NÖVÉNYVÉDELEM

1. NÖVÉNYVÉDELEM KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc

2. A növénybetegséget okozó gombák (mikológia). AZ ELŐADÁSÁTTEKINTÉSE HEFOP 3.3.1.

3. HEFOP 3.3.1.

4. A mikológia jelentősége, története • A növénykórtan mikológiai korszaka • Fontosabb felfedezések 1729 – az első szaporító-képletek felismerése (Micheli) 1755 – a búza kőüszög fertőző képességének igazolása (Tillet) 1853 – az üszöggombák életmódjának részletes leírása (de Bary) 1858 – az első növénykórtani kézikönyv megjelenése (Kühn9 1894 – a gabonarozsda specializálódásának felismerése (Erikson) 1912/13 – a szőlőperonoszpóra életmódjának megismerése (Istvánffi) 1928 – a burgonyarák kórokozójának felfedezése (Schilberszky) 1961 – a lomaszóma első kimutatása gombahífákban (Gibbart et al.) 1963 – a gombák hausztórium szerkezetének megállapítása (Bowdeb et al.) HEFOP 3.3.1.

5. Gombarendszertani munkák • 1801 – első gombarendszertan /Synopsis methodica fungorum/ (Persoon) • 1882 - a legismertebb gombarendszertan megjelenése /Sylloge fungorum/ (Saccardo) • 1882/87 – magyarországi gombák /Fungi Hungarici/ (Linhart) • 1935 – az első Fusarium rendszertan (Wollenweber und Reinking) • 1949 – új alapokon nyugvó gombarendszertan (Gaumann) • 1968 – magyarországi gombarendszertan (Ubrizsy és Vörös) • 1985/87 – újabb hazai gombarendszertani munka (Bánhegyi et al.) • 1995 – az első modern gombarendszertan (Hawksworth et al.9 • 2001 – a legújabb gombarendszertan (Kirk et al.) HEFOP 3.3.1.

6. A gombák szerveződése • A gombák az élővilág önálló evolúciós ágát alkotják (növényvilág – gombák világa – állatvilág) • A gombák általános jellemzése (definíció) - a gombák telepeket (thallus) alkotó, többsejtű szervezetek, - a sejtfal anyaga zömmel kitin, ritkábban cellulóz, hemicellulóz, ill.glükán - táplálkozásuk chylotróf táplálkozás, - ivaros és ivartalan úton szaporodnak, - lomaszóma csak a gombákban található HEFOP 3.3.1.

7. A gombák szerveződése • Tenyésztest plazmódium –hífa – micélium • Micélium és harántfal típusok - harántfal nélküli (cönocítikus micélium) - álharántfalas (szeptált) micélium - valódi harántfalas, ún. doliporus típusú harántfal (szeptált) micélium HEFOP 3.3.1.

8. A gombák alaktana, ultrastruktúrája • Hausztórium (a gomba tápanyagfelvevő szerve) Formái: gömb, fonál, elágazó • Appresszórium (tapadókorong) • Flagellum (ostor) Formái: ostorszerű (whiplash) tollas (tinsel v. flimmer) Szerkezete: 11 rostos fibrillumból áll (9+2-es formátumú) HEFOP 3.3.1.

9. A gombák ivaros szaporodása • Funkciója: a faj tulajdonságainak megőrzése, genetikai stabilitás és változékonyság biztosítása • Holokarpikus szaporodás – rejtett ivaros szaporodás, nem differenciálódnak ivarszervek • Eukarpikus szaporodás – ivarszervek differenciálódnak Formái: oogámia zygogámia aszkogámia bazidiospóraképzés HEFOP 3.3.1.

10. A gombák ivartalan szaporodása Funkciója: a gomba nagy területen történő elterjesztése Formái: -zoospóra (flagellummal ellátott mozgó rajzospóra) - konídium (a legelterjedtebb ivartalan spóratípus) - klamidospóra (vastagfalú, a micélium feldarabolódás révén keletkező spóra) - piknokonídium (piknídiumban képződő konídium) HEFOP 3.3.1.

11. A gombák rendszerezése Gombák világa:Fungi sensu lato Ország: Protozoa Törzs: Myxomycota Plasmodiophoromycota Ország: Chromista Törzs: Oomycota Ország: Fungi sensu stricto Törzs: Chytridiomycota Zygomycota Ascomycota Basidiomycota Deuteromycota HEFOP 3.3.1.

