgásairól és a pénzeszközök nyitó és záró állományairól nyújt információt.

26. Összefoglalásként megállapítható, hogy a pénzforgalmi terv, a likviditás operatív irányításában kiemelkedő jelentőségű, a vállalkozások közép- és hosszú távú likviditási és pénzügyi irányításához viszont a pénzszükségleti és pénzfedezeti terv nyújt megfelelő alapot.

27. Pénzfedezet tervezése • Alternatív finanszírozási módszerek: • A nemzetközi gyakorlatban elterjedt finanszírozási megoldások három közelítési mód – a mérsékelt, az agresszív és a konzervatív finanszírozási szemléletek köré csoportosíthatók • Mindhárom közelítési módra jellemző, hogy a pragmatikus finanszírozási elveknek megfelelően a hosszú távú befektetéseket hosszú távú passzívák finanszírozzák. A különbség a három szemlélet között a forgóeszköz lekötés finanszírozási módjában található.

28. mérsékelt közelítési mód : • a tartós jellegű forgóeszköz lekötést hosszú távú passzívák finanszírozzák. Az átmeneti és ingadozó jellegű forgóeszköz-lekötést rövid lejáratú finanszírozással fedezik. Általában a hosszúlejáratú finanszírozás - saját tőke, kötvény - drágább mint a rövid lejáratú kölcsön, de az utóbbi kockázatosabb.

29. agresszív szemlélet esetén a tartós jellegű forgóeszköz-lekötést csak fele arányban finanszírozzák a hosszú távú passzívák. A tartós jellegű forgóeszköz-lekötés felét és a teljes átmeneti forgóeszköz szükségletet rövid lejáratú finanszírozások fedezik. • konzervatív módszer a finanszírozás legbiztonságosabb módjátképviseli, amikor az átmeneti forgóeszköz-lekötés jelentős részét is hosszú távú passzívák finanszírozzák.

30. A pénzszükséglet és pénzfedezet összehangolása • A tervezett pénzszükséglet és pénzfedezet közötti összhang megteremtésénél az eszköz befektetések már megtervezett pénzszükségletét adottnak tekintjük. • A tervezett pénzszükséglet és pénzfedezet összehangolásának folyamata a következő főbb lépésekből áll.:

31. 1. lépés. • A hosszú távú passzívák tervezett összegének rögzítéséhez meg kell határozni a forgóeszköz lekötés tartósnak és átmenetinek tekinthető részét az adott vállalkozásnál. A gyakorlatban a tartós forgóeszköz lekötés arányát gyakran az időszaki tárgyi eszköz állomány százalékában becsülik meg. • 2. lépés. • Megtervezzük a finanszírozásra rendelkezésre álló rövid lejáratú kötelezettségek értékét

32. 3. lépés. • A hosszú távú finanszírozási igények összege a hosszú távú befektetésekben és a tartós forgóeszköz lekötésben tervezett növekedések összege és a finanszírozásra rendelkezésre álló rövidlejáratú kötelezettségek tervezett növekedésének különbségeként határozható meg. • A rövidlejáratú kötelezettségek növekedése a rövidlejáratú hitelek és kölcsönök nélkül értendő, azaz a szállítói, alvállalkozói, személyi jellegű és közteher tartozások és az adótartozások tartoznak ide. • 4. lépés. • Meghatározzuk az alaptőke emelés és az önfinanszírozás tervezett összegét.

33. 5. lépés. • A hosszú lejáratú hitelfelvételi szükséglet azzal a különbséggel egyenlő, amennyivel a hosszú távú befektetések és a tartós forgóeszköz lekötés együttes növekedése meghaladja a finanszírozásra rendelkezésre álló rövidlejáratú kötelezettségek növekedése, az alaptőke emelés és az önfinanszírozás együttes összegét.

