6. Megszállás és ellenállás, 1968–69

1. 6. Megszállás és ellenállás, 1968–69 Csehszlovákia története 1948–1992

2. Katonai események • A VSZ erők „behívását” kezdeményező „egészséges erők” • Alois Indra gazd.-i titkár; Vasil Biľak, a SzlKP első titkára; Drahomír Kolder Eln.-i tag, Antonín Kapek póttag; Oldřich Svěstka, a Rudé právo szerk.-je • aug. 3-án adták át Pozsonyban a hírhedt „behívó levelet” a szovjeteknek • Katonai és politikai előkészületek • aug. 20-án este szovjet repülők a ruzyněi reptérre civil ruhás „utasokat” vittek • éjjel 10:45-kor egy szovjet tbk. a VSz-től közölte Martin Dzúr honvédelmi min.-rel, hogy a VSZ csapatai „baráti segítséget” nyújtanak • Brezsnyev és más szovjet vezetők is felszólították, hogy a csszl. csapatok maradjanak a laktanyákban, elkerülendő a vérontást – erre éjfél körül Dzúr parancsot is adott • újabb hívatlan repülőgépek landoltak Ruziněn, s az érkező katonák azonnal le is zárták a repteret, ahová eztán percenként érkeztek új gépek. A reptéren rekedt szerencsétlen turisták 21-én reggel 5:30-kor szabadultak ki. • Az intervenció • Az Ötök csapatai 20-án 23 óra körül lépték át a határt • 500e fős VSz kontingens jött, hogy „megelőzze az ellenforr.-t”, ehhez 800 repülőgépet, 6300 tankot és 2000 egyéb löveget használtak fel • a csszl. hadsereg 1938 után ismét tétlen maradt, így a megszállás gyors volt • az StB a megszállókkal működik együtt, bár zavart okoztak a CSKP külön frakcióitól érkező ellentétes utasítások

3. Az Elnökség ülése aug. 20/21-én • A politikai átmenet terve és annak bukása • az ülésen még azelőtt le kell váltani Dubčeket, hogy megindul a VSZ akciója • Forr.-i Munkás–Paraszt Kormány (Indra) és Forr.-i Tv.-székek alakulnának • az új vezetés hivatalosan is kéri a baráti csapatok bevonulását • Dubček azonban átugrotta az első napirendi pontot, a XIV. kongr.-ról tárgy. • A reformerek felülkerekedése • éjfél körül jött Dzúr telefonhívása, amire mindkét oldal pánikkal reagált (többen le is akartak mondani, de ez csak megkönnyítette volna a SzU dolgát) • megérkezett Svoboda is, előbb örömmel, majd elvtársait látva meglepve • eldöntötték, hogy a rádióadás vége előtt (hajnali 2-ig) közleményt adnak ki • heves vita, hogy támogassák vagy ítéljék el a VSZ akcióját • a reformerek végül (csaknem kicsúszva az időből) 7–4 arányban győztek, mivel két ingadozó (pl. Jan Piller) őket támogatta • Az elfogadott közlemény szövege és sorsa • a csapatok bevonulása a párt- és állami szervek tudtán kívül történt • mivel a határok megvédése már nem lehetséges, senki ne álljon ellen • a nemzetközi joggal és a szoc. alapelveivel ellentétesnek tekintik az akciót • minden párt- és Nemzeti Front-tisztviselő helyén marad, a képviseleti szerveket összehívják a kialakult helyzet kezelése céljából • kollaboráns vezetők az első mondatok után elnémították a rádióadást, kivéve (tévedésből) épp a prágai körzetet

