Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

1. Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

2. A XX. század első felében a halakat a gerincesek törzsén belül egyetlen osztályba sorolták. Ma már az ingolákat és a „halakat” is két külön osztályba soroljuk: • körszájúak, ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya • sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztály • még 3 másik osztály is létezik, de nem fordulnak elő hazánkban A Földön jelenleg kb. 20.000 faj él, ebből 80 faj fordul elő Magyarországon  0,4% (de ez a vizek arányát nézve nem rossz!)

3. Magyarország halfaunája: azon halfajok összessége, amelyek a vizeinket benépesítik. Néhány halfaj ma már nem található meg vizeinkben, de továbbra is a halfaunához tartoznak: - kipusztultak hazai vizeinkből - történetileg részei a hazai faunának: trianoni békeszerződés után határainkon kívül rekedtek • Nem tartoznak a hazai halfaunába: • akváriumi díszhalak – még ha törvénysértő módon is a természetes vízbe kerülnek. Kivételt képez 1-2 faj, melyeknek ma már önfenntartó állományai vannak. • kísérleti célból tartott fajok (kutatóhelyeken) • kereskedelmi céllal nevelt fajok (halgazdaságokban) • kiszökött példányaik előfordulhatnak bármikor természetes vizeinkben (pl. a trópusi díszhalak általában hamar elpusztulnak ilyenkor)

4. A halak élőhelyei • Sok gerinctelen és kétéltű állatnak a csapadékból összegyűlő időszakos vizekben is népes állománya alakul ki, de ezekben halak sosem találhatók. A halak számára nem elég a víz megléte, illetve megfelelő mérete, hanem viszonylagos állandósága is fontos. • Halasvizeink részben folyó-, részben állóvizek, az átfolyásos tározók pedig átmenetet képeznek a két alaptípus között. • Vizeink felosztása (nagy léptékben) • nagy folyók • kis folyók • állóvizek

5. Nagy folyók: • nagyon változatos élőhelyek  sok, nagyon különböző igényű faj számára megfelelő élőhely • biológiai alapon szakaszokra (=zónákra, szinttájakra, régiókra) oszthatók • Európa nagyobb folyóin a forrástól a torkolat felé haladva 6 zóna követi egymást • a zónák közül nem mindegyik található meg hazánkban • a névadó halfajok egyben indikátorok is  jelenlétükkel, állománynagyságukkal jelzik az ott uralkodó viszonyokat • a szinttájak nem különülnek el egymástól élesen • sőt előfordulhat, hogy a sorrendjük is változik (pl. vízlépcső hatására) • a szinttájak jellemző halai is előfordulhatnak más zónákban

6. Pisztrángzóna • a folyók kezdeti szakasza • a meder köves • a víz sebessége 1,5-2 m/s • hőmérséklete nyáron sem haladja meg a 13 Co-ot • oxigéntartalma magas: 8-9 cm3/l • jellemző halai: sebes pisztráng, kövicsík, fürge cselle, botos kölönte • hazánkban nem található meg ez a zóna • Pérzóna • meder köves, nagyobb kavicsos • a víz sebessége 1,1-1,5 m/s • hőmérséklete nyáron sem emelkedik 16 Co fölé • oxigéntartalma igen magas, 7-8 cm3/l • jellemző halai: pénzes pér, Petényi-márna, vaskos csabak • nem található meg ez a zóna sem határainkon belül

7. Paduczóna • csak olyan folyókon van, ahol a hegyi és az alföldi szakasz között fokozatos az átmenet • a meder kavicsos • a víz sebessége 0,7-1,1 m/s • hőmérséklete nyáron 20 Co alatti • oxigéntartalma 6-7 cm3/l • jellemző halai: paduc, galóca, felpillantó küllő • hazánkban a Felső-Tiszán Tiszabecs és Tiszacsécse között, a Dráva és a Mura folyó hazai felső szakaszán • a folyó paduczónája természetesen nem ilyen rövid, csak a többi része határainkon kívül esik