34. 6. lépés. • A forgóeszközök állományában bekövetkező ingadozó, átmeneti növekedések rövidlejáratú hitelekkel, kölcsönökkel finanszírozhatók. • A rövidlejáratú hitelek, kölcsönök az üzletmenet során bekövetkezett szezonális ingadozásokat és a szokásos üzletmenettől, a tervtől való eltérések, rendkívüli események által kiváltott forgóeszköz lekötéseket finanszírozzák. • Az ingadozó és átmeneti forgóeszköz szükséglet biztonságos fedezése érdekében ajánlatos a vállalkozásnak a bankkal egy hitelkeret szerződést kötni.

35. 2.A pénzügyi teljesítmények értékelése, ellenőrzése • A pénzügyi kontrolling ellenőrzési feladata a vállalkozások pénzügyi teljesítményeinek utólagos értékelésén keresztül valósítható meg. • Az ellenőrzés annyit ér, amennyi eredményéből a jövőre vonatkozóan hasznosítható. • A vállalkozás pénzügyi teljesítményeinek utólagos elemzését, ellenőrzését a visszacsatolás, a jövőre való orientáltság szemléletében kell megvalósítani.

36. A pénzügyi teljesítmények elemzése és értékelése a következő kiemelt feladatokat látja el: • - kiindulási alapot nyújt a pénzügyi tervek, a mérlegterv és a finanszírozási tervek elkészítéséhez, • - keretet biztosít a vállalkozás likviditása, tőkeszerkezete, működésének hatékonysága, jövedelmezősége és a pénzügyi teljesítményeinek a tőkepiac tükrében történő minősítéséhez.

37. A pénzügyi elemzés alapjai és eszközei • A pénzügyi elemzés alapját az összehasonlítás képezi. • Az időbeli és térbeli összehasonlítások útján értékes információhoz juthatunk. • Az elemzés egyik leglényegesebb pontja a relevancia. Csak egymással tartalmilag egybevágó abszolút számok összehasonlításának van értelme. • Időbeli összehasonlításnál minimum öt időszakra van szükség.

38. Az inflációs hatás kiszűrésére általánosan elfogadott eljárás, hogy az egyes évek pénzügyi mutatóit a kereskedelmi árindexek segítségével, változatlan áron hasonlítják össze. • A térbeli elemzésnél valamely gazdasági egység pénzügyi adatait vagy azonos iparágba tartozó másik cég adataival, vagy az iparági átlaggal hasonlítjuk össze. • A pénzügyi elemzés tradicionálisan az összehasonlításra épül. Az összehasonlításnál sok esetben a pénzügyi adatoknak nem az abszolút, hanem a viszonylagos nagysága bír jelentősebb információtartalommal.

39. A pénzügyi elemzés legáltalánosabban használt eszköze a viszonyszám-számítás. • A viszonyszámok mindhárom alapvető típusa – a megoszlási, a dinamikus és az intenzitási viszonyszámok számítása – hasznos szolgálatot tesz a pénzügyi elemzésben. • Ezekre épül módszertanilag a pénzügyi elemzés három eljárása, amelyek a következők: • a pénzügyi aránymutatók számítása, • a pénzügyi adatok közös alapra történő átszámítása és • a változás-kimutatások alkalmazása.

40. A pénzügyi aránymutatók : • - a pénzügyi kimutatások különböző adatai közötti közgazdasági összefüggéseket hányadosok – intenzitási viszonyszámok – formájában fejezzük ki.

41. pénzügyi kimutatások számainak közös alapra történő átszámítása.: a pénzügyi kimutatás minden egyes számadatát egy azonos számhoz viszonyítjuk. • Ezt a közös alapot legtöbbször az eszközök összesenje vagy a nettó eszközök összege jelenti. • A közös alapra átszámított aránymutatók a viszonyszámok egy speciális fajtáját képezik. Azok általánosan intenzitási viszonyszámok, speciális esetben – mint pl. az egyes eszközelemek aránya az eszközök összesenjén belül – a megoszlási viszonyszámokkal esnek egybe.

