270 likes | 414 Views
Kant. A tér és idő filozófiája. Néhány alapfogalom. Érzékelőképesség- receptivitás- ez a képesség nyújt nekünk szemléleteket Szemlélet- csak akkor keletkezik, ha egy tárgy adva van számunkra
E N D
Kant A tér és idő filozófiája
Néhány alapfogalom • Érzékelőképesség- receptivitás- ez a képesség nyújt nekünk szemléleteket • Szemlélet- csak akkor keletkezik, ha egy tárgy adva van számunkra • Végső soron minden gondolkodásunknak közvetlenül vagy közvetve (ld.sematizmus) a szemléletre kell vonatkoznia • A szemlélet olyan képzet, ami minden gondolkodás(fogalmak alá rendelés) előtt adva lehet
a jelenség • Anyaga: az érzet – a posteriori • Formája: ami által a jelenségben meghatározott sokféleséget meghatározott viszonyokban elrendezve szemlélhetjük- a priori (vagyis tiszta, tehát tapasztalástól független)
Az érzékelés tiszta formája: A tiszta szemlélet
Ezek pedig: • A tér • Az idő
Miért is? • Minden jelenség lehetőségének eredendő feltételei • A priori • Szintetikus • Szükségszerűséggel elgondolt
A térről • A külső érzék az amivel képzetet alkothatunk a tárgyakról, mint amelyek rajtunk kívül vannak • Ha térnek a képzete a posteriori volna, akkor nem volna minden róla alkotott ítélet szükségszerű • Pedig az : ez a geometria tudománya • Ami a priori szintetikus ítéletekből áll
Ez a lényege a kopernikuszi fordulatnak : • A tér( a receptivitás állandó formája) szükségszerű feltétele mindama viszonyoknak, amelyekben a tárgyakat mint rajtunk kívüllévőt szemléljük
Izgi(kis kitérő) • „Képtelenek vagyunk megítélni, hogy más gondolkodó lények szemlélete ugyanazon feltételekhez kötődik-e , mint amelyek a mi szemléletünknek határt szabnak”
A fogalom metafizikai taglalása,vagyis érvek • A tér képzetének már adva kell lennie, hogy bizonyos érzeteket valami rajtam kívül levőre vonatkoztassak • Nem tudjuk elképzelni, hogy a tér nincs • Nem lehet dolgok közötti viszony (mint Leibniz hitte) mert a részek nem előzhetik meg a teret, hanem csak a tér által elgondolhatók • Egyetlen fogalmat sem gondolhatunk el úgy mintha önmagán belül (értsd a szó legszorosabb értelmében) tartalmazna végtelen sok képzetet, hanem csak maga alá rendeli őket- a teret viszont pont így gondoljuk el→a tér nem fogalom
Tehát A tér empirikus értelemben reális, de transzcendentális értelemben ideális A tér nem valamilyen magában való dolog tulajdonsága, nem is a dolgok egymás közti viszonya Mindez azért mert a priori Ha eltekintünk a szubjektív feltételektől, akkor nem más mint egy nagy SEMMI
Az időről • Nem empirikus fogalom, mert csak ennél fogva érzékelhetjük egyáltalán az egyidejűséget és egymásra következést-(azért ez egy erős érv, gondoljunk csak bele, hogyan is lehetne magát az időt indukcióval elvonatkoztatni? ) • Semmilyen jelenség vonatkozásában nem küszöbölhető ki, de ő maga elvonatkoztatható minden jelenségtől • Az időnek csupán egy kiterjedése van, és csupán egy idő van • Az idő éppúgy nem diszkurzív (hagyományos) fogalom mint a tér
Az idő végtelen- bármely meghatározott időnagyság csupán egyazon alapul szolgáló idő határolása útján lehetséges
Tehát: • Az idő szintén nem objektív meghatározása a dolgoknak • Az idő semmi egyéb, mint a belső érzéknek, önmagunk szemléletének a formája • Az idő szintén a jelenségek a priori formai feltétele • Ha elvonatkoztatunk a szubjektív feltételtől az időből sem marad semmi • Empirikus értelemben reális transzcendentális értelemben ideális