12. Plasmodiophoromycota Nyálkagombák: tenyésztest plazmódium, ivaros szaporodás holokarpikus, ivartalan szaporodás egycsillós rajzospórákkal, nedvesség igényük nagy, a növények földalatti szerveit fertőzik meg. Fajok: Plasmodiophora brassicae – káposztafélék gyökérgolyvája Spongospora subterranea – burgonyagumó poros varasodása Ploymyxa betae – cukorrépa rizománia vírus vektora HEFOP 3.3.1.

13. Oomycota Peronoszpóra-félék: tenyésztest cönocítikus micéluum, ivaros szaporodás oogámia, ivartalan szaporodás kétcsilló rajzospórákkal, konídiumokkal, klamidospóra képzéssel, sejtfaluk glükán, nagy nedvességigényűek. Fajok: Pythium ultimum – cukorrépa gyökérfekély Plasmopara viticola – szőlő peronoszpóra Peronospora destructor – hagyma peronoszpóra Psseudoperonospora cubensis – uborka peronoszpóra Bremia lactucae – saláta peonoszpóra Albugo candida – kersztesvirágúak fehérsömöre HEFOP 3.3.1.

14. Chytridiomycota és Zygomycota Chytridiomycota: sajátos gombacsoport, számos vonatkozásban közelebb állnak a nyálka-gombákhoz Fajok: Olpidium brassicae – káposztafélék palántadőlése Synchytrium endobioticum – burgonyarák Zygomycota: tenyésztestük fejlett, ivaros szaporodás zigogámia (járomspóra képzés), ivartalan sszaporodás mozdulatlan sporangiospórákkal történik. E fajok zömmel szaprotrófok, rovarpatogének, v. mikorrizaképzők. Fajok: Mucor mucedo – fejespenész Rhizopus stolonifer – indáspenész Entomophthora aphidis – levéltetű parazita Glomus versiforme - mikorrizaképző HEFOP 3.3.1.

15. Ascomycota Tömlősgombák: álharántfalas, szeptált micélium, ivaros szaporodás aszkogámia, ivartalan szaporodás változatos (konídium, oidium, klamidospóra). Ivaros termőtesttípusok: aszkosztróma, pszeudotécium, kleisztokarpium, peritécium, apotécium. Holomorf: ivaros és ivartalan alak együttese (pl. Venturia – Spilocea) Ivaros alak (teleomorf): pl. Venturia, ivartalan alak (anamorf): Spilocea Fajok: Taphrina deformans – őszibarack tafrinás levélfodrosodása Didymella applanata – málna vesszőfoltosság Venturia inaequalis – almafa varasodás Gnomonia leptostyla – dió gnomóniás levélfoltossága Eutypa lata – szőlő tőkepusztulás Gibberella zeae – kukorica csőpenész és szárkorhadás Lophodermium pinastri – fenyőtű vörösödés Monilinia fructigena – almatermésűek moníliája Sclerotinia sclerotiorum – fehérpenészes rothadás HEFOP 3.3.1.

16. Ascomycota folytatás Legismertebb képviselőik a lisztharmatgombák: ektoparaziták, biotróf életmódot folytatnak. Rendszerezésük a kasmotécium (kleisztotécium) felületén lévő függelékek típusa, ill. a termőtestben lévő aszkuszok száma alapján történik. Újabban a molekuláris vizsgálatok nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ivartalan (oidium, ovulariopsis, oidiopsis) formának. Fajok: Podosphaera leucotricha – almafa lisztharmat Blumeria graminis – gabonafélék lisztharmata Erysiphe cichoracearum – fészkesvirágzatúak lisztharmata Erysiphe (syn.: Uncinula) necator – szőlő lisztharmat Leveillula taurica – paprika lisztharmat Phyllactinia guttata – mogyoró lisztharmat HEFOP 3.3.1.

17. Basidiomycota Bazídiumos gombák: micélium szeptált (valódi harántfal – doliporus típusú), micélium dikariotikus, ivaros szaporodás révén bazidiospóra keletkezik, ivartalan szaporodás nem jellemző. Fontosabb képviselőik: - kalapos, farontó és taplógombák - rozsdagombák - üszöggombák (lsd. gyakorlatoknál) HEFOP 3.3.1.