42. a változás-kimutatások összeállítása. • A módszer alapvetően egy-egy társaság adatainak időbeli összehasonlítására szolgál. Az így kialakított változás-kimutatások azonban jó szolgálatot tesznek a társaságok térbeli összehasonlításánál is. • A változás-kimutatások a pénzügyi mutatók évről évre történő változását százalékos formában tükrözik.

43. A pénzügyi elemzés számítógépes modelljei • középpontjában a részvények piaci árfolyamának és a gazdasági egységek csődjének előrejelzésére alkalmazható pénzügyi modellek állnak. • a legtöbb esetben a gazdasági teljesítményekre ható különböző lényeges tényezők igazolására és hatásaik számszerűsítésére irányulnak.

44. A társaságok gazdasági teljesítményeire ható legfontosabb külső tényezőket • a nemzetgazdaság fejlettsége, • az adórendszer változásai, • az inflációs hatások, • a fogyasztói árváltozások, • a valutaárfolyam-ingadozások, • a helyettesítő termékek választéka, • az új technika bevezetése és • a kamatláb-változások jelentik.

45. A számítógépes modellek a pénzügyi elemzés új szakaszát jelentik. • A modellezés általános célja a társaság pénzügyi teljesítményét befolyásoló belső tényezők összekapcsolása a legfontosabb külső tényezőkkel. • Jelentősége abban van, hogy kiterjeszti a pénzügyi elemzés horizontját.

46. A pénzügyi aránymutatók • legáltalánosabban használt fajtái a következők: • A likviditási ráták azt tükrözik, hogy a vállalkozás képes-e rövid távon eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. • A tőkeszerkezeti mutatók kifejezik a vállalkozás vezetési stratégiáját a gazdálkodás finanszírozási módját illetően. • A kamat- és osztalék-fedezetségi mutatók a hosszú távú hitelezők, illetve befektetők kockázatának mérőszámai. • A tevékenységi ráták az eszközök forgási sebesség mutatói, amelyek jelzik, hogy a gazdasági egység milyen hatékonysággal használja tárgyi erőforrásait.

47. Az élőmunka-ráfordítási ráták a humán erőforrások felhasználásának hatékonyságát tükrözik. • A jövedelmezőségi (rentabilitási) ráták azt mutatják, hogy a cég az árbevétel és a tőkeérdekeltség arányában mennyi nyereséget képes realizálni. • A piaci ráták a cég nyereségének és a tulajdonosi tőkeérdekeltségének a tőke- és pénzpiaci értékelését tükrözik.

48. Likviditási mutatók • Egy gazdasági szervezet pénzügyi stabilitását, erősségét általánosságban az alapján ítélik meg, hogy képes-e a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségeinek időben és folyamatosan eleget tenni. • A likviditási ráta a rövid lejáratú fizetőképesség általánosan elfogadott mérőszáma. Számítását a következő összefüggés fejezi ki: Likviditási ráta= Forgóeszközök/Rövid lejáratú kötelezettségek (forgóeszközök értéke duplája legyen a rövid lejáratú kötelezettségek értékének)

49. likviditási gyorsráta a likviditási ráta finomított változata. • A mutató számításánál a számlálóban csak a relatíve gyorsan pénzzé tehető forgóeszközöket, általában a pénzt, a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírokat és a vevők állományát szerepeltetik. • Likviditási gyorsráta= Forgóeszközök-készletek+Aktiv időbeli elh. rövid lejáratú kötelezettségek+passzív időbeli elh.

50. dinamikus likviditási ráta: • A folyamatos működésből származó pénzeszközöknek a rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állományához viszonyított aránya • A mutató számításánál a cash flow kimutatásra támaszkodunk, amely egy időtartamra vonatkozó mozgásmérleg. • Dinamikus likviditási ráta= folyamatos működésből származó pénzeszkök rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állománya