8. Márnazóna • dombvidéki és alföldi folyók szakaszai • meder sóderes vagy durva homokos • átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert • a víz sebessége 0,5-0,7 m/s • hőmérséklete nyári kánikulában sem haladja meg sokkal a 20 Co-ot • oxigéntartalma 5-6 cm3/l • jellemző halai: márna, szilvaorrú keszeg, nyúldomolykó, sujtásos küsz, homoki küllő, magyar és német bucó • Rába (kivéve a duzzasztott és a torkolati szakasza), Mura alsó szakasza, Dráva Barcs alatt, Duna Szigetköztől Dunaföldvárig, Tisza Tiszacsécsétől Vásárosnaményig, Hernád, Maros a torkolati részét kivéve

9. Dévérzóna • a folyók lassú, alföldi szakasza • a meder homokos és iszapos • a vízsebesség 0,5 m/s alatti • a víz mély • hőmérséklete tartós nyári kánikulában elérheti a 25 Co-ot • oxigéntartalma 4-5 cm3/l • jellemző halai: dévér-, lapos-, karika-, bagolykeszeg, pont, halványfoltú küllő, jászkeszeg, harcsa • Dráva alsó szakasza, Tiszán Záhonytól lefelé, Bodrog, Körösök hazai szakaszai, Dunán Budapesttől délre

10. Durbincszóna, durbincs-lepényhalzóna • a tengerbe ömlő folyók félsós vizű torkolatvidéke • a legalsó szinttája • édesvízi és tengeri halak egyaránt előfordulnak benne • hazánkban nem található meg

11. Kis folyók • erősen változó vízhozamúak • két szinttájra lehet elkülöníteni • alacsony tengerszint feletti magasságban erednek • Domolykózóna, dombvidéki szakasz • a víz elsodorja az apró szemcséjű anyagokat • a meder kemény: kavics, durva homok, márga, kemény agyag • a hőmérséklet és az oxigéntartalom tág határok között mozog, évszakos ingadozása jelentős • jellemző halai: domolykó, fenékjáró küllő, kövicsík, sujtásos küsz, fürge cselle • középhegységi patakjaink legtöbbje

12. Sügérzóna, alföldi szakasz • lelassult vize már nem képes elszállítani a hordalékot • a meder üledékes: finom homok és iszap • a víz hőmérséklete nyaranta magasabb, mint a felső szakaszon • oxigéntartalma viszont kisebb • kevésbé igényes fajok népesítik be • jellemző fajai: karikakeszeg, küsz, bodorka, sügér, balin, jászkeszeg, halványfoltú küllő, vágócsík • valamennyi dombvidéki és alföldre érkező kis folyónkon megtalálható ez a zóna (pl. Marcal, Zala, Zagyva alsó szakasza)

13. Állóvizek • az állóvizek közül elsősorban a nagy tavakat szokták környezeti viszonyaik és fajösszetételük szerint típusokba sorolni • pl. pisztrángos tó, marénás tó, süllős-pontyos tó, csukás-compós tó • a tavak halainak többsége a parti sávban él • a folyók holtágai hatalmas parti sávval rendelkeznek  igen jelentős halasvizek; halállományuk kevésbé függ attól, hogy melyik szinttájon alakultak ki • egyéb állóvizeink (halastavak, horgásztavak, víztározók, bányatavak…) halállományát ált. a halászat, horgászat igényeinek megfelelően alakítják ki • mocsarak: a múltban gazdaságilag is jelentősek voltak, ma már szinte mindet lecsapolták, megszűntették • Balaton: eredetileg süllős tó volt, az eutrofizáció következtében most inkább süllős-pontyos tó • Velencei-tó, Fertő, Kis-Balaton II. üteme csukás-compós tó

14. A halak védelme • Minden olyan fogási eszköz és módszer tiltott, amely a halállományt és élőhelyét károsíthatja! • mérgező és kábító hatású anyagok, robbanószerek, szigony, gereblyézés • A halászati törvény elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajokat (nemes halak) védik: • méretkorlátozás: esélye lehet az adott faj példányának arra, hogy minimum egyszer szaporodhasson  csak az ivarérett példányok foghatók ki • fajlagos tilalom: egy naptári időszak, amelynek tartama alatt (szaporodási időszak) tilos az adott faj példányainak fogása • A napi kifogható mennyiségre is van korlátozás (összetett). • 1974-től hazánkban természetvédelmi oltalom alatt is áll néhány halfaj. • Jelenleg 26 védett és 5 (+2) fokozottan védett faj élvez törvényi védelmet.