4. Augusztus 21. Prágában • Az Elnökség tagjainak sorsa • az ülés után Černík és Svoboda hivatalába ment, ahogy Švestka is (a Rudé právo-ba); Biľak és Indra a szovjet nagyköv.-re; a többiek maradtak • 3-kor letartóztatták Černíket, 4:30-kor páncélozott járművek körbevették a KB épületét; 9-kor betörtek az épületbe és őrizetbe vették Dubčekéket • kihallgatták, sőt meg is verték őket (KGB- és StB-ügynökök egyaránt) • 11 óra körül a vezetőket a reptérre, s onnan őrizetben este külföldre vitték • Sajtóközlemények • hajnalban a rádió újra beolvasta az Elnökség közleményét • egy rivális adó az NDK-ból az intervenció szükségessége mellett állt ki • 6-kor Dubček még nyugtató hangú beszédet mondhatott a rádióban • 7-kor a tv adása is elindult, bár új helyszínről; azonnali városi pártértekezle-tet, ill. a XIV. kongr. előrehozását és általános sztrájkot javasolt • a Rudé právo nem követte az Eln. döntését, ezért Švestkáékat le is váltják • a többi napilap elítéli a VSZ-t, de a fegyveres ellenállás elkerülését kérik • Svoboda rövid közleménye nem foglalt állást, de nyugalomra intett • További tiltakozások • az Akadémia, a Nemzetgyűlés határozottan elítélte a beavatkozást • Prága megtelt békésen tüntető tömeggel; 15 főt a VSZ-erők megöltek • a Cseh Nemzeti Tanács tiltakozik a vezetők letartóztatása ellen • Jiří Hájek küm. is tiltakozott az Ötök kormányainál + az ENSZ-nél • este már Svoboda is az Akcióprogram és a pártvezetés mellett lépett fel

5. A népi–polgári ellenállás • Fellépés a megszálló hadsereggel szemben • állandó tömegtüntetések; 21-én délben két percre megállt az élet; 23-án az egész országban egyórás figyelmeztető sztrájk • többen a tankok útjába is álltak (időnként hiába: letaposták őket) • barikádok védték a rádiót, a reformer lapok szerkesztőségeit • falfirkák, röplapok: uSSr, sarló+kalapács=horogkereszt • jelzőtáblák elállítása, udvarias félrekalauzolás • „hydepark”-ok: sok száz szabadtéri szónoklat, a szovjet katonák győzködése • illegális rádió- és tv-adók, de a legális sajtó révén is: gúnyos karikatúrák, a kollaboránsok kigúnyolása • 77 civil halott és 1000 sebesült • A megszállók provokáció-kísérletei • amerikai fegyvereket „találtak” • további tüntetéseket, petíciókatszerveztek és lesújtottak ezekre

6. Aug. 22.: a szétszakadt pártvezetés • A CSKP XIV., rendkívüli (és titkos) pártkongresszusa • a reformer prágai pártbizottság értesítette a legtöbb cseh kongr.-i delegátust • titokban kijelölt egy helyszínt a külvárosok egyikében, Vysočanyban, a Népi Milícia embereivel biztosították is a helyszínt (de „álkongr.-ok” is voltak) • az egyik első felszólaló Ludvík Vaculík: a nép egyhangúlag ellenzi a meg-szállást, s ezt kell tenni a kongr.-nak is, folytatva a párt reformjait • új KB-t és 28 fős Eln.-t választottak (letartóztatottak, bujkálók, a kormány Kongr.-on megjelent tagjai, ill. más reformerek; minden régióból két tagot megszavaztak, a szlovákokat zömmel távollétükben) • jugoszláv típusú munkás-önigazgatás terve, munkástanácsok • Csszl. szabad és szuverén szocialista állam, amelynek függ.-t 21-én támadás érte; a szoc. nem volt veszélyben, nem volt ellenforr; követelik a letartóztatott vezetők elengedését, a VSZ kivonulását; általános sztrájkot hirdetnek • A csonka régi Elnökség tárgyalásai a szovjetekkel és vitái • a póttagokkal együtt 22 fős testület fele maradt meg: a dogmatikusok • Biľak vezetésével tárgyaltak, s néhány tiltakozás ellenére átvonultak a szovjet nagykövetségre (erről Mlynář értesítette a vysočany-i kongresszust) • Cservonyenko az FMPK felállítását követelte (párt- és állami szerv is lenne!) • a csonka Eln. vitázott a posztok elosztásáról, de nem tudott megállapodni • este Svoboda közölte, hogy nem vállalna szerepet egy Indra-kormányban, amit a nép sem ismerne el; moszkvai tárgyalást javasolt inkább

