Multietnikus-identitás a gender aspektusából

1. Multietnikus-identitás a gender aspektusából Molnár Csilla adjunktus NyME BEPK Nyelvi és Kommunikációs Intézet

2. Hatalom és jelölés a diskurzuselméletben • „A hatalom nem intézmény, nem struktúra, nem valamiféle erő, amellyel egyesek meg vannak áldva: a hatalom az a név, amellyel egy adott társadalomban egy bonyolult stratégiai helyzetet megjelölnek.” • A hatalmat számtalan pontból kiindulva lehet gyakorolni, valamifajta egyenlőtlen és folyvást változó viszonyok játékterében. • A hatalmi viszonyok nem külsődlegesek az egyéb viszonytípusokhoz (gazdasági, szexuális) képest, hanem szerves részei ezeknek. (M. Foucault)

3. Genealógia és történelem • Amennyiben feltételezzük emlékezés, narráció, identitás és önmegértés összefüggéseit, akkor összekötő mozzanatnak a genealógiát kell tartanunk. • Nietzsche vonatkozó műveiben genealógia és történelem szembeállítása eredet és (le)származás oppozícióján nyugszik: az eredet kutatása hozná létre a modern európai ember történeti tudatát, míg a (le)származás a genealógia sajátos tárgyát próbálja megragadni.

4. Eredet és leszármazás modern dichotómiája • Az eredet a források, az eredetiség, az egység elve, vagyis feminin elv, az anya irányába történő regresszió. • A (le)származás, a hitelesség és a differencia elve maszkulin elv, a teremtés nyomának kutatása. • A modern történeti tudat egyik feloldhatatlan ellentmondása, hogy az eredet feminin elvére alapozódik, miközben fenntart egy patriarchális világot. • Ez a belső ellentmondás lesz az alapja minden későbbi emancipációs törekvésnek, így az önálló női mozgalmaknak, például a feminizmus különböző hullámainak is.

5. Foucault és a történeti tudat • A jelenkor tudományos szótárába a genealógia Michel Foucault révén került, aki Nietzsche műveiből eredeztette és értelmezte újra. • „A ’valódi’ történelem abban különbözik a történészek történelmétől, hogy semminemű szilárd elemre nem támaszkodik …a történelem annyiban lesz ’valódi’, amennyiben bevezeti a megszakítottságot.…A ’valódi’ történelem az esemény egyediségére és hatékonyságára mutat rá.” (Foucault)

6. A kérdés antropológiai aspektusa • John Borneman kortárs amerikai antropológus szerint a genealógia jelentősége, hogy a személyes emlékezés ez által valósul meg, amely így az önmegértés előfeltételeként működik. • Nála a narráció a genealógiai elrendezésen keresztül jön létre, és fordítva, az élettörténet narratív jellege megköveteli a genealógiai reprezentációt.

7. Identitás és gender • Amennyiben az adatközlői narratíva személyes nézőpontot érvényesít, az egyéni élettörténetet helyezi a középpontba, akkor a „nagy” történelem eseményei csak ennek az értelmezési horizontján belül tűnhetnek föl. • Ebben az esetben az adatközlői elbeszélés is az eredet feminin elvére kell, hogy építsen. • Amikor viszont az egyén narratívája a leszármazásra épül, beszédéből kiiktatja a személyes élettörténet eseményeit. Ilyenkor az egyén valamilyen testület, közösség vagy hivatali pozíció nevében beszél, anélkül, hogy életéről túl sok szót ejtene. • Az élettörténeti narratívák kutatása során mindkét esettel találkoztam, és azt is megfigyeltem, hogy a kétféle beszéd mintha kölcsönösen kizárná egymást.

8. Egy multietnikus identitás vizsgálata • Adatközlő: J. T. (Felsőpulya) szül. Pozsony, 1938. • Családi háttér: anya: szlovák, apa: szlovákiai magyar, férj: burgenlandi magyar • J.T. narratívája: 1. genealogikus, az eredet elvén elbeszélt történetek sorozatára épül: hangsúlyosan női szempontból, női szereplőket idézve beszél 2. multietnikus, vagyis a vállalt közép-európai többnyelvűség, többféle kultúra képviselője 3. integrálódni kíván a befogadó társadalomba, úgy hogy közben nem asszimilálódik 4. küldetésként fogja fel pedagógusi hivatását a közös zenei nyelv, illetve a magyar kultúra terjesztésére

9. 5. elbeszélése hangsúlyozottan reflexív (az önmegértés feltétele) 6. időszerkezetében a jelen a domináns; 7. ennek megfelelően az elbeszélés tere is pontszerű, alig rendelkezik kiterjedéssel 8. szerkesztésmódja kontrasztos jellegű: az értékelő mozzanatok alapja a Nyugat normáihoz való konzekvens vonatkoztatás, amely megfelel a nagy nyugati narratívák (jólét, szabadság, önmegvalósítás) belsővé tételének 9. a megmutatkozó erőhatások szerint dinamikus, centripetális, progresszív jellegű az elbeszélés, ami multietnikus és cselekvésorientált szemléletéből fakad. 10.bár a múlt veszteségtudatából adódhatna elégikus hangnem, ez elmarad. A fentebb említett küldetés- és hivatástudat némi heroikus felhangot kölcsönöz az elbeszélésnek. Zárásként az előadás kezdetén vázolt foucault-i hatalomfelfogásra szeretnék visszautalni: a vizsgált női narratíva kivételes példa arra, hogy az elbeszélő hogyan függetleníti magát a hatalom jelölő tevékenységétől.

10. Köszönöm a figyelmet!