15. Védett halaink között egy sincs, melynek fogása kifejezett célja lenne a halászatnak vagy a horgászatnak. Megritkult, kihalóban lévő halaink számára tehát a védetté nyilvánítás önmagában biztosan nem hoz megoldást. Egy élőlény védelme semmit sem ér az élőhely védelme nélkül! Ez a halakra kifejezetten igaz (pl. réticsík „hiába” védett, ha a mocsarakat lecsapoljuk). Ma már több nemzetközi egyezmény is szolgálják a halak és a vizes élőhelyek védelmét, nem csak a magyarországi törvényi szabályozás.

16. Veszélyforrások • Alapvetően két fő veszélyforrás van: • vízrendezés • vízszennyezés • Magyarország vízrendszerének a XIX. században megkezdett átalakítása a XX. század első évtizedeire gyakorlatilag befejeződött. A vízrendezésekkel soha véget nem érő munkálatok kezdődtek el (árvíz, belvíz, élőhelyek megszűnnek…). • A halak szempontjából egyértelmű a veszteség!!! • A XX. század vízügyi munkálatok pedig még tovább rontottak, rontanak a helyzeten! (pl. kanalizáció: folyókból csatornák kialakítása, ahol mindent az ember irányít pl. duzzasztókkal  ökológiai katasztrófához vezet)

17. Osztály: ingolák (Cephalaspidomorphi) rend: ingolaalakúak (Petromyzontiformes) Osztály: sugarasúszójú halak (Actinopterygii) rend: tokalakúak (Acipenseriformes) rend: angolnaalakúak (Anguilliformes) rend: heringalakúak (Clupeiformes) rend: pontyalakúak (Cypriniformes) rend: harcsaalakúak (Siluriformes) rend: csukaalakúak (Esociformes) rend: lazacalakúak (Salmoniformes) rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes) rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes) rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes) rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes) rend: sügéralakúak (Perciformes)

18. Tiszai ingola (Eudontomyzondanfordi) • Kárpát-medencei bennszülött faj, mely a Tisza vízrendszerében alakult ki, és a Temes folyót kivéve ma sem fordul elő sehol máshol • a folyók, patakok felső szakaszán fordul elő • 4-5 év után alakulnak át a lárvák, a kifejlett állatok halparaziták, élősködők, több évig élnek • régebben több lelőhelye volt, néhol tömeges volt az előfordulása • napjainkra a pisztrángosokból már eltűnt • természetes élőhelye beszűkült, megszűnt sok helyen (szennyezések, vegyszerek) • fokozottan védett, 250.000 Ft

19. Dunai ingola (Eudontomyzonmariae) • nemcsak hegy-, dombvidéki patakokban, hanem alacsonyabb szinttájakon is előfordul • Mo. nyugati felén őshonos, a Tisza vízhálózatából és a Temesből hiányzik • Duna, Rába, Pinka, Dráva, Kerka, Kerca • a kifejlett állat a szaporodás után elpusztul, nem élősködő • állománya megritkult, vízszennyezésre érzékeny faj • fokozottan védett, 100.000 Ft

20. 1. rend: tokalakúak (Acipenseriformes) • 1.1. tokfélék családja (Acipenseridae) • hazánkban egykoron 6 fajuk élt • ma 1 faj halászatilag hasznosítható • 5 fajuk védett • Viza (Huso huso) • tulajdonképpen tengeri hal • csak szaporodás alkalmával vándorol föl a folyókon (márna-, dévérzónáig) • húsa jó minőségű, ikrája még nagyobb érték  fekete kaviár • régen még hazánkban is rendszeresen halászták • vizeinkben a vaskapu megépítése után igazi ritkaságnak számít • ma már a tengerparti országokban is nagyon • megritkult • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

21. Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) • tengeri faj, szaporodáskor jön fel a folyók márnazónájáig • egykor hazánkban is őshonos volt • csak 2 előfordulása volt az utóbbi 30 évben (Dunakiliti, Tiszafüred) • a Vaskapu fölött rekedt állomány – valószínű – áttért az édesvízi életmódra • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Simatok (Acipenser nudiventris) • eredetileg tengeri hal, de szokatlanul sokat van édesvízben is • a Duna vízrendszerében élők már nem vándorolnak, édesvíziek • vizeinkben őshonos, mára nagyon megritkult • már a tengerparti országok sem halásszák, annyira • megritkult • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

22. Sőregtok (Acipenser stellatus) • tengeri faj, szaporodáskor úszik fel a folyókba (dévér-, márnazóna) • teljesen édesvízi életmódú változata nem ismert • a XIX. században még sok hazai lelőhelye volt • a XX. század végére gyakorlatilag eltűnt vizeinkből • Mohács (1965), Hódmezővásárhely (1965) • az Al-Dunán és a Duna-deltában még ma is viszonylag gyakori zsákmány • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Lénai tok (Acipenser baeri) • hazánkba 1981-ben került, néhány horgásztóba betelepítették • nem védett • Kecsege (Acipenser ruthenus) • legkisebb kifogható méret 45 cm, tilalmi idő 03.01. - 05.31. • leggyakoribb tokféle, de már csak töredéke található vizeinkben a régi állománynak

23. 2. rend: angolnaalakúak (Anguilliformes) • 2.1. angolnafélék családja (Anguillidae) • Angolna (Anguilla anguilla) • az utóbbi évtizedek telepítései következtében megszaporodtak hazai lelőhelyei • a nyugat-európai piacon jól értékesíthető, keresett hal • az elmúlt évek balatoni elhullásai miatt a további telepítését megszűntették • nem védett • 3. rend: heringalakúak (Clupeiformes) • 3.1. heringfélék családja (Clupeidae) • Dunai nagyhering (Alosa pontica) • tengeri faj, ívni jár fel a folyókra • csak a Dunában észlelték korábban, 1864-től • legutóbbi előfordulása: Mohács, 1961 (Vaskapu…) • húsa nagyon ízletes, a Duna alsó szakaszán évente 300 tonnát fognak ki belőle • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

24. 4. rend: pontyalakúak (Cypriniformes) • 4.1. pontyfélék családja (Cyprinidae) • fajgazdag család • a hazai őshonos halak jelentős része tartozik ide • több betelepített faj is él hazánkban • közel 35-40 faj előfordul Magyarországon is • 12 védett, és 1 fok.védett • Nem védett, nincs az adott fajra korlátozás: • bodorka (Rutilus rutilus) • fekete amur (Mylopharyngodon piceus) • nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) • domolykó (Leuciscus cephalus) • jászkeszeg (Leuciscus idus) • küsz (Alburnus alburnus) • karikakeszeg (Abramis bjoerkna) • vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) • dévérkeszeg (Abramis brama) • laposkeszeg (Abramis ballerus) • bagolykeszeg (Abramis sapa) • szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) • garda (Pelecus cultratus) • paduc (Chondrostoma nasus) • compó (Tinca tinca) • razbóra (Pseudorasbora parva) • széles kárász (Carassius carassius) • ezüstkárász (Carassius gibelio) • fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) • pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) • Nem védett faj, de korlátozás alá esik: • amur (Ctenopharyngodon idella), méret: 40 cm • balin (Aspius aspius), méret: 40 cm; tilalmi idő: 03.01. – 04.30. • márna (Barbus barbus), méret: 40 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15. • ponty (Cyprinus carpio), méret: 30 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15.