7. A pozsonyi események • A SzlKP Elnökségének állásfoglalása aug. 20/21.-én • 20-án este épp nem üléseztek, de 23 h-kor összehívták őket • eleinte a dogmatikusok voltak szűk többségben: előkerült egy név nélküli behívólevél, Dzúr és Biľak is új forradalmi kormányról és a bevonulás szükségességéről küldött híreket, így 6-4 arányban támogatták az interv.-t • ekkor megérkezett Husák, illetve az prágai Eln. hivatalos álláspontja; Husák követelte, hogy aki behívta a VSZ-t, fedje fel magát – senki sem tette meg • elfogadtak egy közleményt, amely középutas volt: a bevonulás szükségtelen, de mégsem ítélik el. Lojalitást nyilvánított ki a CSKP és kormány vezetőihez, nyugalomra szólítja fel a népet • Polgári ellenállás és későbbi események • hajnali 1:40-kor a tankok Pozsonyba is benyomultak. • reggelre a lakosság barikádokat emelt, 9-től (a SzlKP közleménye hatására!) tömegek tiltakoztak a megszállás ellen • itt is alakultak alternatív rádióadók • 22-én este a SzlKP ténylegesen leváltja Biľakot a pártrész éléről (helyette Husákot delegálva a moszkvai tárgyalásokra) (ez Indra puccsista csoportjá-nak végső szétesését okozza) • Prágában pedig Štrougal me.-h. elbocsátotta a bm.-helyettest és az StB főnökét, a biztonsági szerveket a reformer bm., Josef Pavel alá helyezte

8. Tárgyalások Moszkvában • A fogoly Dubček és társai helyzetének változása • egyes nézetek szerint eredetileg ki akarták végezni őket (?) • az ellenkormány felállításának kudarca után újra államférfiként kezelik őket • ennek ellenére megosztással, fenyegetéssel, injekciózással is élnek velük szemben, Brezsnyev először mindenkivel négyszemközt beszél • A Prágából érkező közvetítők és konzervatívok szerepe • Svoboda: közvetítő szerepben? • valójában lépéseit egyeztette a szovjetekkel, delegációjában csak az intervenciót nem elítélők kaptak helyet (hasonlították Hácha 1939-es berlini útjához is) • de fő célja hazafiként a vezetés „kiszabadítása” volt, még a CSKP feloszlásának veszélyével is fenyegette Moszkvát; magát is előtérbe akarta tolni • Husák sokáig titkolja, hogy kollaboráns; Brezsnyev ekkor figyelt fel rá • Mlynář tudatta Dubčekkel, hogy otthon széles körű ellenállás van • Indra hamarosan beteget jelentett, de őt és Biľakot már Moszkva is ejtette • A tárgyalások kezdete (aug. 23.) • szovjetek célja már az volt, hogy engedményekre szorítsák a CSKP-t, ám Dubček és társai eleinte hajthatatlanok voltak • Brezsnyev hiteget és csúsztat: Dubček becsületes kommunista; nem akarunk diktálni; a CSKP javára való megoldás kell, mert az illegális kongresszus ellenforradalmat jelent; a jobboldal burzsoá közt.-t akar; normalizálni kell a helyzetet, félretéve az eddigi vitákat is