Azokkal akik azt hiszik a tér és idő abszolút realitással bír • Ha szubsztancia : akkor feltételeznek két végtelen semmit, amik csupán azért léteznek, hogy minden mást magukba fogadjanak • Ha akcidens: akkor dolgok közötti viszonyokról van szó, ami merőben empirikus- nem képesek a matematikai ismeret lehetőségét megalapozni
Akkor most mi is VAN? • Attól függ: • Jelenségként: ami adott • Magánvalóként : ki tudja… • Mindenesetre szemléletünk formája csak az előbbire vonatkozhat • Ezért aztán a jelenségek formai feltételeiből semmiféle következtetést nem vonhatunk le, a magánvaló dolog tulajdonságairól • Vagy ha megpróbáljuk: dialektikai látszatba csöppenünk
Néhány dolog amit a belső érzékről feltétlenül tudni kell • Nem ölt semmiféle alakot, ezért igyekszünk analógiák segítségével kiküszöbölni ezt a fogyatékosságot • Igen ám, de szokták mondani, hogy az idő múlását jelenségek nélkül is felfoghatjuk • A válasz az, hogy a belső érzéket az elménk saját tevékenysége, a képzeteink létrehozása afficiálja • Ez az öntudat • Annak a képzetnek hogy „gondolkodom” ugyanis minden képzetemhez hozzá kell járulnia • Ez az empirikus én még fontos szerephez fog jutni (A tiszta éz paralogizmusa)
Ami nincs benne a tiszta szemléletben • Mindaz ami empirikus, a posteriori • Csak néhány példa: létezés, mozgás, lehetőség v. szükségszerűség • Bár ezek ugye logikai kategóriák, tehát a prioriak, csakhogy szintézisük az ítéletben mindenképpen csakis jelenségekre alkalmazható • Ez az egyik legfontosabb kanti cél!!! • Mármint, hogy bebizonyítsa, hogy a kategóriák csak a lehetséges tapasztalat feltételeiként értelmezhetők, és csakis arra alkalmazhatók, önmagukban nem
A legfontosabb mondat • Az érzékelés tárgyainak az érzékelés elménkben benne lakozó formai feltételeihez kell igazodnia, ám ezenfelül még azoknak a feltételeknek is meg kell felelniük, melyekre a gondolkodás szintetikus egységéhez van szüksége az értelemnek.
További problémák a belső érzékkel • Hogyan lehetek objektum önmagam számára? • Nem csak úgy egyszerűen, akár a semmi közepén is • Minden belső észleletünk időtartamát valamint időbeli helyét mindig abból kell kölcsönöznünk, ami a külső dolgokban változónak mutatkozik
Alaptételek, sémák, vagyis, hogy hogyan is tudjuk felfogni a teret és időt Miként kell a jelenségekre alkalmazni a fogalmakat
A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról • A tiszta értelmi fogalmak tiszták!!! • Vagyis semmi empirikus nincs bennük • Na de akkor hogyan lehet őket a jelenségekre alkalmazni? • A transzcendentális sémán keresztül • A fogalom sémája a képzelőerő azon általános eljárásának a képzete, amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képmást
Mi köze ennek az időhöz? • Kant minden tiszta értelmi fogalom sémáját az időbeliséghez kapcsolja (Heidegger ezt nagyon értékeli) • Például: • 1.) mennyiség: tiszta képe: a tér és az idő sémája: a Szám
2.) Realitás : az idő betöltöttsége • 3.)Negáció: az idő betöltetlensége • 4.) Szubsztancia: A reálisnak az időbeli állandósága • 5.) Okság :a Reális, amennyiben bármely tetszőleges előfordulása esetén követi valami más • Stb. • A sémák nem egyebek mint szabályokon alapuló a priori időmeghatározások
A látszat • A világ térben és időben határolt (pl. Arisztotelész) • A világ térben és időben végtelen (pl. Bruno) • Kinek van igaza? • Senkinek • Vagy legalábbis ezt nem lehet a fogalmakból kiokoskodni