25. Leánykoncér (Rutilus pigus virgo) • Duna vízrendszerében bennszülött alfaj (30 cm) • az utóbbi 20 évben csak néhány folyóból került elő • ritkasága miatt gazdaságilag nincs jelentősége • Európa ritka és sebezhető halai közé tartozik • legnagyobb veszélyt a vizek szennyezése, folyók duzzasztása jelenti  élőhely beszűkül • védett, eszmei értéke 10.000 Ft (fok.védett is lehetne!) • Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri) • a Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él (Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee) • de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul  alkalmilag sodródik hozzánk • 1997-ben mutatták ki a Duna hazai részéről • gazdasági jelentősége nincs (70 cm, 5 kg) ritkasága miatt • Európában ritka és nagyon veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

26. Vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi) • folyóvizek felső szakaszának áramláskedvelő faja • Franciaországban, Olaszországban, ill. a Duna és a Rajna vízrendszerében él • legközelebbi populációi: Mura szlovéniai szakasza, Felső-Tisza, Tisza romániai mellékfolyói, patakjai • egyetlen bizonyított hazai előfordulása: Tiszacsécse, 2004 • Európában veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) • Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható, őshonos fajunk (6-8 cm-es) • áramláskedvelő, ritkán tiszta és hűvös tavakban is megtelepszik • nálunk a középhegységi és dombvidéki patakokban, kis folyók domolykózónájában él • hazai állománya fogyatkozóban, Európában sebezhető faj • érzékenyen reagál a környezeti változásokra, tisztaságra érzékeny • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

27. Kurta baing (Leucaspius delineatus) • vizeinkben őshonos, európai faj • álló és lassú folyású kisvizek jellemző hala • a kisebb, de állandó vizű csatornák gyakori faja • kis mérete miatt (max. 10 cm) gyakran észrevétlen • gazdasági jelentősége nincs, Európában ritkának számít • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) • Kelet-Franciaországtól az Urál hegységig előfordul, őshonos fajunk • bővizű patakok, folyók hegyi és dombvidéki szakasza • nagyobb folyók pér-, paduc-, márnazónájában él • kis folyókban ritka • közvetlen gazdasági jelentősége nincs (ragadozó halak fontos tápláléka), 8-12 cm-es • elterjedési területe nagy, de élőhelye mindenütt szűkül a vízlépcsők miatt • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

28. Állasküsz (Chalcalburnus chalcoides mento) • tengeri, folyóvízi, tavi környezetben is előfordul • mindenütt oxigéndús vizeket kedvel • hazánkból már kipusztult • hazánk jelenlegi területéről előfordulása nem bizonyított • régi, bizonytalan adata: Szeged, XIX. század vége • Európában erősen veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) • őshonos halunk, Közép- és Kelet-Európa nagy részén előfordul (6-8 cm) • a mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig mindenütt megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek • legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, növényzetben gazdag élőhelyeken él • a mi vizeinkben még gyakori, de Európában ritka és sebezhető • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

29. Petényi márna, magyar márna (Barbus peloponnesius petenyi) • őshonos halunk, Dunától k-re fekvő hegyvidékeinken és a Pilis gyors folyású patakjaiban él • az elmúlt évtizedek aszályos nyarai nem kedveztek neki  patakok hozama úgy lecsökkent, hogy csak töredéke maradt meg néhol az állományának • vizek szennyezése is folyamatos veszélyforrás • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

30. Fenékjáró küllő (Gobio gobio) • őshonos, megtalálható Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig • hegy-, dombvidéki patakok, kis folyók domolykózónája élőhelye • a nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, tavakban is megél • közvetlen gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm), ragadozótáplálék • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) • Közép- és Kelet-Európában él, őshonos halfajunk • folyókban és tavakban is előfordul, dévérzóna jellemző faja • csak 1960 óta különböztetik meg a felpillantó küllőtől • közvetve gazdaságilag is jelentős (nagy gyakoriságú, ragadozótáplálék) • gyakori, elszaporodóban lévő hala vizeinknek • szűk elterjedése miatt lett védett • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

31. Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus) • folyók hegylábi szakaszán él (pér-, paduczóna) • Duna vízrendszerének bennszülött faja • hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan adat • jelenleg néhány hazai élőhelyéről tudunk (Dráva, Mura, Tisza) • kicsinysége (10 cm) és ritkasága miatt nincs gazdasági jelentősége • természetvédelmi értéke viszont nagy • védett, eszmei értéke 50.000 Ft • Homoki küllő (Gobio kessleri) • Duna vízrendszerében bennszülött, a Kárpát-medencében alakult ki • áramláskedvelő, a márnazóna jellemző hala • előfordulása 1980-tól bizonyos, korábban felpillantó küllőnek vélték • gazdasági jelentősége nincs • természetvédelmi értéke megközelíti a felpillantó küllőét • folyóink márnazónája még sok helyen eredetinek mondható • védett, eszmei értéke 10.000 Ft (lehetne magasabb is!)

32. Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) • őshonos halunk, Európa keleti és középső részén fordul elő • folyóinkban ritka • veszélyeztetett európai faj • hazai védelme indokolt lenne, mert a folyószabályozások tovább szűkítik élőhelyét • Garda (Pelecus cultratus) • őshonos halunk • régen óriási jelentőségű volt a Balaton halászatában • utóbbi 20 évben tizedét sem éri a fogás • Európában ritka, védelme indokolt lehet • Széles kárász (Carassius carassius) • őshonos halunk, leggyakoribb halaink egyike volt • a folyószabályozások után nagyon megfogyatkozott • mára sok helyről eltűnt, ritka, veszélyeztetett • védelme indokolt lenne

33. 4.2. bivalyhalfélék családja (Catostomidae) • Kisszájú buffaló (Ictiobus bubalus) • É-Amerika folyóiban, tavaiban él (50 cm) • hazánkba 1970-ben került a Szarvasra • halastavakban most is tartják (néha kiszabadul) • még nem hozott nagy eredményeket, nem védett • 4.3. csíkfélék családja (Cobitidae) • Mindegyik hazai fajuk védett • Réticsík (Misgurnus fossilis) • őshonos európai halunk, Franciaországtól Urálig terjedt el (30 cm) • tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala • sekély tavakban, öreg holtágakban, iszapos csatornákban, egyes folyószakaszokon is előfordulhat • a nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt hazánkban (csíkászat – külön halászati ág volt!) • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

34. Vágócsík (Cobitis elongatoides) • vitatott faji hovatartozása, ezért keveset tudunk róla • valószínűleg csak a Duna vízrendszerében él (15 cm) • nagyon sokféle környezet megélhet (folyók, tavak) • gyakori, de gazdasági jelentősége nincs (rejtett életmód, fürge) • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Törpecsík (Sabanejewia aurata) • elterjedési területének egyik központja a Duna vízrendszere • hazánkban 1948-ban mutatták ki (8-10 cm) • vitatható, hogy bennszülött vagy természetes bevándorló • áramláskedvelő faj, tavakban nem él • gazdasági jelentősége nincs • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

35. 4.4. kövicsíkfélék családja (Balitoridae) • Kövicsík (Barbatula barbatula) • őshonos halunk, Európában, Szibériában él • középhegységi és dombvidéki patakjainkban elterjedt, gyakori faj • nagyobb folyókban a pisztráng-, paduczónában fordul elő • Európában ritka és veszélyeztetett faj • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • 5. rend: harcsaalakúak (Siluriformes) • 5.1. törpeharcsafélék családja (Ictaluridae) • 3 fajuk fordul elő hazánkban, egyik sem védett • Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) • Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) • Pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus): 2 előfordulási adat