9. A moszkvai jegyzőkönyv • A reformerek ellenállásának megtörése • a szovjetek a foglyok kifárasztására törekedtek, testi–lelki terrorral, • hogy elismerjék: ellenforradalmi veszély volt, a XIV. kongresszus illegális és az ENSZ-hez fordulás is csak provokáció volt • 25-én Dubček idegösszeomlást kapott, de elismeri: Vysočany illegális volt • a reformerek egysége repedezni kezdett, egymástól is tartottak, megosztottak, de az ENSZ-hez fordulást már mindenki provokatívnak érezte • az ellenforr.-t tagadták, ragaszkodnak a csapatkivonáshoz és az Akciópr.-hoz • a gyors megegyezést Svoboda sürgette, félve az otthoni helyzet elfajulásától • fokozatosan egyre többen adták be a derekukat, elsőként Černík; ha aláírnak, legalább a reformok egy részét meg tudják menteni – győzködték egymást • egyedül Kriegel nem tört meg, őt ezért fogságban tartották ezután is • A diktátum aláírása és tartalma (aug. 26.) • az aláírás előtt Dubček beszélt, védve a reformfolyamatot, ám végül a megszállás elítélése is kibukott belőle • a sértett szovjetek teátrálisan kivonultak, Dubček: „nem írok alá semmit!” • a pánikba esett többiek apróbb javításokat értek el Brezsnyevnél, pl. a VSZ majdani csapatkivonása bekerült a szövegbe (de az Akciópr. kimaradt) • az aláírásnál a fotósok kedvéért a szovjetek átölelték cs. elvtársaikat (egyedül Kriegel nem írta alá az okmányt) • a nem nyilvános jkv. visszavonta a reformokat: a sajtó és az SZDP ellenőrzé-sét, személycseréket írt elő, a demokr. centr. visszaállítását („normalizáció”)

10. A vezetés hazatérése után… • Moszkva–Prága repülőút • végre kellett hajtani a jegyzőkönyvet, aminek tartalmától nem beszélhettek • némi letargia után taktikai megbeszélést tartottak: miként gátolhatják meg a polgári ellenállást, közben megmentve a reformok egy részét is • távollétük alatt az ellenállás tovább nőtt, hazatérésük felfokozta a reményeket • Az első nyilatkozatok • reptéren Smrkovský érdemben nem nyilatkozott, a Nemzetgyűlés előtti rövid közleményét pedig (feltűnő módon) nem követhette vita • tárgyalásról adott rövid közlemény keveset mondott, de azt többféleképp lehetett érteni (a szoc. rendszer és a munkásosztály vezető szerepe érdekében tett hatékony lépések; a sz.–čs. barátság erősítése; az ideiglenesen állomásozó csapatok nem avatkoznak be a belügyekbe; kivonulásokról megegyeztek, ám az a normalizáció függvénye; a XIV. kongr.-t nem említették) • Svoboda sem ítélte el a megszállást, ami csalódást keltett; a csapatok akkor távoznak, ha a nyugalom helyreáll; de ő már említette az Akcióprogramot • A SzlKP rendkívüli kongresszusa, Pozsony, aug. 26–29. • az áruló Biľak helyett Husák hivatalosan is első titkár lett (múltja miatt volt presztízse, sokan reformernek tekintették) • a szlovák nac. kártyát vette elő, fokozatosan szembefordítva a szlk.-okat a vysočany-i kongr.-sal (mert ott a küldöttek csak tizede volt szlovák) • győzködte hallgatóságát: vagy követik Dubčeket, vagy mondjanak le

11. Taktikai visszavonulás? • Társadalmi elégedetlenség fellendülése és átmeneti apálya • röplapok, kiáltványok, tüntetések követelik a XIV. kongr. irányvonalát • Dubček augusztus 27-i beszéde: könnyekkel küszködve kér bizalmat és támogatást, hogy minél előbb lehessen megnyugtatni a megszállókat – annál előbb lehet újra visszatérni a reformokhoz • az újságírók elfogadták a cenzúra átmeneti visszatérését, néhány ellenzéki lap (a Literární listy és a Student ) önként meg is szűnt • Černík 28-i és Smrkovský 29-i nyilatkozata is ezt ígérte: a „rend” helyreállá-sa után a kormány képes lesz – bár óvatosabban – folytatni a reformokat; de ha a nép ellenáll, állandó megszállás vagy bábkormány jöhet • a reformerekben való bizalom könnyűvé tette a „normalizációt” • A régi–új vezetés első lépései • kénytelenek eltávolítani pár radikális reformert: (Kriegel, Hájek, Pavel, Pelikán; Císař és Mlynář csak lefokozáson esett át, elvesztve titkári posztját) • a moszkvai jkv. alapján viszont a keményvonalasok érinthetetlenek lettek • a régi sztálinisták is szervezkedni kezdtek, saját nyomásgyakorló csoporttal • a rehabilitáció tovább folyt; sőt dec.-től 7 StB-tiszt pere 1949-es tetteik miatt • szept. 13.: törvény a Nemzeti Frontról (független szervezeteket nem ismert el ugyan, de leszögezi: a pártonkívülieknek a CSKP sem diktálhat) • okt. 16: egyezmény a szovjet csapatok ideiglenes állomásozásáról (a növekvő NSZK-revansizmus ellen) A VSZ-csapatok döntő részét kivonták • föderalizálás (ld. az 1. tételben)