18. Basidiomycota folytatás Rozsdagombák: nagy járványkeltő képességűek, biotróf életmódot folytatnak, endoparaziták. Szaporodásuk bonyolult. Spóratípusok: spermáciospóra, ecídiospóra, uredospóra, teleutospóra, bazídiospóra Fejlődésük: teljes fejlődésmenet (5 spóratípus), hiányos fejlődésűek (hiányzik 1-2 spóraalak). Egygazdásak: mind az 5 spóratípus 1 növényen fejlődik Gazdacserések: a főgazdán fejlődik ki az uredo és teleuto alak, a köztesgazdán a spermogónium és ecídium (Pl. Puccinia graminis – Berberis vulgaris) Fajok: Uromyces pisi – borsórozsda Puccinia graminis – gabonafélék fekete, v. szárrozsdája Gymnosporangium fuscum - körterozsda Phragmidium rubi-idaei – málnarozsda Melampsora lini –lenrozsda Cronartium ribicola - ribiszkerozsda HEFOP 3.3.1.

19. Deuteromycota Konídiumos gombák: a konídiumok ivartalan úton képződő ún. mitospórák Rendszerezésük alapja Saccardo szerint: - konídium képződés helye (piknídiumban, acervuluszban, szabadon – elszórtan, korémiumban, sporodochiumban) - spóracsoportok alapján (szintelen, v. sötét szín), sejtszám, továbbá a konídiumok színe alapján HEFOP 3.3.1.

20. Deuteromycota folytatás Fajok: Phoma lingam – repce fomózis Phyllosticta mali – alma fillosztiktás levélfoltossága Ascochyta pisi – borsóragya Septoria lycopersici – paradicsom szeptóriás levélfoltossága Colletotrichum gloeosporioides – számos gazdanövény fenésedése Phloeosporella padi – meggy levélfoltossága Botrytis cinerea – szürkepenészes rothadás Monilia fructigena – almatermésűek moníliás gyümölcsrothadása Cladosporium cucumerinum – uborka mézgás varasodása Spilocaea pomi – almafa varasodás Bipolaris zeicola – kukorica levélfoltossága Drechslera tritici-repentis – ganonafélék levélfoltossága Fusarium graminearum, F. culmorum – kalászfuzárium Rhizoctonia solani – palántadőlés, burgonyahimlő HEFOP 3.3.1.

21. Gombák elleni védekezés lehetőségei • Megelőző védekezési eljárások (prevenció) • Zárlati intézkedések • Agrotechnikai rendszabályok betartása (vetésváltás, izoláció, helyes tápanyagellátás, stb.) • Ellenálló fajták termesztésbe vétele (rezisztenciára nemesítés) • Biológiai növényvédelem (Koni, Trichodex, Mycostop biopreparátumokkal) • Kémiai növényvédelem (fungicidek alkalmazása – lsd. növényvédő szer kémiai ismereteket). HEFOP 3.3.1.

22. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA • A növénykórtan mikológiai korszaka • A gombák alaktana • A növénykórókozó gombák rendszerezése • Nyálkagombák • Peronoszpóra-félék • Tömlősgombák • Bazídiumos gombák • Konídiumos gombák HEFOP 3.3.1.

23. ELŐADÁS ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI 1. Növénykórokozó gombák általános jellemzése (definíció) 2. A gombák rendszerezésének alapelvei 3. Hasonlítsa össze a gombák ivaros szaporodását 4. Jellemezze a nyálkagombákat 5. Jellemezze a tömlősgombákat, különös tekintettel a termőtest típusokra 6. Ismertesse a lisztharmatgombákat 7. Jellemezze a bazídiumos gombákat 8. Ismertesse egy gazdacserés rozsdagomba fejlődését 9. Ismertesse a konídiumos gombák rendszerezésének alapelveit HEFOP 3.3.1.

24. ELŐADÁS FELHASZNÁLT FORRÁSAI • Szakirodalom: Fischl G. szerk (2003): A növénykórtan alapjai. Kari jegyzet. Keszthely. Jakucs E. (1999): A mikológia alapjai. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. • Egyéb források: Folyóiratok: Növényvédelem Növénytermelés Agrofórum HEFOP 3.3.1.

25. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐELŐADÁS CÍME • A NÖVÉNYKÓRTAN TOVÁBBI FEJEZETEI • a következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek kulcsszavai: szimptóma, tenyészet, kórfolyamat, rezisztencia, ökoszisztéma, járvány. Előadás anyagát készítette: Prof. Dr. habil. Fischl Géza HEFOP 3.3.1.