36. 5.2. harcsafélék családja (Siluridae) • Harcsa (Silurus glanis) • Közép-, Kelet-Európában, Kis-Ázsiában él, őshonos fajunk • nagyobb folyók és állóvizek hala • patakokban, kis folyókban nem él (2,5 m, 112 kg) • gazdasági szempontból igen jelentős, értékes hal • méretkorlátozás: 50 cm • tilalmi idő (10 kg alatti példányokra): 05.02. – 06.15. • 5.3. zacskósharcsafélék családja (Clariidae) • Afrikai harcsa (Clarias gariepinus) • Afrika, Kis-Ázsia, Törökország eredeti élőhelye • hazánkba 1984-ben importálták először • 4 zárt kezelésű, melegvizű horgásztóban megtalálható • meghonosodni nem fog, 16 Co alatt elpusztul • nem védett

37. 6. Rend: csukaalakúak (Esociformes) • 6.1. csukafélék családja (Esocidae) • Csuka (Esox lucius) • az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul • őshonos halunk (1 m, 20,5 kg) • jó alkalmazkodású, igénytelen (folyók, tavak) • halászatilag és horgászatilag is jelentős fajunk • méretkorlátozás: 40 cm; tilalmi idő: 02.15. – 03.31.

38. 6.2. pócfélék családja (Umbridae) • Lápi póc (Umbra krameri) • „magyar hal”: a faj a Duna-vízrendszerében alakult ki, és fő előfordulási helye is Mo. van • a folyószabályozások előtt országszerte előfordult a sík vidékeken  mocsarak lecsapolásával eltűntek élőhelyei • ahol még most is vannak nagyobb mocsaras, lápos területek, ott előfordul • 1992-ben a Duna szlovákiai elterelését követően több 100.000 lápi póc pusztult el a szigetközi mocsarak kiszáradásakor  ez volt hazánk egyik legjelentősebb állománya… • rengeteg ilyen példa van sajnos, legtöbbször már eltűnt a faj az adott helyről, még mielőtt a szakemberek megtalálnák • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

39. 7. rend: lazacalakúak (Salmoniformes) • 7.1. pisztrángfélék családja (Salmonidae) • 7 faj előfordulása bizonyított, ebből 1 faj védett és 1 faj fok.védett • 1-2 előfordulási adat: • nagy maréna (Coregonus lavaretus), • törpe maréna (Coregonus albula), • pataki szajbling (Salvelinus fontinalis) • horgászható fajok: • sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario): méret 22 cm; tilalmi idő 10.01. – 12.31. • szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss): méret 22 cm • Pénzes pér (Thymallus thymallus) • az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él • hazánkban őshonos, csak nincs megfelelő élőhelye (hegyi • folyók – pérzóna) • kiváló sporthal, finom a húsa • lesodródott példányaival találkozni néha (utolsó: Tiszabecs, 1994) • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

40. Dunai galóca (Hucho hucho) • őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki a faj • eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi, hegylábi szakaszain élt, de sikerült más európai folyóban is meghonosítani • nálunk a Duna, Dráva, Tisza felső szakaszaiban található • kitűnő ízű hal (a világ legnagyobb pisztrángféléje, max. 100 kg), sporthalként is nagyra értékelik • ma már nagyon ritka hazánkban • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

41. 8. rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes) • 8.1. tőkehalfélék családja (Gadidae) • Menyhal (Lota lota) • az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul • őshonos halunk, legtöbb folyónkban él • hidegkedvelő  télen a legaktívabb  gazdasági jelentősége csekély • nem védett • 9. rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes) • 9.1. elevenszülőfogasponty-félék családja (Poecilidae) • Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki) • hazánkba az 1900-as évek elején hozták be • csak melegvízben marad meg (Holt-Zala, Tapolca, Hévizi-tó, Miskolctapolca) • nem védett

42. 10. rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes) • 10.1. pikófélék családja (Gasterosteidae) • Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) • Közép-Európába akvaristák telepítették be, a Dunában él • gazdasági jelentősége nincs, tüskéi miatt ragadozók sem eszik • nem védett (10 cm) • 11. rend: sügéralakúak (Perciformes) • 11.1. naphalfélék családja (Centrarchidae) • Naphal (Lepomis gibbosus) • 1905-től megtalálható nálunk (akvaristák, amerikai) • húsa átsütve jobb, mint a keszegeké • Pisztrángsügér (Micropterus salmoides) • 1909-től megtalálható nálunk (telepítették, amerikai) • méretkorlátozás: 30 cm