12. Növekvő elégedetlenség • A moszkvai jegyzőkönyv végrehajtása • a KAN és a K-231 szervezetét betiltották (mert alapszabályukat a BM nem fogadta el előre), Dubček is szoc.-ellenesnek nevezte őket. Az SZDP is így járt (nem is kérvényezte az alapszabálya elismerését). • szept. 13-án visszaállt a cenzúra. 1969. jan. 7-én az Eln. létrehozott egy ún. Sajtó és Inform. Hivatalt, ami a lapok párt­vonalhoz való hűségét biztosította • a XIV. kongr.-t a CSKP hivatalosan nem ítélte el, csak úgy tett, mintha az meg sem történt volna; az Akcióprogramot helytelennek ismerik el • Társadalmi forrongás és tiltakozó akciók • dolgozók névtelen levelei „vonták felelősségre” a vezetőket, miért nem mondtak le vagy legalább miért nem védtek meg más eltávolított vezetőket • okt. 28-án szovjet-ellenes tüntetések voltak, nov. 7-én ismét • nov. közepén az egyetemisták 3 napig sztrájkoltak, a munkások szolid.-t vállaltak velük; munkástanácsok alakultak, közg.-ok reformokat követeltek • 1969 elejétől a Szöv. Gyűlés élén (Smrkovský helyett) a szlovák P. Colotka • az emigránsok (Hájek, Šik + tízezrek) is nyomást próbáltak gyakorolni • 1969. jan. 16. Jan Palach égő fáklyaként tiltakozott a megszállás ellen a Vencel téren. Temetése 2-300e fős rendezvény volt, amit az StB filmezett… • további öngyilkosságokat ígért, hacsak nem törlik el a cenzúrát, vonják ki a forg.-ból a megszállás-párti Zprávy c. lapot és nem tartanak ált. sztrájkot • febr. 25-én Jan Zajíc ön-felgyújtása már nem kapott ekkora nyilv.-t

13. A dubčeki konszolidációs kísérlet bukása • A „jégkorongos” szovjetellenes tüntetések • pletykák terjedtek egy májusra várt népi megmozdulásról, amit a normalizáció ütemével elégedetlen SzU. a vezetés leváltására használna ki • a márciusi stockholmi jégkorong-vb-n két szovjet–csehszlovák meccs volt, mindkettő csehszlovák győzelemmel végződött • a meccsek után országszerte fiesztákat rendeztek, már az első után szovjet-ellenes rigmusokkal és falfirkákkal • 28-án este a Vencel téren a diadalittas tömeg (talán StB-s provokátorok hatására??) az ott talált macskakövekkel bezúzta az Aeroflot iroda ablakait, és felgyújtotta az épületet is • rohamrendőrséget vetettek be, majd hivatalosan is elnézést kértek, de hiába • Dubček leváltása és Husák első titkárrá választása • Brezsnyevnél betelt a pohár: márc. 31-én Grecsko marsall és Szemjonov küm.-h. Prágába érkezett és ultimátumot hozott: ha nem lesz végre rend, újra bevonul a VSZ. Ezt most komolyan vették • ápr. 17-én Dubčeket Husák váltotta a párt élén • Dubček a Szöv. Gy. elnöke lett, Colotka szlovák min.eln., Smrkovský kiesett az Elnökségből, a pártlap élére egy keményvonalast állítottak