43. 11.2. sügérfélék családja (Percidae) • hazánkban 8 fajuk él • nem védett: • sügér (Perca fluviatilis) • vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) • korlátozással védett: • süllő (Sander lucioperca), méret 30 cm; tilalmi idő 03.01. – 04.30. • kősüllő (Sander volgensis), méret 20 cm; tilalmi idő 03.01. – 05.31. • Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) • korábban a Duna-vízrendszerének bennszülött faja volt, de előkerült azóta máshonnan is, őshonos halunk (10-15 cm) • márna- és dévérzóna áramláskedvelő faja, esetleg holtágakban él • 1974 óta külön faj, korábban a vágódurbincs változatának hitték • szűk elterjedési területű, kicsi az állománysűrűsége • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

44. Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) • őshonos, bennszülött fajunk (15-20 cm) • elterjedése ma is a Dunára és mellékfolyóinak vízrendszerére korlátozódik • közepes és nagyobb folyók áramláskedvelő hala • megfelelő helyeken nagy állománysűrűségű lehet • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Német bucó (Zingel streber) • őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki • elterjedési területe nagyon szűk: Duna, Vardar és ezek mellékfolyói • a vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik • a vízszennyezésekre érzékenyebb a magyar bucónál • a legtöbbet élőhelyeinek megóvásával érhetjük el • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

45. Magyar bucó (Zingel zingel) • bennszülött, kialakulása is hazánkban ment végbe • ma már megtalálható a Duna és a Dnyeszter mellékfolyóinak rendszerében is • szűk elterjedésű hal • a folyókon egyre több vízlépcső épül, és a duzzasztók fölötti eliszaposodó szakasz nem megfelelő élőhely számára • vízszennyezések miatt is egyre szűkül az élőhelye • ha horogra akad, akkor ált. nem éli túl, mert túl mélyen nyeli le a horgot • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

46. 11.3. bölcsőszájúhal-félék családja (Cichlidae) Nílusi tilápia (Oreochromis niloticus): Szarvas, nem védett Szivárványsügér (Herotilapia multispinosa): Hévíz, nem védett 11.4. alvógébfélék családja (Odontobutidae) Amurgéb (Perccottus glenii): 1997 óta a Tiszában, nem védett • 11.5. gébfélék családja (Gobiidae) • 5 fajuk fordul elő hazánkban bizonyítottan + 1 faj • 1 faj védett • nem védettek: • folyami géb (Neogobius fluviatilis): folyók, Balaton, Tisza-tó • csupasztorkú géb (Neogobius gymnotrachelus) ??? • kessler-géb (Neogobius kessleri): Duna • feketeszájú géb (Neogobius melanostomus): Duna, 6 adat • szirman-géb (Neogobius syrman): Baja, 1997

47. Tarka géb (Proterorhinus marmoratus) • Fekete-tenger és Kaszpi-tenger félsós parti vizeiben és az oda torkolló folyók vízrendszerében él • jelenleg is terjedőben lévő faj, nálunk a XIX. században jelent meg, ma már Németországig jutott • hazánkban a folyókban és a Balatonban, Tisza-tóban elterjedt • gazdasági jelentősége nincs • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

48. 12. rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes) • 12.1. kölöntefélék családja (Cottidae) • mindkét hazai faj védett, ritkák • Botos kölönte (Cottus gobio) • európai elterjedésű, gyakori a Kárpát-medence peremszélein • hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek, de őshonos • pisztrángos hegyi vizekben gyakori (10 cm) • Európában sebezhető, nálunk a Dráva vízlépcső miatt egyik legfontosabb élőhelye került veszélybe • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Cifra kölönte (Cottus poecilopus) • elég nagy az elterjedési területe • Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva • tőlünk délnyugatra már nem fordul elő • gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm) • védett, eszmei értéke 10.000 Ft